Szatmári Újság, 1918. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1918-02-19 / 43. szám
& utóéit m$uM a harcit a BagyoniszalM Dünaburg irányából eiőnyomultak a Dtináhuz. Kővel irányából elő- nyomulnak Ukránja segítségére. A francia fronton nehéz harcok. Berlin, febr, 18. A Wolff-ügynökség esti jelentése: Lacimétól délkeletre nehéz harcok fejlődtek. A nagyorosz fronton ma délben 12 órakor megkezdődtek az ellenségeskedések. Dünaburg irányából való előnyomulásunk folyamán harc nélkül elértük a Dünát. Minthogy Ukránia a nagyoroszok ellen való nehéz harcaiban segítségül hivott bennünket, csapataink megkezdték az előnyomulást Kowel irányából. London, febr. 18. Oroszországban gyorsan halad az orosz hadsereg szervezése. Három hét alatt több mint 400.000 ember jelentkezett belépésre. Krylenkonak az a terve, hogy uj, megbízható hadsereget szervez, amelyből kizárja a megbízhatatlan elemeket. A helyzet tehát az, hogy a bolsevikiek nemhogy leszerelnek, hanem az a törekvésük, hogy nagy hadsereget állisanak föl. A munició gyárakban is megkezdették a munkát. A Morningpost jelenti: A szovjetek kongresszusa elhatározta, hogy elhalasztja az orosz hadsereg leszerelését. 2-,k ^iüal Szatmári Újság ü toMfck pusztítják az ukrán gabonát. Berlin, febr. 18. Ukrániából Berlinbe érkezett nagybirtokos beszéli, hogy a boíse- vikiek az Ukrániában levő gabonakészleteket gyújtogatásokkal akarják megsemmisíteni, az őszivetést elpusztítják. Ez az ördögi munka mutatja a hogy bolsevikiek nem a békét akarják, hanem remélik, hogy a világot éhínségbe döntve, világforradalom fog kitörni. „Tiszteit Szerkeszti Úr!“ j (Néhány megjegyzés a ,tSzsmosu-1ian negjelenl t levélre.) Aláírom ugyan ezt a cikket is, mert azt tat tóm. hogy ha az embernek az eszmék tisztítása vagy a köz érdekében van valami mondani valója — azt nincs miért szégyelnie. A legfőbb dologban egyet kell hogy értsek a levélíró úrral. Koronatanúm maga a polgármester, hogy a tanácsban ex- pressis rebis adtam kifejezést annak a meggyőződésemnek: meg fogja a törvényhatósági bizottság unni ezt a dolgot s én magam rejtelem. hogy hol egyik, hol másik tisztviselő áll elő sporadibusan a maga kis igényeivel. E miatt az egész tisztviselői status előbb utóbb szenvedni fog. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egész tisztikar munkásságát lesajnálni engedjük s még kevésbé jelenti azt, hogy a tanácsi referenseket egyenesen úgy apostro- fáljuk, mintha azok semmit se dolgoznának. Engedőimet kérek, de 5—6 ezer darabnál csak azt megállapítani, hogy ki mit akar, merre akarja, hogy akarja —^ untig elég egy embernek. Elvégre nem lesz mindig a referens 35—40 éves ember s az elő adónak még arra is számítani kell, hogy ha a másik beteg vagy szabadságon van — helyette is dolgozni kell. Székesfehérvár kisebb kaliberű város mint mi, mégis főjegyzője s négy tanácsnoka vau. A mi tanácsunkból most hiányzik egy tanácsos és egy jegyző — mert ezek másutt vannak elfoglalva. Azt azonban átütöm, hogy ha a főjegyzőnek s a tanácsosoknak nem kellene minden egyes kis aktát maguknak lekörmölniök, szóval ha nem volnának sokszor úgynevezett forgács munkával túlterhelve, — akkor a meritóriá- lisabb dolgokkal jobban foglalkozhatnának, s a saját ügyosztályukba