Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-06 / 56. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1918. március 6 flz orosz béheszsrzodés aláirá- siuk tfiptiaste. Bresztütovszk, márc. 4. Elsején, miután az orosz delegáció átvette a békeszerződés tervezetét s a mellékelt jogpolitikai szerződéseket, kijelentette, hogy nem óhajtja a szerződéseket bizottságokban tárgyaltatni, Délután folyamán Oroszország és a központi hatalmak deiegáiióinak -elnökei megállapodtak, hogy a szerződéseket március 3 ikárt aláírják. Március másodikén az orosz dele- gátió elnöke és néhány tagja érintkezésbe lépett a szövetségesek békeköveteivc!, hogy a békejavaslat egyes rendelkezéséről felvilágosítást nyerjenek. A megbeszélések folyamán az oroszok részérői nem hangzott el olyan óhaj, hogy a szerződéseken változtatni kívánnának. A március harmadiki teljes ülésen, melyen Mérey elnökölt, minden részről hozzájárultak ahhoz, hogy Czerninnek és Kíihlmannak fenntartassék a jog a szerződéseket utólag Bukarestben aláírni. Ezután az orosz delegáció elnöke utalva a békeszerződés negyedik cikkében foglalt rendelkezésre, amelyben Oroszország kötelezi magát, hogy Ardahán, Kars, Batum területeinek uj rendezésébe nem avatkozik bele, kijelentette, hogy a szerződésnek ezen pontját, mely a területi változásokról az érdekeit lakosság megkérdezése nélkyi rendelkezik, tiltakozásának bejelentése mellett fogadja el. Kijelentette továbbá Sokolnikov, hogy a német ultimátum Oroszországot a demobilizáció stádiumában érte, miért is kény- j szeritve voltak a békeszerződést aláírni. Ezen j béke nem megegyezéses béke, mert az orosz határszéli területeket német befolyás alá ál- ] litotta és az^olt uralmon lévő osztályokat megvédelmezte a forradalommal szemben. Épigy támogatta a négyes szövetség a forradalom ellenségeit Finnországban, Ukránjában és ezzel stratégiai célokat követtek. Mérey nagykövet válaszában sajnálkozásának adott kifejezést az orosz nyilatkozat felett. Azt remélték, hogy7 ezen napon csak békés engesztelékeny hangot fognak hallani. Az oroszoknak módjukban volt megkísérelni hogy az előterjesztett jnvaslatokon változtatásokat eszközöljenek, de ha a javaslatokat tárgyalások nélkül elfogadták, semmi joguk sincs panaszra. Ezután rámutatott, hogy a mai helyzetért az oroszokat terheli a felelősség, akiknek a két hónapos bresztlitovszki tárgyalásokon alkalmuk lett volna a béke müvét a megértésnek azon alapján, melyen kezdetben tárgyaltak, be is fejezni. Hakki pasa, a török meghatalmazott, rámutatt, hogy Törökország évszázadokon át bírta Ardahán, Kars és Bakum területeit, amelyeket Oroszország erőszakos annexióvat szerzett meg. Most nem történt annexio, mert a szerződés szerint e területek népének joga van jövőbeli állami sorsa felől határozni. Hoftmann tábornok azon orosz vádra, hogy Németország nem tartotta be a fegyverszünet felmondásának határidejét, hivatkozott Kühimann február tizediki nyilatkozatára, mely szerint a békeíárgyalás megszakításával a fegyverszüneti szerződés érvényét vesztette. Rosenberg követ rámutatott arra, hogy Oroszország szabadon határozhatott afelől, hogy elfogadja-e a feltételeket, avagy visz- szautasitja. Tehát nem erőszakolták rá a békét. A béke nem imperialisztikus, mert sem annexió, sem hadikárpótlást nem követel. Kijelenti, hogy távol áll a központiaktól, hogy Oroszországban támogassák az ellenforradalmi áramlatokat. Toncsew, a bolgár delegáció elnöke kijelentette, azért ültek össze, hogy békét kössenek, nem pedig uj háború csirájának elültetésére. Szokolnikov nyilatkozatai nem egyezitek meg ezen szándékkal. Az ülést délután kettőkor délután négyig elnapolták. Négykor újra megnyitották és aláírták a békeszetzodésl, amivel öt órára elkészültek, félhatra a pótszerződéseket is aláírták. Azután Mérey annak a reményének adott kifejezést, hogy a békeszerződés visz- szaállbja a régi barátságos viszonyt Oroszország és a központiak között. Ezzel a béke- tárgvalást bezárta. 9 választójog tárgyalása. A kormány nem tehet enpedményekft. Budapest, március 5. A választójog bizottság ülésén napirend előtt Polónyi arra utal, hogy a bizottság tanácskozási szabadságai bizonyos körülmények fenyegiük. Batthyány Tivadar cikket irt a Magyarország március harmadiki számában, amelyben az esetre, ha a választójogi javaslaton lényegében változtatnának, a tö- : megek harcával fenyeget. A Népszava pedig az esetre, ha a kormány nem tartja meg Ígéretét a tömegek dühével fenyeget. Tiltakozik a terror ellen. Wekerle kijelenti: a terrortól nem kell tartani, bár nincs minden módosítás kizárva. { A választójog terjedelmében és a választások tisztaságra vonatkozó intézkedésekben nem