Szatmári Újság, 1918. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1918-01-06 / 6. szám
Szatmár, 1918. jan. 6. Szatmári Újság 5-ik oldal. 1urania| fe^^=ac==3F===:3 r—=gg|: Ma, vasárnap d. u. 2, 3j, 4, 6, 3|4 8 és '|4 10 órai kezdettel nem folytatólag a kinematográfia nagyszabású slágerei, az ország összes mozgószinházait megelőzve Reit Sándei* a Foliee Capeice vilighirü ko« «alkusának főszereplésével: 5ŰOO méteres sláger műsor Mb erlícsftó! bohózat 3 felír, Ezt megelőzi: minden mozgószin- háznál előbb benmtatvaaMiiBinpfosi'áfa szenzációs drámája : a Fattvu dráma 3 fele. Bgndss hglyáF3lt. Ei/srineHjogy csah 2 erste Tíz tagú művészi zenekar. Varga Jtiíis. Irta: Benda Jenő. Arany nyilakkal égett, sziporkázott az j augusztusi nap verőfénye. A csűr körűi ren- j geteg szaimakazlak terpeszkedtek, négy is, j öt is egymás mellett Az aszíagok között egyenletes, monoton bugással zúgott a g^p- A gőzgép ütemesen püfögtetle ki kéményén a füstfelhőket, a széles hajtő-szij szorgalmasan futott a két gép között, a pirosra festett cséplőgép elégedett zümmögéssel emésztette \ meg a beléje tömött kalászokat : egy nyilá- j són át vígan ömlött belőle a tiszta buzaszetu, j az égnek meredő, hosszú vályú jákob-iétráján j keresztül pedig szakadatlan karavánban vándorolsz egyik kazal tetejére a kicsépelt szalma. Tarka szoknyás lányok, gyolcsgatyára ingre vetkőzött legények fargolódíak a gép körül és a kazlak tetején. Hangtalanok voltak, nem nótásak és lármásak, mint máskor. Az egyik lány még dévajkodott egy darabig a legényekkel, azután az is elhallgatott. Emberi szó nem hangzott, csak a gép búgott és dohogott. Aki ember: leány, legény, öreg gazda forgolódott a gép körül, az mind elmélyedt gondolataiban: a nehézkes, paraszti megfontolásokba. Varga Julis és Gergő Sándor szép lassan mentek, botorkáltak \égig a fölsorakozott asztagok között támadt utcákon. A lány apja, az Öreg gazda, a gép mellett állt é* azt figyelte, hogy a szorgalmas masina, hogy ontja nski az élelet. Most a szeme a fiatalok után tévedt; lágy meghatódás és önkénytelenül fölbuzgó gyöngédség támadt a szemében, ahogy a fiatalok, egyformán szépek, erőteljesek, egészségesek, egymás mellett mentek. Azután a fiatal pár eltűnt az egyik kazal mellett. Az öreg gazda úgy érezte, hogy könny tolakodik a szemébe. És hangos lármával kergette el magától a megille- tődést: — Hogy tartod azt a zsákot, te akasztófára való ! Nem látod, hogy a^szem mind a földre hull ? — ripakodott rá egy suhancra. Gergő Sándor pedig, amikor a kezal mögött eltűntek a többiek szeme elől karjával átfonta a leány derekát. Igaz jogon tehette, a lány a mátkája volt. Akkoriban nehány napja csak, hogy kitört a nagy háború. A legények pántlikás kalappal, virágosán, italos és dalos kedvvei járták reggel óta a falut, búcsúztak mindentől, aki nekik kedves volt. Délután mindannyiukkal a városba’ a kaszárnyába indul a vonat. A lány engedelmes megadással simult a legényhez, a keze fejével sűrűn törölte a könnyét. Hallgattak. Csak mentek, mentek, nehéz szivük szorongó dobogását figyelték. Azután megálltak, szembe fordultak és igy nézték egymást sokáig. Sándor úgy érezte, hogy nem lehet ezt kibírni. Mindjárt kibuggyan neki is a szeméből a könny. Azért hát mélyebbre húzta homlokára a rozmaringos kalapját és azt mondta: — No, Isten áldjon! — Már elmegy kend ? — Már él! Merthogy úgy is muszáj: Aztán ha jövök, ha ugyan haza jövök valamikor, megismerjél! — Sándor! — Hát hfi maradsz hozzám ? — Hű én a síromig! Ha nem is jönne soha többé vissza, én akkor is csak a kenbé maradok! A legény magához vonta a lányt, erősen a szemébe nézett és szt mondta : —Esküszöl ? — Esküszök! Úgy legyen nékem az Isten irgaimas! Akkor a legény a kebléhez szorította a lány fejét és megcsókolta az ajkát. Messziről álmosito búgássai hangzott feléjük a gép zúgása, körülöttük pillangók repkedtek a levegőben ... Azután, elmentek a legények. A faluban kisirt szemű öregasszonyok és kisirt szemű lányok maradtak utánnok. És csak telt az idő. A nyárból ősz leit. Megint fölkészülő- űött egy csomó legény, megint kisirí szemű öregasszonyok, kisírt szemű lányok maradtak utanok. Az őszből tét lett. És még mindig újak mentek, a fiatalok után sor került az öregebbekre is, a regruták között egyre kevesebb volt a legény, egyre több a családos gazda. Most már nemcsak a lányok és az öregasszonyok maradtak könnyes szemmel, hanem a fiatal menyecskék is. És az itthon maradtaknak az volt a legkedvesebb dolguk, hogy iestek a hazaérkező rózsaszínű levelezőlapokat. A híreket onnan, ahol