Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-08 / 109. szám
2-ik oidal. Szatmári Újság Szatmár, 1918. május 8. Ha a szövetségesek arcvonala bármelyik fronton meginogna, annak a szövetségesekre nézve végzetes következménye lenne. A jelekből következtetve a német hadvezetőség elérkezettnek látja a pillanatot a döntő csapásra. A német vezérkar Jelentése Berlin, május 7. (A nagyfőhadiszállás jelentése.) Nyugati harctér: A tüzérségi tevékenység, amely a harc- j vonalakon a reggeli órákban élénk volt, a ! nap folyamán többnyire csekély maradt. Angol századok előretörései a Lys északi partján meghiúsultak. Az ellenség az Ancre és a Somme ; között ausztráliaiakkal éjjeli támadást intézett. Ezek a Horbie—bray-i országút mindkét oldalán elérték ugyan első vonalunkat, egyébként azonban kétszeri rohamuk már állásunk előtt nagy veszteségükkel összeomlott. A tüzérségi harc itt nagy erővel virradatig tartott. Brimonttól délre rohamosztagaink az Aisne csatornán át a Coucy melletti ellenséges állásokba nyomultak előre és foglyokkal tértek vissza. Az arcvonal többi részén helyenkint előtéri harcok. Kelet: 1 Mariopól kikötőtelepén orosz hajók tüze alatt álltunk. Macedón arcvonal: j Tegnap este erős angol osztagok megtámadták a Doiran tótól délre fekvő bolgár állásokat, de visszaverték őket. Ázsiai harctér: Angol dandároknak Jerichóból a Jordánon keresztül kelet és észak felé való előretörését meghiúsítottuk. Az ellenséget öt napi harc után kiindulási állásába vetettük vissza, amely alkalommal a török bajtársak oldalán küzdő német csapatrészek tüntették ki magukat. Az angoloktól elvett zsákmány jelentékeny. Ludendorff, első főszáltásmester. Amerikai csapat A Stampa jelenti Párisból: A francia kikötőkbe nagyszámú amerikai csapat érkezett, akiket tovább szállítottak Franciaország belsejébe. A Secolo jelenti Newyorkból : Itten türelemre intik az olaszokat, hogy Amerika nem küldhet segítséget Olaszországnak, de az olasz front biztosabb, mint a nyugati, ahol a veszély nagyobb. Az olasz frontot a bosszúra éhes olasz katonák jól megvédik. Ha szükség lesz, amerikai csapatokat is küldenek. Vezérkarunk Jelentései. Budapest, május 7. (Hivatalos.) Délnyugati harctér: Kedvezőtlen időjárás következtében a tüzérségi tűz ellanyhult. A vezérkar főnöke. — Német kormányválság. Berlinből jelenti: Vorwärts Írja: A választójog válsága kormányválság lett. Ha Heertüng harmadik olvasásban nem szerzi meg a többséget a választójavaslathoz, ami bizonyosnak látszik, akkor két ut áll előtte: harc, vagy lemondás. Az első utat hatalmas akadály zárja el előle, Csak a második áll nyitva. — Kenyérinség Pétervárott. Pétervárról jelentik: 350.000 munkás kenyér nél- küi van és komolyan fenyegetik a fővárost. A tauriai palota és a Szmolini-intézet előtt a munkások összeütköztek a vörös gárdistákkal. Mindkét részen halottak és sebesültek voltak. Lenin kormánya tanácstalanul áll az eseményekkel szemben. Bondolotoh a szekularizációról. Irta: Irányi Kamill evang. lelkész. II. A cikkíró úr a szekularizátoroknál csak két inditóokra talál 1 Szerint; egyesek azért követelik a szekularizációt, hogy „üssenek“ az egyházon s azt „megnyomorítsák“ ; mások pedig azért akarják a vagyont kivenni az egyház kezéből, „hogy azt a drága földet, amelynek kapuja eddig hét pecséttel le volt pecsételve a terjeszkedésében határt ismerni nem akaró zsidóság előtt.