Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)
1918-09-08 / 215. szám
2-ik oldal. Szál mir i U j sag Szatmár, 1918. szeptember 8. A Lenin elleni merénylet az entenie müve« Szinovjev, a pétervári községtanács elnöke beszélt. Ezeket mondotta: Vállalom a felelősséget mindazokért, amit mondok. Uricky halálát az angolok és a franciák idézték elő, akik bennünket kínaiaknak, vagy vadaknak tartanak, akikkel mindent lehet tenni. A Lenin elleni merénylet is bizonyosan az angolok és .franciák müve, akik Jaurest is megölték, amikor utukban állt. — Uricky temetésekor a Mars-mezőn angolelíenes iüntetések voltak. A tőrük-bolgár megegyezés. Szófiából jelentik: A Kambana inter- vjut közölt Talaat pasa nagyvezérrel, aki Berlinbe való útjában átutazott Szófiában. Talaat kijelentette, hogy mindig a legnagyobb híve volt a török—bolgár megegyezésnek. Nézete az, hogy Törökországnak és Bulgáriának egymást támogatni hell, mert mind- jkettőjükre nézve megmentést jelent, ha valamennyi török—bolgár vitás kérdést simán elintéznek, ép így a Dobrudzsa-kérdést is. A háború folytatása lényeges változást a helyzetben nem idézhet elő, ami a béketárgyalások szempontjából kedvező föltételeket teremt. Az olasz szocialisták kongresszusa. Chiassóból jelentik: Az v olaszországi szociálisták római kongresszusa véget ért. A határozatban a kongresszus helyeselte a pártvezetőségnek külső és belső politikáját, az Avanti pártlap magatartását, ellenben megrótta a szociálista képviselők magatartását a kamarában, mert túlságosan csekély energiát fejtettek ki és gyenge érintkezést tartottak fenn a pártvezetőséggel és a nép- tömegekkel. Az elnökségnek ezidőszerint fogságban levő tagjait állásukban megerősítették és főképp Serrayt hagyták meg, az Avanti főszerkesztőjét. Fogsága alatt a lapért a politikai felelősséget továbbra is a pártvezetőség viseli. íf ráosi erdő eladási tervét elejtettél!. A házíkezelést nem adhatja fel a város A városi erdők értékesítésére a közgyűlés által kiküldött ad- hoc bizottság szombaton ülést tartott dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklésével. Megjelent az ülésen Matusovich Péter kerületi erdőfelügyelő is. A- polgármester az ülést megnyitó beszédében kitért annak magyarázására is, hogy miért éppen szqmbatra, a zsidók uj évének ünnepnapjára hívta össze a bizottságot. Az erdőfelügyelő szeptember 7-ét jelölte meg, mint olyan napot, amikor széleskörű elfoglaltsága megengedi, hogy az ülésen részt- vehessen. így történt a bizottság összehívása szeptember 7-re, nem gondolva arra, hogy ezen a napon zsidó uj év lesz. (Itt jegyezzük meg, hogy ezen magyarázat dacára is fentartjuk azon nézetünket, hogy' hibás intézkedés volt az ad-hoc bizottságot zsidó uj évre összehívni. Ezen intézkedés ugyanis azt eredményezte, hogy a bizottság tagjainak egy része távolmaradt az ülésről. Figyelmébe ajánluk a polgármester urnák, hogy a jövőben a bizottsági ülések határidejének kitűzésénél a bizottsági tagokra is legyen némi tekintettel.) Az ad-hoc bizottság mindenekelőtt konstatálta, hogy 1918. junius 26-án az erdőkitermelés ügyében ülést tartott. Hossza beható tárgyalás után az ad-hoc bizottság úgy határozott, hogy az erdőeladás terve véglegesen leveendő a napirendről, mivel nincs olyan vevő, aki a befektetendő tőke kamatainak tekintetbevételével az erdő teljes értékét megfizetné. Tárgyalta a bizottság teljes részletességgel úgy az avasi erdő, mint a 372 hold Sárerdő kitermelésének kérdését és általában az a meggyőződése, hogy a házi kezelést egyik helyen sem szabad feladni. Nyilvánvaló, hogy a kereskedők nem azért igyekeznek megszetezní az erdőt, hogy veszteségük egyen, hanem belekalkulálják számításaikba az üzemköltséget, a hadinyereségadót stb., s igy a kereskedő a tényleges érték 50 százalékánál többet az erdőért nem adhat, tehát nyilvánvaló, hogy az eladásnál 50 százalékos veszteség érné a város közönségét, mert a városnak az említett kiadásai nem merülnek fel, nem kell kamatot fizetnie. A Sárerdőn a kitermelés 1926-ig beszüntetendő. A száradás következtében beállott ritkulás a megmaradt élőfák növésével 8—10 év alatt újra ki fog egyenlítődni, úgy hogy e faanyag régi státusa visszaáll- Ha ez a terület most egyszerre lenne kihasználva, a város közönsége 40 éven át jiem bírna tölgy épületfával sem és az úgynevezett fa- használatokat kénytelen volna ez időn át nélkülözni. A jövőben csakis az üzemterv szerint kezelt erdők faanyagára lesz