Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)

1918-05-24 / 123. szám

Sxatmár, 1918. május 24. Péntek II. évfolyam. 123. sxám, Kiőfizeiési árak helyben és vidéken: SEgfez évre 30 K — f. Fél évre 15 K — f. begyed 7 k 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám áiu 12 fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. un .ll■l«)^nll)^■■lllni •miin ........ ii i ■ .in.i ■«111111 nmiirír «1 . .......... niinwiim.nii La pvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla Szerkesztőség: Kazinczy-utca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal: Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám : 454. Laptulajdonos Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság Mey főispán az uj őopmány- alaőulásről. Szatmármegye közgyűlése. Nagykároly, máj. 23. Szatmárvármegye törvényhatósági bi­zottsága csütörtökön rendes közgyűlést tar­tott. Kétszázharminchét ügy volt kitűzve a napirendre, azonban egyik sem kínált alkal­mat politikai polémiára s ennélfogva nem is mutatkozott valami nagy érdeklődés a köz­gyűlés iránt. Nyári hangulatú részvétlenség­től kongot a megyeháza hatalmas díszterme. Mindössze Jékey Sándor főispán érdekes tartalmú, erőteljes megnyitóbeszéde adott na­gyobb jelentőséget a közgyűlésnek, amely a hatalmas tárgysorozat dacára, alig tartott ötnegyedóráig. (A főispán megnyitóbeszédé) Jékey Sándor főispán délelőtt 10 óra után nyitotta meg a közgyűlést a következő beszéddel: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Az a sötét felhő, amely az északi és keleti határainkat közel négy év óta beborí­totta, Istennek hála, eloszlott. Az Északi-je- gestengertől a Feketetengerig, felragyogott a béke éltető napja és fogságba esett honfitár­saink hosszú sorokban lépik át a határt, hogy mérhetlen szenvedések után viszontlát­hassák rég nem látott hazájukat otthonukat és keblükre öleljék övéiket. Fogadják a visszatérő vándorok, a nagyidők eme már­tírjai hálás nagyrabecsülésünket és meleg üdvözletünket. Sajnos, nyugati és délnyugati határain­kon a harc még változatlan hevességgel dúl. Ottani ellenségeink még mindig nem tét- I tek le arról az immár rögeszmének tekinthe­tő reményükről, hogy bennünket meg fognak semmisíteni. De bízva a magyarok Istené­ben, bízva kipróbált csapataink emberfeletti, kitartó vitézségében, itt is reményteljes szív­vel tekinthetünk a már sokáig nem késhető döntés elé. A belső politikában is bizonyos tisztu­lási folyamat észlelhető. A választójog, elő­reláthatólag nem sokára, tető alá kerül s az ország áttérhet a többi mogoldásra váró, nagy és számos feladat elintézésére. Azok a változások, amelyek a legutóbbi események folytán, a választójogi javaslaton eszközöltet­tek: csak a magyar nemzeti szempontoknak válnak előnyére és igy ez a körülmény, va­lamint a kormány programjában szereplő, nagyhorderejű célok, mint az önálló magyar hadsereg létesítése és a szociális s gazdasá­gi kérdések egész sorozata tették nekefti is lehetővé, hogy a lezajlott kormány- és párt­válság dacára, a miniszterelnök ur kérésére, állásomat, elveim feladása nélkül megtart­hassam. A vármegyénk közállapotairól, a legutób­bi közgyűlésünk ,óta történt nevezetesebb adminisztratív eseményekről a tárgysorozat első ponjaként szereplő alispáni jelentés van hivatva részletesen beszámolni és igy én elhe- lyen csupán annak az örvendetes tények megál­lapítására szorítkozom, hogy azokat, a majd­nem megoldhatatlanoknak látszó, nehéz fel­adatokat, amelyek a közellátás, a terményt- és állatrekvirálás révén a vármegyei tiszti­karra és a községi elöljáróságokra hárultak, a lehetőségig pontosan és anélkül oldottunk meg, hogy valamely rendkívüli, vagy meg­torló intézkedés foganatba vételére Tett volna szükség. Ezzel kapcsolatban örömmel em­lítem fel azt is, hogy vármegyénk tisztvise­lői és számos jegyző, valamint községi e- lőljáró a háborús közigazgatás terén szerzett érdeme elismeréséül, kir. kitüntetésben része­sült, megkapván a polgári hadiérdemkereszt megfelelő osztályát. Ez a kitüntetési névsor még nem végleges és nem