Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)

1918-09-17 / 222. szám

bzatmár, 1918. szepterr.Fjr 17. fincoaftoál és Avríncourttói délre részleges támadások követtek. Az ellenséget vissza­utasítottuk. Napközben a harci tevékenység mérsékelt határok között maradt. Vermaud- tól északkeletre a hóíaoni erdőben és Es- signy íé Grastdnál gyalogság? Harcok. A német trónörökös hadcsoporíja: Az Aillette és áz Aisne között heves részleges támadások, hasztalan előretörések után este az ellenség újból támadásra indult. Általánosságban visszavertük. Az előző napok harcaiból maradi be­törési helyet valamivél kiterjesztette és Vaiiy ' déli részén megvetette a lábát. Az Aisne és a Vesle között az ellenséges gyalogság tét­len maradi. A szeptember 14-iki harcokból még visszamaradt kis francia fészkeket meg­tisztítottuk Gallwitz hadcsoporíja: A Cotes-Loraínetó! a Moselíg a tüzér­ségi tevékenység este időnkint feléledt. Uj állásaink előtt ismételten heves tüzérségi harcok fejlődtek ki, melyekben foglyokat ejtettünk. — Este az ellenség körülbelül Freres-St. Mileise-Hankourt-Rembercourt vo­nalon és a rappesi erdőben állott. Albrecht würtenbergi dierceg hadcsoporíja: Az ellenség előretöréseit a lotharingiai harcvonalon visszautasítottuk. Németvárosok ismételt bombázásának megtorlásául az el­múlt éjszaka bombavető rajaink 22,000 kg. bombát vetettek Párisra. Tegnap huszonegy ellenséges repülőgépet és tizenöt kötött lég­gömböt lőttünk le. Ludendorff, első főszáííásmester. Vezérkarunk jelentése. Budapest, szept. 15. (Hivatalos.) I. Olasz harctér. Nagyon élénk tüzérség: felderítő és repülő tevékenység. II. Búd'»pest, szept. 16. (Hivatalos.) Mórinál és a Monte-Simonen ellensé­ges járőröket visszavertünk. A hétközségben több olasz elötörés meghiúsult. Az ellenség a Bgesí völgyében előőrsi vonalunkat vala­melyest visszaszorította. Az albán partvidé­ken hasztalanul kísérelték meg az olaszok, hogy az utóbbi napok térnyerését tőlünk el­ragadják. A vezérkar főnöke. Politikai hirek. Budapest, szept. 16. Bécsi politikai körökben Wekerle Sán­dor miniszterelnök mai kihallgatásával kap­csolatban komolyabb válsághiiek terjedtek el. Érdeklődtünk e hirek aktuálitása felől s úgy értesültünk, hogy kormányválságról ez- időszerint nem lehet beszélni. A politikai helyzet akkor érik meg megoldásra, hogyha a nagy külpolitikai folyamat, mely most megindult, befejezéshez közeledik. Báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter csak­ugyan el akarta hagyni az áltását, sikerült azonban maradásra bírni. / Báró Szterényi József kereskedelemügyi miniszter szerdán kihallgatásra jelentkezik a Szatmári Ujsasr királynál. A kihallgatás a király tervbevett magyarországi látogatásaival függ össze. Holnap Bécsbe utazik Windischgraetz Lajos közélelmezési miniszter is, de ezúttal nem megy kihallgatásra. Bécsből jelentik: Beavatott politikai körökből arról értesülnek, hogy Wekerle po­zíciója szilárd. Windischgratz herceg közé­lelmezési miniszter valószínűleg megválik áí- íásától és előkelő pozícióba jut, minthogy a külügyminisztérium I. osztályának lesz a főnöke. fegyiiózÉ az árdpágitábkal ? Az árdrágító, áruelrejtő legnagyobb bün­tetése, ami bűneiért érheti: hat hónapi elzá­rás és hatezer korona pénzbírság A háború második vagy harmadik évében az igazság­szolgáltatás sújtó keze beérhette azzal, hogy képentörülte az árdrágítót- Ma, amikor meg­próbáltatásaink ötödik esztendejébe léptünk, amikor nem állanak olyan nagy készletek rendelkezésünkre, mint tavaly vagy azelőtt, ez a sújtó kéz, az igazságszolgáltatás törje be az árdrágítók gonosz fejét. Hat hónap és hatezer korona az ötödik esztendőben, amikor az árak felszöktek az égig, senki jellemtelen, lelkiismeretlen, vagy a pénz ördögétől megbabonázott embert nem fog visszarettenteni attól, hogy százez­reket keressen. Az árdrágítást kihágásnak minősiti a törvény. Az elzárás nem fegy- házat, hanem enyhe toloncházat jelent. 6000 koronát pedig minden notórius árdrágító a mellényzsebéből szór ki az asztalra. £z nem a törvény szigora, ez a törvény szellemének kijátszása, teli szájjal való kiröhögése a szenvedő, türelmes és kizsarolt fogyasztó­közönségnek, mindnyájunknak, azoknak fő­leg, akiknek hozzátartozói a fronton védik ezt az országot és magukra hagyatva kész prédái annak a hajtóvadászatnak, amit az árdrágítók úgyszólván kockázat nélkül ren­deznek ellenük. Majd meggondolják az árdrágítók, ha egy évi tegyház és vagyonuk legalább egy- harmadának elkobzása bünteti cselekedetei­ket. Majd meggondolják, ha uünük nem kihágás, amely elévül egy esztendő alatt, és nem tehetik, ami már jogszokássá vált, hogy az ítélet kihirdetése után egy eszten­dőre Ausztriában keresnek üdülést. Az ár­drágítás ma, az ötödik évforduló után árulás, a hadviselés érdekei ellen való vétek! Nem vagyunk militaristák, e szónak német értel­mében, de nem riadnánk vissza attól sem, hogy az árdrágítókat katonai bíróság elé állítsák. Az árdrágító minden egyes ember, minden küzködő család életérdeke ellen tör, ne cirógassa hát őket a törvény, hanem éreztesse velük könyöríelen szigorát. Sújtsa a bankot éppen úgy, mint a tisztességtelen kereskedőt, vagy a nyomor körül settenkedő ügynököt. Ne használjon városatyák és nyájas képviselők protekciója» adják át a megrögzött árdrágítót a börtönnak és a közmegvetésnek 1 — A Városi Közélelmezési Hivatal egész napi vagy rövidebb idejű foglal­kozásra könyvvezetésben jártas irodai alkalmazottakat keres. Díjazás munka­teljesítmény és megállapodás szerint. HÍREK. Hangulat. Szegény szenvedő lelkem mint a vándor, Megy, fárad, űzi- hajszolja a vágy. S ha néha-néha szerelembe Iából, Csalóka fény csak, mely üdvöt nem ád. Az alja, mint a puszták Szaharája, Rögös, kietlen, egyhangú sivár, Hiába járok nem lelek oázra Ahol a lelkem pihenni megáll... Csak hajszolom, csak űzöm egyre-egyre, A vágyakat, a messzi képeket, Szomorú vándor nem talál a kegyre. Nem hall sehonnan hivó éneket . . . Csak vesztem, vesztem a szép éveket... Dénes Gyula — A delegáció összehívása. Bécs­ből jelentik: A Korrespondenz Austria je­lenti: A delegáció több bizottságát még a folyó hónapban egybehívják. Mindenekelőtt a hadügyi bizottságot. De a delegáció teljes ülésének egybehivásáról szó sem lehet, mig az albizottságok a munkaanyaggal el nem látják. — Az fiditöáliomás bezárása. Szom­bat délben a Vörös Kereszt Egylet a vasúti üdítő állomásának működését beszüntette, mivel a front eltávolodása miatt a forgalom igen leapadt s utóbbi időben a közönség tá­mogatása is megcsappant. ízletes ebédet ké­szítettek ez alkalomra az ott utoljára átutazó katonáknak. Az ebéd felszolgáltatása után dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester mondott köszönetét az üditő-állomás fentartása kö­rül fáradozó buzgó úrnőknek, különösen bér. Kováts Jenőné és Kölesei Ferenczné elnök­nőknek, akik az első évben a felügyeletet végezték ; Külön elismeréssel emlékezett meg Szlávy Dezsőné uraszony fáradhatatlan mun­kásságáról, aki több, mint 3 éven át vezette az üdítő-állomást, amely idő alatt ott mintegy 80,000 adag meleg ételi adtak ki. Nemes munkát fejtett ki Schneller Zzófia is, végez­vén 1915 év őszétől fogva a főzést az tíditő konyháján. Az étkező katonák háláját a va­súti állomásparancsnokság részéről Nagy Sándor zászlós tolmácsolta, mig az államva­sutakat Kulcsár Lajos állomás főnök képvi­selte az ünnepélyes aktusnál. — Szatmár a rendőrség államosí­tásáért. Szatmár város törvényhatósági bi­zottsága a legutóbbi közgyűlésen vette tár­gyalás alá Debrecen közgyűlésének feliratát, amely foglalkozik a miniszterelnök által be­nyújtott törvényjavaslattal és megállapítja, hogy a törvényjavaslat nem a rendőrség ál­talános államosításáról beszél, hanem csak arról, hogy a rendőrség államosítását sürgő­sen csupán ott vigyék keresztül, ahol ezt a törvényhatósági viszonyok szükségessé te­szik. Az átirat szerint a tervezetnek ez a ré­sze nem méltányos, mert hiszen azok a vá­rosok, amelyek belátva a rendőrség fontos és szakszerű működésének szükségességét és ennek következtében igyekeztek rendőr­ségüket elfogadható nívóra emelni, ilyenfor­mán méltánytalanságot szenvednek, szemben azokkal*a városokkal, amelyeknek rendőrsé­gük gyengesége folytán igényük van az ál­lamosításra és igy megszabadulnak a rend­őrség fentartásának költségeitől, a rendezett rendőrségü városok továbbra is kénytelenek lesznek rendőrségük fentartásának horribilis költségeit viselni. Kifogásolja a törvényterve­zetnek ama részét, amely a városokat arra kötelezné, hogy azokat az épületeket, ame­lyekben jelenleg a rendőrségek el vannak helyezve, minden ellenszolgáltatás nélkül bo­csássa az állam rendelkezésére. A lelkiisme-

Next

/
Thumbnails
Contents