olyan olcsó az emberélet ... Sándorról egyszer-kétszer még érkezett hir. Azután hosszú időn keresztül nem jött róla semmi újság. Karácsony felé sebesültek jöttek haza Limanova mellől. — Elesett Gergő Sándor! — mondták. És az egyik hozzá tette ■ — Tulajdon két szememmel láttam, amikor levegőbe dobta egy gránát! Varga Julis folytonosan pirosra sirt szemmel járt. De azért azt mondta: — Nem hiszem én azt! Ha csakugyan meghalt volna, megérezné azt az én szivem! Az én szivem pedig nem érezte meg! Egyszer azonban megjött a hivatalos irás is. Az öreg Gergőné jajveszékelve járta be a falut. — Az én lelkem fiam! Jaj Istenem Drága lelkem fiam! Hogy igy kellett pusztulnod ! Varga Julis akkor megbetegedett. Éjszaka, a varosból hoztak hozzá orvost. Es álló három hónapig nyomta az ágyat. Amikor fölkelt, mar tavaszodon. Zsenge zöldülésben, illatos bimbózásban azonban nem telt öröme. Naphosszat magányosan, sápadtan üldögélt a tornácon. Ha kérdezték, felelt, ha nem kérdeztek, szavát nem hallották, Így teltek a napok, igy múlt el a tavasz. Így jött el a nyár. Megint rengeteg kazlak tornyosodtak a csűr eiőtt, megint búgott a gép. Akkoriban az öreg gazda mindig fáradt és mindig ingerült volt. — Öreg vagyok én már erre ! Nem bírom én már ezt a gazdaságot! Uj gazda kellene ide! Az öreg Vargáné pedig tóditotta : lapos naivan alattomos és kutató pillantásokat vetett a , lánya felé és azt mondta: — Élőnek az élet, halottnak békesség! Aki megholt, azt eltemetik, megsiratják. De élő nem áldozza holottnak az életét! És őszre megint menyasszony lett Varga Jélis. Halavány, szomorú menyasszony, De mégis menyasszony. A fiatal Balog Nagy András lett a vőlegénye. Nem sokkal később volt. Épen szüretre készülődtek, amikor egyszerre csak mégis otthon termett Gergő Sándor. Alighogy megjött, alighogy ennek hire futott, tanyát vert a Rosenbaum korcsmájában, cigányt hozatott, boros üvegekkel rakatta tele az asztalt. A Rosenbaum korcsmája nem volt messze a Vargáék portájától. Egész délután odahallották a hegedüszót. a legény sűrű és hangos kur- jantását. Varga Julis félig eszelős volt, apja, anyja nem mozdult mellőle, úgy csitította, úgy őrizte: — Tudtam, hogy élt! — zokogta a lány. — Tudtam, hogy él! Nem mondta nekem a szivem, hogy meghalt! mit tettek velem ? Hogy kerüljek most a szeme elé ? Mit tettek velem! Azután a kendőjét kapta, indulni akart: — Nem, ezt nem bírom ki igy: Beszélni akarok vele! Az öreg gazda elállta az útját: — Az ám ! Falu csúfjára, mi ? A korcsmába mennél utánna ? Julis megriadva, habozva állt a szoba közepén, az édes anyja lassan, gyöngéd erőszakkal lefejtette válláról a kendőt. Az öreg gazda pedig megszelídült, halkabb szóval még hozzátette: — Aztán nem is volna az jó, ha csakúgy eggszerre elibe toppannál ! — Miért édes apám ? — kérdezte uj szorongással a lány. — Hát csak! Talán még meg is ijednél ! — Mitől ijednék meg ? Talán beteg ? Talán uagyon sápadt ? — Nem sápadt a!Olyan, amilyen volt. Piros. Erős. Olyan az ma is. mint a bika ! Csak épen ... a karja . . . — Milyen a karja ? — Ejh! Seinilyen! Csak nincs nekie! Innen ni, tőböi nincs szegénynek karja! Varga Julis falfehérre váltan emelkedett föl a helyéről. Azután csak végig vágódott a földön és úgy emésztette, úgy kínozta ott magát hangosan zokogva. Az öregasszony meiiéje kuporodott a földre, a fejét simogatta: — Én édes leányom! Éti édes leányom ! Az öreg gazda nézte egy darabig őket Azután nem állta tovább a szive. És elment, ki az udvarra, a szérüs kert felé. Varga Julis szép homlosát verte a padlóhoz és úgy sirt, mint akinek a szive szakad meg. Az öregasszony pedig holtra ijedve, gondolat nélkül, és nem tudott mást tenni, mint hogy kérges, reszkető kezével a leány fejét simogatta és egyre ismételte: Én édes lányom! Én édes lányom í Alkonyadott már, árnyak telepedtek le a búbos kemence környékére. Egyszerre hangosan kivágódott a szoba ajtaja. Az ajtó félfának támaszkodva, lövészárkokban meg- hempergeít, gyűrött szakadozott hamuszürke ruhában megjelent egy félkarú katona: — Adjo“n Isten! — hangzott egy kicsit borosán, de azért remegő és a belső főlindulástói visszafojtott hangon. — Sándor! — sikoltotta a lány. Fölugrott, egy mozdulatot tett, mintha a nyakába akarna omlani. Es azután magint csak a helyén maradt és csupán’; a kát karját nyújtotta feléje, mintha egy elérhetetlen állomképet látna. Sándor mogorván nézett végig a lányon : — Az! sem mondod : „Üljön le kend.“ Nem félsz hogy elviszem az álmodat ? — Üljön le Sándor! — suttogta meredő szívvel, szinte holdkórosan a lány.
