Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)

1918-05-25 / 124. szám

2-ik oldal. Szatmári Újság Szatmár, 1918. május 25. Ludwigshafent és Pirmasen bombázása. Karlsruhéból jelentik : Tegnap éjsza­ka, Ludwigshafent és Pirmasent ellenséges repülők bombázták. A bombák szabad terü­leten estek le és csak jelentéktelen anyagi károkat okaztak. Sebesülés nem történt. ösz- szesen negyven bombát dobtak le. Egy repü­lőgépet elhárító ütegek leszállásra kénysze- ritettek. Páris bombázása. Párisból jelentik: A tegnapi második légi támadás alkalmával ledobott bombától egy ember meghalt, tizenkettő megsebesült. Livland és Estland. Berlinből jelentik: A német külügyi hivatal Joffe orosz követnek átadta Livland és Estland egyesült néptanácsának nyilatko­zatát, amelyben kijelenti, hogy formálisan elszakadnak Oroszországtól. A monarchia békeszerződé­se Finnországgal. Bécsből jelentik: Finnország állami önnállóságát január havában Ausztria-Magyar- ország elismerte. Azóta Finnország azt az óhaját fejezte ki, hogy a monarchiával olyan békeszerződést akar kötni amelyet Németor­szággal kötöttek volt. Osztrák-magyar részről előzékenyen hozzájárultak ezen javaslathoz. Az ide vonatkozó tárgyalások, melyek a bé­keszerződés valamint a gazdasági és jogpo­litikai pótszerződés megkötésére terjednek ik tegnap kezdődtek a külügyminisztériumban. A tárgyalások vezetésével osztrák-magyar részről Mérey Kajetán nagykövet van meg­bízva. Finnország meghatalmazottai Hjelt ál- lamtanácsos, berlini finn követ és Serlachtus krisztinániai ügyvéd. Ukrajnában feloszlatták a szovjeteket. A Táglische Rundschau jelenti: A bol­sevikek Ukrajnában feloszlatlak a szovjetjü­ket. Ezzel is bizonyítékát adják, hogy tisz­teletben tartják az ukrán-orosz megegyezést. Békiiljön az entente! A Kölnische Zeitung jelenti: A Daily Newsben Gardiner Baltour külügyminiszter beszédének alkalmából ismét felszólítja a szövetségeseket, hogy adják fel imperialisz- tikus politikájukat es tegyenek békejavasla- tokat. Demokratizmusról beszélnek nálunk mondja Gardiner és emellett hóditó politikát űznek. Wilson hajlandó a békére. Berlinből jelentik: Zürichi lapok wa­shingtoni jelentesd szerint a kormánykörök­ben Kiiejezetten kinyilatkoztatják, hogy Wil­son azon állásponton marad, mim regebben. Minden bekeajaniatot megvizsgál, ha a had­viselő allamoK valamelyme ilyet előterjeszt. 15.000 tonna sülyesztése. A Wo.íí ügynökség jelenti; Anglia kö­rüli zart terűiden ismét tizenötezer bruttó tonna kereskedelmi hajoteret sülyeziettunk el. Az eisuiyesztesek, röleg Anglia keleti pártján, eios ellenséges hatas ménéit történ­tek. — A katholikus autonómia. Buda­pestről jelentik: Zichy János kultuszminiszter egy újságírónak kijelentette, hogy a katholi- kus autonómia doigaban elődje nyomdokain szándékozik haladni és altala benyújtott tör­vényjavaslatot magáévá teszi. Egyezményeli Töríhországgal. A képviselőház ülése. Budapest, május 24. A képviselőház mai ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Szász Károly elnök. Az elnöki előterjesztések után Wekerle Sándor miniszterelnök jelentette, hogy a konzuli