Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)
1918-09-06 / 213. szám
2-ik oldal. Szaímári Ujsa«* Szatmár, 1918. szeptember 6. Roye vidékén megkezdett mozdulatokat és tegnapelőtt éjjel harc nélkül megszakítottuk az érintkezést ellenséggel. Visszahagyott utóvédek tegnap délután lassan követtek bennünket. Este az ellenség gyengébb csapatrésze elérte a Voyness—Guicard— Appilje-vpnalat. Az Ailleit lapályomé visszavertünk ellenséges előretöréseket, szintúgy meghiúsítottuk az ellenség erős támadásait, közvetlenül az Ailettetől délre Perni, Somi, Clausi és Bucz Le Leng mellett Schölle alőrmester, a 92-es tábori tüzérezred 2-ik ütegében a legutóbbi harcokban 5 ellenséges páncélkocsit semmisített meg. A német trónörökös hadcsoportja: Soissonstó! keletre a védelmet a Vesle mellé vontuk vissza. Mozdulataink tervszerűn, az ellenségtől meg nem zavarva mentek végbe. 32 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Ludendorfí, első főszállásmester. Vezérkarunk jelenlése. Budapest, szept. 5. (Hivatalos.) Olasz harctér. A Corno vidékén és a Monte Perticától keletre rohamcsapataink vállalkozása teljesen sikerre vezetett. A Hétközség fensikján meghiúsítottunk ellenséges felderítő kísérleteket. Albán harctér. A harctereken nincs újság. A vezérkar főnöke. Esti jelentés. Berlinből jelentik: A Wolff-Ügynökség közli szept. 5-én este: A harci tevékenység uj állásaink előterén folyó kisebb küzdelmekre korlátozódott. A pétervári angol követséget kifosztották. A Reuter-Ügynökség jelenti: A pétervári angol nagykövetséget bolsevik! csapatok megtámadták és kifosztották. Attól tartanak, hogy a francia nagykövetségre is hasonló sors vár, ennek papírjait azonban már biztonságba helyezték. A bolsevikiek a tömeget a franciák és az angolok tömeges legyil- kolására izgatják. A lázadók elfoglalták Nianinovwgorodot. Bécsből jelentik: Moszkvától érkezett fok szerint a felkelő parasztok kétheti elkeseredett harc után benyomultak Nisninow- gorodba. A szovjetcsapatot délkeleti irányba menekültek. — Wekerle és Apponyi tanácskozása. Budapestről jelentik : Wekerle Sándor miniszterelnök gróf Appnnyi Alberttel közölni fogja bécsi tanácskozásainak eredményét és a létrejött megállapodások. Ez a tanácskozás — munkapárti körök szerint — teljesen informativ jellegű és a belpolitikai kérdésekkel semmiféle kapcsolatba nem hozható. — Lenin merénylője. Moszkvából jelentik: Kaplan Dórit, a Lenin merénylőjét a fogház betegosztályára kellett átszállítani, mert egészségi állapota a felbőszült tömeg által történt bántalmak következtében any- nyira rosszabbodott, hogy élete komoly veszedelemben forog. IsBül o szóularizásM Sratmár, szeptember 5. A „Szatmári Hírlap“ sehogy sem tud beleegyezem abba a reá nézve is fájdalmas tudatba, hogy a józan ész a történeti fejlődés száguldó paripája, ennek a koldusbotra juttatott országnak gazdasági és kulturális felvirágzása a kath. egyházi vagyonnak a szekularizációját követeli. Sehogy sem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kath. egyház papsága, amely valamikor „engedelmességet“ fogadott, lemondjon arról a valóban kényelmes helyzetről, hogy parancsol az egész világnak! Sehogy sem fér eszébe az a logikus és becsületes felfogás, hogy aki valaha