Szatmári Újság, 1918. július (2. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-07 / 160. szám
2-tk oldal. Szatmári Újság előretöréseit visszavertük. A Cham- pagnében telderitő csatározások. Bölle hadnagy a huszadik légigyőzelmét aratta. Ludendorff, első főszállásmester. Párás menekülése. Hágából jelentik : A párisiak menekülése kezd pánikszerű jel'eget ölteni. Az emberek az egyik rohamot a másik után intézik a pályaudvarok ellen, ahol leírhatatlan jelenetek játszódnak le. A menekülők sem- mitse a visznek magukkal és azt a látszatot keltik, hogy boldogok puszta életük megmentése felett. A menekülésnek olyan képe van, mintha az ellenség máris Páris előtt állana. Vonó és Peiniger. B prímás szerelme. Szatmár, julius 5. Aki már látott életében jól kereső pincért vagy cigányt mulatni, csak az tudja, mi az igazi, pazar, széleskedvü virtus-mulatság! Amikor a pincér vagy a cigány az ur, akkor igazán ur akar lenni és megakarja mutatni, hogy kell az igazi urnák imponáló módon mulatni, vigadni és a pénzt bőkezűen, gaval- lérosan el szórni. Ha jói meggondolja az ember, ezen valóban nem is lehet nagyon csodálkozni. Mert aki mindig szolga, amikor más leginkább akar ur lenni, aki akkor józan, amiKor más bortól és pezsgőtől mámoros, aki akkor keres, amikor más pénzt szóró kedvében, van: gondolkodásban és érzésekben egészen át kell hogy alakuljon azokban a percekben amikor nem ő a szolga, hanem más, amikor a bor mámora az ő fejét szédíti és amikor az ő pénzét viszi a tüzbe. Az ilyen percekben eszébe jutnak azok a gyakran látott jelenetek, melyeknek ő csak néma statisztája szokott lenni. Eszébe jut, hogy látott igazán bőkezű, pénzes gavallérokat és kötekedő, garázda, smucig lumpokat. Az egyiknek dicsérője, elismerője, a másiknak kérlelhetlen kritikusa. Ha aztán úgy kerül a sor, hogy az ő szive nem fér a mellény alatt és az ő jókedvének vagy szomorúságának vulkánját érzi kitörni (és ha pénze is van hozzá) akkor aztán megmutatja, hogyan kell azt szépen és snájdigul csinálni! Egy pár hónapi keserves keresmény rövid pár óra alatt szépen elcsúszik ugyan, de ez nem számit. Egy urnái ez nem fontos. Különösen nem egy olyan urnái, aki még fiatal is és szivében Ámor-ísten éppen úgy ott felejtette a kicsike nyilat, naint más ifjúnál, aki szerencsés végzete folytán mindig ur lehet és jókedvében revolverrel is lövöldözhet . . . Akiről most riportot Írunk, egy fiatal, alig tizentrilencz tavaszt megért gyerekifju. Ügyes, szimpatikus, kedvencz prímása a szatmári fiatalságnak, mely már nagyon is elkényeztette. Szomorú, zokogó nótákat, vig, tüzes csárdásokat és ritmikus valczereket zeng a hegedűje minden este és minden éjjel. Amikor játszik, az ő fiatal szive is együtt érez a hegedűjével. A szomorú nóták szövegét is tudja, néha-néha el is énekli azokat a bandája kísérete mellett. Egy idő óta ezek a nóták mintha még szomorúbban, fájóbban hangzottak volna. A fiatal prímás szeme nedves is lett néha a játéka közben . . . . Vájjon miért? Hát azért, mert a prímás szerelmes lett. Megismerkedett egy bájos, szőke, karcsú, hamvas arczu — zsidóleánnyal. Egy szegény szatócs tisztességes kis leányával. És a leányka pirulva hallgatta a csöndes esti séták alatt a szerelmes cigányfiu tüzes vallomásait. Hallgatta és szivébe zárta a