tartozó intézmények megvalósításán, eszmék, felvetésén s más városokba való ismételt szétnézéssel — ezeknek az intézményeknek a tanulmányozásán — inkább törhetnék a fejüket. Tessék nekem elhinni — nem árt az, ha a jó gazda néha-néha a szomszéd portáját is megtekinti. Igazsága van a levelirónak abban is, hogy a tisztviselő, mikor a város szolgálatába lép, tisztában van vele, hogy milyen fizetési tehetőségek várnak reá. Nincs igazsága azonban abban, hogy a bírósági tisztviselőkkel hasonlítja össze a városi tisztviselőket. Mikor a város szolgálatába lép a tisztviselő — tisztességes megélhetésre számit. Ez meg is volt eddig. Aífapitsuk meg azonban, hogy most már nincs meg. A háború előtt egy VII-ik fizetési osztályban levő tisztviselő kapott nagy átlagban 6000 koronát. Ennek a vásárló képessége több volt, mint ma 18 ezer koronának s kap a tisztviselő 9 ezer koronát. . Hogy a bíróságnál is igy van — mi I azt se tartjuk igazságosnak. Egy eladósodott bírói kar lett ennek a vége — ami a szé- gyenpirí kell hogy a nemzet arcába kergesse. De ü bírói kait‘úgy tudjuk, hogy külön statusba fogják sorolni. Mi csak örülni és tapsolni tudunk ennek. — pedig velünk szemben a bíróság tagjai eddig is külön statust képviseltek. Nem csak azért, mert hat évről hat évre a választás gaudiumi jármán uem hajtják őket keresztül. — hanem mert a bírák előtt legalább a táblabiróságíg nyitva áll az ut. Nálunk csak egy igazi tábla - birói rang van — a polgármesterség. És tessék nekem elhinni — ezt is csak nagyon ritkán választják meg a szorosabb értelemben vett közigazgatási tisztviselők közül. A főszámvevő járandóságára is ki kell itt térnem. Nemcsak azért, mert a tanácsban magam is azt mondtam, hogy igy az összes VII. fizetési osztályban levő tisztviselők javadalom dolgában — inferioris helyzetbe jutnak a főszámvevővel szemben — hanem azért is, mert ez egy tipykus esete annak, hogy milyen irigylésre méltó helyzetben van most még egy előkelőbb tisztviselő is. A j tanácsban azt a felvilágosítást kaptam, hogy : a főszámvevő a kért hat öl fát csak addig j kapja, inig az erdészetnél a számvevőség j statuálva lesz, tehát- a javadalom időleges j jellegű. Erre én visszavonultam. A főszám- | vevő azt is kijelentette kérvényében, hogy ő j nem kérné ezt a járandóságot se — de a mai viszonyok közt a fizetéséből nem tud megélni!! Egy vagyonos város főszámvevője, a ki mégis nagy pénzügyi érdekeknek az őre s ?. k' látja, hogy egy valamire való bank másod-harmadrendű könyvelője 15—11000 korona összjövedelmet élvez — kénytelen Írásban bejelenteni — hogy a fizetéséből nem tud megélni! És ezt csak a hadimiilio- mosok nem hiszik el neki.' Pedig a főszámvevő is eleget dolgozik s e mellett lelkes tagja a „Karitás“ nak, a minthogy e sorok írója tagja a Lorántffy egyesületnek, presby- teriumnak, gimnáziumi s tanítónői képezde igazgató-tanácsának. Szóval sok olyan ingyen tisztességbeli munkát is végzünk, ahol nem fizetnek bennünket, — de a hol néha- nclut meg kell nyitni még a bugyetiáriet is. Értsük meg hát egymást ragy Jó uraim! Mi nem vagyont akarunk gyűjteni a fizetésünkből, hanem megakarunk belőle legalább élni s lel akarjuk gyermekeinket a hazának nevelni. A melyik tisztviselő a mai időben fizetés javítást kér — attól ne tessék félni, az tisztességes ember. De amelyik gyenge fizetés mellett is vagyonra tesz szert — annak tessék látatlanba is a körmére koppintani! Hogy azonban fizetésrendezést csak generálisan, csak egységesen lehet egy statusra nézve igazságosan megoldani — ezt magam is aláirom. Még csak azt akarom itt a nagy közönség tájékoztatására röviden po- interozni. hogy mibe kerül az adminisztráció a város polgárságának s mit fizet a városi tisztviselőknek az állam? A városi ad- ministrácio személyi kiadásaihoz az állam fizetés és lakbér kiegészítés háborús segély és családi pótlék címén 246.400 koronával járul hozzá s igy magát a városi közpénztárt tehát illetve a polgárságot csak 24P200 korona terheli. Szóval egy VII. osztályú, tehát egy eléggé rangos tisztviselője a városnak még 6000 koronájában sincs a polgárságnak, illetve közpénztárnak. Ezzel szemben például egy olyan ügyesen és agilisán vezetett banknak, mint a Szatmári Leszámítoló banknak tizenkét tisztviselője majdnem 160 000 koronájába kerül. És itt a női tisztviselők közt is nem egy van, a ki többjébe van a banknak, mint a városnak egy tanácsosa. Ne méltóztassék tehát attól félni, hogy mi lesz a költségvetés mérlegével, ha a tisztviselők rendes megélhetéshez juthatnak? Megint csak Székesfehérvárra hivatkozom, erre a kisebb vagyonú városra,, mely az összes tisztviselőinek az áilam áltál adott háborús segélyét 100 percentre egészítette ki. Persze csak rnig a mai rettenetes megélhetési viszonyok fentállariak. Végül röviden csak ennyit: A háború előtt 4—5 ezer koronáért lehetett venni egy olyan szőlőt, mely 25 hektó bort termett. Ez a szőlő a mai bor árak mellett ÍCKQOO korona jövedelmet jelentett a gazdájának. Szóval egy 5 ezer koronás tőke több produc- tivitást jelent a mai társadalomnak, mint egy főjegyző, egy főszámvevő. vagy egy törvény- széki biró. Persze a szőlőbirtokosok erre helyeslőleg bólintgatnak. Pedig ez egy cinikus állapot uraim! A levélíró urnák azonban megköszönöm, hogy úri modorban terelte ezt a kérdést. Elvégre a társadalmi rendnek mi tisztviselők voltunk és vagyunk a legkeményebb oszlopai. A hon«raior elem, a nemzet gerince. Ezt a gerincet végleg elsorvasztani engedni nem szabad. Mert ebből bolsevikizmus és anarchia támad. Ezt pedig nálunk — csak a bolond akarhatja. Szaiíiiár-Németi, 1918. február hó 18. Dr. Léttárd István, v. főjegyző. Szaunái, 2918 február 19, — A vasutas szövetség szatmári J kerülete február 17-en valasztnunyr uiest 1 tartott, amelyen kimondotta, hogy münödesét ismét megkezdi es a konynakerie&zeti és beszerzési csoport Ietestteset javasolja a március l7-en megtartandó nagy gyűlésen. Az „Otthonát“ könyvtarat az igazgatóság rendelkezésére Docsatja, a bereu netyiseg körül tamas tott vitás kérdések, valamint a nagy gyűlés elé kerülő indítványok megvi- ! tatasara Racz Jenő osztalymernők ateiaök, ! dr. Vcreczy Ernő kerületi ügyész, Seiyk An- ) tál pénztáros, Székely Jenő hivatalnokokból \ álló bizottságot kiküldte. Hivatalos lapui a j „Szatmári Uj&agot“ javasolja a nagygyűlésnek. I Utasította a választmány a szakcsoportokat, i hogy esetleges indítványaikat március 3-án adjak be az einökseghez. Atelnöküi Raczje- í nő osztáiymernököt vaiasz.otta meg.
