Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-14 / 63. szám
Előflztü' árak helyben és vidéken: Egész évre 30 K — f. Fél évre 15 K — f. Negyed „ 7 í\ 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám a... ’? fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Lapvezérlő bizottság: Dr. Faiussy Árpád Dr. .Nagy Vince Dr. Jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal : Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos: Demokráczia lap', iadó Részvényt ársaság Szalmái*, 1918» március 14. Csütörtök. II. évfolyam. 63. szám* 9 király utasítást adott a kompromisszumos tárgyalások folytatására Ha nem sikerül a kompromisszum: következik a foázfeloszíatás. Budapest, márc. 13. A Magyar Tudósító jelenti: Wekerle Sándor miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István együttesen jelentek meg a király előtt audiencián, amely ötnegyed óráig tartott és az általános politikai kérdésekről volt szó. Gróf Esterházy Móric és Windischgrütz Lajos herceg azután kiilön-külön jelentek meg kihallgatáson őfelségénél. Wekerle. Andrássy, Tisza és Eszterházy este 9 órakor Budapestre érkeztek. Bécs, márc. 13. A magyar államférfiak kihallgatásáról jelentik kitűnő, autentikus forrásból: A király először Wekerle miniszterelnököt fogadta kihallgatáson, azután Wekerlét, Tiszát és Andrássyt együttesen. Munkapárti forrás szerint a király utasította Wekerlét és a pártok vezéreit, hogy folytassák a kompromisszumra irányuló tárgyalásokat. A három államférfi audienciája után Esterházy és Windischgrütz jelentek meg audiencián. Amennyiben a választójogi kompromisszumot mégsem sikerülne létrehozni, beavatott kötök értesülése szerint a kormány megkapja a felhatalmazást a házfeloszlatásra. Fehér asztal köré gyűltek a magyar nemzet legelső vezér- férfiai is Budapesten, hogy a politika küzdőterén egymást meg nem értő ellenfeleknek mód és alkalom adassék a megértő kiegyenlítéshez. Az országos hírű, gazdag és előkelő Szemere Miklós ötlete volt ez a „dekorativ“ forma, amelynek jóhiszeműségében nincs ok a kételyre. Hogy lényegileg, t. i. a választójog demokratikus kiterjesztésének komprom- miszumos mérséklése céljából sikerült-e vagy sikerülhet-e egyáltalában a versenyistállók fejedelmének a politikai tényezőket összehozni: más kérdés, melynél szerintünk alig remélhető, hogy a választójogi kabinet kapható volna a reform lényegében óhajtott engedményekre. Mi ezúttal nem is azt akarjuk kiemelni, hogy ez a fehér asztal melletti találkozás végeredményében jelent-e a magyar politikában és különösen a demokratikus programm végrehajtásában vagy annak enyhítése kérdésében számottevő eseményt. Csupán el nem titkolható jól eső érzéssel és elégtétellel konstatáljuk, hogy amit nálunk helyesnek és célirányosnak ismert fel egyik okos vezető emberünk : a külömböző felfogású és meggyőződésű ellenfeleket időnkint összehozni, ugyanaz az ötlet később a főváros ragyogó és ország-irányitó társadalmában is fölvillant és testet öltött. A szatmári főkapitány gondolata és Szemere szenzációs ötlete kétségtelenül rokonok és jellemző, hogy akkor, amikor a mi főkapitányunkat itthon igaztalant megtámadták ezért a becsületes, jó szándékú gondolatáért, ugyanakkor az országos politika komoly, nagy vezéreit a főváros legelső kaszinójában ugyancsak a fehér asztal mellé invitálják, hogy differenciáikat itt próbálják kiegyenlíteni. Bizonyos, hogy a főváros népe nem csóválja a fejét azért a pezsgő-áradatért, mely a kaszinó termeiben talán mámorossá is tette az urakat és nem fogja számon kérni az estélyen elfogyasztott villany-többletet sem. Szemere Miklóst sem fogják „dáridó* rendezéssel vádolni, mint ahogy a mi itthoni gyűlölködő ellenfeleink sipja a főkapitányunkat vádolja méltatlanul és roszhiszemüen. A fehér asztal gondolatát fehát a fővárosi példával is igazoltnak tekintjük és nincs okunk, hogy a jövőben is, az egymás könnyebb megélhetése és megbecsülésének ezt a lehetőségét ne igyekezzünk alkalomszerűen felhasználni. Aki pedig pózolva moralizál, aminél nincs könnyebb a világon: az oltsa el az értelem villanylám- .páját és — feküdjék le aludni. A németek Odesszában. Berlin, márc. 13. Szerdán este a német csapatok behatoltak Odesszába. Hazabocsétják az ötvenéveseket. Budapest, márc. 13. Hir szerint legkésőbb a nyár elején hazabocsátják a katonaságtól az ötvenéveseket. (MTI.) A Magyar Tudósító jelenti: A hadügyminiszter a kétségek eloszlatására közli, hogy a 14 napi szabadságmeghosszabbitás csak a hadrakelt seregtől szabadsá- goltakra és csak azon személyekre vonatkozik, akiknek szabadsága március 15-én vagy ennél korábban jár le. Mindazokra, akiknek március 10-ig járt le a szabadságuk, ez a rendelkezés nem vonatkozik. Nápoly bombázása. Genf, márc. 13. A párisi Havas-ügynökség jelenti: Az osztrák-magyar repülők Nápoly elleni légi támadásának 16 halottja, negyven sebesültje van. A bukaresti béketárgyalás, Bécs, márc. 12. A lapok jelentése szerint Wekerle miniszterelnök a napokban Bukarestbe utazik. Útja a román béketárgyalásokkal függ össze. Berlin, márc. 12. A bukaresti béketárgyalás jelenlegi stádiuma eszmecserére vezetett a legfelsőbb hadvezetőség és a birodalomvezetőség között. Misu Románia eddigi londoni követe, aki Bécsen át utazik Romániába, Bernben meglátogatta az osztrák-ma- J gyár követet. Német légi támadás. Berlin, márc. 13. Március 13-ra virradó éjjel német légi jármüvek jó sikerrel megtámadtak megerősített helyeket. A“katonai telepeket Humberban és Yorg grófságban. Az összes léghajók sértetlenül tértek vissza Angol hivatalos közlés szerint a támadásnak 20 halottja és 40 sebesültje van. Négy tanácskozások Berlinben. Berlin, márc. 13. Vilmos császár és a császárné tegnap délelőtt Berlinbe érkeztek. A császár megérkezése után fogadta Hin- denburgot, aztán Hertling kancellárt. Berlin, márc. 13. A Berliner Tagblatt jelenti: Tegnap délután a birodalmi gyűlés többségi pártjai közös tanácskozásra gyűltek össze. Este a kancellár a pártvezéreket fogadta. A keleti kérdésről volt szó, — továbbá uj hadihitelekről és uj hadiköicsönről.
