Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-31 / 78. szám
Szatmári Újság Szatmár, 1918. március 31. HÍREK. Szatmári krónika, Népruházati tisztelgések. Méltóztatnak a helyi lapokból tudni, hogy a városi tanács azt a megbízást adta Papp Zoltán tanácsosnak, hogy járjon ki Budapesten egy kis cipőt es valamelyes kis ruhát a szatmári szegény gyerekek részére. Méltóztatnak azt is tudni, hogy Papp Zoltán modern, liberális gondolkodású és nyugodt temperamentummal bíró ember, egyúttal kitűnő sakkozó, aki soha sem szokott bosszankodni. Még akkor sem. amikor Reiter Jakab bátyánkkal sakkozik. Ezúttal azonban megtörtént vele is, hogy elhagyta a flegmája, arakor odáfönt ezt a kis jótékonysági ügyet intézte Miután a história kétségkívül nem ^nélkülözi a humoros részleteket és annak magam is tanúja vcitam, elmondom azt, úgy, ahogy történt, már csak azért is, mert ebben is a mi háborús világunk egy miniatűr képe tükröződik •vissza. A „ Westend“ c. kávéházban ültünk reggel 9 órakor és teát kávéztunk: Papp Zoltán, Weisz Sándor és én Azt mondja egyszer Papp Zoltán: — Én úgy gondolom, jó volna, ha eljönnétek velem a felruházó központba, mert ha hárman leszünk, úgy fog a dolog festeni, mintha deputaiive jelennénk meg. Ez jobban imponál . . . — Szívesen elmegyünk veled de- puíáciőba.,. Útnak indultunk és némi bolyongás után rátaláltunk a keresett intézmény helyiségeire. Egy nagy boltba léptünk, ahol sok-sok ládát, mindenféle holmit láttunk, cipőt természetesen nem, mert hiszen azért mentünk oda. Érdeklődtünk az igazgató, vagy a főnök, esetleg az ügyvezető szeméiye és tartózkodási he tyének holléte iránt. Az egyik alkalma zott erre a plafonra mutatott, kétségtelenül jelezve ezzel, hogy érdeklődésünk tárgya fent, a magasban honol. Egyúttal egy — a bolthelyiségből kiinduló és szédiiő magasságban végződő — vas csigalépcsőre hívta fel a figyelmünket, jelezve ezzel, hogy ez az ut vezet a menyekbe, illetve érdeklődésünk tárgyához. Nem volt mit tenni, megkezdtük a vas csigalépcső megmászását Legelői ment Weisz Sándor, azzal hivalkodva, hogy ő nem szédül és hogy belőle elsőrendű kőműves lenne. Közbül én másztam, hátul Papp Zoltán, mint utóvéd. Mentünk, kapaszkodtunk a szűk légi pályán, már ritkulni kezdett a levegő a magasban, amikor egy felülről lefelé igyekvő légtornászszal találkoztunk. Meg kellett állani. A vas csigapályán absolute nincs kitérőkre berendezve. Miután még nem voltunk fele utón, a kérdést igazságosan úgy kellett megoldani, hogy mi hárman szépen visszajöttünk. Azután ismét nekivágtunk a vas himalája megmászásának. Találkozás ezúttal szerencsére nem történt és küzdelem után végre pihegve fölérkeztünk, Egy nagy, széles, sokféle ki- és benyitó, lámpákkal világított folyosóféle helyiségben voltunk, melyben hangya boly-szerűen nyüzsögtek a várakozó Felek, futkosó tisztviselők, gép kisasz- szonyok, szolgák stb. Ismét érdeklődtünk az igazgató, vagya főnök, esetleg az ügyvezető ur személye iránt. Egy öreg, sok jóindulatot, de még több szil- vóriumot lehellő szolga, akinél jövetelünk célját tömören megjelöltük, azt a tanácsot adta, hogy forduljunk az ügyben Décsi titkár úrhoz. ES is vezetett az etőszobája