Szatmári Újság, 1918. június (2. évfolyam, 130-154. szám)

1918-06-23 / 149. szám

Szatmári Újság 2-ik oldal. Szatmár, 1918. junius 23. £ek heves részleges előretörései egész regge­lig tartottak s az ellenség teljes kudarcával végződtek. A Scapre mindkét oldalán Bory, Beu- querelle, Habareque mellett, valamint a Wailly erdőben erős angol osztagokat részben elke­seredett közelharcban visszavertünk. Az ango­lok a többi harcvonalon ismételten eredmény­telenül hajszoltak előre felderítő csapatokat. Az ellenséges támadások kivédése és a Sommetől délre intézett saját előretörésünk alkalmával foglyokat ejtettünk. Egy Brugge ellen intézett repülőtámadásunk a lakosság­nak veszteséget okozott. A német trónörökös hadcsoportja: Az ellenség Noyontól délnyugatra sikertelenül támadott. Vandellcourttól délre az Oise és a Marne között az ellenség élénk tevékenysé­get fejtett ki. A franciáknak több alkalommal végrehajtott felderítő előretörései eredmény­telenek maradtak. A franciák és az amerikaiak részleges támadásait Chateau-Thierrytől észak­nyugatra véresen visszavertük. ^ Ludendorff, első főszállásmester. Páriából naponta húszezrével menekülnek. Géniből jelentik: A Seine-departement szindikálistáinak szövetsége felhívta a mun­kásság figyelmét Páris szorongatott helyze­tére. Kérdi, vájjon a kormány megtette-é a szükséges'intézkedéseket a szegényebb nép­osztály megélhetésének biztosítására. A Le Temps értesülése szerint napon­kint 20.000 ember hagyja el Párist. A me­nekülés nem pánikszerű, a kormánynak mé­gis gondoskodnia kell több vonatról, hogy naponta necsak 20.000, hanem legalább 50.000 ember hagyhassa el a fővárost. Fel­szólítja a lap a félénkebb lakosságot, hogy azonnal hagyja el Párist, nehogy a többieket elbátortalanítsák. Genfböl jelentik: A Populaire azt irja, hogy Clemenceau miniszterelnök áilása Hin- denburgtól függ. Még egy német győzelem és Clemenceau nem lúd megmaradni abban a viharban, amely meg fogja rázni a parla­mentet. Utódjaként csak Barthou jöhet szám­ba, azonban Barthou nem elég tehetséges politikus. Három hétnél tovább képtelen lesz vezetni a képviselőházat és utána ‘katonai diktatúra következik. Zürichből jelentik: A Clemenceau-kor­mány teljesen váltságban van. Kétségbe von­ják. hogy Briand el fogja fogadni Clemen­ceau meghívását a kabinetbe való belépésre. A Neue Züricher Zeitung szerint Cle­menceau maradása Wilsontól függ. Szatmári krónika. Bajban vannak a hadi milliomosok. Huszár Károly képviselő olyan indítványt tett tegnap a Ház­ban, hogy az állam vegye el a hadi millio­mosok vagyonának nyolcvan százalékát! Elég lesz nekiek 20 százalék is. Mi lesz ebből, ha a^ országgyűlés véletlenül megszavazna egy ilyen törvényjavaslatot? Beláthatatlan perspektívája nyitnék meg a háború által elő­idézett különleges helyzeteknek és viszonyok­nak. A mi hadi milliomosaink természete# sen két táborra szakadnának. Az egyik cso- pont úgy vélné, hogy a törvény végre' is törvény és azzal nem jó játszani, mert baj lenne a megmaradó 20 százalékkal is. In­kább valami, mint semmi. A másik csoport — valószínűleg a nagyobbik tábor — úgy gondolkodnék, hogy törvény ide, törvény oda, csak ügyesen kell azzal elbánni, ki le­het azt játszani . . . Föltéve azonban, hogy nagyon alapo­san és gondosan vinnék keresztül az uj tör­vény végrehajtását és senki sem tudna csa­lafintasággal kibújni alóla, nagyon érdekes eredményeket