Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)
1918-06-28 / 152. szám
2-ik uidal. Szatmári Újság Szatmár, <918, junta« 28 Párisbó! eddig egy milliónál több lakos elutazott. Vezérkarunk jelentése. Budapest, jttnius 27. (Hivatalos.) Sezzeccnél az Etsch völgyében és a Sugnán az olaszok felderítő előretörései meghiúsultak. A Goi dél Ressot, amelyet 15-én a dicsőséges Gyopár hadosztály rohammal elfoglalt és amely azóta forró vetélkedés tárgya volt, melyet a legsúlyosabb harcokban győzelmesen megtartottunk, tegnap délelőtt a legsúlyosabb pergőtűz után ismét nagy erővel támadták meg. Hiú vállalkozása volt az ellenségnek az, hogy harcedzettségét a mi salzburgi, karinthiai, felső- és alsó-ausztriai csapatainkéval mérje össze, amelyek vitézségén minden támadás szétzuzódoií. A 107. és 114. ifjú ezredek, amelyeket a tüzérség a harc összes bázisaiban mintaszerűen támogatott, régi kitűnő törzscsapataival az 59-esekkel, a salzburgi 75-ökkel, a karinthiai 14- ekkel, a felső-ausztriai egyazon hősöknek bizonyultak. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett halottakban es sebesültekben és számos foglyot hagyott kezűnkön. Ponte di Piavénái az olaszok igyekeztek partunkhoz jutni. Közeledő csapataikat összelőttük. A vezérkar főnöke. Hámetopszág és a béke. Kühlmann nyilatkozata a birodalmi 'gyűlésen. Berlin, junius 26. A birodalmi gyűlésben tegnap Kühl- mann külügyi államtitkár beszéde során melegen emlékezett meg Károly királynak Vilmos császárral való találkozásáról, a szövetségnek katonai, gazdasági ás politikai irányban való megerősitéséről. Lehetetlen, hogy biztonsággal bárminő pillanatot is kilátásba lehessen venni, hogy ebben az időpontban a háborúnak véget keli érnie. Ha politikai motívumok után kutatunk, amelyek esetleg békelehetőséget nyitnának meg, úgy azt kell mondani, hogy a legfényesebb német fegyversikerek ellenére, a mértékadó ellenséges helyeken a békekészség még sehol sem lépett fel világosan felismerhetően. Ellenfeleink, főleg az angol államférfiak nyilatkozatai a békének még semmiféle fénysugirát sem vetik e háborús dráma sötétségébe. Az a gondolat, hogy mi világuralomra törekszünk, agyrém, ha nem rágalmazás. Amit mi pozitiven akarunk — s ez áll szövetségeseinkre is, hogy a történelem által megvont határaink között biztonságban, szabadon, erősen és függetlenül éljünk. Még ma is a német birodalom és szövetségesei tőrzsterületének föltétien sértetlensége alkotja szükséges előfeltételét bárminő békemegbeszélés, vagy béketárgyalás fölvételének. Ami az események valószínű menetét illeti, a jelenlegi fejlődési stádiumban messzebbmenő előhaladások a békéhez vezető utón azoktól a nyilvános kijelentésnktől, amelyeket kölcsönösen mondunk egymásnak a szónoki emelvényről, aligha várhatók már. Állásunk a harctereken, katonai segédeszközökben való óriási tartalékaink és a belső helyzet és elhatározás megengedi nekünk az ilyen beszédet. Remélem, hogy ellenségeink be fogják látni, hogy a rendelkezésenkre álló eszközökre való tekintettel az entente győzelmének gondolata álom és illúzió. Annakidején meg fogják találni az utat, hogy békeajánlatokkal tépjenek elő, amelyek a helyzetnek megfelelnek és a melyek a német életnek es szükségletnek eleget tesznek. (Élénk tetszés.) A német birodalom nem adhatja fel Elszász-Lotharingiát, de nem idegenkedik a hadviselő államok eszmecseréjétől. Hertling kancellár kijelentette, hogy az ő februári pontjaira Wüson nem válaszolván, nincs értelme a fonál újra való felvételének. Kühlmann beszédéi