Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)
1918-08-24 / 202. szám
2-ik oldal. Repülőink bombáztak olasz irepffilőállomásokat. Bácsből jelelentik : Repülőgépeink egyik osztaga 21-én este jó eredménnyel bombázta Porto-Percini olasz repüiőállomást. A repülőbarakkokban, csarnokokban számos találatot észleltünk. Egyik szárazföldi repülőnk eredményesen bombázta a velencei Lidót és a Piavénái az ellenséges táborokat. Az ellenséges repülők élénk tevékenységet fejtettek ki. Huszonkettedikén éjjel kétizben bombázták Pólát. Az első támadás eredménytelen maradt, a második jelentéktelen anyagi kárt okozotr. Fasonában több polgár megsebesült. Az ÉszaK-Adrián egyik repülőnk légi harcban lelőtt egy olasz repülőt. A németek meghiúsítottak ellenséges támadásokat. Berlinből jelentik: Augusztus 22-én reggei megelőztük az angolok nagyarányú támadását, készülődéseiket szétszórtuk, támadó terveiket felborítottuk. Albert és Somme között összeomlottak leghevesebb tüzérségi tüzünkben az angoloknak tankokkal végrehajtott támadásai. Az áttörés kierőszakolására Braytó! északra rohamra küldött nagy lovas csapatokat csaknem teljesen megsemmisítettük. Az angolok véres veszteséget szenvedtek. Az Oisetől délre a franciák támadásait meghiúsítottuk. 18 millió tonnával csökkentette a buvárhajóharc az ententc hajóterét. Bécsből jelentik: Julius havában ösz- szesen 550,000 brutto tonna ellenségeink által használható kereskedelmi hajótért süllyesztettünk el. A rendelkezésükre álló kereskedelmi hajótér eszerint egyedül a központi hatalmak háborús intézkedései által a háború kezdete óta körülbelül 18 millió brutto tonnával csökkent. Ebből körülbelül 11,600,000 brutto tonnát az angol kereskedelmi flotta veszített. Időközben történt megállapítások szerint a júniust eredményt növeli, hogy a jelentett mennyiségen felül 28,000 brutto tonnányi hajó háborús intézkedéseink következtében kénytelen volt súlyosan rongált állapotban ellenséges kikötőkbe befutni. 9 17 szatmári csizmadia lihí- gási ügye. A belügyminiszter a rendőrségtől más hatósághoz tette át a kihágás! pört. Budapest, aug. 23. A belügyminiszter, mint a kihágás: ügyek harmadik és legfelsőbb közigazgatási Ítélkező fóruma szenzációsan érdekes határozatot hozott. Elrendelte, hogy egy kihágás: pör, amely a szatmári rendőrbiróság előtt folyik, más közigazgatási hatósághoz kerüljön tárgyalás végett. Ezzel a határozatta! szank- ciónálta a miniszter az ügy sértettjeinek amaz álliitását, hogy a szatmári rendőrbíróság elfogultan járt el az előtte fekvő kihágást pör- ben. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a kormány elrendelte a cipőkészleíek összeírását, egyes cipészek és csizmadiák nem vallották be a raktáron levő valamennyi cipőt, illetve csizmát. Az áru eltitkolásáról tudomást szerzett a budapesti posta- és távirda tisztviselők beszerzési csoportja. A csoport vezetője, dr. Balázs Balázs főtiszt feljelentést tett az áruelrejtő csizmadiák ellen és kérte, hogy amennyiben vádja beigazolást nyer s az elduSzatm«ri Uisag gott árukat a hatóság konfiskálja, úgy azokat a posta beszerzési csoportja kapja a hatóságilag megállapított árak mellett. Dr. Balázs Balázs a melléje adott de- tekiivvel Szatmárra utazott és házkutatásokat tartott a gyanúsítottaknál. Tizenhét mesternél találtak olyan készleteket, amelyek nem szerepeltek a bejelentési íven, tehát nyilvánvaló, hogy a mesterek rejtegették azokat. A detektív közbelépésére a szatmári rendőrség lefoglalta azokat és dr. Balázs Balázs feljelentésére a tizenhét mester ellen megindult az eljárás. Augusztus 17-én volt a tárgyalás dr, Ambrózy József rendőrkapitány előtt a kihágás! pörben. Ítélethozatalra nem került a sor, mert a tárgyalást egy különös incidens közepette meg kellett szakítani. Dr. Balázs úgy látta, hogy a rendőrbiró lokális elfogultsággal vezeti a tárgyalást, mire ő mint a feljelentő beszerzési csoport képviselője felállott és ebbeli gyanújának élő szóval kifejezést adva, elhagyta a tárgyalási termet. Dr. Balázs visszautazott Budapestre és terjedelmes kérvényt juttatott a belügyminiszterhez, mint a kihágás! ügyek legfőbb faktorához. A feljelentő beszerzési csoport képviselője bejelentette a miniszternek, hogy a rendőrkapitány a cipészek kihágási ügyének megítélésére elfogult. Állításának igazolására többek között, mint főbizonyitékot, felhozta, hogy a kihágási tárgyalás alkalmával a szatmári rendőrség nem találta az iratok között azokat a lajtstromivekei, amelyeket