Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)
1918-06-15 / 142. szám
'■totlmár, 1918. junius 15. Szombat. il. évfolyam. 142. szám. ■S'Wífizete-si árak helyben és vidéken : Egész évre LG K. Fél évre 15 Jí. Negyed évre 7 K 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám a*» ?2 fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Független politikai napilap. I Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Felelős szerkesztő: bzalánczy József. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-u. 20. sz. Telefonszám: 455. Főszerkesztő telefonja: 471. Laptulajdonos: Demokráczia Lapkiacó Részvénytársaság. Pártértekezleti meghívás. A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt intézőbizottságának tagjait, folyó évi junius hó 26-án (szerdán) délelőtt 11 órára Szatmárra, az Iparos-Otthon olvasó termében tartandó pártértekezletre tisztelettel meghívom. Pályod, 1918. junius 14. Hazafias üdvözlettel: Madarassy Dezső, vármegyei pdrtalelnök. mmtMammmaarnm Reakció. Tavaly még mindenki az után áhítozott, hogy a megbékélt emberiség együttes erőfeszítéssel küzdte le a borzalmas drágaságot; az elmúlt arany idők után sóvárgott mindenki ; szemünk előtt lebegett az a Magyarország, amely egykor tejjel-mézzel folyó Kanaán volt, ahol még nem is olyan regen a leg szegényebb ember is fehér cipót evett. Most pedig gróf Tisza István arról beszélt a képviselőházban, hogy nyersterményeink magas árát a középeurópai szövetségben harminc esztendőre biztosítani kell, ami más szóval a drágaság örökletessé tételét jelenti. Mert hiszen ha mesterséges intézkedéssel föntartjuk a magas élelmiszer- és anyagárakat: drágává tesszük egész életünket. Éppen ellenkezőleg, arról kellene gondoskodni, hogy terményeink ára fokozatosan leszállhasson, amit el lehetne érni, ha a termények árával becsületes összhangba hoznák az iparcikkek árait. Mert mit ér az 50 vagy 100 K-ás búzaár, ha a gazdának 4—500 koronát kell fizetnie egy pár csizmáért? Nem többre megy a 20 koronás búzaárral, ha 10—12 koronáért juthat egy pár csizmához? A reakció ellen a közérdek természetszerűen a szabadon gyakorolható, általános választójogban nyerne legerősebb védelmet. S itt a választások tisztasága, titkossága (ez utóbbi a legerősebb garanciája az előbbinek) talán még fontosabb, mint a szavazók száma. Ha pedig a választási reformot még megfelelő uj kerületi beosztás is egészíti ki: akkor Magyarország örök időkre biztosítva volna úgy a közjogi, mint a társadalmi és gazdasági reakció ellenében. Magától értetődik tehát, hogy Tiszáék a választójogi bizottságban a demokrácia ez érdekei ellen intézték a legerősebb rohamokat. A választók számával már többé kevésbbé megbarátkoztak. Hiszen a számbeli különbség mindössze pár százezerre zsugorodott. De nem kell nekik a választás vezetésénél a törvényszéki biró. Nem kell az a bizalmi férfi, aki hathatósan beavatkozhat. Nem kell a titkosság. S légióként : nem kel! a választás ingyenessége. A munkapárt a fuvarköltséget fönt akarja tartani. Nem lehetetlen, hogy az uj törvény után egy-egy falusi kerületben a választási győzelemhez 3000 szavazat kell. Legalább 2000 szavazónak kell tehát megfizetni az ellátási és fuvarköltséget. Bizonyára nagyon alacsony számítás, ha egy szavazó költségét 50 koronára tesszük. Százezer koronát kell tehát a jelöltnek kiadnia egy tiszta mandátumért. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben a magyar kerületeknek s ezek révén a parlamentnek a nagy tőkeérdekek válnak korlátlan uraivá. A munkapárt természetesen a maga pártkasz- szájára gondol, amely hir szerint 40—50 milliót tesz ki. Nagyon sötétnek kellene látnunk az ország jövőjét, ha lehetségesnek tartanók, hegy Tiszáék reakciója végleg állandósuljon s ha a jobb jövő biztató színeit nem látnók azon | a lobogón, amelyet a függetlenségi és demokratikus politika tart a kezében. 