bíráskodásról, a letelepedésről és a katonaszökevények kölcsönös kiadásáról szóló egyezményeket Törökországgal megkötöttük. A gazdasági egyezmény megkötése folya­matban van. Ezután az elnök, a miniszterelnök kí­vánságára, zárt ülést rendelt el, amely dél­után két óráig tartott. Újabb nyílt ülésen megállapították a legközelebbi ülés napirend­jét. A legközelebbi ülés junius negyedikén lesz. A zárt ülésen Wekerle Sándor minisz­terelnök, gróf Apponyi Albert, Polónyi Dezső, Egri Béla, gróf Károlyi Mihály, Fényes László, Huszár Károly, gróf Batthyány Ti­vadar, Giesswein Sándor szólaltak föl. 9 rendőrségi áruház. Ezer család ellátása ruhaneművel, cipővel. Szatmár, május 24. Akinek a napokban a rendőrségen akadt valami ügyes-bajos dolga, nem egy­könnyen tudta megközelíteni a hivatalokat. A főlépcsőről átterelődött a közlekedés a hátsólépcsőre. A főlépcsőt a ruhaneműre vá­rakozó szegénymódu asszonyok, hadi özve­gyek, hadi rokkantak családtagjai, hadiárvák szülői, gondozói tartották ostrom alatt. Négy nap óta tartott ez az ostrom. A rendőrségi épület kapuja alatt éktelen asszonyzsivaj. A lépcső alján rendőrök feszitik mellüket a ro­hamozó tömegnek és szép szóval igyektznek lecsillapítani a zajongó türelmetlenkedést. — Kap mindenki, csak várjon sorára! — Rákerül a sor mindenkire! — Jut mindenkinek! Ezek a megnyugtató kijelentések vág­nak bele a zugó lármába, de persze semmi eredményűk. Hogy kerekedhetne felül két rendőr szava ott, ahol 40—50 asszony lár- mázik ? Még Bartha Károly rendőrbiztos dörgő hangja sem tudja túllicitálni a sipitó asszonyhangokat, pedig ugyancsak harsogja, hogyhat: — Csendben legyenek, mert kiürittetem a kapualját! Az ellenoffenziva hangoztatása azonban uem használ semmitsem. Az asszonycsapat türelmetlensége zajlik, zug tovább, mint a nyugtalan tenger. Kettesével-négyesével bocsátják fel őket a lépcsőn. Följutok valahogy a hátsó lépcsőn. Odafönn, Ozory István rendőrfőkapitány szo­bája előtt is egy csapat asszony szorong. És várják, hogy megnyíljon az ajtó, amely mögött az áruraktár van. Nem régen még a Zrinyi-utcai emeletes ház titkos pincéjében rejtőzködve várta ez az árukészlet a konjunk­túrák még kedvezőbb fordulását, most meg e párnás ajtókkal ellátott főkapitányi szobába csábítja az áruhiányban fuldokló közönséget. Csak most bontakozik ki a teljes méreteiben, hogy milyen nagy jótéteményt jelent Szatmár közönségének ennek a nagy árukészletnek a kiárusítása. Már eddig is több mint ezer család jutott valamihez: ki cipőt, ki csizmát, ki harisnyát, ki szövetet, ki barchetet vásá­rolt. Először a fixfizetésü köztisztviselők és alkalmazottak, akiket legkinzóbban fojtogat a háborús drágaság, — vásárolhattak. Jöttek a városi tisztviselők, dijnokok, alkalmazottak, az igazságügyi, a vasúti, posta- és távirdai tisztviselők, alkalmazónak, szolgák, tanárok, tanítók, aztán a hadbavonultak hozzátartozói, hadi özvegyek, rokkantak, hadiárvák, a jóté­konyegyesületek szegényei. Mindegyikük előtt megnyitotta az utat a főkapitány a fogadótermében rögtönzött áruházba. A főkapitány maga is ott ül a „bolt“ közepén. Az ő ellenőrzése mellett tör­ténik az