ajtójához, melyen egy névjegy ragyogott és ezen csak ennyi: „Déchy*. Égy • ásra néztünk. Ez aztán név! Úgy éreztük, mintha a történelem fuvallata érintett volna bennünket. Rövid, alig másfél érái várakozás után bejutottunk a titkár ur dolgozó-szobájába. Papp Zoltán előlépett, mi ketten, mint ahogyan az a deputációs kíséret tagjainak előírva van, nyomban a legünnepélyesebb arezot vettük fel. A titkár ur felállott a székről. Megállapítottam, hogy alacsony termete, egészen keskeny vállai, sárgásvörösbe játszó haja és nyírott bajusza, főleg füleinek sajátságosa» konstruktiv elálló formája merő ellentétben állanak történelmi nevének karakterrévei. Papp Zoltán soha életében, sem a tanácsban, sem közgyűlésen, még nem mondott egy ilyen szép formás beszédet. Csupa szív, a csupa melegség volt a tanácsosunk. Én azt hittem, hogy erre a beszédre nyomban két waggon cipőt viszünk haza. Fél óra múlva Papp Zoltán befejezte beszédjét, mire a titkár ur igy válaszolt: —Az ügy nem tartozik hozzám. Menjenek az urak Kocsánfalvi titkárhoz. Tanácsosunk mély lélekzetet vett, aztán szó nélkül kifordultunk Dáchyur szobájából. Az ajtóban ismét ránéztem a büszke névjegyre és mintha lelki szemeimmel láttam volna, hogy azon egyszerűen és demokratikusan — talán még nem is régen — csak ennyi állott: Deutsch ! Menjünk Kocsánfalvi, esetleg Koc- hánfalvy Úrhoz I Rövid, alig egy órai várakozás után a titkár ur előtt állottunk. Papp Zoltán előlépett, — da capó\I A titkár ur személyét illetőleg közben azt a megfigyelést tettem, hogy nagyon hasonlít egyik kliensemhez, akit/fora- reich-nak hívnak. Lehet, hogy csak optikai csalódás volt, de az is lehet, hogy rokona, — mindenesetre névrokona kellett lennie valamikor az én kliensemnek. A titkár ur a tanácsosunk által mélyen átgondolt és gyönyörűen ecsetelt kérelmet sokkal fontosabbnak találta, mintsem annak elintézésére önmagát illetékesnek érezhette volna. Ezért legott jelentést tett a főtitkárnak. Rövid, alig félórai várakozás után a főtitkár ur szobájában voltunk. A nevére egyáltalában nem tudok visszaemlékezni, de ő reá magára annál jobban... Mert én — hivatalból nem vagyok és nem lehetek antisemita, de bocsánatot kérek — ez a jelenet kissé kihozott a sodromból. Egy ilyen jellegzetes orr előtt állva, belső kényszert véltem érezni, hogy a főtitkár úrtól megkérdezzem: — Ugyan kérem, miért nem mél- tóztatik kikeresztelkedni ? De nem tettem. Féltem, hogy kérdésem olyan belső, pszichológiai lehetetlenséget jelent a főtitkár urra nézve, hogy ezzel csak blamálom magam. Illetve őt. Illetve a fajt, amelyhez tartozni szerencsénk van. Illetve nincs. Az audencia azzal végződött, hogy a főtitkár ur a bőrközponthoz utasított bennünket. Csakhogy ekkorra már Papp Zoltán barátunk is rósz bőrben érezte magát. Sáppadt, kimerüli és kissé ingerült volt az arca és jónak láttam őt megvigasztalni. — Látod kedves Zoltán, nem szabad elcsüggedni, — te reád még súlyos feladat vár. Neked még a bőrközponthoz is el kell menned. Ki tudja, minő történelmi perspektívákban lesz ott még részed ? Papp Zoltán erre kissé felvidulva igy válaszolt: — Mégis csak nagy szerencséjük van a mi szegény gyermekeinknek! Mi Í lett volna itt, ha a „Karitas* megbízásából F/gusIBerczi jött volna fel cipőt beszerezni az istenadtáknak Violin. — Személyi hír. jékey Sándor főispán a húsvéti ünnepet Berenczey Kovács • Miklós vendégszerető házánál, Sándorhomo- kon tölti, ahonnan kedden érkezik vissza .Nagykárolyba, Csütörtökön Budapestre utazik. — Ünnepi istentiszteletek. A szatmári ref. templomban, husvét első napján, délelőtt 10 órakor prédikál Bélteky Lajos lelkész, urvacsorai beszédet mond Boros Jenő lelkész, délután 3 órakor prédikál Mogyorós , Sándor s lelkész; husvét másod napján, d.e. 10 órakor prédikál Boros Jenő lelkész, urvacsorai beszédet mond Bélteky L tjós leikész, délután 3 órakor prédikál Thury Sándor s. lelkész. Ü tnep első napján reggel 8 órakor katonaság számára külön istentisztelet lesz, urvacsoraosztással. Az ág, hitv’ evang. egyház husvít első napi ünnepi istentisztelete délelőtt fél II órakor kezdődik s azt a régi szokáshoz híven úrvacsora osztás fogja követni. A husvét másodnapi istentisztelet — miután a lel • kész az oláhgyüriisi fiókegyházban lesz elfoglalva — elmarad. — Előléptetés. Szeless Albert föpétiz- tárnokoí, a kir. adóhivatal főnökét a Vll-ik fizetési osztály 1. fokozatába léptette elő a pénzügyminiszter— Házasság. Dörner Géza földbirtokos házasságot kötött özv. Kari Józsefné született Kövy Kornélia úrasszonnyal. — A választókerületek beosztása. Budapesti tudósítónk táviratozza: A választókerületek beosztásáról szóló jelentést Vá- zsonyi Vilmos igazságügyminiszter a választójogi bizottság legközelebbi ülésén előterjeszti. Az erdélyi kerületek számát csökkenti. A magyar választókerületek száma a nemzetiségeikkel szemben emelkedik. A szaporulat a színtiszta magyar vidékre esik. Az uj beosztás szerint 456 lesz a választókerületek száma. — A szatmári kisgazdák szervezkedése. A szatmári kisgazdák tömörülni igyekeznek és meg akarják alapítani a gazdakört, mint az Országos Gazdaszövetség fiókját. Ebből a célból 1918. április 1-én, d. u. 4 órakor a németii ref. egyház tanácstermében értekezletet tartanak. — Veszett kutya garázdálkodása, i Tegnap délután a Madách utcában egy ve- j szett kutya megmarta Koszorús Ferencnél a | lábán, Tomnri Pált és Sile Mariskát a karján. ! Mindhármukat a Pasteur-intézetbe szállítót - | ták. A kutyát nemsokára döglötten talál- 1 ták meg. A bakkarat A budapesti Lipótváros: j Kaszinó igazgatósága állást foglalt a bakka- | rat ellen. A Lipótváros kaszinójában tehát \ egyidőre — mindaddig, mig a bakkarat-párt S ismét erőre nem káp — megszűnik a bakk. De e kedves és ártatlan társasjáték vígan tovább folyik a többi klubokban. Es ez nagyon helyes, mert az a katona, aki a háború kitörése óta a fronton küzd és szenved, megkövetelheti, hogy a különböző klubokban, kaszinókban a civilek is elvérezzenek Nem értem, miért a sok dühös, elkeseredett cikk a bakk ellen. A bakkarat egy rendkívüli szimpatikus társasjáték, mely atr 1 áll, hogy az ember addig dobál pénz' egyik szobában egy asztalra, mig ’ásik szobában főbe lövi magát. É kai kedves, drága, öt)' kik a bakkasztalok kiszerepelnek, ha bér bakk ellenségei biz kellőképen, hogy fosztanak meg tem a Lipób1 bakk ellen szürke t nek a ’ ötlete vái* _ 3-ik oldal.
