Szatmári Újság, 1918. április (2. évfolyam, 79-103. szám)

1918-04-28 / 102. szám

2-ik oldal. Szatmári Ujsag Szalmái, 1918. április 28. A forrongó Írország. Berlinből jelentik: Itteni diplomáciai körökbe érkező hírek szerint a helyzet Íror­szágban válságos. Ulster kivételével, egész Írország forradalom küszöbén áll. Genfből jelentik: Dublinban az ir ve­zérek elhatározták, hogy kiáltványt tesznek közzé, amelyben tudtára adják a világnak hogy Irorszában a védkötelezettség behoza­tala" egyenlő a hadüzenettel. Az angol kor­mányt nyugtalanítja, hogy ezernégyszáz kat- holikus pap minden ir községben Anglia el­len lázit. Az irek elhatározták hogy fegyve­resen állanak ellent, a védkötelezettség be­hozatalának. Vezérkarunk jelentése* Budapest, április 27. (Hivatalos.) Délnyugaton a rossz időjárás korlátoz­za a harci tevékenységet. A vezérkar főnöke. Offenzivánk az olasz fronton. Luganóból jelentik: A Idea Nazionále jelenti: Az osztrák-magyar előkészületek az olasz fronton befejeződtek és április végén vagy május elején megindul az offenziva. Hagy razzia a Zrínyi ás Bátbory- utcábban. A Freund-féle Zrínyi-utcai ház pincé­jében eldugott árukészlet fölkutatása óta fel­jelentések érkeztek a rendőrséghez, hogy a Zrínyi- utcában és a Báthory utcában s az ezekhez csatlakozó utcákban több dugott árui is találna a rendőrség, ha átkutatná ezeket az utcákat. Arról is érkeztek följelen­tések, hogy ezekben az utcákban katonaszö­kevényeket is rejtegetnek. Ezeknek a feljelentéseknek alapján a katonai, illetve a polgári rendőrség szombat reggelre váratlan razziát tartott. Részint a katonaszökevények, részint pedig elrejtett áruk fölkutatására. A katonaságtól 300 em­bert kértek a razziához, azonban a kitűzött időre ez a 300 katona nem érkezett*meg, mert a parancs közben megfeneklett valahol, így csak a katonai rendőrség, a csendőrség és" polgári rendőrség kezdette meg a razziát 5 szombaton korareggel. Ozory István rendőr- főkapitány a rendőrségi épület udvarán cso­portokba osztotta a rendelkezésre álló em­bereket és kiküldötte őket a Báthory-, Zrí­nyi-, Petőfi-utcák elzárására. Azután külön csoportokat alakított a házak átkutatására. A meglepő razzia természetesen nagy izgalmat keltett. Az ébredező utcák egyszerre fölriad­tak mint a megbolygatott méhkas. Borzos fejek bukkantak ki az ablakokból s az ál­lomtól bágyadt szemekből egyszerre elriasz­totta az álmosságot az izgalmas csodálkozás. — Mi ez ?... Mit keresnek ezek a katonák, rendőrök, csendőrök? Nem értette senki, hogy mi történt. Kérdően tekintettek össze a riadt szemek. S csak akkor kezdték megérteni a helyzetet, amikor néhány házban már megtartották a házkutatást és megérkezett 120 katona is, akik közül minden kapuhoz állítottak egy őrt, hogy a katonaszökevények közben meg ne szökjenek. A csendőrök, katonai és pol­gári rendőrök átkutattak minden zeget-zugot, padlást, fáskamarát. Katonailag igazoltattak mindenkit s akiknek nem volt rendben a katonai írásuk: azokat a katonai rendőrség összegyűjtötte. Mintegy 50 embert állítottak elő. Nagy részük olyan katona volt, akik kimaradási engedély nélkül polgári lakásban aludták át az éjszakát. A rendőrségen az iga­zolási eljárás lefolytatása után elbocsátották az előállítottakat s csak négyet tartottak kö­zülök őrizetben, akiket átadtak a katonai pa­rancsnokságnak. A razzia alatt természetesen fordult elő több szökési kísérlet is. A Zrínyi utca 33. számú házban találtak egy katonát, aki ros­kadozva jött ki a házból, mint valami nagy­beteg. Alighogy magára hagyták, átvetette magát a kerítésen és futásnak eredt, a ka­tonák azonban elfogták. Amint a katonaszökevények felkutatá­sának nem volt valami meglepő eredménye, éppúgy az eldugott árukészletek kutatása sem hozta meg azt az eredményt, amit a nagy felkészültségből következtetni lehetett volna. Mindössze a Zrinyi-uíca 23. számú ház pincéjében találtak két szekérre való téli alsóruhákat, harisnyákat, kendőket, a 27-ik számú házban három hordó marószódát, ezenkívül itt-ott találtak még 70 kg. mosó­szappant, 2 vég posztót, egy zsák babot és más ilyenféléket. Szóval az eredmény nem lett olyan nagyarányú, mint ahogy azt a Báthory- és a Zrínyi utcákról szállongó meggondolatlan mendemondák által felizgatott fantázia re­mélte. Annál nagyobb volt azonban a riada­lom és izgalom, amely kora reggeltől 9 óráig fogva tartotta a zár alá vett kis városrész lakosságát. Éppen erre való tekintettel re­méljük, hogy a hatóság a város lakosságát az ilyen ostromállapothoz hasonló helyzettől ezentúl meg fogja kímélni, vagy legalábbis nem fog elindulni fantasztikus mendemondák alapján, hanem biztos nyomokon. «Szatmári krónika. Mi lesz a drága raktárral? Az elmúlt hét szenzációja kétségtelenül a Zrínyi utcában fe!'edezeft milliós raktár volt, mely immár a főkapitány fogadó-szo­bájában szépen szortírozott állapotban várja további sorsát. A legendás értékű és mennyiségű cipő, selyem, vászon és harisnya, melyet a fogadó szoba alig tudott befogadni, méltán izgatja a kedélyeket és a szatmáriak mostanában alig beszélnek másról, mint erről a nagyszerű rendőri leleményességről, erről a teli-találat­ról, mely az ügyészi és rendőri nyomozó­talentum csodaágyujából pompásan találta a Zrínyi utcai czipő-erőditmény pinceboltozatát, a Freund Chájim ur selyem és harisnya- verdunjét. A közönség nagy része természe­tesen arról vitázik, hogy ezt a drága kincset hogyan fogják a nyomorgó emberiség között felosztani ? Erre vonatkozólag sikerült a következő intim párbeszédeket leszögezni: — Egy városi főtisztviselő felesége (az urához). Kérlek, csak természetes, hogy ab­ból a raktárból első sorban a városi tiszt­viselőket kell részesíteni. . . . — Az ura-. Kérdés . . . — A felesége-. Miért? Talán nem jo­gos? Persze, ha te is vitatkozol e fölött, akkor majd ráteszik a kezüket mások. Ilyen élhetetlenek vagytok ti! — Az ura: De kedves fiam, ez nem megy úgy, amint te gondolod . . . — A feleség: Én jól gondolom. Ti agyondolgozzátok magatokat, az asszonyaitok pedig az utcára sem mehetnek, mert se ha- harisnyájuk, se cipőjük, semmijük! Legjobb lesz, ha szétosztjátok az egészet a hadse- regszáliitók özvegyei és árvái között . . . — Egy iparos neje (az urához): Na, remélem, abból a vacakból veszel nekem is valamit . . . — Az ura: Abból ugyan bajosan . . . — A neje: Persze, jó lesz az megint az uraknak! A szegény iparos asszony jár­jon mezítláb. Disznóság, amit az urak csi­nálnak ! — Az ura: Hadd el csak az urakat. Te járhatsz mezítláb is, de az ő feleségeik — azoknak muszáj elegánsul járni . . . — A neje. Miért muszáj? Persze, ha te is igy beszélsz, miért legyen gondja va­lakinek a szerencsétlen iparos osztályra ? Leg­jobb iesz, lia gyűlést fogtok tartani és elha­tározzátok, hogy az egész cók- mókot odaad­ják a nagyságáknak. Hadd cifrálkodjanak! — Egy németi civis-asszony (az urához) Kiveszel a nagyt ikarékból ötszáz pengőt és elmégy a városházára egyet-mást vásárolni abból a zsidóholmiból... — Az ura: Megy a fene! Majd hogy kidobjanak ___ — A z asszony. Menjek én ugy e? En­gem »kidobhatnak. De miért is dobnának, — az én pénzem nem jó? Ha adóba elfogad­ják, adjanak érte egy kis vászonféiét is. E- rigy a polgármesterhez és mondd meg, hogy a nép se kutya, a népnek is keil valami.., — Az ura. Nincs most választás, te asszony,— tudod, hogy velünk csak akkor állanak szóba, ha szavalni kell... — Az asszony: Na hát, ha most nem választól a holmiból, követet se választól többet. Leforrázom, aki érted jön... j — Egy befolyásos ügyvéd neje (az u- rához) Mi van kérlek a Freund üggyel ? — Az ura. Tovább nyomoznak. — A neje: Nem ez a része érdekel... Mi van a raktárral ? — Az ura: Leltározzák. — A neje: Nos — és? — Az ura: Mit és ? Mi közöm van nekem az egész ügyhöz? — A neje. Neked, — semmi. De ne­kem — sok! Ezzel persze te nem törődöl. Most hozzájuthatna az ember valamihez, de téged ez nem érdekel. A politikai helyzet— ugy-e bár az érdekel... Neked a választó­jog kell, nekem, meg a gyerekeknek cipő és sok más. Már a szakácsnőm is itt akar hagy­ni, mert rongyosan nem akar szolgálni. De | nekem mindé nem fontos. Neked ez a ion­os, hogy Weker\e, vagy Szterényi vagy Tisza.. — Az ura: De hát mitcsináljak? — A neje: Eredj fel a főkapitányhoz és kérjél mindent. Ha abból a sok drága do­logból valakinek adnak, neked biztosan adnak, — Az ura: Édes fiam, ez nem úgy megy, nem rendelkezik azzal se a főkapitány, se a hatóság,— meg kell várni a belügy­minisztérium intézkedését... — A neje: Addig vége lesz a háború­nak és akkor már fütyölök az egész raktár­ra. Na,— mondhatom neked, szép kis ügy­véd vagy! Legjobb lesz, ha pártértekezletet 1 hívtok össze és egyhangúlag elhatározzátok, ? hogy az egész drága holmit szétosztjátok a szegény, sínylődő, nyomorgó nép között. Él­en a demokrácia! Violin. SZÍNHÁZ. Heti műsor: Vasárnap: Hotel Imperiál (B), d. u. | Stambul Rózsája. Hétfőn : Ballay Manci és Sz, Szathmáry | Endre karnagy jutalomjátékául Luxemburg ! grófja. ! Kedden: Perényi Kálmán jutalomjáté- ! kául Mágnás Miska. (Szünet.) Szerdán : Bródy Irén jutalomjátékául: : Bolond. Van szerencsénk a t. gazdaközönség szives tudomására hozni, hogy árpa- és Ukskáatetáak valamint ételolaj gyárunkat minden nap üzemben tartjuk. Szives pártfogást ké­rünk Erzsébet gőzmalom Szatmár.

Next

/
Thumbnails
Contents