Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)

1918-08-24 / 202. szám

2-ik oldal. Repülőink bombáztak olasz irepffilőállomásokat. Bácsből jelelentik : Repülőgépeink egyik osztaga 21-én este jó eredménnyel bom­bázta Porto-Percini olasz repüiőállomást. A repülőbarakkokban, csarnokokban számos találatot észleltünk. Egyik szárazföldi repü­lőnk eredményesen bombázta a velencei Lidót és a Piavénái az ellenséges táborokat. Az ellenséges repülők élénk tevékenységet fejtettek ki. Huszonkettedikén éjjel kétizben bombázták Pólát. Az első támadás ered­ménytelen maradt, a második jelentéktelen anyagi kárt okozotr. Fasonában több polgár megsebesült. Az ÉszaK-Adrián egyik repü­lőnk légi harcban lelőtt egy olasz repülőt. A németek meghiúsítottak ellenséges támadásokat. Berlinből jelentik: Augusztus 22-én reggei megelőztük az angolok nagyarányú támadását, készülődéseiket szétszórtuk, tá­madó terveiket felborítottuk. Albert és Somme között összeomlottak leghevesebb tüzérségi tüzünkben az angoloknak tankokkal végre­hajtott támadásai. Az áttörés kierőszakolására Braytó! északra rohamra küldött nagy lovas csapatokat csaknem teljesen megsemmisí­tettük. Az angolok véres veszteséget szen­vedtek. Az Oisetől délre a franciák támadá­sait meghiúsítottuk. 18 millió tonnával csökken­tette a buvárhajóharc az ententc hajóterét. Bécsből jelentik: Julius havában ösz- szesen 550,000 brutto tonna ellenségeink által használható kereskedelmi hajótért sü­llyesztettünk el. A rendelkezésükre álló ke­reskedelmi hajótér eszerint egyedül a köz­ponti hatalmak háborús intézkedései által a háború kezdete óta körülbelül 18 millió brutto tonnával csökkent. Ebből körülbe­lül 11,600,000 brutto tonnát az angol keres­kedelmi flotta veszített. Időközben történt megállapítások szerint a júniust eredményt növeli, hogy a jelentett mennyiségen felül 28,000 brutto tonnányi hajó háborús intéz­kedéseink következtében kénytelen volt sú­lyosan rongált állapotban ellenséges kikötők­be befutni. 9 17 szatmári csizmadia lihí- gási ügye. A belügyminiszter a rendőrségtől más hatósághoz tette át a kihá­gás! pört. Budapest, aug. 23. A belügyminiszter, mint a kihágás: ügyek harmadik és legfelsőbb közigazgatási Ítélkező fóruma szenzációsan érdekes határo­zatot hozott. Elrendelte, hogy egy kihágás: pör, amely a szatmári rendőrbiróság előtt fo­lyik, más közigazgatási hatósághoz kerüljön tárgyalás végett. Ezzel a határozatta! szank- ciónálta a miniszter az ügy sértettjeinek amaz álliitását, hogy a szatmári rendőrbíróság el­fogultan járt el az előtte fekvő kihágást pör- ben. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a kor­mány elrendelte a cipőkészleíek összeírását, egyes cipészek és csizmadiák nem vallották be a raktáron levő valamennyi cipőt, illetve csizmát. Az áru eltitkolásáról tudomást szer­zett a budapesti posta- és távirda tisztvise­lők beszerzési csoportja. A csoport vezetője, dr. Balázs Balázs főtiszt feljelentést tett az áruelrejtő csizmadiák ellen és kérte, hogy amennyiben vádja beigazolást nyer s az eldu­Szatm«ri Uisag gott árukat a hatóság konfiskálja, úgy azo­kat a posta beszerzési csoportja kapja a ha­tóságilag megállapított árak mellett. Dr. Balázs Balázs a melléje adott de- tekiivvel Szatmárra utazott és házkutatásokat tartott a gyanúsítottaknál. Tizenhét mesternél találtak olyan készleteket, amelyek nem sze­repeltek a bejelentési íven, tehát nyilvánvaló, hogy a mesterek rejtegették azokat. A de­tektív közbelépésére a szatmári rendőrség lefoglalta azokat és dr. Balázs Balázs felje­lentésére a tizenhét mester ellen megindult az eljárás. Augusztus 17-én volt a tárgyalás dr, Ambrózy József rendőrkapitány előtt a ki­hágás! pörben. Ítélethozatalra nem került a sor, mert a tárgyalást egy különös incidens közepette meg kellett szakítani. Dr. Balázs úgy látta, hogy a rendőrbiró lokális elfo­gultsággal vezeti a tárgyalást, mire ő mint a feljelentő beszerzési csoport képviselője fel­állott és ebbeli gyanújának élő szóval kife­jezést adva, elhagyta a tárgyalási termet. Dr. Balázs visszautazott Budapestre és terjedelmes kérvényt juttatott a belügymi­niszterhez, mint a kihágás! ügyek legfőbb faktorához. A feljelentő beszerzési csoport képviselője bejelentette a miniszternek, hogy a rendőrkapitány a cipészek kihágási ügyé­nek megítélésére elfogult. Állításának igazo­lására többek között, mint főbizonyitékot, felhozta, hogy a kihágási tárgyalás alkalmá­val a szatmári rendőrség nem találta az ira­tok között azokat a lajtstromivekei, amelye­ket