Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-16 / 65. szám
Sz a ■? rm á r i ü i s a g Szatmár, 19i8. március 18. 2-ik oldal. Uj március. írta: -ör. Nagy Víncze orszgy. képviselő. 184$—1918. Két évszám. melyek közüli 70 esztendő pergett le a történelem homokóráján. Akkor is lázban verejtékezett Európa, tpa is vérben — könnyben vonaglik. Akkor Nyugatról lendült neki a hullám: az emberjogok követelése, A francia februári forradalom dobta föl és hajtotta *e!ét felé a bár más eszmét: „szabadság egyenlőség és testvériség“. És megnyitakászivek, mélyükről felszállt a rég elnyomott óhaj az ajkakig, harsogva tör* utal magánál-: s a radikális reformok követelésétől zengeu egész Európa Uralkodók és törvényhozások nem állhatták; ellent a tomboló viharnak: törvénykönyvbe iktatták a legsürgősebb demokratikus követeléseket. Így történt nálunk is. Ha a történelemcsinálás analizáló szemüvegén, vagy a jogalkotás mikéntjét szétbontó vizsgálódás vegyszerével nézzük, hogy mi volt 1848 március 15? — mit felelhettünk? Sem forradalom, sem parlamenti jelentős dátum, — csak egy szép, lelkes, békés utcai tüntetés. De olyan impulsiv megnyilatkozása volt a népieteknek, a felvetett politikai követelések annyira az igazság és szükségesség hangján sivitoítak bele a ievegőbe, hogy végleg megadták a lökést a sok szóval politizáló, erősen konzervatív többségű pozsonyi országgyűlésnek: hamar tettre váltani az égető kívánságokat elfogadni a Kossuth La jós javasolta reformokat. Így születtek meg az 1848, évi törvénycikkek, amelyek — főként a felelős kormányrendszer megalkotásával., a sajtószabadság, gyülekezési- és szólásszabadság kimondásával és az ország közgazdasát fojtogató jobbágyrendszer megszüntetésével — óriási haladást jelentettek Magyarország polgária- sodása terén, valósággal * modern állammá j emelték az addig középkori elmaradottságban szenvedő országot. És itt álljunk meg egy pillanatra. Képzeljük el az ország gazdasági és kulturális fejlődését, ha a bécsi udvar őszintén barátja leit volna a magy írságnak, ha nem idézte volna fel a 48. és"49. évi önvédelmi harcot, ha nem vert volna le bennünket a muszka segítségével mint egy lázadó nációt, ha históriánkból az 1849 :oi 1867-ig tartó évek kitö'riílhetük volnának s> ha 1867 óta is állandóan nem egy félénk tartózkodás, sőt néha agresszív terror jellemezte volna Bécset a magyar nemzeti törekvésekkel szem \ ben? Fájón, de okultan emlékezünk achlo j pi-i hadiparancsra., úgyszintén a Kristóffy-ék . darabontkorszakára. Hol állana ma ennek az országnak ál- 1 talános és polgárainak egyénenként való jóléte és műveltsége a maitól, ha az a 18 év is a koronától támogatott békés munkában politikailag is szabad fejlődésben telt volna d ? És hol állana országunk, ha a 48 as törvények valóságra váltak volna, ha az ön álló magyar hadsereg az önálló gazdasági berendezkedés, külön vámterület, nemzeti jegybank, önálló külképviselet megvalósultak és zavartalanul működhettek volna ? Mar 1914 ig is bizonyára más szerepet játszottunk volna az európai nemzetek tanácsházában,— ki tudja: osztrák érdekszféráktól fertőzetlen önálló, józan magyar külpolitikával nem tud tűk volna-e megmenteni a világot vagy leg alább magunkat e véres háború kirobban sától ? De mindenesetre bizonyos, hogy sok kai