Szatmári Újság, 1917. december (1. évfolyam, 24-48. szám)

1917-12-14 / 35. szám

Szatmár, 6927. ■ Péntek ■ Oecembei* f4. I. évfolyam. 35, szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egy évre . . 22 K — f. Fél évre . . 11 K — f. Negyed évre . 5 K 50 f. Egy hóra . . 2 K — f. Egyes szám ára — K 08 f. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Dr. Adler Adolf Dr., Welsz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidéken: Egy évre . . 28 K — f. Fél évre . . 14 K — f. Negyed évre . 7 K — f. Egy hóra . . 2 K 50 Egyes szám ára — K 10 A munkapárt keserve. Szuhányi Ferencz képviselő ur a „Sza­mos" december 8-iki számában „Az uj ha­talom hengerei" cimti vezércikkében emlé­kezik meg Szatmármegye nov. 29-iki köz­gyűléséről és a munkapárt borzalmas vere­ségéről. A vezércikknek ugy a cime, mint egész tartalma beismeri, hogy a munkapárt a vármegyei közgyűlésen megbukott. Ha ezt én hirdettem volna — tiltakoz­tak volna ellene. Annál értékesebb, hogy a beismerést a munkapárt egyik „vezérlő" és „kimagasló" férfia tette meg. Mi nem tehe­tünk egyebet, mint e beismerést már gyön­géd figyelemből is — tudomásul vesszük. Bármily kétségbeesetten fújja is Szu­hányi ur a harci riadót és bármiként igyek­szik is hirdetni az „önvédelmi harcot" és az „élni akarástól) egy bizonyossá vált, hogy Szatmárvármegye közönsége felszabadult a munkapárt terrorja és befolyása alól. A bukott rendszer feltámasztását azzal a fenyegetéssel sem éri el Szuhányi képvi­selő ur, hogy „tartsuk számon kik voltak velünk a megpróbáltatás napjaiban és vés­sük jól emlékezetünkbe november 29-ét". Valóban, a november 29-én'ttartott köz­gyűlés Wateiloo volt a vármegyei munkapárt életében, mely sorsát — reméljük — végleg eldöntötte és megpecsételte. Ebben a mun­kapárt vezércikkírójával egyetértünk. A vezércikk tartalmának többi részével azonban nem értek egyet, mert ezekben Szuhányi Ferenc képviselő ur a vádaskodá­sok, alaptalan gyanúsítások egész légiójával áll elő. Szuhányi Ferenc képviselő ur azt irja, hogy személyeskedni nem akar. Ennek da­cára cikkének tartalma nem egyéb, mint sze­mélyeskedés ellenem és vármegyénk főis­pánja ellen. De ezt nem kifogásolnám, mert ugy a főispán, mint én közpályán vagyunk, politikával,foglalkozunk és igy a közéletben foglalkozó emkereknek az ellenfél politikai kritikáját kifogásolni nem lehet. De ennek a kritikának igazságosnak és alaposnak kell lenni. Szuhányi Ferenc ur kritikája azonban Hem alapos és nem igazságos, mert én a közgyűlésen történt felszólalásomban sem őt, sem politikai vezérét; Tisza István grófot nem támadtam meg. Szuhányi Ferenc ur nevét kíméletből nem is említettem, csak azt állapítottam meg, hogy Tisza grófnak vár­megyénk főispánja ellen a parlamentben el­hangzott vádja alaptalan és elitélendő az az eljárás, hogy vármegyénkben akadnak besú­gók, akik alaptalan vádakkal Tisza grófot félrevezetik és alkalmat adtak arra, hogy fő­ispánunk az egész ország színe előtt mél­Irta: Falussy Árpád orszgy. képviselő. COCCCCOG tatlanul meghurcoltassék. Ennek konstatálása után kértem a közgyűlést, hogy a roszaka- ratu vádakat alaptalanoknak nyilvánítsa ki és a főispán iránt egyhangúlag fejezze ki a bizalmat. A munkapárt két vezérlő férfia Csaba Adorján és Báró Kende Zsigmond felszólalásukban a méltatlan vádak alapta­lanságát kijelentették és indítványomhoz egész terjedelmében hozzájárullak. Indítványomnak egyhangúlag történt elfogadását elősegítette ifj. Péchy László urnák a főispán hivatali működését támadó „tapintatos“ felszólalása s. Amely tapinta­tos felszólalás, egyébkén ugy a főszolgabíró választásnál, mint a-k*íf»«gatásl bizottsági tagok választásánál a pártunknak nagy elő­nyére szolgált, a melyért a függetlenségi párt részéről külön elismerés illeti meg. Minthogy pedig a jelenlevő Szuhányi Ferenc ur indítványom ellen fel nem szólalt — hozzájárult annak egyhangúlag történt el- elfogadásához. — Hallgatólagos hozzájáru­lását arra magyaráztuk, hogy magába szállt és megbánta azt a hibáját, hogy Tisza Ist­ván gróf előtt vádaskodott és hogy a párt különbség nélkül köztiszteletben álló főispá­nunk az országgyűlésen méltatlanul meghur- coltatott. Ebben a feltevésünkben azonban csa­lódtunk, mert december 8-iki vezércikke újabb támadás és vádaskodás főispánunk ellen, sőt ellenem is. Minthogy a főispán ellen Péchy Lász­ló ur fedezete alatt ismételten előrántott vá­daskodását a munkapárt hozzájárulásával a vármegyei közgyűlés egyhangúlag alaptalan­nak nyilvánította és a főispánnak bizalmat szavazott — azzal e helyen tovább foglal­kozni nem érdemes. Ezúttal csak a személyemet érintő té­ves állításokkal óhajtok nehány sorban fog­lalkozni. Tény az, hogy a bukott rendszer alatt is azt hirdetem, hogy a vármegye közigaz­gatásába a pártpolitikát bevinni nem sza­bad. — Ezt hirdetem ma is. Csaba Adorján ur hajlandó is lett vol­na ezen álláspontomat magáévá tenni, de ebben őt a párt szempontból elfogult ta­nácsadói, elsősorban Szuhányi Ferenc képvi­selő ur több utón megakadályozták. Egyik példa erre a csengeri főszolgabírói választás, a hol a három pályázó közül a két függet­lenségi párti jelöltet épen Szuhányi képvise­lő ur befolyásolása folytán Csaba volt főis­pán ur kandidálni sem engedte. Pedig az egyik mellőzött pályázó önként ment a há­borúba a hazát védeni és közemberből fő­hadnagy lett, a másikat pedig majdnem egy­hangúlag választotta meg a vármegye kö­zönsége a munkapárti rezsim bukása után.­Egyelöre csak ennyit emelik ki a mun­kapárti terrorból és a függetlenségi pártiak üldözéséből. Ezzel szemben azonban kacagtató, hogy Szuhányi képviselő ur Jékey főispán és a függetlenségi pártnak „merev pártabsolutis- musáról“ és a munkapárt üldözéséről kesereg. Az is téves állítása Szuhányi képvi­selő urnák, hogy engem Csaba volt főispán ur az „első alkalommal" — tehát 1910-ben választtott be a közigazgatási bizottságba, mert én az 1912 évben lettem e bizottság tagjává. — Sőt ekkor sem voltam jelölve a „főispáni lisztán". — Ellenkezőleg' — Da- mokos Andor ur, a munkapárt akkori egyik vezére és Csaba főispán ur bizalmas tanács­adója — a ki a munkapártban azt a nép­szerű szerepet töltötte be, amelyet most a mi megelégedésünkre ifj. Péchy László si­keresen betölt — arra törekedett, hogy az én megválasztásomat megakadályozza. — Hogy aztán Csaba főispán urnák volt-e er­ről tudomása azt Szuhányi Ferenc képviselő ur Ítéletére bízom. Azt azonban elismerem, hogy további megválasztatásom ellen Csaba Adorján ur akadályokat nem gördített, a mit azon körül­ménynek is kel! tulajdonítanom, hogy tisztán közigazgatási kérdésekben Csaba főispán urat én állandóan önzetlenül támogatni igye­keztem és vele igen sok közigazgatási kérdés­ben egyet értettem. Sőt a midőn a lópana­mák és detektív razziák idején Csaba főispán ur bizonyos munkapárti vádaskodások, be- sugások, és alacsony intrikák miatt lemon­dását benyújtotta, ezzel szemben én öt pártunk hozzájárulásával támogattam és az alacsony intrikák ellen tiltakoztam. De alaptalan Szuhányi Ferenc ur azon állítása is, hogy nagy részem volt abban, hogy Csaba Adorján közigazgatási bizottsági tag­sága elbukott. Nyíltan feltárom a dolgot. Pártunk vezetősége azt határozta, hogy Szuhányi Ferencz urat, a ki főispánnak ellen Tisza István grófnál vádaskodott — a közig, bizott­ságba nem jelöli. Helyette jelölni fogja Jármy Bélát. Domahidy Viktor és N. Szabó Antal jelöltetéséhez hozzájárultunk, sőt én ehhez ragaszkodtam is. A közgyűlés napján pártunk ezen meg­állapodását a munkapárt egyik illusztris tag­jával : Br. Kende Zsigmond úrral közöltem is. A szavazás megkezdése előtt — nagy meglepetésünkre értesültünk arról, hogy a munkapárt kizárólag saját pártjából állította fel öt jelöltjét — a függetlenségi párt teljes kizárásával. Erre a „zseniális* trükkre nem

Next

/
Thumbnails
Contents