Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1918-03-14 / 63. szám

Előflztü' árak helyben és vidéken: Egész évre 30 K — f. Fél évre 15 K — f. Negyed „ 7 í\ 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám a... ’? fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Lapvezérlő bizottság: Dr. Faiussy Árpád Dr. .Nagy Vince Dr. Jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal : Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos: Demokráczia lap', iadó Részvényt ársaság Szalmái*, 1918» március 14. Csütörtök. II. évfolyam. 63. szám* 9 király utasítást adott a kompromisszumos tárgyalások folytatására Ha nem sikerül a kompromisszum: következik a foázfeloszíatás. Budapest, márc. 13. A Magyar Tudósító jelenti: Wekerle Sándor mi­niszterelnök, gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István együttesen jelentek meg a király előtt audiencián, amely ötnegyed óráig tartott és az általános politikai kérdésekről volt szó. Gróf Esterházy Móric és Windischgrütz Lajos herceg azután kiilön-külön jelentek meg kihallgatáson őfelségénél. Wekerle. Andrássy, Tisza és Eszterházy este 9 órakor Budapestre érkeztek. Bécs, márc. 13. A magyar államférfiak kihallgatásáról jelentik kitűnő, autentikus forrásból: A király először Wekerle miniszterelnököt fogadta kihall­gatáson, azután Wekerlét, Tiszát és Andrássyt együttesen. Munkapárti forrás szerint a király utasította Wekerlét és a pártok vezéreit, hogy folytassák a kompromisszumra irányuló tárgyalásokat. A három államférfi audienciája után Esterházy és Windischgrütz jelentek meg audiencián. Amennyiben a választójogi kompromisszumot mégsem sikerülne létre­hozni, beavatott kötök értesülése szerint a kormány megkapja a felhatalma­zást a házfeloszlatásra. Fehér asztal köré gyűltek a magyar nemzet legelső vezér- férfiai is Budapesten, hogy a politika küzdő­terén egymást meg nem értő ellenfeleknek mód és alkalom adassék a megértő kiegyen­lítéshez. Az országos hírű, gazdag és előkelő Szemere Miklós ötlete volt ez a „dekorativ“ forma, amelynek jóhiszeműségében nincs ok a kételyre. Hogy lényegileg, t. i. a választó­jog demokratikus kiterjesztésének komprom- miszumos mérséklése céljából sikerült-e vagy sikerülhet-e egyáltalában a versenyistállók feje­delmének a politikai tényezőket összehozni: más kérdés, melynél szerintünk alig remélhető, hogy a választójogi kabinet kapható volna a re­form lényegében óhajtott engedményekre. Mi ezúttal nem is azt akarjuk kiemelni, hogy ez a fehér asztal melletti találkozás végeredmé­nyében jelent-e a magyar politikában és kü­lönösen a demokratikus programm végre­hajtásában vagy annak enyhítése kérdésében számottevő eseményt. Csupán el nem tit­kolható jól eső érzéssel és elégtétellel kons­tatáljuk, hogy amit nálunk helyesnek és cél­irányosnak ismert fel egyik okos vezető em­berünk : a külömböző felfogású és meggyő­ződésű ellenfeleket időnkint összehozni, ugyanaz az ötlet később a főváros ragyogó és ország-irányitó társadalmában is fölvillant és testet öltött. A szatmári főkapitány gon­dolata és Szemere szenzációs ötlete kétség­telenül rokonok és jellemző, hogy akkor, amikor a mi főkapitányunkat itthon igazta­lant megtámadták ezért a becsületes, jó szándékú gondolatáért, ugyanakkor az or­szágos politika komoly, nagy vezéreit a fő­város legelső kaszinójában ugyancsak a fe­hér asztal mellé invitálják, hogy differenciái­kat itt próbálják kiegyenlíteni. Bizonyos, hogy a főváros népe nem csóválja a fejét azért a pezsgő-áradatért, mely a kaszinó termeiben talán mámorossá is tette az urakat és nem fogja számon kérni az estélyen elfogyasztott villany-többletet sem. Szemere Miklóst sem fogják „dáridó* rendezéssel vádolni, mint ahogy a mi itthoni gyűlölködő ellenfeleink sipja a főkapitányunkat vádolja méltatlanul és roszhiszemüen. A fehér asztal gondolatát fehát a fővárosi példával is igazoltnak te­kintjük és nincs okunk, hogy a jövőben is, az egymás könnyebb megélhetése és megbe­csülésének ezt a lehetőségét ne igyekezzünk alkalomszerűen felhasználni. Aki pedig pó­zolva moralizál, aminél nincs könnyebb a világon: az oltsa el az értelem villanylám- .páját és — feküdjék le aludni. A németek Odesszában. Berlin, márc. 13. Szerdán este a német csapa­tok behatoltak Odesszába. Hazabocsétják az ötvenéveseket. Budapest, márc. 13. Hir szerint legkésőbb a nyár ele­jén hazabocsátják a katonaságtól az ötvenéveseket. (MTI.) A Magyar Tu­dósító jelenti: A hadügyminiszter a kétségek eloszlatására közli, hogy a 14 napi szabadságmeghosszabbitás csak a hadrakelt seregtől szabadsá- goltakra és csak azon személyekre vonatkozik, akiknek szabadsága már­cius 15-én vagy ennél korábban jár le. Mindazokra, akiknek március 10-ig járt le a szabadságuk, ez a rendelke­zés nem vonatkozik. Nápoly bombázása. Genf, márc. 13. A párisi Havas-ügynökség jelenti: Az osztrák-magyar repülők Nápoly el­leni légi támadásának 16 halottja, negyven sebesültje van. A bukaresti béketárgyalás, Bécs, márc. 12. A lapok jelentése szerint Wekerle miniszterelnök a napokban Bukarestbe utazik. Útja a román béketárgyalások­kal függ össze. Berlin, márc. 12. A bukaresti béketárgyalás jelen­legi stádiuma eszmecserére vezetett a legfelsőbb hadvezetőség és a biroda­lomvezetőség között. Misu Románia eddigi londoni kö­vete, aki Bécsen át utazik Romániába, Bernben meglátogatta az osztrák-ma- J gyár követet. Német légi támadás. Berlin, márc. 13. Március 13-ra virradó éjjel német légi jármüvek jó sikerrel megtámadtak megerősített helyeket. A“katonai tele­peket Humberban és Yorg grófságban. Az összes léghajók sértetlenül tértek vissza Angol hivatalos közlés szerint a támadásnak 20 halottja és 40 sebe­sültje van. Négy tanácskozások Berlinben. Berlin, márc. 13. Vilmos császár és a császárné tegnap délelőtt Berlinbe érkeztek. A császár megérkezése után fogadta Hin- denburgot, aztán Hertling kancellárt. Berlin, márc. 13. A Berliner Tagblatt jelenti: Teg­nap délután a birodalmi gyűlés több­ségi pártjai közös tanácskozásra gyűl­tek össze. Este a kancellár a pártve­zéreket fogadta. A keleti kérdésről volt szó, — továbbá uj hadihitelekről és uj hadiköicsönről.

Next

/
Thumbnails
Contents