szép, szomorú, ábrándos nóták melódiáit, a melyeket a prímás titokban, a házuk kis kertjében muzsi- kálgatott neki. A napokban aztán nagy dolog történt. A prímás ebéd után kávéházba ment és egy barátja, aki ott már javában borozod, őt is megkínálta egy-két pohárral. A primás elfogadta, ivott, ivott, azután pezsgőt hozatott. Mulatni akart, mert nagyon fájt a szive a hamvas arcú zsidó leányka után. A pincérek hordták a pezsgőt, az odagyült cigányok a fülébe húzták a primás annak az „0“ nótáját, a „Gyere velem akáclombos falumba“ kezdetű szomoritöt. így ment ez este hét óráig. Ekkor aztán a primás megelégelte a mulatságot, fizetett, megigazította a frizuráját j és a nyakkendőjét, felhúzta az elegáns nyá- j ri kesztyűt, hóna alá kapta az elefántcsont j fogós sétapálcát és elindult az ideálja lakása irányába. Látni akarta, találkozni akart vele. Találkozott is, — de ekkor megállóit egy pillanatra a primás szívverése. A kislány nem egyedül jött vele szembe, hanem egy gavallérral. Egy fiatal, diákformáju úrral, aki külső megjelenésével bizony elárulta, hogy hitsorsa az imádott leánykának... A primás elibük toppant. A cigányvét tüzes hulláma elboritotta az italtól amúgy is felhe- vült ifjút... — Megálljatok! A kislány elsáppadt. Az udvarló kezéből véletlenül kiesett a cigaretta... . — Te varangyos béka — szólt a pri- , ! más a fiúhoz — mond meg nekem, mi va| gyök én? i — ? — Nem tudod? Hát majd én meg I mondom ... Isten vagyok, — legalább is hozzád képest. Érted ? Mi ? — Igen ... — No hát akkor, most térdepelj le, de i rögtöni A fiú áll és bámul. A kislány arcán ; egy futó mosoly suhan át ,.. — Nem térdepelsz le ? Nem ? ... No . hát én letérdepeltetlek... A primás abban a percben hátsó zse- ! béből egy brovningot vesz elő és kapásra • a | fiú lábába lő... A fiú abban a pillanatban | térdre rogyik ... —Ugy e mondtam, hogy le fogsz tér- i depelni ?. .. < A leányka sikoltva elrohan, a primás v büszkén viszafordu! és nyugodtan hazamegy, I mert át kell öltözni az esti kávéházi hang- í versenyhez ... A történet teljességéhez tartozik, hogy amikor a megsebesült udvarló lábát az orvos bekötözte, egyben megállapította, hogy a lövés sem csontot, sem ideget szerencsésen nem talált. Másnap pedig a primás meglátogatta lakásán a meglőtt vetélytársát és a gyógykezelésre átadott 2500 koronát. Azután egymás kezébe paroláztak és pertuk lettek. Bucsuzáskor a vetélytárs szegény, öreg apja kikisérte a prímást az utca ajtóig és azt mondta neki: * — Köszönöm a pénzt primás ur! Mire a primás igy felelt: — Hát valaki vagy ur, vagy közönséges, komisz krakéler» Violin. — Wekerle a királynál. Wekerle Sándor m/niszterelnök vasárnap kihallgatá- táson jelenik meg Őfelségénél. Belpolitikai ügyekről fog referálni. —• A cárt nem gyilkolták meg. Ko- penhágából jelentik: A Pokets Gebade moszkvai tudósítójának Lenin kijelentette a leghatározattabban, hogy a cár meggyilkolásáról szóló hir nem felel meg a valóságnak. — A városi nyugdíjasok háborús segélye. A városi nyugdíjasok folyó évi háborús segélyét, 26,430 koronát a belügyminiszter kiutalta és julius 8 tói kezdve fizeti ki a városi pénztár. — 47—50 éveseket nem viszik a frontra. A Külügy-Hadügy értesülése szerint a 47—50 éves katonákat ezentúl nem szabad frontszolgálatra kirendelni. 