Szatmári Újság, 1918. április (2. évfolyam, 79-103. szám)
1918-04-19 / 94. szám
Előfizetési árak helyben és vidéken: íz évre 30 K — f. Fél évre 15 K — f. ed „ 7 R 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Í /ea szám á.~ 12 fillér, yaudvarokon 16 fillér. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Or. Havas Miklós. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal: Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos: Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság 9 politika válságos napjai. A válság megoldását április végére várják. A jövő hét elején összehívják a Házat. Tisza és Wekerle megegyeztek. Windischgraetz miniszter nyilatkozata a választójogról. Vázsonyi állja az irni-oivasni tudás feltételét. Az alkotmánypárt szolidáris a kormánnyal. Gróf Károlyi Mihály több napra Bécsbe utazott. — Budapesti tudósítónk jelentései. — A király levele, amelyet a francia miniszterelnök hamisítással fűszerezve, nyilvánosságra hozott, rendkívüli zavart okozott viszonyainkban és szinte dinamikus erővel robbantotta föl eddigi nemzetközi és belpolitikai pozícióinkat. A francia kormány, amelyet gróf Czernin múltkori leleplezései ugyancsak kínosan érintettek, azt célozta a lévél közzétételével, hogy megrendítse, de legalább is gyanússá tegye Németországhoz való szövetségi viszonyunkat s ennek kihatásaként meggyöngitse a központi hatalmak egymásközt való bizalmát és ezen alapuló roppant erejét. Clemenceau számítása teljességgel visz- szafelé sült el: a levél körül támadt vitát Károly király és Vilmos császár táviratváltása s ennek végén királyunknak az a kijelentése Tárta be, hogy Clemenceau hazugságaira »ágyúink válaszolnak.“ Külügyminiszterünk, gróf Czernin, méltón volt vádolható azzal, hogy külpolitikánkat a Berchtold és.Burián-féle szolgai helyzetéből az önállóság egyenlő fokára emelte a németekével. Sőt mi több, hovatovább úgy alakult a helyzet, hogy a német külpolitikai nyilatkozatoknál fontosabbá vált a Czernin szava, ugyan nyira, hogy mig a háború súlypontja egészen Németországra ment át, addig a bé- kemunka szálai Czernin kezébe futottak össze. Konkrét kérdésekben is nagy önállóságot ta- Jiusitott, igy például a bresztitovszki tárgyalásokon, az uj oroszországi hadjárat, az ukrán expedíció és az oláh béke ügyében. Ez a mozzanat vezetett el az utód kiszemelésekor ahhoz a politikushoz, aki magyar- országon és Ausztriában nemcsak legoda- adóbb hive a német szövetségnek, hanem annak még elmélyítését is kívánja: — Tiszához, illetve az ő kreációjához: Buriánhoz. De nemcsak a külpolitikai téren van meg ez a visszahatása a sixtusi levélnek, visszahat az a magyar belpolitikai helyzetre is. A választójogi kérdés gyökeres megoldásának, tehát a házfeloszlatási politikának ellenségei teljes erővel munkához láttak, hogy külpolitikai irányzatunk elhajlásával párhuzamosan a német tendenciával összhangzásba hozzák belpolitikai helyzetünk fejlődését is. Ez a magyar belső politika összhangban lehetett volna a Czernin-féle külpolitikával; a minden önállóságot föladó uj külpolitikai tendenciával, amelyet Tisza képvisel, — homlokegyenest ellentétben áll. Nem a Zichy János vagy Windischgraetz személyes befolyása, sem pedig Bethlen István soviniszta aggodalmai élesztették fel a munkapárti mumust, hanem a külpolitikai eseményeknek reánk való visszahatása. Ilyen tanulságot rejt magában az a fölötte érdekes színjáték, amely az európai politika színpadán Czernin bécsi városházi beszédével kezdődött meg, fotytatódott a királynak Sixtus herceghez írott levelével s bevégződött ugyancsak Károly királynak azzal a nyilatkozatával, hogy most már az ágyuknak adja át a szót. A belső politikai válságról ma érkezett jelentéseink a következők: (Összehívják a képviselőházat.) Minden jel arra vall, hogy a válság hosszabb lefolyású lesz, bár a kormány arra törekszik, hogy a királytól mielőbb felmentést j nyerjen. Bécsi jelentések szerint a válság megoldását április végére várják. A jövő hét elején, valószínűleg kedden, összehívják a Házat. Az ülés egyetlen tárgya a kormány lemondása lesz. (Windischgraetz közélelmezési miniszter távozása.) Windischgraetz Lajos közélelmezési miniszter rövidesen végleg megválik a közélelmezési minisztérium vezetésétől és a Wekerle- kormány esetleges rekonstrukciója esetén visz- szatér. (Wekerle és Tisza megegyeztek.), A kormánypárti Déli Hírlap közli: A kormány lemondása előtt Wekerle miniszter- elnök a választójogi kompromisszum dolgában Tiszával megegyezésre jutott. E megegyezés szerint háromszázezerrel csökkent volna a Vázsonyi javaslatában kontemplált választók száma. A Károly-keresztesek választójogánál a 24 éves korhatár érvényesült volna. A másik koncesszió az, hogy a hat elemi iskolai végzettség a választójog gyakorlásánál 12 év múlva érvényesült volna. (A 48-as alkotmánypárt elnöki tanácsának ülése.) A Magyar Tudósitó jelenti: A 48-as alkotmánypárt elnöki tanácsa csütörtökön délután 5 órakor gróf Andrássy Gyula elnöklésével ülést tartott. A kormány részéről jelen volt Wekerle miniszterelnök, gróf Apponyi Albert, Szterényi József. Tóth János, Vázsonyi Vilmos, Windischgraetz Lajos herceg és Földes Béla miniszterek és a politikai államtitkárok. Az értekezleten, amely este 8 óráig tarlott, megvitatták a politikai helyzetet. Beható tanácskozás után, melynek során a miniszterelnök kifejtette álláspontját és számos felszólalás történt, elhatározták, hogy a péntek este 7 órára összehívott pártértekezlet elé határozati javaslatot terjesztenek. Ennek előterjesztésére Ugrón Gábort kérték föl. (Károlyi Mihály Bécsben.) Gróf Károlyi Mihály csütörtökön este több napi tartózkodásra Bécsbe utazott. (Windischgraetz miniszter nyilatkozata.) Windischgraetz Lajos herceg közélelmezési miniszter a Magyar Tudósitó munkatársának a választójogi reformról következőket mondotta: — Én mindig a választójognak a lehető legszélesebb alapon való megvalósítása mellett foglaltam állást. A választójogi javaslatot a legteljesebb mértékben megfelelőnek tartom. A választójogi reformot ennek a parlamentnek kell megcsinálni. A javaslat ártalmára volna, ha a törvény megszavazásához áldatlan harc vagy keserűség fűződnék. Arra a kérdésre, hogy a kompromisz- szumra nézve mi a véleménye, ezt mondotta a miniszter: — A kompromisszumos megoldás módjának csak úgy van értelme, ha ahhoz a leginkább érdekelt társadalmi osztályok hozzájárulnak, igy a munkástömegek és ha az eszközlendő módosítások a törvény lényegét nem érintik. Az ügy érdekében azt is meg- akarom említeni, hogy Vázsonyi Vilmos lett volna a legalkalmasabb a megoldásra. Nem értem azonban azt, hogy miért ne lehetne megoldás gyanánt elfogadni olyan javaslatot, amely kölcsönös koncessziók árán a küzdelem tárgyát képező 200—400 ezer választó csökkenését vagy szaporulatát kiküszöbölnék ?
