Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)

1918-08-25 / 203. szám

2-ik oldal, \ Sz a t m 2. t 1 Újság Szatmár, 1918. augusztus 25 sági harcok. Délelőtt részleges táma­dásokat visszavertünk. Este az ellen­ség igen erős pergőtűz után nagy egységes támadásra tört előre, amely teljesen meghiúsult, Crecy, Mon­téra, Aubigni és Cbauvigni mellett átmenetileg előrenyomult ellenséget ellentámadása! a kindulási vonalak mögé vetettük. • Ludendorff, első főszáliásmester. Francia lapok eibizakodotf ; hangja. Bernből jelentik : A Bemer Tagblatt j írja : Nagyszámú francia lap úgy tesz, mint ha a németek visszavonulása a" vég kezdete volna. így azonban csak olyan emberek beszélnek, akik még ma sem becsülik meg ellenfeleiket. Hiszen szép, ha Amerika foga- dozik, hogy nem enged eddig, mig Francia- országnak Elzászt ajándékképpen a lábai elé nem teheti, de kérdés, hogy Marie kisasz- szonynak marad-e annyi ereje, hogy az es­küvőn táncoljon az amerikai vőlegénnyel? Angliát a háború hosszabb tartama még ' jobban sújtja, mert teljesen megzavarja a világkereskedelmet. Japán és Amerika máris elhelyezkedik a délamerikai és a keietázsiai piacon és ha a háború még sokáig tart, Anglia minden helyét szövetségeseivel fogja betöltve találni, akiket azután nehéz lesz kiszorítani. Vezérkarunk jelentése, Budapest, aug. 24. (Hivatalos.) Olasz harctér. 23-ára virradó éjjel olasz repü­lők megtámadták Bozent és Crist Az ellenség 30-nál több bombát dobott le. Több lakost megölt és megron­gálta a kórházat. Az arcvonalon nin­csen nagyobb harci cselekmény. Albán harctér. Pflantzer Balin báró vezérezredes hadereje az ellenséges vonalakat át­törte és támadásait a Kumenitői délre emelkedő magaslatokra terjesztette ki. Ezzel egyidejűleg Beráttóí északnyu­gatra behatoltunk az olaszok állásaiba. Tegnap a Berátnál elért sikert növel­tük és heves ellentámadásokat vertünk vissza. Derék csapataink a Siloves hegyvidékén is tért nyertek. Repülőink hatásosan bombázták a Valona mellett levő repülőgépeket. A vezérkar főnöke. 9 polgármester offenzioája a henteseit ellen. Maximálták a hentesárukat A rendőrfőkapitány értekezletre hívta a henteseket és mészá­rosokat Szatmár, aug. 24. Dr. Vajay Károly polgármester a ser­téshús, szalonna, zsir és hentesáruk maxi­mális árát újból megállapította. Az uj árakat a Szatmári Újság hirdetései között leközölt hivatalos hirdetményben találják olvasóink. Valószínűnek tartjuk, hogy gyönyörűséggel fogják olvasni azokat a sok jóféle sertés- dolgokat, amelyeket a hirdetmény felsorol. Eddig nem tudtuk, hogy hol vannak ezek a kitűnő ennivalók, most ime, megtaláljuk azokat a — hirdetményben. És ott vannak mellettük a maximális árak, amelyeknél drá­gábban nem szabad árusítani a sertéshús?, szalonnát, zsírt, héjat. Az ember hamarjában nem is tudja, hogy a szeme káprázik, vagy a hirdetmény írója maradt el a rohanó időtől, olyan bá­mulatosan kedves, hízelgő árakon kinálgatja magát a sertéshús, szalonna, kolbász, zsir, háj, meg a többi. A polgármester hirdetmé­nyében mindennemű nyers disznózsír, háj és friss nvers szalonna egyié-másrá kiiónkint potom 12 korona. A füstölt vagy paprikás kenyérszalonna 14 korona, nyers hús 13 korona. Hol vannak ezek a mesebeli árak ? Mert a heteseknél, mészárosoknál manap­ság nem ismerik ezeket az árakat. Náluk más árak vannak. Egy kicsit magasabbak. És a közönség szívesen ad 18 koronát egy kiló sertéshúsért a 13 koronás maximális ár helyett, mert különben nem kap semmit sem. A napokban beszélte nekem egy úri asszony, hogyan járt a zsírnak való szalon­nával. Friss szalonnát látott meg az utcán menet egy hentesüzletben. Bement és meg­kérdezte : — Hogy egy kiló szalonna ? — Tizennyolc — mondta kurtán a hentes. — Kérek egy kilogrammot — mondta az uriasszony. — Magában pedig azt gon­dolta : Ez még meglehetősen olcsó. A hentes lemérte a kiló zsirnakvalót. Az uriasszony odaadott egy 20 koronás bankjegyet és várta; hogy még 2 koronát visszakap belőle. A hentes azonban igy szólt felsőbbségesen: — Ez kevés.. Kérek még nyolc forintot. igy ám, harminchat koronáért vesztee­getik a szalonna kilóját, de csak annak, akinek az ábrázatja megbízható, bizalmat keltő. így van a hús árával is. Ezért hát bámulatbaejtő a polgármester ármegállapitó hirdetménye, amely a tényleg fennálló árak­kal szemben valóságos eldorádóbeli olcsó­ságot igér a szegény fogyasztó közönségnek. Ezeket az árakat a polgármester a kor­mányrendelet alapján állapította meg. Ozory István főkapitány megelőzően előterjesztést tett a polgármesternek, hogy