tehet engedményeket. A kormány gondoskodni fog, hogy a tanácskozások szabadságát minden körülmények közt biztosítsa. Tisza kijelenti, hogy a bizottságot semmiféle terror nem akadályozhatja meg munkájában. HÍREK. — Eljegyzés. Farkas Jenő az Első Magyar Általános Biztosító Társaság helybeli főügynökségének cégvezetője eljegyezte Klein Sárikát, Klein Gyula budapesti államvasutí főmérnök leányát. — Tizenötmilüós kölcsönt vesz fel a város. Figus Albert városi főszámvevö nagy koncepciójú előterjesztést dolgozott ki ! Szatmár városnak a háború után elhalaszt- hatatlan beruházásaira vonatkozólag. A be- j ruházásokra tizenötmillió korona kölcsönt j szándékozik fölvenni Szatmár városa. Ez a i nagyszabású terv még most van az előkészi- ‘ tés stádiumában. Dr. Papp Zoltán tanácsnok dolgozik rajta, a tervezetben. — Gyászhir. A szatmári iparos dal- egyesületnek gyásza van. A halál elszóíította í az élők sorából az egylet egyik legkiválóbb ! tagját, Szibli Lajost. A megboldogult egynegyed évszázadon keresztül volt rendíthetetlen tagja a dalárdának, egy évtizeden keresztül a zászlótartó tisztséget is viselte. Temetése csötörtökön délután lesz a Hunyadi-utca 84. számú gyászházból. — Szatmár város 50.000 koronás kára. A Szatmári Újság a kedd reggeli számában részletesen beszámolt arról a nagy tűzvészről, amely a város tulajdonát képező Sárerdőben okozott óriási pusztítást. Hétfőn délufán támadt a tűz és oly nagy arányokat öltött, hogy Szatmárról 100, Níkotáról 200 katonának kellett segítségére sietni a kivonult szaunári tűzoltóknak. A tűzvészt emberfeletti munkával sikerült lokalizálni és kedd délutánra eloltották. Hetven hold területen hamvasztotta el a tűz az erdőt. Ezen a területen volt a városnak mintegy kiiencszáz köbméter kitermelt fája, ami szintén a lüz martaléka lett. A vizsgálat során kiderítették, hogy a tüzet a hétfőn délután arra haladó 1767. számú vonat mozdonyából kiröpült szikrák okozták. Thurner Albert tüzoltófőparancsnok kedden tett jelenlést a tűzvészről dr. Vajay Károly kir. tan. polgármesternek, aki szer5 dán reggel Ferencz Ágoston gazdasági tanácsnokkal megy ki a tűzvész színhelyére, amely az eddigi hozzávetőleges számítások szerint 50000 korona kárt okozott Szatmár városának. — Katonai kinevezés. A király noszlopi Noszlopy Dezső 12. honvéd gya- logezredbcli őrnagyot alezredessé, Zilles János zászlóst hadnaggyá nevezte ki. — Tizenkétezer koronás lopás. Eötvös Dániel hadbavonult százados felesége, aki a Vajay-ut 16. szám alatt lakik, panaszt telt a rendőrségen, hogy a cselédje, Burta Éva 23 éves, vaskohfaludi illetőségű leány, akit pár nappal ezelőtt fogadott föl, megszökött és ellopott mintegy 12000 korona értékű ruhát: egy hermelinnel bélelt bundát, egy sötétkék kosztümöt, egy sötétkék himalája kabátot, egy fekete tavaszi kabátot, öt blúzt, egy fé- sülködő köpenyt, két grenadil ruhát, két pár cipőt, amelyekbe ez a két szó volt vésve: Ferdinand Skwor, öt tyúkot, egy piros selyem sapkát. A lopott holmikat egy vörös abroszba kötve vitte el. A tolvaj cselédieány után a katonai és a polgári rendőrség folytatja a nyomozást . — Katonai előléptetések, A király kinevezte hadnagygyá Zilles János zászlóst 1915. szept. l ei ranggal, főhadnagyokká Csavaljac József, Fassy Zsigmond. Butka Ferencz. Hegyi Sándor, Haisfalvi János hadnagyokat 1917. febr. 1-ei ranggal, Kertész Béla hadnagyot 1917. nov. 1-iki ranggal, mindannyiok a 12. honvéd gyalogezredben. f SZÍNHÁZ. ^1 ...... — A koldusdiák. Régi boldogabb idők hangulatát keltette tegnap este Millöcker örökszép muzsikája. Amikor a lelkeket nem a háború gondjai foglalták el, amikor zavartalan élvezetet jelentett a lengye! diák ajkairól csengő melódiák hallgatása. Sok jó koldusdiákot láttunk n»ár a mi színpadunkon is, sok kitűnő Ollendorf ezredes spongya-kup- léját dudolgattuk utána. Mindez régen volt- A nehéz idők mai hangulatában bizony jól esett a reminiscencia, de még jobban esett volna, ha az előadáson sem érezzük a háborús viszonyokkal összefüggő sok hiányosságot, gyöng .séget, és stilustalanságot. Elismerjük ugyan, hogy a zenei rész betanításával Szat- máry karmester gondos munkát végzett. Nem rajta múlott, hogy ez a munka kevés eredménnyel járt. Az operette nehézségeivel csak egy igen erős ensemble és csak igen kvalitásos szólisták tudnak megbirkózni. Hogy a mostani színházi előadói személyzet ezekkel a tulajdonságokkal nem rendelkezik, az kétségtelen, igy minden igyekezet, melyet egy-két ambiciózus tagja a színháznak kifejtett — csak kísérlet és próbálkozás. A darab főbb szerepei: Bródy Irén, Sebestyén irma, Sáfár, Szalma, Perényi, és Deák kezében voltak. Mindannyian a tőlük telhető legjobbat akarták. (h.)
