Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)
1918-06-26 / 151. szám
í 4 • < 4-ik oldal. Szatmári Újság 9 hivándarolt mappák sorsa. Szatmár, jun. 25. Az Egyesült-Államok idegen származása alattvalóinak legutóbbi üldöztetése máris meghozta a maga következményeit. A Newyork Times jelentése szerint 123 ezer német és osztrák származású egyén kérte eddig Amerikában való honosítását, amit azzal érhetnek el, hogy belépnek az amerikai hadseregbe. Ezek közül 96 ezer már régebben bejelentette az amerikai állampolgárság kötelékébe való felvételét, azonban eddig csak az úgynevezett első papirt szerezte meg. Az Unió kongresszusa, hogy az idegen származású katonákat elfogatásuk esetén a hazaárulás vádjától mentesítse, a bevonult idegeneket kivétel nélkül állampolgároknak nyilvánítja és ilyen módon egyszerű hadifoglyoknak volnának tekintendők, ha egykori hazájuk hadseregének kezére jutnának. A nevezett amerikai újság most igen becsmérlően nyilatkozik azokról az idegenek- ről, akik nem tették meg ezt a lépést és j természetesen a magyarok ellen fordul első- j sorban, mert az amerikai magyarok nem igen j mutatnak kedvet az amerikai honosság meg- t szerzésére, illetve az amerikai hadseregbe ▼aló belépésre. A Newyork Times igy ir az amerikai magyarokról: — Kinevettük őket, akik tudatlanul vetődtek a műveltség partjára. Munkát adtunk nekik és bőséges keresetet, akik az éhség és dologtalanság hazájából koldulták be magukat hozzánk. Azzal, hogy Amerikában dolgoztak, semmi erényt sem mutattak, mert azt a közönséges munkát, amit elláttak, elvégezte volna minden ázsiai kuli is. Már régen fontolóra kellett volna venni, vájjon nem volna-e helyesebb a sárgákat Amerikába ereszteni, mint a magyarokat, akik csak megszedik magukat nálunk, de se szivük, se lelkűk nem ragad hozzánk. A Newyork Héráid ugyanezzel a tünettel foglalkozva, másképpen vélekedik. — Az amerikai magyarokat — írja ez az újság — meg lehet érteni, ha tekintetbe vesszük, hogy családjukat hazájukban hagy- | ták és utóvégre a gyermek, a feleség, a szülő meg a tűzhely erősebb kapcsokat teremtenek \ minden politikai elmélkedésnél. Sajnáljuk, j hogy' ismert vitézségüket nem állítják uj há- j zájuk szolgálatába és ebben talán mi magunk ; is hibásak vagyunk. Annyi előzékenységben . és előjogban részesítettük faji ellenfeleiket: ) a cseheket, a tótokat, a szerbeket meg a románokat, hogy egyenesen barátságtalanná tettük számukra a környezetet. A magyarok természete, hogy vagy egészen adják oda j magukat, vagy sehogy sem és szláv eliensé- ; geik között valóban nem adhatják oda teljes lelkűket. Mi igazán nem védjük az amerikai magyarokat, mert számunkra utóvégre mégis j csak ellenséges állam polgárai, — azonban j meg kell állapítanunk, hogy a magyarok- j kai sohasem volt bajunk, sem követelődzők, ! sem szélsőségesek sohasem voltak és beván- í dorlóink között ők tanúsították a legkevesebb : arroganciát. De tévedne, aki azt hinné, hogy az . osztrák meg a német „önkéntes polgárokat* valami nagy bizalommal fogadnák. — Ha az amerikai németek alkalmat ) keresnek — írja az Evening Journal —, hogy i az Egyesült Államok iránt való hűségűket és , ragaszkodásukat bebizonyítsák, ezt nem sza- ! bad megtagadni tőlük. De a germán germán ! marad és nagyon vigyázni kell, nehogy esetleg több bajt szerezzenek, mint hasznot. Bizonyos, hogy sok német csak azért kéredz- kedik a nyugati frontra, hogy hadifogságba és igy hazájába jusson. Szét kell szórni őket ! a különböző ezredekbe, nehogy csoportosan j és közösen hajtsák végre esetleg veszedelmes ! szándékaikat. Az osztrákokat nem igen jellemzik, de ; érdekesen beszél a Chicago Leader az atne- í rikai estitekről : — Nem akarunk izgatni senki ellen, j azonban nem fojthatjuk vissza azt a meg- j győződéaünket, hogy a rendkívül hangos amerikai csehek eddig nem mutattak olyan tetteket, amilyeneket elvárhatniuk tőlük. Sőt: inkább azt látjuk, hogy a csehek csak vezetni, szervezni, irányítani és parancsolni szeretnek, de harcoini alig. Még minket, amerikaiakat is ők ugratnak — izgatnak a csatákba, azonban nem hallottunk róla, hogy az eddigi ütközetekben élői lettek volna. Azt akarják talán Amerikában, amit Ausztriában tettek: kezükbe kaparni a kényelmes katonai adminisztráció stalluinait és a többi népeket a harcvcnalba hajszolni ? Ez nem fog sikerülni nekik és sokáig nem fogjuk magunkat bosszantani /elük, akik ellepik katonai irodáinkat, raktárainkat és mögöttes szolgálatainkat. Általában véve, az amerikai lapok elég szabadszájuan nyilatkoznak az idegen önkéntesekről, a cenzúra pedig nem zavarja ezeket az érdekesen csipkedő jellemzéseket. Az amerikai közvéleményt tehát már most is azok ellen izgatják, akikre később minden hibát és kudarcot hárítani akarnak és akiknek már most is el akarják venni a kedvüket a vérmes politikai remények táplálásától, meg attól, hogy a háború végén nagy számlát nyújtanak be Amerikának. A cseh, tót, szerb és oláh urakat, ott Amerikában, kezdik már letörni, hogy mire a háború befejeződik, oly kicsinyek legyenek, hogy ki se nyissák a szájukat. Az amerikai magyarokat nem érheti ilyen csalódás.... flz olaszok 150.000 embert vesztettek. Heves harcok Asiagó és a Piave között. Budapest, junius 25. A német vezérkar jelentése. Berlin, jun. 25. (A nagyfőhadiszállás jelentése.) Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A tüzérségi tűz egyes szakaszon felélénkült. A felderítő tevékenység élénk maradt. A Scarpetől délre és az Avre nyugati partján foglyokat ejtettünk.. A német trónörökös hacdsoportja: Erős tüzhatás után az ellenség több századdal támadott az Aisne északi pariján. Ellentámadással visszavertük. Albrecht würtembergi herceg hadcsoportja: Badenvillerstől keletre tegnap a bradenburgi és thüringiai Landwer csapatok által beszállított amerikai és francia hadifoglyok száma 60-al többre emelkedett. Billik hadnagy 20. légigyőzelmét aratta. Ludendorff, első főszállásmester. Vezérkarunk jelentései. Budapest, junius 25. (Hivatalos.) Az Asiagó és a Piave közti hegyi harcvonal tegnap ismét heves harcok színhelye volt. Az ellenség minden telhetőt elkövetett, hogy elvesztett magaslati állásait visszafoglalja. Az olaszokat mindenütt, több helyütt ellentámadással, visszavertük. A küzdelemben résztvevő csapatok, gyalogság és tüzérség minden dicséretet felülmúló magatartást tanúsítottak. Mozdulataink San Dona területén voltak végrehajthatók. Junius 15. óta az olaszok több mint 1,100 tisztet vesztettek. Az ellenség összes vesztesége a legszigorúbb becslés szerint is 150 ezer főre teendő. A vezérkar főnöke. 9 jfivfi színházi szezon. Az uj társulat tagjai. Szatmár, jun. 26. Kovács Imre, az uj színigazgató megszervezte társulatát, amelynek tagjai között számosán vannak olyanok, akiknek a szi- nészvilágban jóhangzásu nevük van. Mezei Jolán, dr. Márffy színigazgatónak a felesége nyitja meg a díszes névsort, ó tölti be a primadonna szerepkörét Mészáros Aranka táncos szubrett, Pogány Szilvia koloraturéne- kesnő, Andorffy Ida drámai hősnő és szende. Nagy Rachel drámai hősnő és szende, Mezei Teri naiva, Uray Lili vígjátéki 6zubrett, Szántó Manci énekes naiva, Tordai Etel anyaszi- nésznő, K. Szűcs Irén komika, R. Tóth József szerelmes bonvivant, Székely Gyula baritonénekes, Kállai Sándor tenorénekes, Pethes Dezső táncos-komikus, Sziklai Miklós ope- rett-buffó, Kiss Lajos apa és jellemszinész, Gergely Lajos bonvivant, Kovács Imre hős és jellemszinész. Csupa kitűnő hangzású és sokatigérö szinésznevek, amelyekhez a legszebb reményeket fűzheti a szatmári színház közönsége. Ezek az uj színtársulatnak az elsőrendű tagjai. Azonban ez a névsor sem teljes, csak éppen fölsorultunk egypár : nevet, hogy a közönségnek, amely olyan feszült várakozással és lázas kíváncsisággal várja a jövő szezont, valamelyes fogalmat nyújtsunk az uj színtársulatról. Állandó vendégekül vannak leszerzöd- tetve: dr. Fuchsné Béki Mária operaénekesnő, Párdy Armand, Szántó Gáspár, Her gedüs Ferenc operaénekesek. Az uj direkto- ugyanis operaelőadás-sorozatot vett föl a szezon programmjába. Ismételjük, hogy a most fölsorolt nevekkel még nem teljes az a hatalmas társulati névsor, amely a szatmári színházat a vidéki színházak legnivósabbjai közé van hivatva emelni. Az uj szezon szeptember elején fo£ kezdődni. A színigazgató már most hozzálát a díszletek renoválásához, uj díszletek készítéséhez, az egész színház restaurálásához. A városi tanácscsal olyan megállapodást óhajt létesíteni, hogy a város rendelkezésére bocsátja őneki a színház szükségessé vált átalakítási és tatarozási munkálataira, előirányzott 25.000 koronát és a munkálatokat az igazgató hajtatja végre, persze a város hatóságának ellenőrzése mellett. Kovács Imre színigazgató most Mára- marosszigeten működik, amely városnak a színházát szintén elnyerte három nyári szin- idényre. Szerepléséről a „Máramaros“ c. lap ezeket irja: Ezúttal a legszebb reményekre enged következtetni, hogy a következő három évi nyári sziniidényünk, a melyet Kovács Imre színigazgatónak biztosított városunk hatósága, minden jogos sőt felfokozott művészi kívánalmakat is valóra fog váltani. A művészi szellem, a distingvált ízlés, a komoly hivatás megértő öntudatossága, a színészet kulturfeladaiának felismerése és 1‘art pour 1‘art megművelése jellemzi a színház, vezetőségének értékes működését s ezért a szigeti publikum teljes elismerését vívta ki Heltai Jenő, de különösen Kovács Imre színigazgató, a*i a távollevő direktor helyett az előadásokat vezeti és szakavatottsággal* tudással és hozzáértéssel rendezi.“ (z.) Sí&tmár, 1938. iunhis 26.