teljes, mert re­mélem, hogy a mostani nr.?v idők folyamán ebben a kitüntetésben még részesülni fog­nak mindazok, akik arra már eddig ^is rá­szolgáltak, azonban annak első sorozatából, egy, vagy más okból kimaradtak. Mindezek a tények és jelenségek azt a reménységet keltik föl bennem, hogy sikerülni fog , mű­ködési programmom egyik főpontját megva­lósítani, tudniillik a vármegye és a várme­gyei tisztikar igen sok esetben megtépázott jóhirnevét helyreállitáni. Ugyancsak királyi kitüntetésben része­sült vármegyei bizottságunk két kiváló tagja is: dr. Adler Adolf, mint'a jogi tudomá­nyok kiváló művelője, mint vármegyénk év­tizedes, tiszteletbeli főügyésze és bizottsági tagja, dr. Vetzák Ede pedig különösen, mint a háborús jótékonyság fáradhatatlan munkása szerzett érdemeket a kitüetetésre. Fogadják ezúton is szerencsekivánatainkat.' Végül kegyeletes szívvel emlékezem meg a vármegye halottjairól. — A lázári Nagy Béla érdemeit, kiváló egyéniségét, azt hiszem, nem szükséges részletesebben ismertetni, hiszen egy hosszú életet töltött el a vármegye szolgálatában úgyis, mint egy- ideig annak kiváló főtisztviselője, azután év­tizedeken át, mint a vármegyei közigazgatási bizottság, törvényhatósági bizottság vezető tagja; a Széchenyi-társulat egyik megalapí­tója és vezető embere. Végül, mint a gazda­társadalom kiválósága, sokirányú, kiváló mű­ködésével mindannyiunk tiszteletét és elisme­rését vívta ki. Sepsy Sándor nyugalmazott árvaszéki ülnökben egykori hűséges és szorgalmas isztviselőjét gyászolja a vármegye. Indítványozom, hogy emléküket a tör­vényhatósági bizottság iktassa jegyzőkönyvbe s haláluk felett érzett őszint részvétéről jegy­zőkönyvi kivonattal értesítse gyászoló csa­ládjaikat. Sűrűn szakította félbe a főispán be­szédét a bizottsági tagok helyeslése, tet­szésnyilvánítása. Az indítványt elfogadták és jegyzőkönyvben örökítették meg a várme­gye két elhunytjának emlékét. (Az alispáni jelentés.) Péchy István főjegyző ismertette az al­ispáni jelentést, amely említést tesz arról, hogy a vármegye ellátatlan lakossága részére havonta 42 vagon lisztet utal a közélelme­zési minisztérium. E kontingens felemelését több Ízben kérte az alispán, a fölterjesztések azonban eredménytelenek maradtak. Szatmár- megyére 3140 vágómarha átszolgáliatását ve­tették ki, ami a megye állatállományának 2*8 szászaléka. Böszörményi Emil az alispáni jelentés kapcsán azt kérdezte felszólalásában, hogy a gazdák levonhatják-e a hadifogoly mun­kások részére vett ruha árát e munkásoknak járó bérből. Ilosvay Aladár alispán erre kijelentette, hogy a ruházat a béren felül jár a hadifog­lyoknak. Ezután az alispáni jelentést tudomásul vették. (A választójog.) Tudomásul vette a közgyűlés az er­délyi választójogi értekezlet által kiküldött állandó bizottság és az országos magyar is­kolaegyesület átiratát, amelyben a választó­jogosultságnak a magyarul irni-olvasni tudás­hoz való kötését kívánják. Szatmármegye ugyanis már régebben hozott hasonló ér­telmű határozatot. (Á jegyzők magánmunkálati dija.) A szatmármegyei községi és körjegyzők a magánmunkálati dijak 50—100 százalékos felemelését kérik. A magánmunkálali dijak­ról alkotott szabályrendelet ily értelmű módo­sítását magáévá tette. (Tudomásul...) Wekerle Sándor miniszterelnök értesí­tését az uj kormány kinevezéséről, a belügy­minisztérium vezetésével történt megbízatá­sáról, valamint Tóth János volt belügymi­niszter bucsuiratát tudomásul vette a tör­vényhatósági bizottság. — Az uj Szövetség. Berlinből jelen­tik : A központiak közötti fegyverszövetségi tárgyalások júliusban kezdődnek. Előzőleg javaslatokat dolgoznak ki és az egyes prob­lémákat Berlinben és Bécsben fogják meg­vitatni Lehetséges, hogy Berlin, Bécs és Budapest között külön-külön is lesznek tár­gyalások, de a nagy tanácskozások csak né­hány hónap múlva kezdődnek. Jólértesült körök hangsúlyozzák, csupán arról van szó, hogy ezen országok politikai, gazdasági és katonai viszonyait a teljes egyenjogúság el­vén újból szabályozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents