Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)

1918-09-19 / 224. szám

3z a t m ix r i Újság

tSzatmar, !918. szeptember 19.

oí;a».

bán és elsőbbrendti érdeke, hogy a béke létrejöhessen. Nekünk nem kell egy győzelmes és nem kell egy háborús béke. E szavainál nagy felháborodásban tört ki a munkapárt. Vezérük magából kikelve kiiálitotta Hollónak és felénk: „Gyalázat, hogy lehet a magyar parlamentben ilyet mondani!“. A megegyezéses béke hirdetésén való harag és felháborodás átcsapott a baloldali padsorokra is, Apponyi pártja, a néppárt és aikot- mánypárt tüntetőleg kivonult a teremből. Azóta fordult a világ, vagy jobban mondva fordultak az emberek. Rátérek arra a béke- ajáqlatra, mélyet külügyminiszterünk, Budán gróf a napokban tett. Megmondom mindjárt, leijes őszinteséggel és nyíltsággal, ennek a lépésnek teljesen kizárt dolog, hogy a legkisebb sikere legyen, mert lehetetlen, hogy egy lépéssel is előbbre vigye a béke ügyét. Nem abszurdum-e, hogy egy olyan ember, miat Burián professzor hirdessen demokráciát, aki egyike a legósdibb, legkonzervati- vebb alakoknak, aki legtipikusabb expositu- rája Tisza István grófnak. És milyen siralmas, milyen üres meggyőződés nélküli az egész jegyzék! Két hónap előtt talán ennek is lehetett sikere. De ma már ilyen jegyzékkel nem lehet dolgozni.

Ausztria megint elkésett egy lépéssel és egy gondolattal. És nem lehet sikere ennek a jegyzéknek a Breszt-Litowszki és a bukaresti béke után azért sem, mert hiszen Payer német birodalmi alkancellár a jegyzék megjelenése előtt két nappal megmondta, hogy Németország a keleti békéhez nem enged hozzányúlni: És ha ezek mind "konkrét akadályai a béke létrejöttének, tehát lehetetlenné teszik Burián jegyzékénék elfogadását, vagy sikerét, akkor viszont a béke létrejöttének előfeltételét teszi lehetetlenné azon körülményt, hogy az ilyen férfiak, mint Burián,. állanak a dolgok élén. Lássák be végre az intéző körök, hogy háborús politikájukkal megbuktak, épp úgy mint békepolitikájukkal és középeurópai terveikkel. Egyetlen jóslatuk sem vált be. Minden ténykedésük a háború hiábavaló meghosszabbítását eredményezte. Adják át tehát helyüket másoknak. Teremtsük meg a béke előfeltételét és valósítsuk meg az igazi nemzet demokráciát. Fogadjuk el tárgyalási alapnak Wilson ismeretes tizennégy pontját, mert ez megfelel a megegyezéses béke eszméinek.

HÍREK.

Ott ült '

a mester rendetlen íróasztala mellett és be- burkolózott egy cigaretta kékes- illatos füstfelhőjébe. Ma kellemetlenül érezte magát, mett nem tudott egy értelmes mondatot a papírra vetni. Az agyában egymást érték a gyönyörű gondolatok, de mire szavakba formálta őket, egyszerre elvesztették minden értéküket és szürke, színtelen kifejezésekké zsugorodtak össze. Az ajkát összeharapta és a fejére szorította a kezét, mert úgy érezte, hogy nem bírja elviselni a tehetetlenségének Ilyen erős megnyilvánulását . . .

Pedig, én Istenem, milyen nagy ambícióval kezdte. Mikor az első apróbb munkái megjelentek, az ösmerősei, a jóbarátai mindmind a jövő emberét látták benne, aki nemsokára az irodalom vezérévé növi ki magát. És ő maga is lelkesülő ifjúi hittel várta, hogy eljöjjön az az idő, amikor a neve egy uj irányú irodalmi uttörés kezdetét mutassa és körülvegyék a csodáló szeretet ezer apró jelével az olvasói.

És íme, most már benne van a legszebb férfikorban, a háta mögött elég szép múlt áll és most, amikor ott tart, hogy elismerjék,, nem tud megírni egy rövid novellát ...

Most már csak azért is be akarta bizonyítani önmagának, hogy igen is, tud írni és fog is írni.

Egymás után kezdett bele három-négy

' elbeszélésbe és elővette a szóbősége legszebb ékességeit, hogy finoman írhassa meg gondolatait. De mikor a közepénél tartott, mindig eszébe jutott valami bosszantó apróság, ami azután kizökkentette a hangulatából.

Már nem is erőszakoskodott a tollal, hanem _ elmélyedt a saját komor gondolataiba. És ahogy elgondolta, hogy mindennek

vége, hogy holnap már úgy említik az irigyel, mint egy letört karriert, egyszerre i megelégedett mosoly vonult el az arcán. Igen, megvan a téma.

Gyorsan tollai ragadott és boldogan irta meg elbeszéléséi egy mesterről, aki ráeszmél, hogy nem tud írni, de végül mégis megmenekszik a bajból.

____ (D. Gy.)

— Szurmay török kitüntetései Konstantinápolyból jelentik: A szultán báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszternek a Medzsidje-rend nagykeresztjét adományozta, azonkívül a magyar honvédség sok tisztjét

j kitüntette,

— Előléptetés. A király Martinovich i István 5. gy. ezredbeli főhadnagyot sororPkívül századossá nevezte ki.

— Kitüntetett hadvezér.. A király Pflanzgr-Baltin Károly vezérezredesnek a neki alárendelt haderők kiváló és eredményes vezetéséért a Lipót-rend középkeresztjét adományozta a hadiékitménnyel 'és a kardokkal.

— Nem lesz tízórai. Ismeretes már I a közélelmezési miniszternek az a rendelete,

amely a helybeli ref. íanitónőképzőintézet növendékeitől megvonta azt a muliban rendesen kiutalt lisztmennyiséget, amelyből délelőttönként egy-egy körülbelül 10 dkgr. súlyú pogácsához jutottak. A közélelmezési miniszter azzal indokolja ezt a határozatát, hogy ez a tízórai a kétszeri ellátás veszélyéi rejti magában. A nehéz élelmezési viszonyok ismeretében a magunk részéről készséggel ré6zesijük megértésben és elismerésben a közélelmezési mfhiszíer minden olyan rendeletét, amely az élelmi szerekkel való takarékoskodást célozza olt, ahol a takarékoskodás egészségi és népjóléti szempontokból nem jár károkkal. Ezt a rendeletet azonban sehogy sem tudjuk helyeselni, mert az olyan serdülő és fejlődő leányoktól vonja meg a fejlődésükhöz okvetlenül szükséges kis por- ! dókat, amelyekre ezeknek a növendékeknek a reggeli 8 órától déli 1 óráig terjedő tanítási idő alatt feltétlenül szükségük van. Az egyfolytában 5 óra hosszáig tartó szellemi munka nemcsak a tanulók agyát fárasztja ki, hanem kimeríti a testet is! Viszont a kosztadóktól követelni azt, hogy ezeket a növendékeket tízóraival lássák el — ugyancsak nem lehet, mert hiszen a megállapított fejadagok épen csak hogy fedezik az ebédhez és a vacsorához szükséges lisztmennyiséget. De nem tudjuk helyeselni a közélelmezési miniszter rendeletét azért sem, mert méltánytalannak tartjuk azt az intézkedést, amely saját gyermekeink szájából kiveszi a falatot akkor, amikor százezer osztrák gyermeknek biztosítja a teljes napi ellátást. Ez a túlzott önzetlenség egyáltalában nem helyén való és egészségi és kulturális károkat rejteget magában. Ausztria még sohasem volt velünk szemben önzetlent Ruhát, cipőt, szenet stb. csak akkor ad nekünk ha magát már kellően ellátta s ha mi minden rend ruhát, cipői és minden szem kőszenet a rendes s megállapított mennyiségen felüii élelmiszerrel honorálunk. Az igazi kár azonban ott mutatkozik, hogy kimerült fizikummal szellemi munkát sem lehet végezni, tehát a közélelmezési miniszter rendelete egyenesen kulturális érdekeket sért. De sérti a város érdekeit is, mert hiszen a városnak kereskedelmi és gazdasági szempontból fontos érdeke az, hogy falai között minél nagyobb számú tanuló ifjúság nyerjen ellátást. Már most ha ez a tanuló ifjúság a tanítási idő alatt éhezni kénytelen s ennek következtében csökken a fizikumával szerves összefüggésben lévő agyának az energiája is, akkor inkább otthon marad s mint magántanuló végzi iskoláit. Hogy ez nemcsak puszta hipotézis, azt eléggé bizonyítja az a tény, hogy az iskolákban lévő magántanulók száma sohasem volt oly nagy, mint a most kezdődő iskolai évben, mert a szülők inkább hajlandók magukra vállalni a magántanulással járó nehézségeket, semhogy gyermekeiket a gyenge táplálkozással járó károknak kitegyék. (7/J.

