Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)

1918-06-30 / 154. szám

2-tk oidal. Szatm á pfü[ s a g Szalmái, 1618. junius 30. 1 szatmári ügyvédi kamara közgyűlése. Szatmár, junius 29. Szombaton délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését a szatmári ügyvédi ka­mara a városháza nagytermében, a kamarai tagok élénk részvétele mellett, A közgyűlést Keiesztszeghy Lajos dr. kamarai elnök nyitotta meg, beszámolván arról az akcióró!, melyben a kamara a had- j bavonult ügyvédeket és ezek családját ez idén is részesitette. Majd Schünpflug Jenő dr. kamarai tit­kár ismertette a választmány által elfogadásra ajánlott évi jelentését. A kamara egész évi működését részletesen felölelő jelentés meg- emléttszik arról a tervezetről, mellyel a had­ból visszatérő ügyvédek részére kölcsönala- pot óhajtanak létesiteni és arról a már több ízben előterjesztett kívánságról, hogy a ma­gyar ügyvédeket katonai szolgálatban — ép­pen úgy, mint Ausztriában — a megyebeli helyen és rangban foglalkoztassák és hogy azon ügyvédeket, akik 1914 és 1915 óta tel­jesítenek szolgálatot, hosszabb szabadsága engedjék. A jelentés azután az ügyvédi nyugdíj kérdés ügyével kapcsolatban megemlíti az intézmény jelenlegi kedvezőtlen helyzetét, majd részletesen biráljaaz ingatlanok forgal­mának korlátozása ügyében elrendelt minisz­teri intézkedéseket és jelzi az ezen ügyben észlelt tapasztalatokat. Végül megemlékszik a jelentés a moratórium-feloldó rendelet azon szükségesnek mutatkozó módosításáról, hogy az ingó és ingatlan árverések ma már megtarthatók legyenek. A jelentéshez a tagok többen hozzászól­tak és annak kiegészítése iránt is indítványt tettek. így például Weisz Sándor dr. a te­lekkönyvi ügyekben szükséges ügyvédkény­szer elrendelését sürgeti az ingatlanok for­galmának erős korlátozása folytán. Hanwald Izidor dr. a jelentésben meg­állapítani kéri, hogy a jelenlegi gyám- és nyugdíjintézet egyáltalában nem tartható fenn, mert az ügyvéd özvegye részére adható 648 korona évi nyugdíjból ma még egy hónapig sem tud megélni az özvegy. Kiss Endre dr. j az ingatlanok forgalmának korlátozását Szat­már megyére vonatkozóan csökkenteni véli, mert itt nincs szükség a forgalmat teljesen megbénító rendelet szigorú alkalmazására. Farkas Antal dr. és Markovics Aladár dr a polgári perrendtartás egyes szabályainak re- formáját teszik szóvá. A közgyűlés a javasolt kiegészítéseket a jelentésbe felvette és Havas Miklós dr. indítványára kimondotta, hogy a birák és Ügyészek külön statusának létesítése és fize­tésrendezési kérelmük teljesítése eéljából az évi jelentésben előterjesztést tesz a kormány­nak. A közgyűlés azután elfogadta az 1918. évi költségelőirányzatot és a tagok által fi­zetendő idei tagsági és nyugdijjárulék össze­gét 140 koronában állapította meg. Miután a közgyűlés még meleg köszö­netét fejezte ki Schönpfug Jenő dr. titkárnak a szép és tartalmas jelentés szerkesztéséért, a közgyűlés ezzel véget ért. — Wekerle a királynál. Bécsből je­lenti a Magyar Tudósitó: Wekerle Sándor miniszterelnök, aki a közös minisztertanácson vett részt, délután a külügyminisztériumban folytatott hosszabb megbeszélést. A minisz­terelnök eredeti tervétől eltérőleg vasárnap délelőtt audiencián fog megjelenni Őfelségé­nél. Gróf Serényi Béla föfclmivelésügyi mi­niszter szombaton délután visszatért Buda­pestre, Popovics pénzügyminiszter és Szte- rényi kereskedelmi miniszter egyelőre Bécs- ben maradtak. Szatmári krónika. Levelezés. Kedves (f. j.)