Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-20 / 68. szám
EWteih «I árain helyben és vidéken: sí évreK - f. Fél évre 15 K - f. , ? íi .V? f. Egy hóra 2 K 80 f. yes S2am 1? fillér, íödvarokon I6 fillér. Lapvezérlo bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Wetsz Sándor. Főszerkesztő : Dr. Hava» Miklós. Szerkesztősig: Kazinczy--Jcg 20. szá'nr . Telefonszánni: 455. Kiadóhivatal : Kazínczy-utca 22. szárt. „ Telefonszám: 454. Laptalajüonoá: Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság Problémák a háború előtt, alatt és után. Hozzászólás a város által felveendő IS millió koronás köicsöníiőz. irta : Thurner Albert. Szatmár-Németi, márc. 18. Lehetókg tárgyilagos igyekszem lenni s amennyire tőlem telik, kerülöm a szemé- tyeskedésr. De, ha ilyen vonatkozás mégis lesz e cikkben, ne tessenek ezt okvetlenke- désnek látni, hanem csak olyan kritikának, rnt'ly nem tudja a személyeket egészen elvonatkoztatni a tárgytól, melyhez a személyeknek mégis némi közük van. S még egyet kérek: tessék elhinni, hogy igazán nem akarok magamnak semmiféle tőkét kovácsolni . *z Ügyből. * * * Aki köztünk nyitott szemmel él. láthatja olykor, hogy a legnemesebb indulatból fakadó dolgok is elposványosodnak, vagy le- beesültetnek, mert azokat más találta ki s nem az aki lebecsüli, de az a más egy gondolattal elkésett a teremtés munkájában. Ilyenfélét láttam én a legutolsó közgyűlésen, hol a város érdemes főszámvevője egy nagyon szépen megirt és megokolt, minden dicséretre érdemes elaborátumnial kedveskedett a közgyűlésnek, mely bizony a tegtöbb esetben csak tudomásul vesz, elutasít, vagy tisztviselői ügyeket intéz, vagy a magas kormánnyal levelez. Méítóztassék elhinni, hogy mikor valaki a legnemesebb am- bitióját fekteti bele egy — szerinte — a városra nézve okvetlenül sürgős és fontos, mondhatom életbevágó kérdésbe s akkor ♦öbben lemosolyogják s még jó ha az ideát csak időszerűtlennek s egyúttal magát a szerzőt nem idiótának is tartják: — ez nem alkalmas arra, hogy valakit ambitionáljon oly műveletre, mely nemcsak az Íróasztalnál kell, hogy elvégeztessék, hanem amelynél egy kis gondolkodás, tanulmányozás, egy kis lelkiismeret is szükséges! Nálunk a legtöbb esetben minden sablonszerűén megy végbe: meg van a tavalyi névsor, melyből csak egy kis fáradsággal el tehet készíteni az uj névsort. Csinálunk egy szinügyi bizottságot s aki bele akar jutni s dolgozni is tud és akar: az próbálja meg előbb, hogy egy érdekszövetséget hozzon létre. S akkor, ha bejutott afelett is lehet te rácskozni, e bizottságban, hogy kinek van szavazati joga és kinek van csak tanácskozási joga. De afelett nincsen tanácskozás, hogy milyennek kellene lenni a szatmári színháznak? Hogyan lehetne jobbá tenni a társulatot, nivósabbá a darabokat s főrődni teíán azzal, hogy milyennek szabad lenni egy előadásnak és milyennek nem lehet tenni! ? A gazdasági bizottság csinál albizottságokat, ilyen a múlt közgyűlést megelőző f szakbizottsági ülés is, melyen a 15 milliós \ kérdésben szintén ily albizottságba jelölték í csekélységemet is; de valami szeflemkéz j (örülte ezt a szürke nevet. Azonban a köz- ! gyűlés jónak látta, hogy mégis beválasszon. | Nem nagyon emeli az én önérzetemet sem ! ez az eljárás s azért tettem szóvá, hogy j még egyszer sem velem, sem mással hasonló eljárás elő ne fordulhasson ! Egy csigalassúsággal fejlődött városban az „északkelet empört«mádban voltak, van- ; nak és mindig lesznek megoldásra való kérdések. Ezeket is ka«» és kell osztályozni. Nem mindenik egyformán sürgős. De azt hiszem, hogy ha valaki hasonló nagy várost már látott s összehasonlítást teszen a mi városunk s a többi nem utolsó városok közt, ilyen megoldatlan kérdésnek találta és találja a közegészségi kérdést. Ilyen a vízvezeték ; kérdése, a csatornázásé; mert ezek szorosan I függnek össze egymással. Sok, sok millióra I menő kiadásba fognak kerülni, sőt hova- j tovább, mindig többe. Nehány évvel ezelőtt a béke boldog 1 idejében egy előkelő