szegénységet fogadott, az lemondva Magyarország földjének egyharma- dáról, valóban szegény legyen. Tehát mit tesz iyenkor a „Szatmári Hírlap“ ? Tanul Cadorna bukott olasz hadvezértől!! Vérző fejével neki megy egyszer, kétszer, tízszer az igazság és a józan ész isonzói és dober- dói szikláinak, remélve, hogy makacs eszte-^ lenségével egyszer csak betöri a sziklatömeget. De miként Cadorna offenzivái eredménytelenek maradtak, sőt minden egyes neki- rohanása szépséghibát ejtett a bukott vezér hadvezéri nimbuszán, úgy a „Szatmári Hírlap“ offenzivái is eredménytelenül pattannak vissza az igazság és a józan ész sziklafaláról, szépséghibákkal tarkítva a büszke fővezér professori tógáját. Ilyen balul ütött offenziva a „Szatmári Hírlap“ szeptember 5-iki számában megjelent „nemtudommicsoda“: „A szekularizáció mérlege.“ Az ismeretlen szerző egy mérleg ágyúval megy neki az igazság és a józan ész sziklafalainak. S ezen az ágyun meg is látszik, hogy nem a Krup-gyárban késiült, mert visszafelé sült el. Maga a cikkíró úr is elismeri, hogy az előnyök tányérja lenyomja a hátrányok tányérját, amikor azt mondja: „ezek szerint óhajtania kellene az egyháznak a szekularizációt, mint visszatérést az egyház ősi szegény, de leikies irányához.“ Miután magam is azon a véleményen vagyok, hogy az egyházak célja nem a vagyonszerzés, hanem a hívek lelki szükségleteinek a kielégítése és az országok államok, társadalmak elfajult erkölcseinek a megjavítása, az előnyök tányérjával nem foglalkozom, csak a 4 ponthoz a következő pontokat csatolom : 5. A teljes lelkiismereti szabadság, amely meggátolja azt, hogy pénzen vásároljanak meggyőződést és lelkiismeretet. 6. Teljes vallásszabadság, amelyben | minden vallásos érzés ellen elkövetett erő- j szakot a törvény szigorával büntetik még ] akkor is, ha ezt az erőszakot „az egyedül • üdvözítő egyház“ követi el. 7. Miként a 16. század elején, — felvilágosodás és újjászületés minden téren és végül 8. Magyarország gazdasági, politikai és kulturális fellendülése. A „Hátrányok“ mellett már nem lehet szó nélkül elhaladni. Nézzük mindjárt az első pontot. „Egy bevált vallási, kulturális és charitativ forrás elapadna.* Talán azt akarta mondani a cikkíró ur. hogy a bevált klerikális és Iélekhalászati forrás bedugulna! ? Mert hát a tapasztalat épen azt bizonyítja, hogy épen azokon a helyeken szembetűnőbb a kulturális és charitativ fellendülés, ahol túlnyomó részben olyanok laknak, akik olyan egyházaknak a tagjai, amelyek a „Szatmári Hírlap“ csalhatatlan felelős szerkesztője szerint nem „Istentől valók“, tehát amelyeknek nincs létjogosultságuk. Hiszen, hogyha a cikkíró ur a „Hátrányok“ első pontjában igazat mondana, akkor Magyarországnak mint túlnyomó részben katholikus népességű és egy harmad részben katholikus kézben lévő országnak kulturális és charitativ tekintetben a világ első nemzetének kellene lennie! S miért van az, hogy bizony e tekintetben még számításba sem jöhetünk a többi kulturnemzetek között? Azért cikkíró ur, mert az a bevált forrás nagyon is bugyog. A 2. pontra fnézve nincs válaszom, mert az teljesen a rőm. kath. egyház belügye. A 3 ik p int mint „Hátrány“ egyenesen nevetséges!! Micsoda kárát vallja az állam, a társadalom, az emberiség