Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1918-03-31 / 78. szám

Szatmári Újság Szatmár, 1918. március 31. HÍREK. Szatmári krónika, Népruházati tisztelgések. Méltóztatnak a helyi lapokból tudni, hogy a városi tanács azt a megbízást adta Papp Zoltán tanácsosnak, hogy járjon ki Budapesten egy kis cipőt es valamelyes kis ruhát a szatmári szegény gyerekek részére. Méltóztatnak azt is tudni, hogy Papp Zoltán modern, liberális gondol­kodású és nyugodt temperamentummal bíró ember, egyúttal kitűnő sakkozó, aki soha sem szokott bosszankodni. Még akkor sem. amikor Reiter Jakab bá­tyánkkal sakkozik. Ezúttal azonban meg­történt vele is, hogy elhagyta a fleg­mája, arakor odáfönt ezt a kis jóté­konysági ügyet intézte Miután a história kétségkívül nem ^nélkülözi a humoros részleteket és an­nak magam is tanúja vcitam, elmondom azt, úgy, ahogy történt, már csak azért is, mert ebben is a mi háborús vilá­gunk egy miniatűr képe tükröződik •vissza. A „ Westend“ c. kávéházban ültünk reggel 9 órakor és teát kávéztunk: Papp Zoltán, Weisz Sándor és én Azt mondja egyszer Papp Zoltán: — Én úgy gondolom, jó volna, ha eljönnétek velem a felruházó köz­pontba, mert ha hárman leszünk, úgy fog a dolog festeni, mintha deputaiive jelennénk meg. Ez jobban imponál . . . — Szívesen elmegyünk veled de- puíáciőba.,. Útnak indultunk és némi bolyon­gás után rátaláltunk a keresett intéz­mény helyiségeire. Egy nagy boltba léptünk, ahol sok-sok ládát, mindenféle holmit láttunk, cipőt természetesen nem, mert hiszen azért mentünk oda. Érdeklődtünk az igazgató, vagy a főnök, esetleg az ügy­vezető szeméiye és tartózkodási he tyének holléte iránt. Az egyik alkalma zott erre a plafonra mutatott, kétségte­lenül jelezve ezzel, hogy érdeklődésünk tárgya fent, a magasban honol. Egyút­tal egy — a bolthelyiségből kiinduló és szédiiő magasságban végződő — vas csigalépcsőre hívta fel a figyelmünket, jelezve ezzel, hogy ez az ut vezet a menyekbe, illetve érdeklődésünk tárgyá­hoz. Nem volt mit tenni, megkezdtük a vas csigalépcső megmászását Legelői ment Weisz Sándor, azzal hivalkodva, hogy ő nem szédül és hogy belőle elsőrendű kőműves lenne. Közbül én másztam, hátul Papp Zoltán, mint utó­véd. Mentünk, kapaszkodtunk a szűk légi pályán, már ritkulni kezdett a le­vegő a magasban, amikor egy felülről lefelé igyekvő légtornászszal találkoz­tunk. Meg kellett állani. A vas csiga­pályán absolute nincs kitérőkre beren­dezve. Miután még nem voltunk fele utón, a kérdést igazságosan úgy kellett megoldani, hogy mi hárman szépen visszajöttünk. Azután ismét nekivágtunk a vas himalája megmászásának. Talál­kozás ezúttal szerencsére nem történt és küzdelem után végre pihegve fölér­keztünk, Egy nagy, széles, sokféle ki- és benyitó, lámpákkal világított folyosó­féle helyiségben voltunk, melyben han­gya boly-szerűen nyüzsögtek a várakozó Felek, futkosó tisztviselők, gép kisasz- szonyok, szolgák stb. Ismét érdeklőd­tünk az igazgató, vagya főnök, esetleg az ügyvezető ur személye iránt. Egy öreg, sok jóindulatot, de még több szil- vóriumot lehellő szolga, akinél jövete­lünk célját tömören megjelöltük, azt a tanácsot adta, hogy forduljunk az ügy­ben Décsi titkár úrhoz. ES is vezetett az etőszobája ajtójához, melyen