árusítás. Megnézi mindenkinek az igazolványát, amit a hadigondozótól, a jóté­kony egyesületektől kaptak, vagy amivel iga­zoljak, hogy közalkalmazásban ál'anak. Mel­lette zongorázik egy írógépen egy szőke gép- írónő, aki lekopogtat minden vételt, amint a főkapitány diktálja: — N ... N ... vasúti fuvaros neje : 5 m. barchet, egy pár harisnya, összesen 85 korona. — N ... N ... kalauzné 9 m. barchet és 6 pár harisnya, összesen 177 korona. — X... Y-né 8 m. barchet, 154 korona. A pénzt Freund Chaim fia veszi át és gyűjti az asztalfiókba. Szaporán gyűlnek a bankók. Csak ma délelőtt mintegy 12000 korona folyt be. Határozottan jó „bolt* ez, Érdekes, hogy milyen szépen kerülnek elő a bankók a jótékony nőegylet igazolványaival meghitt barátságban. Csak elvétve akadnak 100 koronán aluli tételek, mind felül vannak százon, némelyik kétszázon is. Alku nélkül fizetik ki a barchet méterjéért a 14 koronát, a harisnya párjáéit a 7—10 koronát. Eszébe sem jut egyiküknek sem drágálni a portékát, amely persze a mai üzleti forgalmi árakhoz viszonyítva, mégis csak jóval olcsóbb, mint a kereskedőnél. A jótékony egyesületek közül a Kati tásztól hozzák a legtöbb igazolványt. Föl­tűnő nagy számban izraelita vallásuak mu­tatják föl a Katholikus Karitász igazolványát, ami azt mutatja, hogy ez a jótékony egye­sület minden arraszoruló embert egyformán fogad pártfogásába. Nagy a sürgés-forgás a teremben. Egy • szerre hatan-nyolcan válogatnak, mustrálgat- nak és fújnak a fülledt levegőben, amelyet őrült iramodással kerget a villamos-ventilá­tor. Egy idős nénike éppen szövetet mustrál. A kiszolgáló odasugja neki: — Papiros is van bele szőve. — Úgy? — pillant rá gyanúsan a nénike. Mustrál tovább és suttogva pislant felém: — Nem igaz ugy-e, nincs ebben papír, amikor ezt csinálták, még nem használtak papirt ilyesmire ? — Bizony, én nem értek hozzá lelkem. — Nincs ebben kérem — leheli rám halkan a nénike — azért mondja ez, hogy van benne, nehogy megvegyem. Azért is megveszem. Megvette. Később megtudtam, hogy csakugyan papírban a szövttben. A nénike mégis jól járt: nem hiszi, hogy papir is van benne. Egy kövérkés, szőke leány a harisnyák közt válogat. Vastagok, kemények. Télre va­lók. Nem tetszenek - neki. Latom, az arcán a csalódottságot: ő áttört, azsuros harisnyát szeretne . . . Ma délután az igazolványra való ru hanemü árusítást egyelőre félbeszakítottak. Csak vasárnap délelőtt 9 órától kezdve fog­nak adni ismét igazolvány mellett. Holnaj), szombaton ismét a tisztviselők, alkalmazot­tak, illetve hozzátartozóik jelentkezhetnek vásárlásra. Van még sok barettet, amelynek métere 14 K, férfi es női harisnyák, pamut­ból és gyapjúból. Parja 7—10 K. Papinál vegyitett ruhaszövetek. Harisnyából bárki kaphat, nemcsak a hadigondozó hivatal vagy a jótékony egyletek igazolványának felmuta­tása mellett. Azonban a személyazonosságát mindenkinek igazolnia kell valami irásfélé- vel, pl. élelmiszerkönyvvel, (sz.) — A királyi pár Badenbe érkezett. Bécsből jelentik: Karoly király és Zita ki­rályné ma délelőt szófiai- konstantinápolyi utjukról visszatértek Badenbe.

Next

/
Thumbnails
Contents