9 szaliiiwgyei jegyzi. Szatmár, jun. Szombaton Szatmár városába gyűlnek össze a szatmárvármegyei jegyzők. Itt fogják ' | megtartani ez évi közgyűlésüket, amely igen ! nagy jelentőségűnek ígérkezik. Legalább is | ezt sejtteti a szatmári jegyzők egyesülete elnökének, Komoröczy Jenőnek és főjegyzőjének, Komoróczy Péternek a Szatmári Újság előbbi számában megjelent ama testvéri hangú fölhívása, amelyet a vármegye jegyzői karának tagjaihoz intéztek. Az ország községeinek jegyzői kara — mondja a fölhívás — fontos lépések előtt áll. A folytonos erkölcsi és anyagi sérelmek mindnyájunkat elkeserítették.... Ezzel a keserűséggel szivükben sereglenek össze a vármegye jegyzői a szatmári gyűlésre, amely fordulópontja lesz további magatartásuknak. A falu jegyzői minden időben hűséges és odaadó munkásai voltak az országnak. Szegény és robotolói harcosai az életnek. Az emberi becstelenségek felszabadulásának vér- zivataros idejében is megmaradt a magyar jegyzői kar a megközelithetetlenség, a puritán becsület szimbólumának. Amikor ezrek és ezrek szédültek meg a könnyű vagyon- i szerzés lehetőségétől és sülyedtek el az al- j jasság és gyalázatosság fertőiben, ugyanakkor a falu jegyzője kettőzött szorgalommal és önzetlen odaadással végezte a reája szakadt sok munkát s nem gondolt arra, hogy ő is hasznot csinálhasson a háborúból, hogy lépést tartson a meggazdagodásra törtetőkkel. A falu jegyzőjének csak megsokszorozódott munka jutott a háborúból, minden lehetősége nélkül annak, hogy lépést tartson a drágasággal, amely ma már szinte láthatalan magasságban trónol minden fix fizetés fölött. És nem volt-e csodálatos az a némaság, az a már-már szinte fakirizmus számba menő csend, amelylyel a jegyzői kar beletörődött helyzetébe. Most szinte meglepetést kelt, hogy a jegyzők megmozdulnak és osztálytudatuk hirtelen feltámadt egész erejével óhajtanak sorompóba lépni, hogy a tarthatatlan állapot megváltoztatását követeljék. Nem is lehet kételkedni abban, hogy az állam végre teljesíti a jegyzői kar kívánságait, mert mi lenne, ha kifejlődni, keseredni hagynák bennük a feltámadt elégedetlenséget ? Kívánságaik beteljesülésének reményében üdvözöljük városunk falai között a szat- mármegyei jegyzőket! gémet offenzivi. A franciák békeajáníatot kérnek. A franciák kétségbeejtő helyzetének bizonysága az a hir, hogy a francia kamara folyosóin arról szállonganak hírek, hogy b központi hatalmak állítólag újabb békeajánlatot szándékoznak tenni az ententenak. A j franciák békevágya mellett szó! az a svájci hir is, hogy Clemenceau francia miniszterelnök lapja, a L'Homme Libre felszólítja Németországot, beszéljen békefeltételeiről, mert Franciaország hajlandó komolyan meghallgatni. Világosan követeli a francia tigris szócsöve, hogy Németország tegyen szabatos békeajánlatot, mert a franciák nem akarnak már egyebet, mint tartós és igazságos békét. A Vorwärts Clemenceau lapjának cikkét tapogatózásnak tekinti és azt követeli, hogy a német kormány tegye közzé békefeltéíeieit. Ezek a hirek komoly izgalomba hozták a német politikai köröket. Azonban a békelehetőség kilátását csöppet sem fokozza az a nyilatkozat, amelyet Stresemann, a német nemzeti szabadelvű párt vezére tett. A német birodalmi gyűlés múlt évi békerezuluciója — mondotta a pártvezér — idejét múlta és már csak történeti értéke van annak. A közel jövőben sem a német kormány, sem a parlament nem áll elő újabb békenyilatkozattal. A kormány azon az állásponton van, hogy nem a szó, hanem az eszköz az, amellyel a békét meg lehet szerezni. Ezek a kijelentések csöppet sem alkalmasak arra, hogy optimisztikus reményt keltsenek a béke híveiben. Be i kel! várni azonban a jövő heti német birodalmi gyűlést, amelyen hir szerint nagy külpolitikai vita lesz. A háború eseményeiről következő távirataink számolnak be. Paris központja az entente háborújának. Bernből jelentik: A Le Matinban Bru- net, a honvédelmi bizottság tagja kifejti, hogy Franciaország minden áldozatot meg fog hozni, hogy megakadályozza a fővárosnak közelről való bombázását, mert Páris intenzív lövetése az ipari tevékenység megbénításával, óriási kárt tenne a honvédelemben. A Hőmmé Libre irja: Nem árulunk el titkot, ha rámutatunk, milyen értéke van Parisnak, mint a nyugati fronton küzdő valamennyi hadsereg, sztratégiai központjának. Páris központja az entente háborújának.