— Meglopott osztrák tanítónő. Bar- tisá! Margit osztrák tanítónő, aki a karlsbadi vendéggyerekekkel tartózkodik Szatmáron, feljelentést tett a rendőrségen, hogy a Széchényi szállodában levő lakásáról ismeretlen tettes ruhaneműit ellopta. A rendőrség kinyomozta a tettest Nagy Róza, Bercsényi- utca 32. szám alatt lakó cselédleány személyében, kinek lakásán a lopott holmikat meg is találták. Megindult ellene az eljárás.

— Agyonvert vasúti fékező. Tegnap este ’Batiz község utcáján Márk József vasúti fékezőt két ismeretlen katona megtámadta és fején életveszélyes sérüléseket okoztak. Beszállították a vasúti internátusba, ahol pár óra múlva meghalt. Leitner Emil vizsgálóbíró elrendelte a holttest fetboncolását, amelyet ma délelőtt hajtanak végre a közkórház hullaházában.

— Felhívás az osztrák gyermekeket tartó gondozókhoz. Ez utón hívom fel az osztrák vendéggyermekek gondozóit, hogy az esedékes második három hétté eső taríasdij összegét a mai napon d. e. 9 órától a városháza közgyűlési termében felvehetik. Az erre vonatkozó bélyegtelen nyugtát Dunka János számtiszineí vehetik át, Demkő Sándor tb. tanácsos.

— A Kéztisztviselők Beszerzési Csoportja figyelmezteti tagjait, hogy a jövő héten lisztkiosztás nem lesz; akik elmaradtak, 320k a lisztet e héten pénteken és szombaton délután vehetik ki. A ma délután hirdetett iutézőbizottsági gyűlés nem 3 órakor, hanem 5 órakor lesz. *

— Elfogott marhakupecek. Bihari Sándor és Juhos Mihály csengeri lakosok a miniszteri rendelet ellenére az utóbbi időben rendszeresen űzték a marhakupeckedést és nemcsak a helybéli, hanem a szomszédos

j vármegyék vásárain is megjelentek. A szatmári rendőrség tegnap végre elfogta a két csengeri legényt és elkobzott tőlük 10 drb. elsőrendű szarvasmarhát is. Ezeket a rendőrség átadta a Takarmány és ÄUatforgalmi Központ itteni hivatalának, a tettesek ellen pedig megindította a kihágási eljárást.

— Betörtek Duszik Lajos lakásába. Miskolcról vesszük a hirt, hogy Duszik Lajos evangélikus lelkész lakásában betörők jártak és a szekrényekből több ezer korona értékű arany és ezüstnemüt, felső ruhát és fehérneműt vittek el. A szatmári evangélikusok volt kedvenc lelkészét és Szatmár városnak a legutóbbi választás alkalmával egyik képviselőjelöltjét ez a jelentékeny kár éppen akkor érte, amikor nem is tartózkodott székhelyén, amennyiben Duszik Lajos a betörés napján Nyíregyházán volt és csak hazajövetele után szerzett tudomást a betörésről. A kár hozzávetőlegesen meghaladja a 10.000 koronát. A miskolci rendőrség az ügyben erélyes nyomozást indított és máris a betörők nyomában van.

— A Népruházati Bizottság értesíti azon tisztviselőket, akik ruhának való szövetet kaptak, hogy Ingük József helybeli szabó cég — benyújtott ajánlata szerint — hajlandó a ruhákat a megállapított árakért elkészíteni.

— A fiakkerek nem tartják be a tarifát Több alkalommal szóvátettük és felhívtuk a főkapitány figyelmét arra a bérkocsi mizériára, amellyel közönségünk nap nap után találkozik. Most, hogy a vasútnál végre sikerült valamelyes rendet teremteni és a fiakkeresek nem merik már az utasokat azzal a kifogással elutasítani, hogy le vannak foglalva : újabban azzal kedveskednek, hogy