Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)
1918-09-20 / 225. szám
jfaoftnpér» Iffili?» szeptember 20 Péntek If. évfolyam. 225. szám« tUőflzet^sí árak helyben és vidéken: üjjés* évre 3C K. Fél évre Í5 K. Negyed évre 7 K 50 f. Egy hóra 2 K 801 Kgyee szám áiv 12 fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Független politikai napilap. Főszerkesztő : Dr. Havas Miklós. Felelős szerkesztő: Szalánczy józsef, M. —TI .....................................mrmm i i. i mi i i.r. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-u. 20. sz .Telefonszám : 455. Főszerkesztő telefonja: 471. Laptulajdonos: Demokrácia Lapkiacó Részvénytársaság. A békefronton tisztul a helyzet! Nem úgy ugyan, ahogyan mi szeretnők, de azért a nagy zűrzavarból mind határozottabb vonásokban mutatkozik az a tragikus kép, hogy a helyzet még mindig nem érett meg a békére. Meddő vita volna most ismét a régi nótát fújni, hogy ki a felelős a további vérontásért! . . Ezt a hálátlan szerepet hagyjuk meg a hadviselő államok diplomatáinak. Minket csak az a kérdés izgat, hogy mi az oka annak, hogy a béke ismét hajótörést szenvedett ? Akinek érző szive és gondolkodni tudó feje van, aki nem engedi magát behálózni a diplomácia mesterkedésétől, az könnyen felel e kérdésre. A béke meghiúsulásának az oka ugyanaz, ami volt a háború kitörésének. Nem kérdezték meg a népet akkor, amikor háborút csináltak s nem kérdezték meg most sem,, amikor békét akartak. A születési és vagyoni kiváltságosak osztályuralma csillogó aranyszálaival körülfonta, rabul ejtette a lázasan fegyverkező államok kormányait, — még a demokrata államok mintaképét: Franciaországot is, — és az igazi hazát: a dolgozó, verejtékező népet, a porondra dobták, hogy az ő bókjaik és toasztjaik ellenében, az ö tapsaiktól vagy füttyeiktől kifosszák otthonukat, tönkretegyék azokat a nemes és gyönyörű alkotásokat, amelyeket évezredek könnye és verejtéke azért teremtett, hogy a nép, ez az istenadta nép boldog legyen. így tört ki a háború! És ez az embertelen cirkuszi játék túlhaladta a születési és a vagyoni kiváltságosak legvérmesebb álmait ! A vérző hazának, a pusztuló népeknek minden csepp vére gyémánttá vált a lelketlen uszitók zsebében, az élet egéről lehulló csillagok érdemrendekké korcsosultak a páholyokból tapsoló maecenások döiyfös mellén. Az üzlet tehát jól jövedelmezett és hogy a kezükben maradjon, gondosan fonták, szőtték a hálót a frázisok, az ígéretek, a soviniszta álmok, a nagyzási hóbortok aranyszálaiból ! S ha néha-néha úgy látták, hogy a porondon viaskodók a katona álarc mögött meglátták az embert, szorosabbra vonták a rendkívüli törvények kötelét, avagy emberarcot viselő fenevadakat küldtek a szörnyű álomból ébredők közé, hogy teletorok- kal üvöltsék: „Kitartani a végső győzelemig!“ Így hiúsult meg eddig min-* den békekisérlet! A háború ötödik évének küszöbét átlépve igy érthetjük meg, hogy miért folyik még ma is az iszonyú vérontás, amikor a magyar, a német, a bolgár, a török, a francia, az angol, az amerikai, a belga és a többi vérző nép a békére áhítozik. Ennek a békét szomjuhozó népnek keli tehát a kezébe adni a hatalmat, a jogot, a szabadságot és akkor meglesz a béke! Demokráciára, tiszta, éltető népuralomra van szükség, ha békét akarunk ! Az oligarchák és despoták csak a háborúk rendezéséhez, a nép kiszi- I polyozásához értenek s az ő békéjük legfeljebb fegyverszünet! Nekünk olyan Az olasz sajtó a béke- ajánlatról. A Stefani-Ügynökség jelenti Rómából* Az olasz lapok szerint a kormány eddig csak abból a jegyzékből szerzett tudomást Burián békejegyzékéről, melyet a bécsi-távirati iroda közölt. Ha az a jegyzék pontos: rá kell mutatni arra, hogy a Burián javaslata nem alkalmas a béketárgyalások megkezdésére. A német államférfiak nyilatkozatai szerint a breszt-litowszki békeszerződéshez nem lehet hozzányúlni, ez pedig kizárja minden békekisérlet lehetőségét. Az olasz aspirátiók, melyek a monarchia járma alatt sínylődő olaszok felszabadítására vonatkoznak; Olaszországnak elengedhetetlen feltételei. Hindenburg hadseregparsncsa. Berlin, szept. 19. Hindenburg vezértábornagy a hadra- kelt sereghez a következő hadseregparancsot intézte: „A magyar és osztrák kormány valamennyi hadviselő félhez javaslatot terjesztett a béke helyreállítása céljából. Nevezetesen, egyelőre nem kötelező megbeszélések folytatására hívta fel a feleket, de a küzdelem ez által nem szenvedne félbeszakítást. A béke megbeszélésére való készség nincsen ellentétben azzal a szellemmel, amelyben mi a küzdelmet hazánkért folytatjuk. Már 1916. év december havában felajánlotta békét császárunk és legfelsőbb hadurunk — szövetbéke kell, amelyre nem a katonaság és a fegyver vigyáz, hanem ahol a kölcsönös szeretet, megértés kapcsolja össze a nemzeteket. Ezért nem csüg- geszt el bennünket az a kudarc, amelyet most a békefronton szenvedtünk. Előre tudtuk, hogy igy lesz. Békét csak azok köthetnek, kik négy esztendeje néznek farkasszemet a iövészárkokban, kik négy esztendeje napról-napra feketébben sütik a kenyeret, akiknek lelke vágyakozva száll a fronton át az idegen országba, hol az apák, a fiák, a férjek várják a hazatérés nagyszerű napját! Ezt a békét várjuk, . . . ezért a békéért az elszenvedett kudarc dacára is küzdünk, mert igazi béke csak egy lehet: a népek közötti béke! ségeseivel egyeíértoleg — az elienségnek és a német kormány több ízben bizonyságot tett arról, hogy hajlandó békét kötni. A válasz az ellenséges táborból mindig gúny, és becsmérlés volt. Az ellenséges kormányok csak megsemmisítő háborút ismernek, mi ellenben védelmi háborút folytatunk és ebben a szellemben intézte most is szövetségesünk a mi beleegyezésünkkel az uj javaslatot nem kötelező béke-megbeszélésekre, melyek azonban nem szakítják félbe a küzdelmet. /A hadseregnek tehát tovább kell küzdenie és a német haderő, amely négy háborús éven át páratlanul verekedett, iovaob I is védeni fogja a hazát és be fogja bizonyítani az elienségnek, hgy legyőzhetetlen. Csak igy törhetjük meg az ellenségnek a mi megsemmisítésünkre irányuló akaratát. Mi meg fogjuk várni és majd akkor meg fogjuk látni, hogy ellenségeink becsületesen gondolkoznak-e rólunk és készek lesznek-e béketárgyalásokra vagy pedig olyan békét fognak ajánlani nekünk, amely kemény feltételedet hoz a részünkre és amelynek elfogadása egyenlő volna hazánk megsemmisítésével. — Hindenburg.“ Az entente munkáskonffe- renciája a központi hatal- ' mák ellen. Londonból jelentik: A nemzetközt munkáskonferencia elnöke, Baine kijelentette, hogy reméli, hogy a konferencia hadicéljait egyhangúlag elhatározták és világosan szöíil) 9 békejegyzék kedvezőtlen fogadtatása Az olasz sajtó Burián jegyzékéről. — .Hindenburg fiadseregparancsa.