magasabb maximális árakat állapítson meg, a közélel­mezési miniszter azonban azt az utasítást adta a polgármesternek, hogy nem engedhet meg magasabb maximális árakat, mint ami­lyeneket ő, a közélelmezési miniszter meg­állapított. Így a polgármester a maximálás­nál a budapesti mértéket alkalmazta. Az ár­megállapítást a megfelelő ellenőrzés gyakor­lása végett kiadta a rcndőrfőkapitányi hiva­talnak és a szatmárhegyi rendőrkapitányi hivatalnak, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a megállapított árak feltétlenül betartandók és e tekintetben a legszigorúbb ellenőrzést kell gyakorolni és minden visszaélést a legszi­gorúbban kell megtorolni. Miután pedig a rendőrségnek köteles­sége szigorúan ellenőrizni a maximális árak betartását, amely elől a hentesek és mészá­rosok azzal sem térhetnek ki, hogy bezárják üzletüket, mert a hátóság kötelezheti őket az üzlet fenntartására, — Özory István rendőrfőkapitány aug. 26-ra, délután 4 órára magához hivatta az összes szatmári hente­seket és mészárospkat, hogy megbeszélést folytasson velük a maximális árak betartá­sára vonatkozólag, esetleg tárgyaljanak olyan irányban is, hogyan lehetne esetleg a ható­ság a hentesiparosok segítségére a sertések­nek olyan áron való beszerzésében, hogy a maximális árak mellett szolgálhassák ki a fogyasztóközönséget — ráfizetés nélkül. — Sertéshizlalók figyelmébe. Az országos sertésforgahni iroda szatmár- és szilágymegyei főbizományosának: Steiner Ignácznak megbízottja dr. Feldman Mór min­den sertéshizlalási kérdésben készséggel ad felvilágosítást NagyKárolyban. A hizlalás» szerződések is nála köthetők meg. Szatmári krónika. Hírességeink arczképsorozata. Mit méltóztatnának szólam ahhoz az ötlethez, hogy ha ebben a rovatban heten- kint egyszer-kétszer arczkép-sorozatot kö­zölnénk, meg pedig a nevezetesebb, érdeke­sebb, tipikusabb szatmári „hírességekről“ ? És mit szólnának önök ahhoz, hogy­ha ezt a sorozatot nem a rovatvezető irná, hanem maga a közönség . . . ? A dolgot én a kővetkezőképpen kép­zelem : A mi kedves városunknak annyi ka­rakterisztikus alakja van, hogy bőségesen telnék egy pár hónapig arczképeiket ebbe a rovatba beállítani. Ne méltóztassék félreérte­ni : nem gondolok én ezzel roszra és nem kipeilengérezésről, kifigurázásról, kicsúfolás­ról van szó. Nem úgy képzelem, hogy itt bárkivel szemben ugyanolyan stílusa leírás vagy sorozatos ledorongolás történjék, mint aminő például egyik másik pesti újságban a. hadimilliomosokról jelent meg. pllenkezőleg: a mi hírességeinket“ inkább a kellemes és vidám oldalról állítanék be és olyan port­rékat közölnénk, amelyek egyáltalán nem volnának kellemetlenek és bántóak azokra, akikről az ének szólana és igen mulattató lenne a nagyközönség szempontjából, amely ebbe a tükörbe mindig mosolyogva, derűsen kedvesen tekintene bele. Végre is, méltóz- tassanak elhinni, egy kis ártatlan kacagás reánk fér ebben a szomorú, sivár világban . *A dolog igazán nem nehéz, csak jóindulat és egy kis kedély kell hozzá. Hiszen azzal a sok emberrel,* akik itt élnek, annyi sok vidám história, mulatságos és érdekes ese­mény történt, annyiszor kerültek a mi em­bereink a legbohóbb, a legfurcsább szituá­ciók közzé, hogy Isten ellen való vétek vol­na mindezek fölött napirendre térni és a feledés homályába hagyni. Ezeket a histó­riákat tehát a „jellemzés“ színezésénél fel­használva és bizonyos motívumként beállítva olyan arckép-gyűjteményt állíthatnánk össze, amelynek már csak azért is impozáns sikere volna, mert senki sem tudná, hogy ezt vagy azt a pompás képet ki rajzolta meg, ki ad­ta a hozzávaló anyagot, — szóval hogy ki az elkövetője ennek vagy annak a vidám írásnak. A közönség ekként Wga imá meg legérdekesebb és legnépszerűbb olvasmá­nyait, mi reánk pedig csupán a legmélyebb diskreciótartás feladata hárulna, — no meg az a természetszerű kötelesség, hogy a túl­zott és elrajzolt vonásokat elhagyjuk, enyhít­sük és a jó ízlés nevében megcenzurázzuk azokat, ott ahol arra szükség van. Az ehhez megkívánt bizalmat kérnünk kell, mert esői­kül ezt a rovatot valóban lehetetlen volna vezetni. Hogy a közönség teljesen megértse, miről van szó, hadd álljon itt mutatóba egy ilyen arczkép. íme: Bummi, a diktátor. Alig van ma nálunk nevezetesebb, na­gyobb hatalmú híresség, mint a mi kedves, derék Bummi barátunk... A hatalmánál csak a népszerűsége nagyobb. Nincs az a mord, morózus, vad ember, akit az ő barát­ságos mosolya, sőt gyakran harsogó neve­tése föl ne tudna vidítani. Prózai és igazán

Next

/
Thumbnails
Contents