“ Az első indító okot kollegámnak „Canossa-járásával ' igyekszik bizonyítani s el kell ismerni, hogy helyes logikával. Mert ha kollegám csak azért pártolt el a szekularizátoroktól, mert attól fél, hogy ez az „ütés“ felrázná a kath. társadalmat, eljárásának tényleg az a színezete van, hogy amikor oly keményen követelte a szekularizációt, nem állott a jog és az igazságról való szent meggyőződés alapján, hanem kicsinyes felekezeti szempontok által vezettette magát. Én azonban, aki — amint már kifejtettem — a szekularizációt magasabb emberi szempontokból követelem s aki egyenesen a magyar állam életbevágó kérdésének tekintem a szeku'arizació keresztülvitelét, nem tartózhatom a cikkíró által említett első csoportba, de ugyanezen elvnél fogva nem tartózhatom a másik csoportba sem. Ami különben ezt a második indokolást illeti, abban én nem látok egyebet, mint egy nagyon ismerős trükk alkalmazását a cikkíró ur részéről. Nagyon ismerős, sokszor alkalmazott fogás ugyanis az, hogy valahányszor valamelyik erkölcsi igazság, vagy eszme a kor intő szavában a maga jogait követelte, az eszme ellenesei egy másik korszerű eszme fehasználásával igyekezenek az eszme megvalósítását, azaz ennek a másik kérdésnek az előtérbe tolásával el akarják terelni a figyelmet a tulajdon képeni tárgyról. így tesz a ci.itiró ur is!... A szekularizáció kérdéséről a zsidó veszedelemre a- karja terelni a figyelmet s mindenkit, aki a szekularizáció hívének meri magát vallani, | „saját fejével gondolkodni nem tudó,“ „a i zsidóság szekerét tologató,“ „hülyévé tompi- í tott agyvelőnek“ minősít. Kétségtelen, hogy J ez a mód is hatalmas fegyver, mert ezzel 1 az érvvel nagy hatást lehet elérni a zsidóság ellen amúgy is felbőszitett népnek a körében, amelynek fogalma sincsen a szekularizáció lényegéről és a szekularizálandó vagyonok természetéről. Az elfogulatlan vizsgáló etőtt azonban világos, hogy a szekularizációnak annyi köze van a zsidókérdéshez, mint pl. egy kecskének vagy lónak az általános választójoghoz. Ha tehát a cikkiró ur tudatosan s azzal a tendenciával ijesztget a zsidó mumussal, hogy a szekularizációról elterelje a figyelmet a zsidó kérdésre, úgy ismétlem, hogy ez a fegyver csak a szekularizáció lényegéről tájékozatlanok táborában fog elsülni! Ha azonban maga a cikkiró ur is szentül meg van győződve arról, hogy amit a szekularizációról a zsidókérdéssel kapcsolatban ir, igaz, akkor kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy maga a cikkiró ur sincsen tisztában a kath. egyházi vagyonok természetével és magával a szekularizá- I dóval! Tagadom mindenekelőtt azt, hogy a i szekularizáció keresztülvitele a kath. egyház ! „megrablását“ jelentené, amit a cikkiró ur ! oly keményen hangoztat. A józan ész ugyan- ; is azt mondja, hogyha valakitől valami olyat | veszünk el, ami nem az övé s azt vissza- i adjuk az igazi tulajdonosnak, az nem „rab- | lás,“ hanem úgy erkölcsi, mint jogi szem- j pontból igazolt eljárás. Már pedig a most í még kath. kézben lévő egyházi vagyon leg- | nagyobb része sohasem volt a kath. egyház i tulajdona. A kath. egyház ezt az államtól | kapta használatba meghatározott céllal és ; rendeltetéssel. Ennek bizonyságául idézem egy történetírónak és róm. kath. püspöknek: Horváth Mihálynak a kijelentését, aki 1875- ben a kath. alapítványok és vagyonok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság azon kérdésére, hogy mi az ő véleménye ebben a kérdésben, — igy felelt: „Ez igen kényes kérdés!!,.. Nekem, mint kath. püspöknek, azt illenék mondanom, hogy a szóban lévő alapok és alapítványok katholikusok; de mivel történetiró is vagyok, tehát azt kell mondanom, hogy államiak.