ráutalva a közönség, mert a faüzletek a konjunktárak kihasználása cáljából nemcsak a vágásra érett, de a kevésbbé érett erdőket is kihasználták és értékesítik A tölgy müfának az ára a békeidő bekövetkeztével sem fog alább- esni. A fának a hozadéka, amelyet azv erdőterület kihasználásával elérhet a város, sokkal nagyobb lesz, mint a tőke kamata lenne. * * * Ezekben ismertettük az ad-hoc bizottság határozatát. Ezen határozat indokolása azonban annyire gyenge s tarthatatlan, hogy bajos vele érdemileg foglalkozni. Megállapítja ugyanis, hogy az erdőeladás azért veendő le a napirendről, mert nincs olyan vevő, aki a befektetendő tőke kamatainak tekintetbevételével az erdő teljes értékét megfizetné. Hát honnan veszi ezt a kijelentést a bizottság. Hiszen erről csak akkor lehetne meggyőződést szerezni, ha egy versenytárgyalás eredménye már ismeretes volna. így azonban egy semmi positivumra sem alapított üres kijelentés. Mi is azon a nézeten vagyunk, hogy egy megfelelő házikezelés eredményesebb lehet, mint az egytömegben való eladás. De a jelenlegi városi erdőkitermelés mindennek mondható, csak megfelelőnek nem. A zárszámadásban kitüntetett nagy nyereség senkit se ejtsen tévedésbe. A jelenlegi nagy faárak mellett ugyanis még a mi erdőkitermelésünknek is hasznolhajtónak kell lennie. Egyébként lesz még alkalmunk e látszólagos nagy haszonnal foglalkozni s ki fogjuk mutatni, hogy az erdőüzem eredménye épen olyan szegényes, mint maga az üzem. Mert hogy az üzem fölötte szegényes, annak dokumentálására csupán arra mutatunk rá, hogy az üzemterv szerinti ár 174 hold vágás területnek még csak az egyharmad részét sem képes évenkint kitermelni. Pedig mintegy 1500 hold kitermelésével már amúgy is hátralékban van, a nagyobb mérvű kitermeléssel pedig nem csak a városnak eredményezne pénzügyi sikert, hanem szol- gátatot tenne a fainségben szenvedő város polgárságának is. Ezekkel a kérdésekkel kellett volna a bizottságnak részletesen foglalkoznia s ezekre kellett volna megoldást keresnie. Az elméleti vitákból már elég. Ne foglalkozzunk mindig elméletileg avval, hogy mi módon lehetne nagyobb eredményt elérni, hanem tegyünk tárgyi lépéseket ezen eredmény tényleges elérésére. Ha házilag akarunk termelni, hát termeljünk házilag, de ne pepecseljünk házilag. Hiszen Isten ellen való vétek, hogy a mostani nagy fainség és magas árak mellett a város avasi erdejéből circa 15000 köbméter fát termel ki a városi erdőüzem, holott az évi vágásterületről circa 69000 köbmétert lehetne kitermelni. Szatmári krónika. Hírességeink arczképsorozata. A kuzé7 király. Aki kétkedik abban, hogy Weisz bácsi, a kuzé-király, nem foglalhat el méltó helyet a szatmári hírességek sorozatában, az legjobban teszi, ha egyik este elmegy a Pannónia kávéházba és megnézi Weisz bácsit, amint az elmaradhatatlan szivarral a szájában és dákójával a kezében a- billiárd-asztal körül — uralkodik. Mert nálunk ő a billiárd koronázatlan fejedelme ............. üg y mondják, hogy Weisz bácsi egyébként is igen ügyes ember. Az aranymüvesi mesterségben, ékszer átalakítási és ezzel rokon műveletekben elismert szakértő, biztos szemű és biztos kezű mester. De mi ez ahhoz a művészethez képest, mellyel Weisz bácsi a legnehezebb állásokat is játszi könnyedséggel győzi le? Azt hinné az ember, hogy a billiárd- játék egy egyszerű kávéházi szórakozás, melyben több-kevesebb ügyességgel és gyakorlattal bárki megszerezhet valamelyes készséget és tudást. Általában tényleg igy áll a dolog, ámde a billiárdozás lényegileg mégis azok közzé a magasabb nívójú és nemesebb játékok közzé tartozik, melyekhez nagyon kevesen értenek jól és amelynél éppen úgy, mint például a sakk játékban, a tudást a művészetig lehet fokozni, ha meg van hozzá a hajlam és egy bizonyos speciális talentum» E nélkül a sablon-játéknál többre menni gyakorlattal sem lehet. Weisz bácsi, ami billiárd-müvészünk, ezen a téren olyan talentum, a milyen az országban is kevés van. Mert akad ugyan nagyon sok olyan billiáitl-játékos, aki sokkal nagyobb szérieseket tud összehozni és olyan fejlett kézügyességgel rendelkezik, hogy az u. n. műdobásokai is el tudja sajátítani, — mindezek azonban artista-mutatványok számba mennek és csakis ilyen értelemben értékesek. A mi művészünknek valóban ritka tehetsége nem a játék effele akrobatikus jellegében, hanem annak gyönyörű stílusában érvényesül. A Weisz bácsi golyói mintha élnének, olyan elevenek, frissek. A golyóit