Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)
1918-06-09 / 137. szám
■tmár, 1918. Junius 9, Vasárnap li. évfolyam. Í37. szánk, .Előfizetési árak helyben és vidéken: Steész évre 30 K — f. Fél évre 15 K - f. $fegyed „ 7 K 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám á»~ ?2 fillér. .‘Pályaudvarokon 16 fillér. Független politikai napilap. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kazinczy-utca 20. szám. Telefonszám: 455. Főszerkesztő telefonja: 471. Laptulajdonos Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság ; Reflexiók a város gazdasági szakbizottsága üésérfil. [ Irta: dr. Domby Zoltán, kir. ügyész. Szatmár, jun. 8. Városunk junius 7-én tartott gazdasági szakbizottsági ülésének tárgysorozatába egy szerény kérelem is be volt illesztve. Akik beadták, a nemzet csendes, hallgatagon tűrő napszámosai voltak. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület szalmári fiókjának tagjai. Azok az emberek tehát, akik nélkülözéseik közepette is a jogrendnek igazi őrei maradtak, akik bár a legmagasztosabb felségjog gyakorlásának részesei, ennek dacára jelenleg még is szükséget szenvednek. Kérelmük nem tárgyazott mást, csupán azt és annyit, hogy Szatmár nemes városa a városi tisztvise.őknek nyújtott kedvezményes áron juttassa őket is ttizelőfához és mentse meg őket legalább e téren az úgynevezett szabadkereskedelem álcája alatt rejtőző féktelen uzsorától. Szent volt a hitünk, hogy kiáltó szavunk a bölcs magistrátus termeiben megértés nélkül nem fog a pusztába kiáltott szó gyanánt elhangzani, joggal vártuk a képviselőtestület minden egyes tagjának felénk nyújtott segítő jobbját, amely iparkodik köny- nyiteni a vállainkra nehezedő mártirkereszt súlyán, amit eddig tiszteletreméltó megadással, roskadozva bár, de hordozánk. Nem így történt. Ügyünk felett az emberien érző humanitás és a pénz zsarnok önzése összemérte ádáz fegyverét és ott a gazdasági szak- bizottság ülésén ránktiport és igya szatmári bírák és ügyészen kérelme — mint e lap tudósítója magát igen találóan kifejezi —„aszatmári városháza reakcióval átitatott sötét politikájának szomorú esete lett." Bár nem szívesen lépek e kérdésekkel a nyilvánosság elé, előttem áll Coriolán ismert szava: „Van néhány sebünk s fáj nekünk, midőn említik azokat.“De még sem hagyhatom szó nélkül egyes városi atya bölcs aggodalmát, akiknek gondolatvilága, érvelése eszembe juttatja az egyszeri fukar milliomos ismert ama meséjét, hogy miután igen sok a szegény, tehát egyiknek sem adok semmit. Tökéletesen igaza lenne dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tag urnák, aki felszólalásában ezt a vicces irányzatot képviselte, ha aszatmári birák és ügyészek egyesülete a várostól ajándékot kért volna. Ekkor joggal kiálthatott volna vétót dr. Keresztszeghy Lajos és minden erejével méltán rajta lehetett volna azon, hogy a városi erdő eladassék, nehogy a könnyelmű ajándékozásoknak szolgáljon martalékául. Ne felejtse el azonban a mélyen tisztelt bizottsági tag ur, hogy a fenti egye sülét tagjai 600 korona vagononkinti vételárat óhajtanak adni a városi erdő fájáért, amely összeg még a mai napi uzsoraárak mellett sem tekinthető megverendő kicsinynek, annál is inkább, mert a megállapított maximális ár vagononkint csak 720 korona, igy tehát semmiesetre sem olyan összeg, amelyért a város fáját ajándéknak lehelne tekinteni. Még kevésbé tudom megérteni a bizottsági tag urnák azt az érveléséi, amely kérelmünk ellen az összes többi tisztviselők esetleges kérelmét szegzi. Hát ott tartunk már, hogy egy testvérkar illusztris képviselőjének, az ügyvédi kamara elnökének magyarázatokkal kell szolgálni arró1 hogy a bírói és ügyészi kar különleges, speciális helyzete őt minden más tisztviselőtől megkülönbözteti, mert ennek a karnak a tagjai intézményesen el vannak tiltva attól, hogy helyzetük sanya- ruságán önmaguk segítsenek. Lehetetlen, hogy ne tudná a mélyen tisztelt bizottsági tag ur, hogy ennek a karnak tagjai bűnt követnek el már akkor is, ha két kezök vagy megtépázott idegeiknek keserves munkájávál próbálják megszerezni azokat az anyagi eszközöket, amelyek a megélhetéshez szükséges alapból hiányoznak. Ha csupán e szavak könyörtelen igazságát vizsgálja a bizottsági tag ur, kérdezem, tud-e még továbbra is arra a merev álláspontra helyezkedni s tudja-e a birák és ügyészek speciális kari érdekeit az ország más tisztviselőinek érdekeivel azonosítani ? 