! Amidőn önt a »felelős“ előterjesztésére és saját ké­relme folytán belső munkatársi állásá­tól felmentem, a Riporteri rend közép­keresztjét az összes ragyogó csillagok­kal adományozom Önnek. Ez a hivatalos rész. Most pedig engedje meg, hogy távozásához egy-két glosszát fűzzek. Ön volt az, aki /. j, név alatt zá­rójelben irt a Szatmári Újság hírrova­tában pár soros cikkecskéket, melyek­ben nem talált ugyan az olvasó új­donságot, de láthatta egy melegen érző j szívnek szomorú megnyilatkozásait. Ön ezekben a kis hír-cikkekben mindig a saját szegénységét énekelte meg és prózában költeményt zengett arról a nyomorúságról, mely egy alig húsz éves ifjút az újságírói asztalhoz sze­gezve tart. Kis írásai mind megannyi szimbólumai voltak annak a végzetsze- rüségnek, mely a lélek belső erejétől hajtva irodalmi foglalkozáshoz köt egy ifjút, aki inkább szegény marad és nélkülöz, mintsem fiatalos izmainak frissességét egy más, praktikusabb pá­lyán érvényesítené. Lám, kedves /. j. — a béke bol­dog éveiben az ilyen makacs ragasz­kodás a tollhoz érthető volt. Végre is abban az időben más pályán is sok volt a szegény. Ma azonban más vilá­got élünk. Egy kis ügyességgel, aka­rattal és bátorsággal sokra lehet menni. Pénzt könnyű szerezni, mert ugyebár másnak ma nagyon bőven van ebből és akinek sok van, azt mondja, hogy nincs is valami nagy értéke a pénznek. Persze, hogy Ön ezt nagy paradoxon­nak tartja. Mert akármit is mondanak az emberek, a tény az, hogy ma is éppen úgy, mint a háború előtti világ­ban, pénzért mindent meg lehet sze­rezni. Szép. kényelmes lakást, jó ru­hát, füstölni valót, Ízletes ebédeket, jó vacsorákat. Egyszóval mindent, amire egy fiatal újságírónak ma nem telik, holott a lapjától éppen kétszer annyi fizetést kap, mint a béke idején egy doktor juris ügyvédjelölt kapott a prin­cipálisától. Lássa, kedves /. j. — nincs más megoldás, minthogy az Ön által annyi­szor ideálizált szegénységen változtatni kell, még pedig úgy, hogy prózai köl­temények Írása helyett más, praktiku­sabb dolog után kell látni. Például itt van a borügynökség. Százezreket lehet vele keresni. Moratóriumot kell elren­delni az ön hajlamainak és szive vá­gyának ellenében. Fel kell függeszteni az íróasztal iránt érzett szerelmi érzel­meket mindaddig, mig ismét eljő a boldog kor, amikor a szegény újság­író-proletár is élni tud ... Csak arra vigyázzon, hogy ha szót fogad és sok pénze, puha ágya, szép ruhája lesz és finom szivarokat fog szívni: el ne fe­lejtsen prózában költeményeket írni. Mert teli gyomorral és boldog gondta­lanságban a költőknek, íróknak rend­szerint elszáll az invenciójuk... * Tisztelt Front igazgató url Min­denekelőtt engedje meg, hogy belekös­sek a nevébe ... A jó Isten szerelmére, világháború idején hogyan lehet vala­kit Frontnak hívni ? Lássa, az a circus igazgató, aki ön előtt egy pár nappal ezelőtt szedte össze a jó szatmári kö­zönség pénzét, jobban vigyázott a ne­vére. Az igazi neve Wollner volt és egy kis ártatlan artista fogással csinált belőle Renlowot. Egészen stílszerűen hangzik és ezen a jó hangzáson mit sem kockáíztatott akkor, amikor társat vesz