produkálna ez az uj háborús adócsavar. Jól tudjuk, hogy a mi hadi milliomo­saink közzül kevés van olyan, aki jelen­tékeny nyereségét és az ezekből előállott vagyonát, mint készpénzt, a vánkosa alatt tartogatná. Végre is a finínc a vánkos és szalmazsák között is megkeresné a kincset. A háborús vagyon rendszerint be van fek­tetve valahová. Vagy a bankban kezelik gyümölcsözően, vagy újabb üzletek tőkéjét képezi, vagy ingatlanok vételára gyanánt je­lentkezik, Tegyük föl, hogy a mi hadimilliomo­sunk a háború alatt szerzett vagyonából egy szép emeletes házat vett a Rákóczi utcában A kincstárnak nem kell egyebet tenni, mint a ház értékének 80 százaléka erejéig a c. lapon bekebeleztetni a zálogjogát vagy a ház nyolctizedének tulajdonjoga őt illeti meg. Vagy tegyük föl, hogy egy hadi milli­omosnál, aki fénves borüzletekből gazdago­dott meg, a pincéjében felhalmozva renge­teg mennyiségű bort találnak. A kincstár vagy elveszi a bor árának 80 százalékát, vagy eladja az egészet és az érték 80 szá­zalékát tartja meg magának. Mi következnék ezek után ? Ha a kincs­tár rátenné a kezét például arra a sok eme­letes házra vagy ingatlan birtokra, melyet háborús nyereségekből szereztek az embe­rek, bizonyosan nem tartaná sokáig a bir­tokában azokat. A kincstár nem bajlódna sem a partájokkal és nem gazdálkodnék házi kezelésben. Ha borokat vagy más va­gyontárgyakat venne el az uj adó alanyai­tól, ezeket sem kezelné, hanem igyekeznék mindezeken mielőbb túladni. A szép palo­ták, birtokok és egyéb értékes ingó vagyo­nok ismét a forgalom központjába kerülné­nek és az uj tulajdonosok, akik mindezeket a kincstár utján megszereznék, egy újabb csoportját alkotnák ama vagyonos és pén­zes embereknek, akik ezen az utón kerülné­nek felszínre és adnák bizonyságát annak, hogy kerestek, szereztek, örököltek, szóval hogy vagyonnal rendelkeznek. Mint ilyenek pedig természetesen pompás adóalanyokká változnának és az állam bizonyára sietne tőlük is beszedni mind azt, ami az államot illeti. Ha egy ilyen hosszabb periódust kép­zelünk el, végre is oda lyukadunk ki, hogy a gazdag embereket a kincstár valamennyit felhasználta, a pénzüket és vagyonukat igény­bevette. Nem maradt hátra más, mint a sze­gény emberek csoportja. A szép paloták, bir­tokok és ingóvagyonok végtére ily módon a szegény emberek kezére kerülnének, akik hi­telművelet utján vagy részlet-letagadásra csi­nálnak az állammal az üzleteket. Ha az üz­let sikerül és a szegény emberből gazdag lesz, a dolog rendben van. Jön a kincstár és elveszi a pluszt! Akad ismét egy szegény vállalkozó, aki mer és nyer . . . Amint látjuk tehát, a kérdéses indítvány szerint hozandó törvény idővel akaratlanul is egyik legfontosabb szocidl politikai intéz­ménnyé nőheti ki magát, ha ugyan a háború még sokáig tart és lesz egyáltalán nép, amelyet az állam segíteni és sociális eszkö­zökkel támogatni akarna ............. Vi olin. Pártértekezleti meghívás. A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt intézőbizottságának tag­jait, folyó évi junius hó 26-án (szer­dán) délelőtt 10 órára Szatmárra, az Iparos-Otthon olvasó termében tartandó pártértekezletre tisztelettel meghívom. Budapest, 1918. junius 18. Hazafias üdvözlettel:. Dr. Falussy Árpád, a várm. 48-as függetlenségi párt elnöke. HÍREK. — Ismét szünetel a telefonkapcso­lás. Szombaton éjszaka ismét megbénult a i telefonhirszolgálatunk. A budapesti központ í nem kapcsolta fővárosi tudósítónkat, azzal ! az indokolással, hogy újabb intézkedés foly- i tán ismét csak állami beszélgetéseket szabad Budapestre kapcsolni. — Szatmár és a Debrecen— buda­| pesti gyorsvonat. A Szatmári Újság meg­írta a minap, hogy dr. Vajay Károly polgár- mester interveniált a MÁV elnökigazgatósá­gánál a Szatmár és Budapest közötti gyors­vonat visszaállítása végett és azt a sovány vigaszt kapta, hogy Debrecenig már a közeli időben megindul a gyorsvonat, azonban Szatcnárnak még várnia kell. Szatmár bele­törődött volna ebbe is, ha tekintettel lettek volna reá a Debrecen-budapesti gyorsvonat menetrendjének megállapításánál, oly módon, , hogy Szatmár csatlakozást kaphatott volna a ! gyorsvonathoz. Az uj gyorsvonat menetrend- | je azonban a következő. Debrecenből indul j reggel nyolc óra 22 perckor és Budapestre I érkezik déli egy óra 25 perckor. Budapest- ■ ről délután két óra tiz perckor indul és Debrecenbe érkezik délután hat óra 40 perc­kor. Az elsővonat hétfőhöz egy hétre, julius hó elsején reggel 8 óra 22 perckor indul el a debreceni állomásról. A gyorsvonat julius 1-én indul meg. Később valószínűleg Szat- márig is fog közlekedni. — A király az olasz froit mögötti városokban. Görzből jelentik: A király teg­nap megtekintette Görz Gradiska és Mon- faltone városokat, ahol érdeklődött a lakos­ság kívánságairól. Gőrzben tanácskozott a magasabb katonai vezérekkel. Innen Udinéba ment, ahol kihallgatáson fogadta Windisch- graetz magyar közélelmezési minisztert, aki élelmezési kérdésekben referált az uralkodó­nak. A király este visszatért tartózkodási helyére. — A tanárok kongresszusa. Buda­pestről jelentik: A tanárok szombaton dél­előtt kongresszusra gyűltek össze Palágyi Menyhért elnöklésével, akinek megnyitó be­széde után Benedek Marcell előadó ismer­tette a tanárok követeléseit. Követelik első­sorban a létminimumot, a status rendezését* a szolgálati pragmatikát. 150—200 százalé­kos háborús segélyt, a családi pótléknak 100 százalékkal való felemelését, a katona- tiszti lakbérrel egyenlő lakbért, a naturáliák- kal való ellátást. { — A szatmári Feminista Egyesület szombaton délután tartotta rendkívüli köz­gyűlését, melyen dr. Markovits Aladár indít­ványára határozati javaslatot fogadtak el, hogy fölkérik a szatmármegyei képviselőket, hogy a parlamentben szánjanak síkra a nők választójogáért. — Boda meghalt. Boda Dezső, a I főváros volt rendőrfőkapitánya szombaton | délben Máriabesnyőn tüdővérzésben meghalt. — A társadalomtudományi társa­ság szatmári fiókja vasárnap délelőtt II órakor, a városháza kis tanácstermében tart­ja első előadi&át a történelmi materialis- musrói, melyet dr. Guttman Lajos ismertet. — Az ötösök özvegy és árvaalapja. Városunk ötösei alig egy jó esztendővel ez­előtt fogtak elesett bajtársaik hozzátartozói­nak segélyezését célzó pénzalap gyűjtéséhez. Ez a pénzalap ma, a mostoha körülmények figyelembe vétele mellett, impozánsnak mond­ható. Az özvegy- és árvaalap vagyona igy oszlik meg: 1, Értékpapirosban a Szatmári Takarékpénztár egyesület letétpénztárában 90.000 K. 2. Készpénzben a Szatmári Ke­reskedelmi és Iparbankban 77.540 K 99 f, összesen 167 540 K 99 f. Ebből az összeg­ből körülbelül 15.000 koronát a vármegye áldozatkész közönségé adományozott, a töb­bit az ötösök tisztjei és dicsőséges legény­sége adta össze nagyon szerény „jövedel­méből."

Next

/
Thumbnails
Contents