Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)
1918-08-09 / 189. szám
2-ik oldal Szatmári Újság ázatmár, 1918. augusztus 9. széiyeztetik. Nem kívánja a bizottságot untatni a szomorú valóság leírásával, mert a mai idők nem is alkalmasak arra, hogy a közegészségügyet általános revízió alá vegyék, Felelőssége tudatában kéri a törvény- hatósági bizottságot, hogy ezt a halogató rendszert adja fel és az akadályoktól el nem riadva, tegyen meg minden lehetőt a város egészségügyi fejlődésének érdekében. Próbálják meg az egészségügyellenes állapotokat leküzdeni és legalább az előkészítő munkálatokat megkezdeni, hogy adott pillanatban a megvalósítás munkáját megkezdhessék. Nem igen van olyan bizottsági tag, aki ne tudná, hogy a vízvezetékre, csatornázásra és közkórházra feltétlenül szükség van. Bármilyen-áldozatok árán is, meg kell valósítani ezen intézményeket és a város vezetősége már eddig is vétett a polgársággal szemben, hogy nem valósította meg azokat. Ezek nem a háború előtt, de már ezelőtt 25 évvel is szükségesek voltak és így a háború nem hozható fel kifogásul. Ez a város olyan szerencsés természeti előnyökkel van megáldva, hogy már régen az ország egyik legvirágzóbb városának kellene lennie. De ennek éppen az ellenkezője történik, mert rendezetlenségéről és tisztátalanságáról híres. A csatornázás, vízvezeték és közkórház oly három intézmény, amelyek nélkül egy várost elképzelni sem lehet. Csoda, hogy ezen intézmények nélkül ez ideig nagyobb járványok nem voltak. De a vezetőségnek csodákra támaszkodni nem szabad, hanem a rendes intézményekkel keil meggátolni a járványos betegségeket. Igaz, hogy anyaghiány miatt szinte lehetetlennek látszik a megkezdése e nagy munkáknak, de az előmunkálatokat minden esetre meg kell kezdeni. A közkérház építése pedig halaszthatatlan dolog, mert a jelenlegi kórház olyan állapotban van, hogy oda beteget bevinni lelkiismeretlenség. Egészségtelen, bűzös, elkorhadt és annyira hijján van a felszerelésnek, hogy a betegek fel- gyógyulására alig van remény. Még az egészséges ember is betegséget szerezhet benne, a betegek pedig könnyen fertőzést kaphatnak. Olyan ez a kórház, hogy a város polgárságának el kell pirulnia egy idegen hatósági személy látogatása előtt. Fái Albert kormánybiztos ur, aki nehány héttel ezelőtt városunkban járt, kijelentette, hogy a közkórház felépítése nem lehetetlen dolog a háború dacára sem. Bizonyítja ezt Marosvásárhely példája, ahol most épül a közkórház. Az építkezés nem drága, ha annak kölségeit viszonyba állítjuk a város ingatlanainak jelenlegi értékével. Mert ha összehasonlítjuk a közkórház békebeli bekerülési költségeit a város ingatlanainak akkori értékével s aztán a jelenlegi költségeket a jelenlegi értékével, az utóbbi arány bizonyára kedvezőbb lesz. Éppen ezért a városnak ingatlanai, elsősorban erdői egyrészét a mai kedvező konjunktúrák mellett értékesítenie kellene és ki kellene fizetnie adósságait, elsősorban a legnagyobhat, amellyel a közegészségügynek az uj közkórház felépítésével tartozik. A vízvezeték és csatornázás hiánya az oka annak is, hogy a.fekáliás hordókat nappal kell hordani, ami elsősorban rettenetes undortkeltő, aztán pedig egészségügyi szempontból igen veszélyes. Javasolja tehát: Mondja ki a törvény- hatósági bizottság, hogy 1) a közkórház felépítését halaszthatatlannak tartja és az építkezést, bármilyen áldozatuk árán is, haladéktalanul megkezdeni kívánja, 2) kötelezi a polgármestert arra, hogy a város erdőinek értékesítésére az ad hoc bizottságot hívja össze s albizottság véleménye alapján tegyen a következő közgyűlésnek jelentést, 3) tegye a tanács megfontolás tárgyává, hogy a város ingatlanai és üzemei a mai háborús konjunktúráknak megfelelően vannak-e kihasználva és tegyen javaslatot a város bevételeinek mikénti fokozására vonatkozólag. A beadványhoz két pártoló levél van mellékelve, az egyik dr. Kölcsey Ferencz közkórházi főorvostól, a másik dr. Vajay Imre városi tiszti főorvostól, akik mindketten teljesen osztják a főkapitány nézetét és az említett három intézmény létesítését közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlennek tartják. Az S-Bsöfe SüiiEpéip a Man. Tömeges kitüntetések. Szatmár, aug. 8. Ma a következő levelet hozta a táboriposta a Szatmári Újság szerkesztőségének: Tekintetes Szerkesztő Ur! Lélekemelő ünnepélye volt a fronton küzdő 5. gyalogezrednek jut. 28-án. Az ünnepély a Tornale szorosban jun. 13-án dicsőségesen vivott nehéz és kemény harcok emlékének volt szentelve. A szivekig ható tartalmas .beszédben emlékezett meg ezre- j dünk lelke, Reviczky Árpád ezredes ur ez- I redünk dicsőségéről s fiaink hősi magatartásáról. Egyúttal kiosztotta a kitüntetéseket