a megvádolt iparosok a készleteik bejelentésekor kitöltöttek. Ehelyett a rendőrség egy, már az eljárás során kiállított újabb bevallási ivet mellékelt az ügy irataihoz. Természetesen a tizenhét iparos ezekben bevallotta azokat a készleteket is, amelyeket Balázs feljelentése folytán lefoglaltak. Wekerie Sándor miniszterelnök, mint belügyminiszter alkalmasint meggyőződött a vádak alaposságáról és utasította Szatmár- megye alispánját, hogy vegye ei az ügy aktáit a szatmári rendőrkapitányságtól és jelöljön ki más bíróságot az ügy letárgyalá- sára. > * Budapesti tudósítónk éjjel telefonon adta le nekünk a 8 Órai Újságnak ezt a tudósítását s igy éjszaka folyamán nem állott módunkban annak adatai helyességéről meggyőződni. Azonban annyit már is megállapíthatunk, hogy az esemény olyan beállításban' mint a 8 Órai Újság tudósításában szerepel, nagyban eltér a valóságtól. Az utcáról. A nagyok gyönyörködnek a kicsinyek bűneiben. Ha végigmegy az ember a szatmári utcákon, a sok puccos dáma és hadiszállító urak mellett lépten-nyomon találkozik mjnd- két nembeli gyermekekkel, kiknek nagyrésze ha nem is rongyosan, de feltétlenül piszkosan, kis csoportokba verődve, minden felügyelet nélkül hever az utca porában és a cigarettázástól kezdve az emberi rossz tulajdonságoknak minden fajtáját űzik nyiltan, a járókelők szemeiáttára. És csodálatos, se a hivatalos személyiségeknek, se az ezerféle gyermekvédő, jótékony és egyéb egyesületek vezetőinek, de még az utcán járó emberek nagy tömegének se jut eszébe, hogy a gyer___ Szalmát, 1918. augusztus 24. mek ek e fajta mulatsága társadalom-erkölcsi szempontból szinte megengedhetetlen bűn. Panaszkodunk, hogy sok a fiatalkora bűnöző és ezek megjavítására alakítanak különféle nevű egyesületeket s végül a fiatalkorúak részére külön bíróságot szervez az államhatalom, de az utca porában fetrengő 3—8 éves gyermekek káromkodó, cigarettázó, verekedő csoportja mellett érzéktelenül haladunk el. Azaz mégse: sokszor és sokan megállanak és szinte gyönyörködnek a gyermekeknek hozzájuk cseppet se illő mulatságán. A gyermeki lélek 3—8 év között a legfogékonyabb, ebben az időben magába szedett rossz vagy jó tulajdonságokat többnyire egész életén át megtartja, tehát ebben az időben kell reá legjobban vigyázni, kell vele legtöbbet foglalkozni, ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak hasznos tagja és az országnak becsületes polgára legyen. Ez ugyan nehéz, sok utánjárást és költséget igénylő feladat, de minthogy az ország jövendő nemzedékéről van szó, minden áldozatot megérdemel. Az ovoda és iskola ezt a nehéz problémát csak részben oldja meg, hiszen az óvodába csak minden 3—4-ik gyermek jár, az iskolában pedig a napnak csak egy kis részét töltik el a gyermekek, a többi, vagyis a nagyobb rész az utcáé; a szülők nagy része nem is ér rá, vagy nem akar foglalkozni gyermekei jó nevelésével, igy azután mire a kis lurkó 10—14 éves lesz, felszívta magát az utca rossz tulajdonságaival any- nyira, hogy nem is veri ki azt belőle se patronázs, se fiatalkorú bíróság. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország jövendő nemzedéke erős és erkölcsös legyen, hogy a nemes tulajdonásokat ne csak hírből ismerje, úgy az utcától óvjuk meg a gyermekeket. HÍREK. Megyek az utcán, tétovázó lépésekkel és nézem az embereket, akik nem tudják, hogy egy élő fényképezőmasina előtt mennek el és meg- rögzitem őket széles kontúrokkal. A hosszusorban inbolygó tömeg mint egy nagy folyó kanyarog előttem és kihal-, lik egy-egy sejtelmes kacaj, kivillan egy-egy kutató tekintet. Ami megragadja a figyelmemet, egy vegyes csoport; lányok, meg fiuk, valószínűleg diákok, kereskedelmi, vagy gimnáziumi tanulók, akik az édes semmittevésnek adják át magukat. ' Körülsimogatom őket gyengéd pillantásommal és ahogy elmélázom, eszembe jut, hogy valaha én is voltam kedves, léha kisdiák, aki mindenben csak a szépet kereste és a jövő egy rózsás felhőkbe burkolt cél gyanánt lebegett előtte. Régi ködös emlékek, ódon patinával bevonva, újra élénkké lesznek előttem és látom a kis diáklányokat, akik ma már asszonyok és látom a tanáraimat, akik nyugalomba vonult bácsik. Előttem egy csoportban egy csomó kezdődők élet, akik Valakik lesznek, akik a társadalomban mint tényezők fognak szerei pelni és lesz közöttük boldog, lesz közöttük boldogtalan. Most csak nevetnek, beszélgetnek gondtalanul és nem tudják, hogy aggódom értük, hogy féltem őket az élettől, ettől a.
