Szatmári Újság, 1918. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1918-02-15 / 40. szám

Péntek. H. évfolyam. 4(1. szám. Seat mát*, 1918. február IS.-^y Elöfiztú ?i árak helyben és vidéken: Egész évre iJ K — f. Fél évre 15 K — f. Negyed „ 7 ív 50 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám a... 10 fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Béla Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Szerkesztősig: Kazinczy-utca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal: Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos: Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság 9 román bébe minden órában várható. Jt bolgár miniszterelnök Berlinben tárgyal a dahruó*sai kérdésről. Anglia megkérdezi Amerikát, Hegy vállalja e e felelősséget a békepolitikára való áttérésért ? A béke ügye. ooo Napok kérdése a román béke. Bécs, febr. 14. A Romániával való béke megkötése napok kérdése. A Berliner Tageblatt jelenti: Ra- doszlawow bolgár miniszterelnök ber­lini tartózkodását felhasználja a Ro­mániával való tárgyalások során eldön­tendő kérdések mogbeszélésére — E kérdések előterében a dobrudzsai kér­dés áll. Berlin, febr. 14. A Vossiche Zeitung -munkatársának Radoszlawow bolgár minisz­terelnök Romániára vonatkozólag a kö/ét­kező kijelentést tette: Még nem érkezett el az ideje, hogy békét kössön ^velünk. Romá- 4lia még nem látta be a helyzetnek teljes tarthatatlanságát. Ez csak akkor fog bekö • vetkezni, ha majd a román hadsereg kény­telen lesz kapitulni. A román kormányválság. Lugano, febr.'14. A Stefani-ügynökség jelenti: A román kormány lemondását a sza­badelvű és a konzervatív pártok közti nézet­eltérések okozták. A román király elhatározta, hogy pártonkivüli kormányt alakíttat, Ava- rescu elnökkel. A Petit Journál tudósítójának tett nyi­latkozatában Antonescu román követ meg­erősíti a román kormány lemondását. Az entente válaszúton. Berlin, febr. 15. A Vossiche Zeitung­énak jelentik Amsterdamból: Washingtonba angol államférfiak küldöttsége érkezett, amely megismerteti az amerikai kormányt az antant gazdasági és katonai helyzetével és választ kér arra a kérdésre, hogy hajlandó-e és ké­pes-e az Unió azon óriási gazdasági és ka­tonai erőfeszítésre, amelyet a versaillesi hadi­tanács a végső győzelem érdekében szüksé­gesnek mondott, vagy vállalja-e a felelőssé­get a békepolitikára való áttérésért. Balfour nyilatkozata. London, febr. 14. Balfour külügyi ál­lamtitkár a trónbeszédet követő vita során kijelentette, helytelenül állítják, hogy a ver- saillesi konferenciának az volt a feladata, hogy a háborúba keveredett nemzetek kö­zött a diplomáciai összeköttetést megvizsgálja. A versaillesi haditanács csupán a katonai kérdések megvitatására iilt össze. Amellett, hogy ez a haditanács kijelentette, hogy egyet­len feladat a háború folytatása, a kormány nincs azon a véleményen, amely szerint a hadviselő felek nem tehetnének lépéseket a tárgyalások lehetővé tételére, Mackensen Románia ellen. Genf, febr. 14. A Le Matin katonai tudósítója azt írja, hogy Mackensen meg­kezdette a katonai nyomást Románia ellen. A román hadsereg helyzete válságos, mindenfelől nyílt és leplezett ellenségek ve­szik körül és a hozzácsatlakozott orosz had­sereg féktelen magatartása miatt a legszélső bástyái egymásután omlanak össze. Az orosz vezérek vonakodnak leszerelni. Bern, febr. 14. Az angol lapok pétervári tudósítói azt jelentik, hogy Alexejew vona­kodik kozák csapatait leszerelni. Más orosz seregek vezérei is vonakodnak a leszerelési parancsot teljesíteni. Ilyen körülmények között Trocki kijelentése, amelyet a leszerelésről tett, kétessé válik.“ Konstantinápoly, febr. 14 A keleti ha­táron fekvő török területekről az oroszok el­vonultak a régi orosz határvonalra. Trocki proklamációja. Stockholm, febr. 14. Trocki a központi hatalmakkal való hadiállapot megszüntetését az orosz néppel proklamáció utján tudatta. Proklamációjában többek közt ezt mondja : A béketárgyalásoknak vége. Németország és Ausztria-Magyarország urai akarnak maradni azoknak a területeknek és népeknek, amelye­ket fegyveres erővel megszállottak. Éhez az orosz munkások és parasztok népauctoritása nem járulhat hozzá. A háborút azonban nem akarjuk és nem is tudjuk folytatni. A sem­leges és a hadviselő népeknek tudomására hozzuk, hogy vonakodunk aláírni annexiós békeszerződést. E proklamációval egyidejűleg az orosz csapatok azt a parancsot kapták, hogy szerel­jenek le. Czernin válaszol Wiisonnak. Bécs, febr. 14. Czernin a delegáció külügyi albizottságának legközelebbi ülésén fog válaszolni Wilson beszédére. Beavatott helyen úgy tudják, hogy gondoskodás tör­tént, hogy irányiadé német helyen Czenttn fáradozását támogassák, nehogy Hertlingnek február 21-én tartandó beszéde, avagy más német államférfin beszéde folytán Wilson ’ak alkalma legyen a központi hatalmak egyik államát a másik ellen kijátszani. Czernin a királynál. Bécs, febr. 15. Czernin külügyminisz­ter ma a királyhoz utazik, hogy jelentést te­gyen a külpolitikai helyzetről, a bresztli- towszki tárgyalásokról, az ukrán békéről és a Wiisonnak adandó válaszról. Határozatot fognak hozni, amely belenyugszik a Trockij legutóbbi nyilatkozata által teremtett hely­zetbe. Ha azonban mégis érvényesülnének a nagynémetek követelései, akkor Hertíing, Kühlmann és Payer helyettes kancellár le­mondanak. 1918 •xutolsó háború* esztendő. Berlin, febr. 14. A Localanzeigernek je­lentik Genfből: A washingtoni képviselőház külügyi bizottságának elnöke, Flood kijelen­tette a Petit Párisién tudósítójának : Wilson üzenete teljes biztosítékot nyújt arra, hogy az 1918. év az utolsó háborús esztendő lesz. Berlin, febr. 14. A Tägliche Rundschau jelenti Bernből: A francia sajtóban nagy csa­lódást keltett, hogy Wilson nem emlékezett meg legutóbbi beszédében Elszász-Lotha- ringiáról. A harctér eseményei. Vezérkarunk jelentése. Budapest, febr. 14. Nem volt különös esemény. A vezérkar főnöke,. A német jelentés. Berlin, február 14. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: A franciák és az an­golok az arcvonal számos helyén folytatták a felderítő harcot. Lenstől északra és a Champagneban e közben heves harcok tá­madtak. Állásunk egy kiszögelő részében Tahrstól délkeletre a franciák megvetették lábukat. Flandriában és a Maas magaslaton saját gyalogságunk foglyokat szállított be. A többi harctéren nincs újság. Ludendorf, első főszállásmester.

Next

/
Thumbnails
Contents