Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-30 / 128. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1918. május" 30 Az előnyomulás halad. A bécsi esti lápok vezető helyen köztik azt a beavatott helyről eredi? információt, hogy a német támadás Soissons és Reims között kedvezően halad. A németek közvetlenül Soissons előtt állanak. A berlini Wolff ügynökség jelenti 29-én este: Soissons és Reims között újabb előrehaladás. A németek nem nyomuknak tovább keleten. Stockholmból jelentik: Az orosz központi végrehajtó bizottság május 14-iki ülésén Lenin fölotvasta Joffe berlini nagykövét szikratá/iratát, amelyben közli a német kormány hivatalos nyilatkozatát, hogy a német csapatok nem fognak keleten mélyebbre nyomulni. Vezérkarunk jelentése« Budapest, máj. 29. (Hivatalos.) A Tonale területén íegnap újra feléledtek a harcok. Az olaszoknak a szorostól délre fekvő Nanti- cella ellen irányuló erős tüzérségi és aknavető tűzzel támogatott két támadása összeomlott- A Piave alsó folyásánál levő állásaink ellen tovább tart az ellenséges tüzérségi tüzelés. Arrighi tiszthelyettes, tábori pilóta Du- razzónál két angol repülőgépet lőtt ie. Ezzel huszonötödik és huszonhatodik légi győzel-, mét aratta. • A vezérkar főnöke. A házfelosziaíás. A képviselő ház feloszlatásáról, illetve az őszi választások lehetőségéről az utóbbi időben egyre' több szó esik. Tény az, hogy a pártok ma már előkészületeket tesznek az esetleges választásokra, sőt a nemzeti munkapárt egy bizottságot is választott már a választások előkészítésére. Ennek a bizottságnak Szily Tamás, a volt aradmegyei főispán a legfőbb intézője és ez a bizottság mar dolgozik, puhatalódzik. Konkrét formában kijelentések még nem történtek, annyit természetesen mindenki tud, hogy Wekerlé- mek megvan a felhatalmazása az uj választások elrendelésére. Tévendnek azok, akik azt hiszik, hogy I a kormányon levő pártot és a munkapártot csak a választójog választja el egymástól- A választójogon kívül egy egész csomó kérdés van meg, ahol éles diferenciák vannak a liberális állásponton levő negyvennyolcas al- kotmanypárt és a munkapárt közölt. Elvi és lélektani akadályai vannak annak, hogy a pártok között a fúzió létrejöjjön. Visszont a 1 munkapárt reaktivalásának az előfeltételei sincsenek meg. Fúzió nem jöhet létre. A pártokat esztendők éles harcai választók el egymástól, ezek a harcok még annyira az emlékezetben élnek, hogy el sem lehet képzelni, az éles harcokban egymással szembenállóknak egy partban való tömörülését. Vizsont a munkapárt mai parlamenti többségére támaszkodva akármikgr megkiusithatja a kormány javaslatainak törvényerőre emelkedését. A választójogi törvényjavaslat letárgya- íása után olyan kérdések kerülnek napirendre, amelyek a mai parlamenti állapotban el sem intézhetők. Hogy csak egyet említsünk, itt van a német szövetség kérdése. A munkapárt nem hajtandó ezért a felelősséget vállalni, ő a kérdés parlamenti tárgyalásánál páhelyból akarja nézni a dolgot, talán negszavazná a szőnyegre kerülő javaslatot, , ■de nem zárkóznék el a kritika jogától. A felelőséget azonban elhárítaná magától, és éppen itt van az az ütközü pont, amely megakadályozza a többségben levő munkayart reaktiválását. Ii van azután a közigazgatási reform kérdése. / • Ez a kérdés jelentékenyen összefügg a választórefonn; kérdésével. A közigazgatási reform megvalósításánál kell ellensúlyozni azokat az előnyöket, amelyeket nemzetiségi sznmpontból a válaszlójogi javaslat nyújt. A birtokpolitika kérdésében sem lehet Tiszáék programját össze egyeztetni Wekerleék programjával. Egyetértés nincs sehol. Éppen ezért az a felfogás mindenütt, hogy mihelyst a Ház befejezi a választójogi törvényjavaslat tárgyalását, a kormány saját programmjának kivitelére való alkotmányos képességét oly módon igyekszik majd megszerezni,, hogy a képviselőház feloszlatását és az uj választások elrendelését kéri a királytól. Csak erre az egy eshetőségre lehet gondolni • apellálni a nemzetre, amely az uj választójogi törvény alapján el fogja dönteni, hogy jövő sorsának intézését kire bízza. A pártkörökben erősen foglalkoznak már az uj választások kérdésével, mindegyik pártkörben befejezett dolognak tartják azt, hogy ősszel választások tesznek. Wekerle erről a kérdésről még legbizalmasabb körj nyezetében sem nyilatkozott. j I Egy iüiÉfuzió nehézségei. Válasz Kovács Ábrahám urnák, a Szatmári Termény- és Hitelbank R.T. vezérigazgatójának. A „Szamos“ tegnapi számában Ön által leadott nyilatkozatra egyáltalán nem válaszolnék, mivel sem a Termény- és Hitelbankot, sem pedig az Ön személyét támadni szándékom nem volt, de mivel Ön nyilatkozatának utolsó mondatában a személyes sértegetés terére lép, tekintettel komoly állásomra és komoly egyéni felfogásomra, azt válasz nélkül nem hagyhatom. Sajnos, igen nagy