a cégébe, akit Koczkdnak hívnak. De Front. . . Uram, ez ma vakmerő­ség ! Hogyan kívánhatja Ön, hogy akik itthon vannak, tömegesen menjenek a Front attrakcióihoz? Nem tudja ön azt, hogy az emberek babonásak és úgy gondolkodhatnak: Nem megyek biz én a Front felé se, még ha a Deák-térenés nem az olasz határon van felállítva ... Egyébként arra a szívességre aka­rom. kérni, kegyeskedjék a szatmári közönséggel kíméletesen bánni. Mél- tóztassék figyelembe venni, hogy Ren- hw urék is elvittek már egy vagyont, valószínűleg lesz még szerencsénk az idén más circusokhoz is, amelyeket éppen olyan zsuffolásig meg kell töl- tenünk, mint az előbbieket és ha bár­milyen nagy rajongással is hordjuk a pénzt a ponyvák alá: a közönség tel­jesítő képességének is vannak határai. Végre is joggal attól kell tartanunk, hogy ha minden circus-igazgató nálunk pár nap alatt a duzzadásig tömi meg a pénztárcáját, híres várossá leszünk és ha a direktorok bohócokat akarnak majd szerződtetni, Szatmáron fogják az artista-ügynökök a legkitűnőbb anya­got ebből a céíbó! összeválogatni.... * Kedves Segéd Úri Nem mulaszt­hatom el, hogy a nagy nyilvánosság előtt meg ne köszönjem Önnek és tisz­telt kartársainak, hogy a héten nem méitóziaítak sztrájkolni és előrelátható­lag a jövőben sincs szándékuk ezt cselekedni. Mert tessék elhinni, hogy egy borbély-segéd sztrájk igen kellemetlen helyzetbe hozhatott voina bennünket, akik még nem vagyunk öregek, de már fiatalok sem. Az önök főnökéi többé-kevésbé katonai szolgálattal van­nak elfoglalva és ha történetesen Önök beszappmozás után, vagy az egyik ol­dal ki vakarása után leteszik a borotvát: rettenetes szituációba kerültünk volna. Az ön-borotválás művészetét ugyanis igen kevesen értjük és gi lettet sem le­het már kapni. Ha Önök is sztrájkba lépnek: Szatmáron egyszerre nagyon sok öreg ember lett voina a korzón és kávéházakban látható. Sok ismerősöm van, akik egyedül még fésülködni sem tudnak és csak Önök tudják ezeknek az uraknak a haját rendbehozni, hogy a holdvilágot a fejükről valahogyan el­tüntessék. Még több olyan ismerősöm van, akik simára borotváltan egészen jól festenek, de e nélkül az őszülő sza­kái kegyetlenül elárulná, hogy sok ta­vaszt láttak már és hogy bizony eljött az ideje a forró szerelmi élettől való csöndes visszavonulásnak. Önök ke­gyetlen leleplezésektől mentették meg a férfi-társadalom egy nagy csoportját és helyrehozhatatlanul diszkreditálták vol­na ezt a legkényesebb ponton: a nők­kel szemben való látszat fentartásának kérdésében. Valóban hála illeti meg Önöket, hogy mindez továbbra is ti­tokban marad és éppen ezért javasolni fogom, hogy Önök ezentúl dupla bor­ravalóban részesüljenek .......... Vl olin. — Szomaházy István, Karinty Fri­gyes, Szép Ernő az állandó munkatársai » Színházi Életnek, Incze Sándor népszerű he­tilapjának, ők írták az e heti szám legérde­kesebb cikkeit is. Képben és írásban gazdag és érdekes beszámoló van a legújabb Szín­házi eseményekről. Kotta melléklet, Újhelyi Nándor egyfelvonásosa, A bunda, Lukács Gyula cikke a tapolcai Kék rókáról emelen­dők még ki a gazdag számból, melyet Intim Pista népszerű rovatok tarkítanak. A Szín­házi Élet e heti számának ára egy korona. Előfizetési ár egy negyedévre 8 K 50 f.„ Kiadóhivatal Erzsébet kőrút 29.

Next

/
Thumbnails
Contents