gondolkodású és rangú ; városi tisztviselő névnapján — persze, hogy i nem formaszerüleg — azt indítványoztam irányadó köröknek ajánlva, hogy vegyünk j fel egy 10 milliós kölcsönt s azonnal fog- í junk hozzá a legszükségesebbek megterem ! téséhez. Akkor 5 százalék a.alt lehetett volna ! ilyen pénzt kapni s abból az összegből min- { den kitelt volna s talán még az uj városhá- . zát is meg lehetett volna építeni. S mi tör- I tént ? kikacagtak s napirendre tértek a tárgy felett is, felettem is. Kérdem: hol volnánk ma, ha megvolnának a közkórház, vízvezeték, csatornázás, kereskedelmi iskola, az újjáépített, megfelelő városháza, mely ma nem tudom, hány helyen székel ? Hány százezer koionát lehetett volna kamatban és hány milliót tőkében megtakarítani? A kereskedelmi iskola építésénél én szereztem be a Sárkány műépítész ur levelét, melyben már akkor arra figyelmeztetett, hogy ha csak egy évvel későbben építjük a kereskedelmi, mint a polgári iskolát: 40,000 koronával kerül többe az építkezés. S ma, hogy közbeszőtte a háború az ő nem remélt veresfonalát is: azt hiszem, hogy az akkori 40,000 koronát meglehet toldani még félmillióval ! Róth Lajos barátomnak köszönettel tartozom gondos, mindenki által könnyen megérthető, szép munkájáért s azért a bátor felszólalásáért, melyet akkor részben a fenti kimaradásom miatt s másrészt, mert az én időm is előrehaladt, s mert teljesen kimentednek találtam az akkori tbémát — nem I fűzhettem tovább. Teljesen osztom az* a rté- j zetét, hogy a háború befejezése utána pír*’- [ kínálat minimálisra fog csökkenni, mert a ! pénz-inf;atió megszűnik s mert a hiányzó | anyag és munkaerő s a régen várt munka- : alkalmak megnyílása : mindent el fog nyelni, í Tehát a városnak a háború előtti prob- I leméi megoldása első sorban kell, hogy a | bekövetkező béke feladatai közé tartozzék. Közkórház, vízvezeték és csatornázás (mely utóbbi már félmillió koronát elnyelt, anélkül, hogy valami látható, vagy értékelhető maradt volna más belőle, mint egy szegény igaz- j gatónak özvegyen maradt felesége és ennek : a 4000 K nyugdíj;) a kereskedelmi iskola teljes befejezése és berendezése. A háború alatt termett problémák cso- ' dálatosan igen jól sikerültek, pedig erre nem i volt idő, hogy éveken ót gondolkozunk íe- ; lette. s nem voltak kiképzett élelmiszerbeho- I zatallal és forgalomba’nozaíallal, foglalkozó, < vagy azt tanult tisztviselőink. Ott van a szesz j és ecetgyár üzem. Régebben hétszámra dolgoztunk azon, j hogy miként lehetséges városunkban néhány j száz vendéget elhelyezni egy-gy kongresszus l alkalmából. S most a háború kíméletlensége • megtanított arra, hogy évszámra állandóan sok ezer idegen kapott elhelyezést egy sür- í gönyi rendeletre. Hogy ennyi ember hagyott i maga után félreismerhette!! nyomokat az ■ igaz, hogy a kár mekkora': azt csak a háború végeztével fogjuk megtudni. De én azt hiszem, hogyha ezeket a dolgokat a megszokott módon keltett volna és lehetett volna megcsinálni: talán még most sem volna egyetlen idegen lakója sem városunknak, mert még mindig ott tartanánk, hogy ezt a kérdést megoldani lehetetlenség. Egy azonban minden más városban megfordult, elfogulatlan bíráló előtt bizonyos: hogy a közélelmezés a háború tariama alatt hasonlithaí- lanul jobb volt nálunk, mint másutt s kevesebb gixer fordult elő úgy a szétosztásban, mint az élelmiszerek folytonos behozatalában. Mi lesz háború után? A hazatérők ruhával és életemmel való ellátása, a rokkantaknak állandó foglalkoztatóról való gondoskodás, a háború betegeinek, özvegyeinek, árváinak az intézmények ellátása, segélyezése az építőipar talpraállitása. S még ki tudná előre megmondani, hogy mennyi uj nyomorúság fog gyors és jó megoldást követelni ? Azok a problémák, melyeket már a háború előtti idők vetettek föl, de nem voltak sürgősek, mint pl. a városháza ujjáépítése, uj színházépítés, mozi építés, kultúrpalota, a zenede elhelyezése stb. ezek azt hiszem, hogy egy kis időt várni fognak, mert a sor