egyetemes érdeke, ha a kath. társadalom is ep úgy fizetne egyházi adót, mintja református, evangélikus, zsidó és a többi társadalmak??! Eltekintve attól, hogy a vallásosság teljesen egyéni dolog, az igazság is azt követeli, hogyha az egyik felekezet tagjai fizetnek egyházi adót, akkor fizessenek a róm. kath. egyház tagjai is! Az 5-ik pontban ismét a zsidó mumustól való rettegést szólaltatja meg a. cikkíró Ur! Bár nem vagyok antiszemita, de én sem nézem jó szemmel a Galíciából bevándorolt zsidók terjeszkedését. Nem esem azonban abba a hibába, amibe a cikkíró ur esik. hogy e terjeszkedést és az ezzel kapcsolatos erkölcsi hanyatlást az egész zsidóság rovására írjam. Tény az is, hogy a birtokok lassan-lassan zsidó kézbe vándorolnak, de kérdem : ki ennek az oka ? Ha: mondjuk, egy katholikus embertől földet, házat vesz a zsidó, kit kell megróni amiatt, hogy a föld zsidó kézbe került, azt a zsidót-e, aki megvette, vagy azt a katholikust, aki. eladta? Úgy tudom, hogy nálunk nincs olyan törvény, amely a földbirtokost kényszeríteni tudná földjének eladására. Avagy miért nevel a kath. „bevált kulturális forrása“ olyan embereket, akik, ha földjüket egy kath. ember 10,000 koronáért kéri s az a zsidó 10,001 koronát ígér érte, akkor azért az 1 korona haszonért zsidó kézre játsza át a birtokot? Magunkra vessünk követ — cikkíró ur, — ha szomorúan látjuk, hogy a galíciaiak hazánkban honfoglaló sétára indultak! Mi bennünk éppen úgy dolgozik a sátán: az éhes önzés, mint a zsidóban, csakhogy mi kevésbé szeretjük egymást, mint azok, mi tudatlanabbak, ügyetlenebbek vagyunk, mint azok. Miért félti tehát a cikkíró ur a szekularizálandó papi vagyoni a zsidó kézre jutástól ? I Hiszen ezt a földet az állam foglalná le és venné kezébe 1 Az az állam, amelynek koronás királya az apostoli címet viseli s amelynek kultuszminisztere csak katholikus ember lehet 1 Hát eny- nyire bízik bennük, hogy attól fél, hogy & drága föld zsidó kezébe kerül? A mérleg tehát igazolja a cikkíró ur meggyőződését: „térjen vissza az egyház ősi szegény, de lelkes irányához!“ De hát akkor: miért ne szekularizáljunk ? Ezzel a felelelettel a cikkiró ur adós maradt 1 Cikkem elején szándékosan neveztem cikkét „nemtudoriimicsodának!“ Mert a cikk éle és hangja a szekularizátorok ellen dörög; az érvei s különösen a mérleg pedig sziatfr követeli a szekularizációt! Én már csak az érvekre hallgatok, mert aki az érveket mellőzve parancsra, haragra, gyűlöletre hallgat, azon beteljesedik a cikkiró ur szava: „aki erre épit, futóhomokra épít!“ Irányi Kamill, ev. lelkész. Elkészült a ruharendelet. Ebben a hónapban életbelépnek a ruhajegyek. Ismeretes, hogy már hónapok óta tárgyalások folynak a kereskedelmi minisztérium és az illetékes szakkörök között a ruházati cikkek forgalmának szabályozása dolgában. A legutóbb megtartott értekezleten megállapodtak a kibocsátandó rendelet tervezésének főbb irányelveire nézve és ennek alapján a kereskedelmi minisztérium illetékes ügyosztályában Malvay Ferencz dr. miniszteri tanácsos és Altmann ipariskolai igazgató dolgoztak a rendelet szövegén. Értesülésünk szerint a rendelet már teljesen elkészült és most Szterényi József báró kereskedelmi miniszter előtt fekszik, aki annak végleges