nagyobb fizikai, gazdasági és erkölcsi erővel mehettünk volna bele a háborúba, ha már bele kellett volna mennünk ; — épp n gazdasági jobban felkészültségünk mi t könnyebben átlőttük volna a háború néllc >- lözéseit és rendezettebb termelésünk melii sokkal jobban kihasználhattuk volna a ha ború konjunktúráit kevesebbet tér i elő -zo, • szédainkkal való visszonyunkban és ors> gunk valósággal megvagyonosodnamt vol-i a hozzánk befolyó idegen aranyiból Egy négyéves háború ísszonyu áldozatai is megpróbál tatásai kellettek hozzá, hogy a írónt meggyőzzük hőségünkről, kitartásunkról. A 48 as idők eszmehullámai nyugatról gy űrűztek el hozzánk Ma Keletről szálianak felénk lüktető fluidumok. Nem a bolsevikizmus, nem a romboló kommunizmus az, ami termékenyitöen fuj felénk az orosz puszták fájáról. Ez*ott is csak vaii túlzása annak a reakciónak, ami; a cári elnyomás, a szellemi, politikai és gazdasági rabság idézett fel. Ám maga a tavalyi orosz forradalom igenis mint üdítő vihar zúgott bele a végét mutatni nem akaró háború vérposványába s a nyugodt ítéletüket vesztett nemzetek gyűlölködésébe. Az emberjogok és a népjogok szélvésze kerekedett fel keleten és Nagy Oroszországból —■ rajtunk keresztül — végig viharzott Európán, Az emberek, önmagukkal rendelkező emberek, — a népek önmagukkal rendelkező népek akarnak lenni. És ez az áramlat erősebb mindennél: cári trónusnál, drótsövénynél, főúri gőgnél, feudális előítéletnél, diplomáciai intrikáknál. Elsöpri azt, ami útjába áll. Oroszországban elsöpörte nemcsak a cári önkényt, hanem az első köztársaság imperializmusát is Kerenszky úrral együtt. Ahol azonban okos uralkodók és okos konzervativek a megértés vitorláját feszítik e vihar elé, ott ez a Keleten romboló tájfun a haladás hajtó erejévé válik, belesodorja a széles néprétegeket a nemzeti alkotó politika műhelyébe és friss levegővel tölti meg e fülledt termeket, a reális szükségletek, a szociális teremtés komoly tartalmával tölti meg a parlamentarizmus előkelősködő kereteit. (A beszéd folytatását következő számunkban közöljük.) Gróf Károlyi Mihály a választójogi javaslatról. Budapest, márc. 15. A választójogi bizottság mai ülésén gróf Károlyi Mihály szólalt föl. A választójogi javaslat —úgymond — kompromisszum eredménye. Annak megalkotása képezi a jelenlegi kisebbségi kormány létének egyetlen jogalapját. A kormány is kell, hogy érezze: elérkeztünk a döntő fordulathoz. Egyéni és politikai becsülete fűzi a kormányt ennek a javaslatnak törvénybeiktatásához. Alkunak helye nincs. Fel kell oszlatni tehát a Házat, vsgy pedig le kell mondania a kisebbségi 1 kormánynak, ha nem tudja a javaslatot törvényre emelni. Különben elmondhatná a munkapárt, hogy nem elveiért vállalja a kormány az ország vezetését. A nemzetiségi veszedelemmel szemben a magyar szellem a hadseregben és közgazdaságban a legjobb garanciák. Vázsonyi Vilmos szólalt föl ezután: Kimerítő tájékozást szeretne szerezni a munkapart követelései felől. Károlyinak kijelenti a kormányt nem kell figyelmeztetni, hogy lelki- ismeretesen járjon el. Ezután beszél a bolsevikizmusról. Gróf Tisza István: Nincs külön münzt párti javaslat. A felszólalók egyéni nézeteiket nyilvánították, A 6 elemit azért kívánják, mert ez az igazságos fokmérő. A mező- gazdaságban az öt esztendei egy helyben va! • szolgálathoz, az iparosoknál pedig tényleges foglalkozásuk igazolásához kell kötni a val. sztói jogosultsághoz. Ezután ismét gróf Károlyi Mihály szó- iáit föl. Beszéde után a mai ülés véget ért. HÍREK. — A román béketárgyalás. Bécsbői jelentik: Illetékes helyről közük: Tegnap délután megkezdték Otrocenitbcn a végleges béke megkötését célzó tárgyalásokat. A második plenáris ülés pénteken délelőtt volt és ha, ami valószínű, Románia nem fog elfogadhatatlan követelésekkel előáüani, néhány | napon belül, ugylehet vasárnap aláírhatják a j békeszerződést. — A hadbavonult dijnokok családi pótléka. A város tanácsa fölhívta a főszám1 vevőhivatalt, hogy a városi hadbavonult dij- . nokok családi pótléksegélye ügyében a ki- , mutatást áüitsa össze és az minél előbb terjessze be, hogy a tanacs megállapíthassa és utalványozhassa a segélyt. — Március 15. A magyar szabadság- harc emléknapját most is hagyományos lelkesedéssel ünnepelték meg Szatmáron- Az | Iparos Olvasókör is nagyszabású március 15 iki ünnepélyt rendezett délután 5 órakor az Iparos Otthon dísztermében, amely zsúfolásig meglelt ünneplő közönséggel. Ott volt j Vajay Károly kir. tan. polgármester és Ozory István rendőrfőkapitány is. Az 5. gyalogezred zenekara nyitotta meg az ünnepélyt, Erkel Hunyadi László c. operájából egy szép részletet adva elő, Hoffmann Ferenc karmester vezetésével. A zenekar gyönyörű játékát a nagyszámú közönség lelkesen tapsolta. Lendületes megnyitó beszédet mondott ezután Béiteky Lajos alelnök. Beszédét hatalmas tapsvihar követte. A dalárdák elénekelték Hubert .Tied vagyok, tied hazám!“ cimü dalát, aztán Mogyoróssy Lajos ref. s. lelkész Gyóni Géza melodrámáját adta elő hatásosan, Veress Lajos karnagy zongora- kísérete mellett. Hoffmann Ferenc az 5. gyalogezred kitűnő karmestere Hubay Csárda- jelenetét adta elő hegedűn. Remek játékát ujjongó lelkesedéssel honorálta a közönség. Zongorán Losonczy Dezső színházi karmes- | tér kísérte. Csomay Győző tanár ezután fel- | olvasta dr. Nagy Vince országgyűlési kép- j viselő „Uj március“ cimü gyönyörű beszédét, i melyben összehasonlítást tesz ál848. már- | cius 15-ike és 1918. március 15-ike közölt, j A gyújtó, lendületes, szárnyaló beszéd, amelyet Csomay Győző nagy készséggel és hozzáértéssel mondott el, mély hatást telt a hallgatóságra. Majd a beteg Nyárádi Margit tanárnő helyett Miskolczy Margit tanítónő- jelölt énekelt dalokat, Veres Lajos karmester zongorakisérete mellett. Zajos, forró sikere volt. Táj bért József hazafias szavalata után a szép ünnepély a Hymnus elétieklésével véget ért, Ezután az ünnepélyen résztvett közönség az Iparos Olvasókör helyiségeibe ment, ahol jó magyaros vacsora várta az ünneplőket. Az Olvasó Kör minden helyisége annyira megtelt, hogy sokan terítékhez sem tudtak hozzájutni. Megjelent a vacsorán dr. Vajay Károly polgármester, Ozory István főkapitány, Bölönyi László ipartestületi elnök, Világossy Gáspár gazdasági egyleti titkár, dr Pirkler Ernő városi tanácsos, Figus Albert városi főszámvevő, Hajdú Károly tb. főkapitány és a város társadalmának sok más előkelősége. A szatmári iparosok családjukat is elhozták. A vacsorán számos felköszöntő hangzott el. Béiteky Lajos a megjelent vendégekre, Vajay Károly polgármester a város polgárságára.