egy névjegy ragyogott és ezen csak ennyi: „Déchy*. Égy • ásra néztünk. Ez aztán név! Úgy éreztük, mintha a történelem fuvallata érintett volna bennünket. Rö­vid, alig másfél érái várakozás után bejutottunk a titkár ur dolgozó-szobá­jába. Papp Zoltán előlépett, mi ketten, mint ahogyan az a deputációs kíséret tagjainak előírva van, nyomban a leg­ünnepélyesebb arezot vettük fel. A titkár ur felállott a székről. Megállapítottam, hogy alacsony termete, egészen keskeny vállai, sárgásvörösbe játszó haja és nyírott bajusza, főleg fü­leinek sajátságosa» konstruktiv elálló formája merő ellentétben állanak törté­nelmi nevének karakterrévei. Papp Zoltán soha életében, sem a tanácsban, sem közgyűlésen, még nem mondott egy ilyen szép formás be­szédet. Csupa szív, a csupa melegség volt a tanácsosunk. Én azt hittem, hogy erre a beszédre nyomban két waggon cipőt viszünk haza. Fél óra múlva Papp Zoltán befejezte beszédjét, mire a titkár ur igy válaszolt: —Az ügy nem tartozik hozzám. Menjenek az urak Kocsánfalvi titkárhoz. Tanácsosunk mély lélekzetet vett, aztán szó nélkül kifordultunk Dáchyur szobájából. Az ajtóban ismét ránéztem a büszke névjegyre és mintha lelki szemeimmel láttam volna, hogy azon egyszerűen és demokratikusan — talán még nem is régen — csak ennyi állott: Deutsch ! Menjünk Kocsánfalvi, esetleg Koc- hánfalvy Úrhoz I Rövid, alig egy órai várakozás után a titkár ur előtt állottunk. Papp Zoltán előlépett, — da capó\I A titkár ur személyét illetőleg közben azt a megfigyelést tettem, hogy nagyon hasonlít egyik kliensemhez, akit/fora- reich-nak hívnak. Lehet, hogy csak optikai csalódás volt, de az is lehet, hogy rokona, — mindenesetre névro­kona kellett lennie valamikor az én kliensemnek. A titkár ur a tanácsosunk által mélyen átgondolt és gyönyörűen ecse­telt kérelmet sokkal fontosabbnak ta­lálta, mintsem annak elintézésére ön­magát illetékesnek érezhette volna. Ezért legott jelentést tett a főtitkárnak. Rövid, alig félórai várakozás után a főtitkár ur szobájában voltunk. A nevére egy­általában nem tudok visszaemlékezni, de ő reá magára annál jobban... Mert én — hivatalból nem vagyok és nem lehetek antisemita, de bocsánatot kérek — ez a jelenet kissé kihozott a sodromból. Egy ilyen jellegzetes orr előtt állva, belső kényszert véltem érezni, hogy a főtitkár úrtól megkérdezzem: — Ugyan kérem, miért nem mél- tóztatik kikeresztelkedni ? De nem tettem. Féltem, hogy kér­désem olyan belső, pszichológiai lehe­tetlenséget jelent a főtitkár urra nézve, hogy ezzel csak blamálom magam. Il­letve őt. Illetve a fajt, amelyhez tartozni szerencsénk van. Illetve nincs. Az audencia azzal végződött, hogy a főtitkár ur a bőrközponthoz utasított bennünket. Csakhogy ekkorra már Papp Zoltán barátunk is rósz bőrben érezte magát. Sáppadt, kimerüli és kissé ingerült volt az arca és jónak láttam őt megvigasztalni. — Látod kedves Zoltán, nem sza­bad elcsüggedni, — te reád még súlyos feladat vár. Neked még a bőrközpont­hoz is el kell menned. Ki tudja, minő történelmi perspektívákban lesz ott még részed ? Papp Zoltán erre kissé felvidulva igy válaszolt: — Mégis csak nagy szerencséjük van a mi szegény gyermekeinknek! Mi Í lett volna itt, ha a „Karitas* megbízá­sából F/gusIBerczi