Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1918-03-06 / 56. szám

2-ik oldal. Szatmár, 1918. március 6 flz orosz béheszsrzodés aláirá- siuk tfiptiaste. Bresztütovszk, márc. 4. Elsején, miután az orosz delegáció átvette a békeszerződés tervezetét s a mellékelt jogpolitikai szerző­déseket, kijelentette, hogy nem óhajtja a szerződéseket bizottságokban tárgyaltatni, Délután folyamán Oroszország és a központi hatalmak deiegáiióinak -elnökei megállapod­tak, hogy a szerződéseket március 3 ikárt aláírják. Március másodikén az orosz dele- gátió elnöke és néhány tagja érintkezésbe lépett a szövetségesek békeköveteivc!, hogy a békejavaslat egyes rendelkezéséről felvilá­gosítást nyerjenek. A megbeszélések folya­mán az oroszok részérői nem hangzott el olyan óhaj, hogy a szerződéseken változtatni kívánnának. A március harmadiki teljes ülé­sen, melyen Mérey elnökölt, minden részről hozzájárultak ahhoz, hogy Czerninnek és Kíihlmannak fenntartassék a jog a szerződé­seket utólag Bukarestben aláírni. Ezután az orosz delegáció elnöke utalva a békeszerződés negyedik cikkében foglalt rendelkezésre, amelyben Oroszország köte­lezi magát, hogy Ardahán, Kars, Batum te­rületeinek uj rendezésébe nem avatkozik be­le, kijelentette, hogy a szerződésnek ezen pontját, mely a területi változásokról az ér­dekeit lakosság megkérdezése nélkyi rendel­kezik, tiltakozásának bejelentése mellett fo­gadja el. Kijelentette továbbá Sokolnikov, hogy a német ultimátum Oroszországot a demobilizáció stádiumában érte, miért is kény- j szeritve voltak a békeszerződést aláírni. Ezen j béke nem megegyezéses béke, mert az orosz határszéli területeket német befolyás alá ál- ] litotta és az^olt uralmon lévő osztályokat megvédelmezte a forradalommal szemben. Épigy támogatta a négyes szövetség a forra­dalom ellenségeit Finnországban, Ukránjában és ezzel stratégiai célokat követtek. Mérey nagykövet válaszában sajnálko­zásának adott kifejezést az orosz nyilatkozat felett. Azt remélték, hogy7 ezen napon csak békés engesztelékeny hangot fognak hallani. Az oroszoknak módjukban volt megkísérelni hogy az előterjesztett jnvaslatokon változta­tásokat eszközöljenek, de ha a javaslatokat tárgyalások nélkül elfogadták, semmi joguk sincs panaszra. Ezután rámutatott, hogy a mai helyzetért az oroszokat terheli a felelős­ség, akiknek a két hónapos bresztlitovszki tárgyalásokon alkalmuk lett volna a béke müvét a megértésnek azon alapján, melyen kezdetben tárgyaltak, be is fejezni. Hakki pasa, a török meghatalmazott, rámutatt, hogy Törökország évszázadokon át bírta Ardahán, Kars és Bakum területeit, amelyeket Oroszország erőszakos annexióvat szerzett meg. Most nem történt annexio, mert a szerződés szerint e területek népének joga van jövőbeli állami sorsa felől határozni. Hoftmann tábornok azon orosz vádra, hogy Németország nem tartotta be a fegy­verszünet felmondásának határidejét, hivat­kozott Kühimann február tizediki nyilatkoza­tára, mely szerint a békeíárgyalás megszakí­tásával a fegyverszüneti szerződés érvényét vesztette. Rosenberg követ rámutatott arra, hogy Oroszország szabadon határozhatott afelől, hogy elfogadja-e a feltételeket, avagy visz- szautasitja. Tehát nem erőszakolták rá a bé­két. A béke nem imperialisztikus, mert sem annexió, sem hadikárpótlást nem követel. Kijelenti, hogy távol áll a központiaktól, hogy Oroszországban támogassák az ellenforra­dalmi áramlatokat. Toncsew, a bolgár delegáció elnöke kijelentette, azért ültek össze, hogy békét kössenek, nem pedig uj háború csirájának elültetésére. Szokolnikov nyilatkozatai nem egyezitek meg ezen szándékkal. Az ülést délután kettőkor délután né­gyig elnapolták. Négykor újra megnyitották és aláírták a békeszetzodésl, amivel öt órára elkészültek, félhatra a pótszerződéseket is aláírták. Azután Mérey annak a reményének adott kifejezést, hogy a békeszerződés visz- szaállbja a régi barátságos viszonyt Orosz­ország és a központiak között. Ezzel a béke- tárgvalást bezárta. 9 választójog tárgyalása. A kormány nem tehet enpedményekft. Budapest, március 5. A választójog bizottság ülésén napirend előtt Polónyi arra utal, hogy a bizottság ta­nácskozási szabadságai bizonyos körülmé­nyek fenyegiük. Batthyány Tivadar cikket irt a Magyarország március harmadiki számá­ban, amelyben az esetre, ha a választójogi javaslaton lényegében változtatnának, a tö- : megek harcával fenyeget. A Népszava pedig az esetre, ha a kormány nem tartja meg Ígéretét a tömegek dühével fenyeget. Tilta­kozik a terror ellen. Wekerle kijelenti: a terrortól nem kell tartani, bár nincs minden módosítás kizárva. { A választójog terjedelmében és a választá­sok tisztaságra vonatkozó intézkedésekben nem tehet engedményeket. A kormány gon­doskodni fog, hogy a tanácskozások szabad­ságát minden körülmények közt biztosítsa. Tisza kijelenti, hogy a bizottságot sem­miféle terror nem akadályozhatja meg mun­kájában. HÍREK. — Eljegyzés. Farkas Jenő az Első Magyar Általános Biztosító Társaság helybeli főügynökségének cégvezetője eljegyezte Klein Sárikát, Klein Gyula budapesti államvasutí főmérnök leányát. — Tizenötmilüós kölcsönt vesz fel a város. Figus Albert városi főszámvevö nagy koncepciójú előterjesztést dolgozott ki ! Szatmár városnak a háború után elhalaszt- hatatlan beruházásaira vonatkozólag. A be- j ruházásokra tizenötmillió korona kölcsönt j szándékozik fölvenni Szatmár városa. Ez a i nagyszabású terv még most van az előkészi- ‘ tés stádiumában. Dr. Papp Zoltán tanácsnok dolgozik rajta, a tervezetben. — Gyászhir. A szatmári iparos dal- egyesületnek gyásza van. A halál elszóíította í az élők sorából az egylet egyik legkiválóbb ! tagját, Szibli Lajost. A megboldogult egyne­gyed évszázadon keresztül volt rendíthetetlen tagja a dalárdának, egy évtizeden keresztül a zászlótartó tisztséget is viselte. Temetése csötörtökön délután lesz a Hunyadi-utca 84. számú gyászházból. — Szatmár város 50.000 koronás kára. A Szatmári Újság a kedd reggeli szá­mában részletesen beszámolt arról a nagy tűzvészről, amely a város tulajdonát képező Sárerdőben okozott óriási pusztítást. Hétfőn délufán támadt a tűz és oly nagy arányo­kat öltött, hogy Szatmárról 100, Níkotáról 200 katonának kellett segítségére sietni a ki­vonult szaunári tűzoltóknak. A tűzvészt em­berfeletti munkával sikerült lokalizálni és kedd délutánra eloltották. Hetven hold terü­leten hamvasztotta el a tűz az erdőt. Ezen a területen volt a városnak mintegy kiiencszáz köbméter kitermelt fája, ami szintén a lüz martaléka lett. A vizsgálat során kiderítették, hogy a tüzet a hétfőn délután arra haladó 1767. számú vonat mozdonyából kiröpült szikrák okozták. Thurner Albert tüzoltófőparancsnok kedden tett jelenlést a tűzvészről dr. Vajay Károly kir. tan. polgármesternek, aki szer­5 dán reggel Ferencz Ágoston gazdasági ta­nácsnokkal megy ki a tűzvész színhelyére, amely az eddigi hozzávetőleges számítások szerint 50000 korona kárt okozott Szatmár városának. — Katonai kinevezés. A király noszlopi Noszlopy Dezső 12. honvéd gya- logezredbcli őrnagyot alezredessé, Zilles Já­nos zászlóst hadnaggyá nevezte ki. — Tizenkétezer koronás lopás. Eötvös Dániel hadbavonult százados felesége, aki a Vajay-ut 16. szám alatt lakik, panaszt telt a rendőrségen, hogy a cselédje, Burta Éva 23 éves, vaskohfaludi illetőségű leány, akit pár nappal ezelőtt fogadott föl, megszökött és ellopott mintegy 12000 korona értékű ruhát: egy hermelinnel bélelt bundát, egy sötétkék kosztümöt, egy sötétkék himalája kabátot, egy fekete tavaszi kabátot, öt blúzt, egy fé- sülködő köpenyt, két grenadil ruhát, két pár cipőt, amelyekbe ez a két szó volt vésve: Ferdinand Skwor, öt tyúkot, egy piros se­lyem sapkát. A lopott holmikat egy vörös abroszba kötve vitte el. A tolvaj cselédieány után a katonai és a polgári rendőrség foly­tatja a nyomozást . — Katonai előléptetések, A király kinevezte hadnagygyá Zilles János zászlóst 1915. szept. l ei ranggal, főhadnagyokká Csavaljac József, Fassy Zsigmond. Butka Fe­rencz. Hegyi Sándor, Haisfalvi János had­nagyokat 1917. febr. 1-ei ranggal, Kertész Béla hadnagyot 1917. nov. 1-iki ranggal, mindannyiok a 12. honvéd gyalogezredben. f SZÍNHÁZ. ^1 ...... — A koldusdiák. Régi boldogabb idők hangulatát keltette tegnap este Millöcker örökszép muzsikája. Amikor a lelkeket nem a háború gondjai foglalták el, amikor zavarta­lan élvezetet jelentett a lengye! diák ajkairól csengő melódiák hallgatása. Sok jó koldus­diákot láttunk n»ár a mi színpadunkon is, sok kitűnő Ollendorf ezredes spongya-kup- léját dudolgattuk utána. Mindez régen volt- A nehéz idők mai hangulatában bizony jól esett a reminiscencia, de még jobban esett volna, ha az előadáson sem érezzük a háborús vi­szonyokkal összefüggő sok hiányosságot, gyöng .séget, és stilustalanságot. Elismerjük ugyan, hogy a zenei rész betanításával Szat- máry karmester gondos munkát végzett. Nem rajta múlott, hogy ez a munka kevés eredménnyel járt. Az operette nehézségeivel csak egy igen erős ensemble és csak igen kvalitásos szólisták tudnak megbirkózni. Hogy a mostani színházi előadói személyzet ezek­kel a tulajdonságokkal nem rendelkezik, az kétségtelen, igy minden igyekezet, melyet egy-két ambiciózus tagja a színháznak kifej­tett — csak kísérlet és próbálkozás. A darab főbb szerepei: Bródy Irén, Sebestyén irma, Sáfár, Szalma, Perényi, és Deák kezében voltak. Mindannyian a tőlük telhető legjob­bat akarták. (h.)

Next

/
Thumbnails
Contents