1 Ebben a kérdésbe.» nem hangzott el még az utolsó szó. A város junius 10 én tartandó közgyűlése hivatott abban Ítéletet mondani. Erős a hitem, hogy lesznek a törvény- hatósági bizottság tagjai között még ez ügy igaz megértői, akik szavukkal, tekintélyükkel érvényt tudnak szerezni ügyünk és kérelmünk igaz és méltányos voltának, akik a római konzulok ismert jelmondatát: „videant consu- les...“ magyar szívvel és agygyal is meg fogják érteni. Úgy legyen. 1 Francia, angol és anteriliai ezrcdeh sifterfelen rohamai. Az entente szabadulni akar Olaszországtól. A német offenzivát, éppúgy mint az eddigieket nem az ellenség állította meg, hanem a kitűzött célok elérése után maguk a németek szüntették be. Ahol óriási hadseregek állanak szemben egymással, lehetetlen általános támadással elérni a döntést. A sikert egyes csapásokkal kell előteremteni. A támadás megindítása után kezdetben a franciák rendetlenül harcoltak. Hadosztályaiknak egyikét a másik után dobták harcba. A német technika pedig ezúttal is a régi maradt: áttörni ott, ahol az ellenség gyönge. Ezt kell tenni mindaddig, amig a döntő csapás ideje elérkezik. Ezt a magyarázatát adja a német vezérkar egyik tagja a német offenziva szüneteléséről. A háború eseményeitől ma a következő távirataink érkeztek: A német vezérkar jelentése. Berlin junius 8. (A nagyfőhadiszállás jelentése.) Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös haocsoportja: Időnként felujult a tüzérségi harc és felderítő csatározások. A német trónörökös hadcsoportja : Az ellenségnek Chateau-Thierry- től északnyugatra megismételt támadásai és az Oureq mentén elvesztett vonalaink visszaszerzése céljából intézett ellentámadásai csak jelentéktelen terület-nyereséget eredményeztek számára. A francia, amerikai és angol ez- redeknek többszöri rohamk veszteségeik mellett meghiúsult. Egyébként a helyzet változatlan. Ludendorff, első főszállásmester. Német támadás előkészítés». Géniből jelentik: Párisi katonai szakértők szerint a németek fontos támadást készítenek elő. A Hőmmé Libra szerint a németek Compiegne irányában fognak előretörni. Az Echo de Paris attól fél, hogy Verdunnál támadnak. Civreux őrnagy szerint, a néme- trónörökös, a Marne me tén sohasem nyomulhat előre. Rupprecht herceg minden terve a tenger felé, a német trónörökösé pedig Páris felé irányul. A Havas-ügynökség jelenti a főhadiszállásról : A németek uj támadásra készülnek, negyven hadosztálylyal. Luganóból jelentik: A Secolo a német offenziváról pesszimisztikusan ir. A helyzet komoly. Páris fenyegetettsége annyira fennáll, hogy egyik napról a másikra komoly valósággá válik. Genfből jeleetik: Párisi lapok jelentik: A német felderítő repülők néhány nap óta szakadatlan tevékenységet fejtenek ki Amiens és Páris között. Vezérkarunk jelentése. Budapest, junius 9. (Hivatalos.) Asiago és a Brenta közt az ellenség nagy osztagokkal folytatta felderítő előretöréseit. Részben tüzelésünkkel, részben kézitusában visszavertük. A tüzérségi harc az egész délnyugati harctéren állandóan élénk. A vezérkar főnöke. Olasz jelentés az olasz frontról. A Corriere della Sera jelenti az olaszfrontról junius hatodikán: Junius hatodikén vonalainkban általában azon érzés uralkodik, hogy közeli nagy események előtt állunk. A legelső osztrák-magyar vonalban olyan természetellenes nyugalom uralkodik, amely legnagyobb mértékben gyanús. Az ellenség kitünően leplezi a csapat-és hadianyagszálli- tásait, emelyek éjjel folynak, nappal, mintha kihalt volna az ellenséges front. Az entente szabadulni akar Olaszországtól. Bécsből jeelentik : A Reichspost mai száma vezető helyen foglalkoéik azzal, hogy a külügyminisztérium bejelentette az entente