“ Ez volt különben az egész bizottságnak a véleménye is, csupán gróf Apponyi Albert jelentett be „különvéleményt.“ Hogy azonban gróf Apponyi Albert is nagyon jól tudta s tudja ma is hogy az ő véleménye elfogultságon alapszik s hogy Horváth Mihálynak és a bizottságnak van igaza, — mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szükségesnek tartotta a „Kath. Autonómiáról“ szóló törvényjavaslatának a beterjesztését, amelynek félre nem érthető tendenciája az, hogy ezt az állam tulajdonát képező vagyont valóban a kath. egyház tulajdonává tegye. Hogy pedig a nagy közönség is tájékozva legyen arról az óriási vagyonról, amelyet a volt vallás és közoktatásügyi miniszter ur a kath. egyház kezére akar átjátszani, megszólaltatom az alábbi beszélő számokat. A katho- likus, görög katholikus egyházak érsekségeinek, püspöKségének, prépostságainak, káp- talainainak, egyes rendéinek és szerzeteseinek a vagyona 36 vármegyének a területén a következő: Az érsekségeké és püspökségeké 861,542 k. h. A káptalanoké .................... 494,439 „ » A szerzeteseké..................... 145,225 „ „ Az apátságok és prépostságoké 139,450 „ » Egyes róm. kath. egyházaké 87,258 „ „ Róm kath. lelkészekké . . 125,659 „ „ Görög kath. egyházaké . . 89,031 „ „ Görög kath. lelkészeké . ■ 33,270 „ „ Összesen tehát T ! . 1975,874 k. h.~ Megjegyzem, hogy ez adatokat Zsilinszky Mihály országos nevű egyháztörté- netiró állította össze B. Förster Gyulának a kath. aulomiáról írott müvéből és a földmi- velésügyi minisztérium adataiból. Hogy ez a csaknem 2 millió kát. holdat kitevő vagyon ma micsoda értéket képvisel, az szinte kiszámíthatatlan! Tény, hogy a kath. egyház ezen óriási vagyon jövedelméből forditt köz- oktatásügyi és kulturális célokra, de eltekintve attól, hogy mindezek a klerikalizmus bélyegét viselik magukon, sokat fordít lélekha- lászási célokra is. Ha tehát ez a vagyon átmegy a tulajdonképeni tulajdonosnak: az államnak a kezébe, akkor az az egész jövedelmet kulturális és közoktatási célokra szentelhetné s hogy ez milz kiszámíthatatlan előnnyel járna az eddig sokszor tudatlanságban tartott magyar nép szellemi és anyagi fejlődésére, az azt hiszem : minden józanul és higgadtan gondolkodó ember előtt a napnál is világosabb. Csakhogy ebben az esetben a kath. főpapság kénytelen volna jóval szükebbre szorítani fényes udvartartását és jóval kevesebb maradna léiekhalászási célokra is. S ez az, amitél a kath. egyház főpapsága remeg! Szándéskosan irom, hogy a főpapsága, mert az alsóbb papság legnagyobb része, valamint a kath. társadalom intelligensebb és elfogulatlanabb része sohasem félt a szekularizáció bekövetkezésétől, sőt az alsóbb papság egy része titkon óhajtja is azt, mert attól sorsának jobbrafordulá- sát várja. A lefoglalt egyházi javak jövedelméből a kulturális és közoktatási célok mellett is bőségesen maradna még annyi, ösz- szeg, hogy azzal hathatósan javíthatnák az alsóbb papság anyagi helyzetét. (Folytatjuk.) — A magyar nyelvért. Jásznagykun- szolnok vármegye feliratot intézett a kormányhoz, hogy a német tannyelvű katonai tanintézetekben már az 1918—19. tanévre a magyar tannyelv és a magyar nemzeti nevelés behozatala érdekében lépjen közbe. A felíratott megküldötte pártolás végett Szatmáriak. A tanács a keddi ülésen foglalkozott a felirattal s hasonló szellemű felirattal való pártolás végett javaslatott terjeszt a közgyűlés elé. Van szerencsénk a t. gazdaközönség szives tudomására hozni, hogy árpa- ás höleshántolónh valamint ételolaj gyárunkat minden, nap üzemben tartjuk. Szives pártfogást kérünk Erzsébet gőzmalom Szatmár.