a megvádolt iparosok a készleteik beje­lentésekor kitöltöttek. Ehelyett a rendőrség egy, már az eljárás során kiállított újabb bevallási ivet mellékelt az ügy irataihoz. Természetesen a tizenhét iparos ezekben bevallotta azokat a készleteket is, amelyeket Balázs feljelentése folytán lefoglaltak. Wekerie Sándor miniszterelnök, mint belügyminiszter alkalmasint meggyőződött a vádak alaposságáról és utasította Szatmár- megye alispánját, hogy vegye ei az ügy ak­táit a szatmári rendőrkapitányságtól és je­löljön ki más bíróságot az ügy letárgyalá- sára. > * Budapesti tudósítónk éjjel telefonon adta le nekünk a 8 Órai Újságnak ezt a tudósítását s igy éjszaka folyamán nem ál­lott módunkban annak adatai helyességéről meggyőződni. Azonban annyit már is meg­állapíthatunk, hogy az esemény olyan beál­lításban' mint a 8 Órai Újság tudósításában szerepel, nagyban eltér a valóságtól. Az utcáról. A nagyok gyönyörködnek a kicsinyek bűneiben. Ha végigmegy az ember a szatmári utcákon, a sok puccos dáma és hadiszállító urak mellett lépten-nyomon találkozik mjnd- két nembeli gyermekekkel, kiknek nagyrésze ha nem is rongyosan, de feltétlenül piszko­san, kis csoportokba verődve, minden fel­ügyelet nélkül hever az utca porában és a cigarettázástól kezdve az emberi rossz tulaj­donságoknak minden fajtáját űzik nyiltan, a járókelők szemeiáttára. És csodálatos, se a hivatalos személyiségeknek, se az ezerféle gyermekvédő, jótékony és egyéb egyesületek vezetőinek, de még az utcán járó emberek nagy tömegének se jut eszébe, hogy a gyer­___ Szalmát, 1918. augusztus 24. mek ek e fajta mulatsága társadalom-erkölcsi szempontból szinte megengedhetetlen bűn. Panaszkodunk, hogy sok a fiatalkora bűnöző és ezek megjavítására alakítanak különféle nevű egyesületeket s végül a fiatal­korúak részére külön bíróságot szervez az államhatalom, de az utca porában fetrengő 3—8 éves gyermekek káromkodó, cigarettázó, verekedő csoportja mellett érzéktelenül hala­dunk el. Azaz mégse: sokszor és sokan megállanak és szinte gyönyörködnek a gyer­mekeknek hozzájuk cseppet se illő mulat­ságán. A gyermeki lélek 3—8 év között a legfogékonyabb, ebben az időben magába szedett rossz vagy jó tulajdonságokat több­nyire egész életén át megtartja, tehát ebben az időben kell reá legjobban vigyázni, kell vele legtöbbet foglalkozni, ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak hasznos tagja és az országnak becsületes polgára legyen. Ez ugyan nehéz, sok utánjárást és költséget igénylő feladat, de minthogy az ország jö­vendő nemzedékéről van szó, minden áldo­zatot megérdemel. Az ovoda és iskola ezt a nehéz prob­lémát csak részben oldja meg, hiszen az óvodába csak minden 3—4-ik gyermek jár, az iskolában pedig a napnak csak egy kis részét töltik el a gyermekek, a többi, vagyis a nagyobb rész az utcáé; a szülők nagy része nem is ér rá, vagy nem akar foglal­kozni gyermekei jó nevelésével, igy azután mire a kis lurkó 10—14 éves lesz, felszívta magát az utca rossz tulajdonságaival any- nyira, hogy nem is veri ki azt belőle se patronázs, se fiatalkorú bíróság. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország jövendő nemzedéke erős és erkölcsös legyen, hogy a nemes tulajdonásokat ne csak hírből ismerje, úgy az utcától óvjuk meg a gyer­mekeket. HÍREK. Megyek az utcán, tétovázó lépésekkel és nézem az embereket, akik nem tudják, hogy egy élő fényképezőmasina előtt mennek el és meg- rögzitem őket széles kontúrokkal. A hosszusorban inbolygó tömeg mint egy nagy folyó kanyarog előttem és kihal-, lik egy-egy sejtelmes kacaj, kivillan egy-egy kutató tekintet. Ami megragadja a figyelmemet, egy vegyes csoport; lányok, meg fiuk, valószí­nűleg diákok, kereskedelmi, vagy gimnázi­umi tanulók, akik az édes semmittevésnek adják át magukat. ' Körülsimogatom őket gyengéd pillan­tásommal és ahogy elmélázom, eszembe jut, hogy valaha én is voltam kedves, léha kis­diák, aki mindenben csak a szépet kereste és a jövő egy rózsás felhőkbe burkolt cél gyanánt lebegett előtte. Régi ködös emlékek, ódon patinával bevonva, újra élénkké lesznek előttem és látom a kis diáklányokat, akik ma már asszonyok és látom a tanáraimat, akik nyu­galomba vonult bácsik. Előttem egy csoportban egy csomó kezdődők élet, akik Valakik lesznek, akik a társadalomban mint tényezők fognak szerei pelni és lesz közöttük boldog, lesz közöt­tük boldogtalan. Most csak nevetnek, beszélgetnek gondtalanul és nem tudják, hogy aggódom értük, hogy féltem őket az élettől, ettől a.

Next

/
Thumbnails
Contents