félreértették, holott Kühl- mann célja csak a2 volt, hogy a felelősséget a háborúért ellenségeinkre hárítsa Németország erélyes defenzív szándéka nem bénult meg, éppúgy győzelmi erőnk sem. Kühlmann újból felszólalva kijelentette, hogy ő is fegyverekkel akarja a döntést elérni, de azutan a diplomácia dolga a sikert véglegesíteni. Berlin, junius 27. A Kühimann elleni támadást, amelyet a birodalmi gyűlés ;n az alldeutsch konzervatív tábor s részben a nemzed liberálisok megindítottak, a jobboldali sajtó a legnagyobb hevességgel folytatja. A lapok egyrésze Kühl- mann visszalépését követeli. A sajtó általában válságról beszél. Politikai körökben azonban nem hisznek Kühlmann visszalépésében, mert ezáltal a külpolitika nem nyerne. A jobboldali lapok már meghúzzák Kühlmann fölött a lélekharangot. A kancellárhoz közelálló Germánia kijelenti, hogy ami Kühlmann beszédének külső visszhangját illeti, meglehetünk győződve, hogy Kühimann beszéde lehetőséget ígér # megegyezésre. A Local- anzeiger már bukott embernek tartja Kühl« mannt. A birodalmi gyűlés jobboldali pártjainál egyhangú a vélemény, hogy Kühlmann- nak gyorsan vissza kell lépnie. További hi- vatalbanmaradását lehetetlennek tartják. Parlamenti körökben elterjedt hirek szerint Kühimann rövidesen távozik. 9 szatmármepi M-as függetlenségi párt a RM^araáa; programja mellett A párt intéző-bizottságának értekezlete. Szatmár, jun. 26. A 8zatmárvármegyei függetlenségi és 48 as párt intéző-bizottsága szerdán délelőtt 10 órakor értekezletet tartott Szatmáron, az Iparos Otthon olvasótermében. Dr. Faiussy Árpád országgyűlési képviselő, a megyei függetlenségi és 48 as párt elnöke megnyitván az értekezletet, kifejtette összehívásának célját, amely arra irányul, hogy az elnökség ismertesse a politikai viszonyok alakulását s az ennek folytán előállott helyzetet. Történeti sorrendben előadta a Tisza uralom bukása óta lefolyt politikai eseményeket, különösen pedig a választójog sorsának alakulását, amely elsősorban áll összefüggésben a 48 as függetlenségi politika állásfoglalásával. Amikor gróf Eszterházy Móricz után Wekerle | lépett kormányra, az összes függetlenségi j pártok az általa hangoztatott programm j támogatására tömörültek. A király, aki Ti- száékat egyáltalán nem akarja kormányon látni, olyan kormányprogrammhoz adta hozzájárulását, amely az összes függetlenségi pártok egységes tömörülésére alkalmas, hogy igy egységesen minden pillanatban föl tudja venni a harcot a munkapárttal szemben. Azonban az első lépésnél történt egy nagy hiba az, hogy az Eszterházy-kormány nem a képviselőház feloszlatásával kezdette meg a kormányzást. Ha ez megtörtént volna, akkor a munkapárt már régen el volna söpörve és biztosítva volna Magyarország békés kormányzása és a nagy elvek, amelyeket az uj kormányrendszer programm ja hirdet, közelebb jutottak volna a megvalósuláshoz. A házfeloszlatás elmaradása főképp a hadvezetőség befolyásának tulajdonítható, amely attól tartott, hogy a választások befolyással lehetnek a hadsereg zavartalan mlködésére. Wekerle kormányra lépésekor az Apponyi vezérlete alatt álló függetlenségi és 48-as párt úgy találta, hogy a Wekerle kormánya köré tömörülő egységes párt a függetlenségi programúinak legtöbb pontjait lesz hivatva megvalósítani, nevezetesen az általános választójogot, az önálló magyar nemzeti hadsereget, a nemzeti birtokpoikikát, amelyhez tartozik a hitbizományoknak nagyon szűk körre való korlátozása és végül a szociális kérdések egész sorozatának megoldása. Elsősorban a választójog került napirendre. amely ellen Tíszáék borzasztó harcot indítottak. Ekkor merült fel a kompro- rnisszumus megoldás. A választójog megalkotásától függ Magyarország egész jövője. Minden más törvényt lehet módosítani, de egy szélsőségesen radikális választójogot visszacsinálni többé nem lehet. A radikális választójogot csak a budapesti utca követeli, a nép azonban, amely künn van a vidéken s amely j hivatva van fenntartani a nemzetet, ily radi- : kális mértékben nem kér belőle. Tehát a j választójog kérdésében megnyugvást kellett * adni az országnak. A Vázsonyi-féle javaslat I mellőzi a magyar szupremáeia minden véli delmét. Pedig amikor ilyen jelenségeket lá- ; tunk, hogy az északmagyarországi tótok a | csehekkel paktálnak, vármegyékét akarnak f kiszakítani az országból, amikor az erdélyi románok, mint ellenségeit támadnak reánk és Erdélyt tőlünk elszakítani akarják, a midőn minden oldalról ellenséggel vagyunk körülvéve, amely az országban lakik és ma* gyár kenyéren él, akkor kötelességünk a ‘ magyar szupremáciát körülbástyázni; ha le { akarjuk ereszteni az alkotmány sáncaiba, ak* kor meg kell követelni! tőlük elsősorban & | magyar nyelv tudását. Ez az indoka annak, í hogy a 48-as függetlenségi párt, a Bizony- t párt s Károlyiék kivételével beléptek az al- , kotmánypáríba. Ennek a kormánynak van egy adott: í programmja, amelynek minden egyes pontja, j a magyarság jövendőjét van hivatva megeiő- t siteni. Ezt a prograrnmot az összes fűgget- \ lenségi pártok támogatják. A küiömbség csak: | az, hogy a3 egyik a nemzetköziség jelszava ? után indul, a másik a magyar sapremáciáfc | kívánja megvédeni* amely nem akar olyan \ választójogot, ami a nemzet ellenségeinek é* a csőcseléknek akarja kiszolgáltatni Magyar- országot. Ezért kellett módosítani Vázsonyt választójogi javaslatát Az általános választójognak hive vagyok én is — mondotta az: elnök — de nem olyan terjedelemben, ami- | lyenbet* VdzsoayL kidolgozta. Falussy elnök. 1 kifejezte annak szükségességét is, hogy & vármegyei 48 as és függelleaségi-párt eddigi ! szervezetét és programmját továbbra is fen-. j tartja — amely elhatározása nincs ellentétben, í azzat; hogy a kormánynál* a függetlenségi* párt programijával egyező programmját és. | annak megvalósítását támogassa. Ezekben ismertette dr. Falussy Árpád í azokat az indokokat, amelyek arra indították őt és dr. Jdrmy Béla fehérgyarmati képviselőt, hogy a Wekerle kormányát támogató egy- | séges párt programmját a választójogi kér- | désben támogassák. Végül indítványozta, hogy miután ő*. mint a választójogi javaslat helyettes előadója állandóan Budapesten kénytelen tartózkodni* válasszon a megyei párt egy társelnököt, aki a párt szervezésének és megerősítésének munkáját teljes erővel vezetheti. Ezután dr. Jdrmy Béla szólalt fel. Jól tudom — mondotta — hogy aki exponált politikai megbízást vállal, ki van téve nemcsak a választói, hanem az egész ország kritikájának is. Mi, akiket a választók bizalma olyan helyre állított, ahol az országos politikába beleszólásunk van, nemcsak a magunk felelőssége tudatában cselekszünk, hane». minden tettünkben érezzük azt a felelősséget* amely bennünket választóinkkal s az egész országgal szemben köt. Kérem önöket, hogy fokozott bizalmukban adjanak erőt nekünk, ahhoz, hogy dolgozhassunk. Cselekedeteink, mint eddig, ezentúl is a nagy cél érdekébe» irányulók lesznek, Ha a kormány adott programijából eltér, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem fogjuk tovább a kormányt támogatni.