9 városi zeneiskola mfisészestéfyg az 5. gyalogezred özvegyei és árvái yavára. Szatmár, jul. 6. A városi zeneiskola igazgatósága azon alkalomból, hogy az 5. gyalogezred zenekara ismét az olasz frontra visszarendeltetett, f. hó 17 én szerdán, a városi színházban tartandó zenekari hangverseny keretében búcsúztatja háziezredünk kiváló zenekarát s az estély teljes bevételét az 5. gyalogezred szatmári özvegyei és árvái javára adja. A hangversenynek rendkívüli érdekeséget ad az a körülmény, hogy ez alkalommal fog közönségünknek bemutatkozni Domsitz főtörzsorvosné, operaénekesnő és énekmüvésznő, a helybeli cs. és kir. tartalékkórházak parancsnokának neje. A művésznő, mint a hogyan a zenei körökben ismeretes, egyike a nagy zenei metropolisokban elismert és ünnepelt operaénekesnőknek. Külföldi hírneves nagy mestereknél nyerte kiképeztetését és éveken át legelsőrangu operaszinpadokon aratott szebbnél szebb sikereket. A városi zeneiskola igazgatóságának érdeme, hogy a jeles művésznőt* — ki a háború tartama alatt a nyilvános szerepléstől visszavonult — e fellépésre a jótékony cél érdekében megnyerte. A művésznő zenekari kísérettel többek között Sándor Erzsi hires énekszámát: Lakmé Csen- gettyüáriáját továbbá Tosca, Hunyadi László és Rigolettóból a nagy áriákat fogja előadni Az estélyen még önálló számmal fellépnek : Lator Zoltánná Regéczy Arantca, Lator Zoltán honvédszázados neje, ki csak legutóbb nyerte el művészicsen képzett zongorajátékával a városi zeneiskola művészi oklevelét és a ki Sauer E moll zoogoraverse- nyét fogja előadni, Sólyom Magda az intézet egyik legkiválóbb zongoristája, ki Liszt Magyar fantáziáját játsza és Hoffmann Ferenc karmester, ki mint hegedűművész zenekari kísérlettel adja elő Wieuxtemps: Ballade és Polonaiséjót. A zenekar két számban önállóan is szerepel és teljes nagy szimfónikus zenekarrá való átalakításához az 5. gyalogezred parancsnoksága vendégül meghívta kíegészités- képen a debreceni katonazenekart is. A hangverseny zenekari számait felváltva Hoffmann Ferencz karmester és Bendiner Nándor városi zeneiskolai igazgató fogják vezényelni. Jegyek vasárnap reggeltől kezdve Huszár Aladár könyvkereskedésében válthatók. Páholyok ára: 30 K, támlásszék és körszék 6 K, zártszék 4 K, karzati helyek: 2 K_ Előjegyzés nincs, a jegyek a megvétel sorrendjében lesznek eladva. HÍREK. — A KSOD helyettes igazgatóját felfüggesztették. Budapestről jelentik: Hol- Ián Miklóst, a Kassa—oderbergi vasút helyettes igazgatóját az ismert semmeringi élelmiszercsempészési ügyből kifolyólag fölfüggesztették állásától. — Bécs posztót ad Budapestnek. Budapestről jelentik: Weiskirchner bécsi polgármester Budapestié érkezett. Délelőtt megjelent Bódy polgármesternél és megköszönte a Bécs részére kiutalt lisztmenynyi- séget. Kijelentette, hogy ezért hálából Bécs nevében 10.000 méter szövetet bocsát méltányos áron Budapest rendelkezésére. A kél polgármester azután aktuális háborús kérdésekről tanácskozott. Délben Wíndischgraet* herceg közélelmezési miniszter vendégei voltak. — Megszűnt száj- és körömfájás. Ozory István rendőrfőkapitány közli, hogy a Szatmárnémeti város területén előfordult ragadós száj-és körömfájás betegséget megszűntté nyilvánította és az állatvásárok isméi ________Szatmár, 1918. julius 6.
