Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)
1918-08-14 / 193. szám
IBS®, augusztus 14. Szerda i. évfolyam. Í3S.-• v íSíftffee?;' sl árak helyben és vidéken r ftoéíj. évre SO K. Fel évre 15 K. Negyed évre 7 h 50 f. Fgy hóra 2 K 80 f. «gye? szám áic 12 fülér. Pályaudvarokon 16 fillér. Független politikai napilap. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Felelős szerkesztő :* Szalőoczy József. Szerkeszíór-fg és kiadóhivatal: Kazinczy-u. 2C. *z Telefohbzám : 455. Főszerkesztő telefonja: 47,1. Laptulajdonos: Demokráczia Lapkiadó Részvér.ytársaság. 9 megpzéliiieiy aktuális bírrf:;sc. Szetmár, aug. 13. A kormány tervbe vette a közigazgatás államosításának nagy problémáját és ezzel kapcsolatban a vármegyék megfelelő kikere- kitésél. A parlament őszi ülésszakában talán már tárgyalásra is kerülnek ezek a nagy fontosságú törvényjavaslatok. Szafmár város legutóbbi törvényhatósági közgyűlésében is szóvá tették ezt a kormányprogrammot. Ebben a megyében mindenki tudja, hogy a közigazgatás állami rendszeresítésével kapcsolatban tervezett azon reform, mely a vármegyék rendezésével és kikerekitésével akarja az ország ebbeü régi és méltányos kívánságait honorálni : mennyire fontos és elevenbe vágójárdés reánk: szatmáriakra nézve! ezzel netán régi, szerzett jogok olyan sérelme következnék be, amelyet eddig is a múltban védelmi pajzsként emeltek igazságos óhajunk elé, a területi rendezés kapcsában úgy is kielégíthetik kívánságunkat, hogy a régi jogszerzés elvén nem esik csorba. Elválaszthatják Nagykárolyt tőlünk és megszervezhetik ezzel a központtal Károly vármegyét igen könnyen, hiszen Bihaiországból és Szilágyból nagyszerű kikerekedéseket lehet eszközölni. Viszont Ugccsáböl bennünket bőségesen kárpótolni lehetne és amennyiben Ugo- csa megye, mint önálló vármegye, megszűnik (ami a rendezés kérdésében igen valószínű) ennek egész területéi Szalmáihoz lehetne csatolni. Egyszóval : vagy a székhely áttételével, vagy az igazságos megosztás utján, de mindenképpen célt érnénk és városunk vármegyei központ lenne, aminek óriási hord erejét és jelentőségét eléggé nem lehet méltányolni. A fő dolog az, hogy az illetékes tényezők erősen vegyék kezükbe ezt az aktuálissá vált kérdést és igen üdvös volna, ha főispánunk, akinek városunk iránt érzett szimpátiája köztudomású, valamint ambiciózus, országos képviselőnk, már most megkezdenék, a munkát, melyben őkei e város törvényhatósága és egész társadalma erőteljesen, és lankadatlan buzgósággal támogatná. • Fontos tanácskozás a német főhadiszálláson. Itt az ideje annak, hogy hosszú évtizedek óta fájó közigazgatási gravamenünk: a megyei székhely kérdés most végre igazságos megoldást nyerjen. Nem érvelünk azzal, hogy az államrai- son szempontjából, Szatmár városának központi fekvése, hasonlíthatatlanul nagyobb kereskedelmi forgalma és fejlődő kultúrája szempontjaiból ebben a megyében csakis Szatmár városnak lehet jogos igénye a vármegyei székhelyhez. Ezeket az argumentumokat már ezerszer felhoztuk a múltban is, próbálták a magunk kétségbevonhatatlan igazságát számtalanszor érvényre juttattni, — mindhiába, mert illetéktelen, de annál súlyosabb befolyások, a „történelmi“ jogon hatalmaskodó mágnáskezek illusóriussá tettek minden igazságot, méltányos indokot és igyekezetét. Nem rajtunk múlt, hogy a megye székhely már régóta nem a mi nagyrahivatott városunk falai között van. A magyar „rendi“ köz- igazgatás egyik legvisszatetszőbb eme absur- dumán (ami egyébként nemcsak nálunk, de több helyen az országban virágzik) mind- ezideig nem pidunk segíteni. Halálos bűn volna, halmost a szóban- forgó törvényjavaslatok előkészítése idején, sőt azt megelőzőleg, összetett kezekkel és néipa ajakkal várnók, hogyan fogják mindenütt a megyék területi rendezését s az ezzel szorosan Összefüggő székhelykérdéseket kitervelni és megoldani, mig a mi becsületes kívánságunk és jogos akaratunk esetleg ismét csak a jövő zenéje marad. Energikus lépéseket kell tennünk és minden követ megmozgatnunk, hogy idejében számot vessenek odafönt azzal az elhatározott és többé e! nem halasztható követelésünkkel, hogy a„vármegyei székhelyt Szatmárra helyezzék át. Ha pedig Károly király és Bin Ián külügyminiszter a német főhadiszállásra utaztak. Bécsböl jelentik : Gróf Búr ián István külügyminiszter hosszabb megbeszélést folytatott gróf Tisza Istvánnal, aki előzőleg Wekerle Sándor miniszterelnökkel tanácskozott. A tanácskozások során az időszerű külpolitikai kérdések kerültek szóba. Becsből jelentik: Őfelsége ma a német nagy-főhadiszállásra utazott. Kíséretében van gró f Burián István külügyminiszter is. A Neue Freie Presse vezércikkében ezeket írja : A német államférfiak már megérkeztek a német főhadiszállásra. Hintze, az uj külügyi államtitkár tegnap érkezett oda. Hertling kancellár tegnap óta a német főhadiszálláson van, ahol rendkívül fontos tanácskozások lesznek. I A legutóbbi hetek külpolitikai és katonai eseményei oly nagy fontosságúak, hogy azok felett okvetlenül eszmecserét kell folytatni. Különös figyelmet érdemelnek az oroszországi események. Tekintettel arra, hogy az enienie oldalán már létrejött az egységes vezetés, a N. Fr. Pr. amellett foglal állást, hogy a központi hatalmaknak nemcsak katonai, haeem gazdasági téren is egységes vezetést kell téteti- teniök. A főhadiszálláson van Helferich moszkvai német követ. Nem szenvedhet kétséget, hegy a. tanácskozás során szóba fog kerülni a napokban elterjedt ama hir, hogy különböző semleges államok a hadviselő államoknál békepuhatolózási mozgalmat észleltek. Erős német ellentámadások. A londoni Reuter-ügynökség értesülése szerint az angolok eljutottak Bray község széléig. A németek tetemes számú uj hadosztállyal és tüzérséggel a rovjei-ut és a Somme között erős ellentámayásokat hajtottak végre, különösen Royetól délnyugatra ellenakciójuk igen erős. Eredménytelen francia és angol támadások. Berlinből jelentik : A Wolff-ügynökség megállapítja, hogy a német csapatok ügyes kitérése az Avre és az Oise közötti francia támadásnak immár nyilvánvalóan elvette a lökőerejét. Tömegek harcbavetésévei és az | emberek kíméletlen feláldozásával a francia | hadvezeíőség kiegyenliteni igyekezett a meg- • lépés kudarcát és a kiszemelt támadási bázis elvesztését. Német példára a franciák tüzérségük nagy részét közvetlenül gyalogságuk után vonultatják, de a német tankelháriíó ütegek végeztek ezekkel az ütegekkel, mielőtt a német gyalogságra veszedelmessé válhattak volna. A franciák éjszakáig tartó folytonos rohamaikkal eredményt*nem, csak veszteségeik emelkedését érték el. Heiyen- kint a halottak egész sorokban hevernek a német állások előtt. Különösen Iborzalmasak voltak az ellenség veszteségei Thilloloynál, ahol a készenlétben álló francia hadosztályokat a német tüzérség majdnem megsemmisítette. Ugyanily kiméletlenü eredménytelen,