azoknak, akik hősies bátorságukkal, példás magatartásukkal e harcokban különösen rászolgáltak. Arany éremmel lett kitüntetve: Szabó István őrmester. I. osztályú ezüst éremmel lettek kitüntetve elsőizben: Gindele Antal és Lázár Mihály zászlósok, Nagy István, Friedman Ármin, Pári László, Harkay Valentin, Dom- brádi Dezső őrmesterek. Julián Miklós sza- kaszvezető harmadszor, továbbá Tóth Gábor Kóródi István, Bajó István, Tóth Sándor szakaszvezetők immár másodízben, Bodnár Boldizsár, Szilágyi István szakaszvezetők, Litusz János, Veisz Farkas tizedesek és Gavallér Valentin (hősi halott) szakaszvezető. II. osztályú ezüst vitézségi éremmel lettek kitüntetve a következő zászlósok: Kábái József, másodízben, Király Ferencz, Csele József, Franki Sándor, Soltész József. Drentye Miklós, Opekár Géza, Balajthy Ferdinánd, Kuntz Mihály, Karácsony Miklós, Bekker János, Moys Gyula, Poposzky János, Biró Sándor, Jakó Károly, Szilvási Sándor, Szarka Mihály, Kincses István, Nagymáté József és Lencsés Péter, Labancr Mihály őrmesterek. Bronz vitézségi éremmel 11-od ízben: Kerékgyártó István, Fodor József, Rácz István, Erdélyi Károly, Juhász Albert, Farkas Miklós, Papp István, Weisz Leopold, Hersch- kovits Hermán, Rákóczy József, Weres Mihály, Markovits Ede, Szatmári Lajos. Pap Gábor, Bencze László, Kovács István, Figus Béla, Toboltok László, Pap István, Bodolák Ignác, Grósz Pál, Maczucza István, Német Gergely, Medgyesi Sándor, Matolcsi Károly, Jakcsi Pál és Kunszler Aurél őrmester, Koneczny Alvis őrmester, Mike Imre zászlós, Peiszteiner József, Brüder Aladár és Erdős Tibor hadapródőrmesternek. Kedves szerkesztő Ur! Ezen itt felemlített vitézek mindnyájan városunk fiai. Méltóztamék neveiket közzé tenni b. lapjukban. Ha talán sok volna egyszerre minket közölni, úgy méltóz- tassék saját belátása szerint azokat közölni, amely kitüntetéseseknek közlése leginkább érdekli városunk lakosságát. Nagybecsű szívességét a szatmári harcosok nevében előre is köszönve vagyok, Feldpost, 521, 1918. jui. 29. Tisztelettel: Csele, József, zászlós. A „Szatmári Újság“ szerkesztősége szivesörömest adta közre ezt a harctéri levelet, amely a szatmári 5. gyalogezred derék katonái vitézségének dicsőséges krónikájához méltán sorakozik. Örömest közöltük le, mert az a dicsőség, amit háziezredünk vitézei bátor harcokban élelük kockáratevésével szereztek, nemcsak az ő büszkeségük és örömük, hanem a miénk is, az itthon küzdőké, akiknek az ő hősi magatartásukhoz méltóknak keil lenniük. ""1 ------Uli, ifi— ¥!■ 1 I— >■—— HÍ REK. — Nincs telefon. Csütörtök délután óta Budapesttel megszakadt a telefonösszeköttetés. Emiatt a Szatmári Újság szerkesztősége sem tudott csütörtök éjjel telefonérintkezésbe lépni budapesti tudósítójával. A bajt valami üzemzavar okozta a vonalon, amelyet bizouyára hamarosan kiküszöbölnek. — Az 5-ik gyalogezred özvegy- és árvaalapja. Palágyi főhadnagy közli szerkesztőségünkkel, hogy a szatmári cs. és kir. 5. gyalogezred özvegy- és árvaalapjának vagyonmérlege 1918. augusztus 1-én a következő : értékpapír a Szatmárvármegyei Takarékpénztár Részvénytársaságnál 90.000 korona, készpénzbetét a Szatmári Kereskedelmi és Iparbanknál 88 290 korona 78 fillér. Ösz- szesen: 178.290 korona 78 fillér. — A Királyházán túli vasúti közlekedés. Négy évi keserves nélkülözés után a Szatmár—Budapest közötti vasúti közlekedést végre megjavították, a gyorsvonatot j visszaállították. Ezzel Szatmár ismét köze- j lebb jutott az ország fővárosához. Az északkeleti vármegyék felé azonban továbbra is meg van bénulva a vasúti közlekedés. Királyházán túl válóságos kálváriajárás az utazás azok számára, akiket Ugocsába, Beregbe* Zemplénbe szólít a kötelességük. A pesti vonat Szatmárról reggel 6—7 óra között indul Királyházára, ahonnan már fél 8 óra tájban elmegy a vonat Ujhely felé. Tehát nem várja be a Szatmár felől érkező utasokat, akik folytatnák utjokat tovább. Királyházán kell eltölteniök az egész napot, mig végre tovább utazhatnak. Még rosszabbul járnak azok, akik fentről érkeznek Királyházára. Esle 10 óra tájban érkezik Királyházára a vonat és innen csak reggel 6 órakor indulhatnak Szatmár féle. Éjszakára ott rekednek Királyházán, ahol sem rendes vasúti várótermek, sem megfelelő szállodák nem állanak az ulazóközönség rendelkezé- | sére. Királyházán úgyszólván megszakad a | közlekedés folytonossága Szatmár- és az északkeleti vidék között. Pedig az északkeleti vármegyékkel való jó vasúti összeköttetés éppen olyan fontos, mint a Budapest—Szatmár közötti vonal. Zemplén,Ugocsa, Bereg kereskedelmi élete Szatmárra gravitál. Szatmár a tulajdonképpeni gócpontja ennek a nagy vidéknek, amely a mai vasutközle- kedési viszonyok mellett szinte megközelít-