divattá vált városunkban az utóbbi időben, hogy a közélet munkásait, legyen az bár püspök, polgár- mester, rendőrfőkapitány avagy bankfőnök, egyenesen a személyében támadják meg, egyenesen a lekicsinylés és indokolatlan sértegetés terére lépnek, mert máskép az a bizonyos szellem, amely mindent szeretne a maga igájába hajtani, nem bi,r érvényesülni. Amiként hallgattam a Termény- és Hitelbank igazgatóságának felkérése folytán azon kellemetlen sikkasztásról, amely mintegy hat évvel ezelőtt az intézet kebelében történt, úgy hallgattam volna a mostani fúzió körülményeiről is, ha éppen véletlenség- ből azt az értekezleti meghívót, amelyen — engem is részvényesnek gondolva — pünkösd másodnapjára a Forgaln^ Bank részvényeseinek egy számottevő nagy csoporját éppen a Termény- és Hitelbank vezérigazgatójának intézkedése folytán a bankszolga felesége hivott össze, nem legelőször éppen hozzám hozták volna aláírás végett. Ebből látszik tehát, hogy az értekezletről nem az én cikkem megjelenése után szerzett a vezérigazgató ur tudomást, miként azt a tudósításban elmondják, hanem egyenesen Ön hivta az értekezletet össze. Mivel pedig az Egyesült Banknak beolvasztásánál történt törvényellenes körülmények csak utólagosan jutottak tudomásomra, azt megakadályozni módomban nem volt, de igenis kötelességemnek tartottam hasonló esettől egy más intézet részvényeseit megóvni. Ezért írtam minden személyes él és minden kötekedő célzat nélkül az említett cikkemet. Az tény, hogy a fúzió megtörténte után én Önnek az eredményhez gratuláltam, mert örvendtem, hogy egy életképtelen intézet a piacon megszűnt. De nem gratuláltam ahhoz a módhoz, amellyel a fúziót keresztülvitték. Az is tény, hogy a Szatmári Leszámítoló Bank 600,000. — Kt. illetőleg részvé- nyenkint mindenkinek egyformán 200 koronát ígért a beolvasztás esetén. Az is tény, hogy a Szatmári Gazdasági és Iparbanlc szintén érdeklődött Debreczenben a fuzid iránt, de mivel fenti két intézet látta, hogy a beolvasztást, törvénynek megfelelő módon keresztülvinni nem lehet, törvénytelen eszközzel pedig» élni nem akartak, mindkét intézet elállott az üzlettől. Így jutott a zsákmány a Termény és Hitelbank birtokába, amely intézet a Debreczeni Első Takarék- pénztárnak részvényenkint 319 koronát, egyik másik ellenzékeskedő nagy részvényesnek pedig részvényenkint 250 koronát, mig a kis részvényeseknek kb. 150—160 koronát fizetett. Ez az igazság. Nem óhajtok a dolog több körülményére kitérni, mivel semmi körülmények közt a hírlapi polémiát nem folytatom, csak annyit bátorkodom a vezérigazgató urnák tudomására hozni, hogy amig én a szatmári | fiók élén állok ehhez hasonló eset megtörténtét minden körülmények közt meg fogom akadályozni a köz érdekében. I Teljes tisztelettel: Unger István. (Kóródi Mihály vezérigazgató ‘ nyilatkozata.) Kóródi Mihály, a Szatmári Forgalmi Bank vezérigazgatója a Szamos szerdai számában megjelent és személyét érintő cikkre vonatkozólag a következő nyilatkozat közlésére kérte föl szerkesztőségünket: „Egy bankfúzió nehézségei“ címen a Szamos tegnapi számában egy közlemény jelent meg, mely feltűnően magán viseli a személyes támadás célzatának bélyegét. A helyi visszonyok közelebbi ismerői könnyen felfedezhették, hogy ama fúziós törekvéseket, amelyet a helybeli pénzpiac szanálásának közérdekű cime alatt pünkösd másodnapjára terveztek, ezúttal két olyan egyén kezdeményezte, akiknek egyike ellen úgy én, mint a bank igazgatósaga büntető, feljelentést tett; másika pedig a bank jóindulatát nem tudta a maga érdekeinek megfelelő mértékig kiaknázni. E két kis részvényesünk, de nagy adódunk, erkölcsi és anyagi súlyának jelentéktelensége és célzatuknak felismerhetően személyes éle. nagyon természetesen a legteljesebb kudarccal járt és a szokatlan formában megindult „fúziós tárgyalás“ egyelőre e két egyén és az őket támogató „betörni akaró“ pénzintézet igazgatójának jámbor óhajtásán felül emelkedni nem tudott. Nem lep meg, hogy az ügy érdemére nem tartozó és személyemet közvetlen érintő alaptalan támadásoknak a közönség elé történt tálalásában, mint főszakács, a Szamos felelős szerkesztője is részt kívánt venni és valótlan adatokkal garnirozott cikkének céltáblájául az én személyemet nagy élvezettel állította oda. Hiszen már évek óta ígérgeti, hogy intézetem érdekeinek vele szemben is szükségessé vált megvédelmezésát ily utón fogja alkalmilag megtorolni. Nekem tehát, mint ma egy barátommal üzente, most megfizette tartozását. Ez igaz, mert 4 év előtti „hazudik“ hozzá intézett szavamra most egy cikk keretéhen összehalmozott hazugságokkal fizetett. Egyébbel fizetni úgysem szokott, a bankunktól kölcsönvett pénzt sem fizette meg, le kellett Írnom. Egyebekre a bank igazgatósága fog érdemileg válaszolni. Kóródi Mihály, a Szatmári Forgalmi Bank R. T„ vezérigazgatója. #