jött volna fel cipőt beszerezni az istenadtáknak Violin. — Személyi hír. jékey Sándor főis­pán a húsvéti ünnepet Berenczey Kovács • Miklós vendégszerető házánál, Sándorhomo- kon tölti, ahonnan kedden érkezik vissza .Nagykárolyba, Csütörtökön Budapestre utazik. — Ünnepi istentiszteletek. A szat­mári ref. templomban, husvét első napján, délelőtt 10 órakor prédikál Bélteky Lajos lel­kész, urvacsorai beszédet mond Boros Jenő lelkész, délután 3 órakor prédikál Mogyorós , Sándor s lelkész; husvét másod napján, d.e. 10 órakor prédikál Boros Jenő lelkész, ur­vacsorai beszédet mond Bélteky L tjós leikész, délután 3 órakor prédikál Thury Sándor s. lelkész. Ü tnep első napján reggel 8 órakor katonaság számára külön istentisztelet lesz, urvacsoraosztással. Az ág, hitv’ evang. egyház husvít első napi ünnepi istentisztelete délelőtt fél II órakor kezdődik s azt a régi szokáshoz hí­ven úrvacsora osztás fogja követni. A hus­vét másodnapi istentisztelet — miután a lel • kész az oláhgyüriisi fiókegyházban lesz el­foglalva — elmarad. — Előléptetés. Szeless Albert föpétiz- tárnokoí, a kir. adóhivatal főnökét a Vll-ik fizetési osztály 1. fokozatába léptette elő a pénzügyminiszter­— Házasság. Dörner Géza földbirto­kos házasságot kötött özv. Kari Józsefné született Kövy Kornélia úrasszonnyal. — A választókerületek beosztása. Budapesti tudósítónk táviratozza: A válasz­tókerületek beosztásáról szóló jelentést Vá- zsonyi Vilmos igazságügyminiszter a válasz­tójogi bizottság legközelebbi ülésén előter­jeszti. Az erdélyi kerületek számát csökkenti. A magyar választókerületek száma a nemze­tiségeikkel szemben emelkedik. A szaporulat a színtiszta magyar vidékre esik. Az uj be­osztás szerint 456 lesz a választókerületek száma. — A szatmári kisgazdák szervez­kedése. A szatmári kisgazdák tömörülni igyekeznek és meg akarják alapítani a gazda­kört, mint az Országos Gazdaszövetség fiók­ját. Ebből a célból 1918. április 1-én, d. u. 4 órakor a németii ref. egyház tanácstermé­ben értekezletet tartanak. — Veszett kutya garázdálkodása, i Tegnap délután a Madách utcában egy ve- j szett kutya megmarta Koszorús Ferencnél a | lábán, Tomnri Pált és Sile Mariskát a karján. ! Mindhármukat a Pasteur-intézetbe szállítót - | ták. A kutyát nemsokára döglötten talál- 1 ták meg. A bakkarat A budapesti Lipótváros: j Kaszinó igazgatósága állást foglalt a bakka- | rat ellen. A Lipótváros kaszinójában tehát \ egyidőre — mindaddig, mig a bakkarat-párt S ismét erőre nem káp — megszűnik a bakk. De e kedves és ártatlan társasjáték vígan tovább folyik a többi klubokban. Es ez na­gyon helyes, mert az a katona, aki a háború kitörése óta a fronton küzd és szenved, megkövetelheti, hogy a különböző klubokban, kaszinókban a civilek is elvérezzenek Nem értem, miért a sok dühös, elkeseredett cikk a bakk ellen. A bakkarat egy rendkívüli szimpatikus társasjáték, mely atr 1 áll, hogy az ember addig dobál pénz' egyik szobában egy asztalra, mig ’ásik szobában főbe lövi magát. É kai kedves, drága, öt)' kik a bakkasztalok ki­szerepelnek, ha bér bakk ellenségei biz kellőképen, hogy fosztanak meg tem a Lipób1 bakk ellen szürke t nek a ’ ötlete vái* _ 3-ik oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents