Szatmári Újság, 1917. december (1. évfolyam, 24-48. szám)

1917-12-11 / 32. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben : Egy évre . . 22 K — f. Fél évre . . 11 K — f. Negyed évre . 5 K 50 f. Egy hóra . . 2 K — f. Egyes szám ára — K 08 f. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Dr. Adler Adolf Dr. Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidéken: Egy évre . . 28 K — f. Fél évre . . 14 K — f. Negyed évre . 7 K — f. Egy hóra . . 2 K 50 f. Egyes szám ára — K 10 f Elégiát irt a csenged honmentő képviselő. A hatalmát vesztett nagyság keserű kifa- kadásai, a bukás fölötti fájdalom sza­vai, a kesergés nyögései telitették meg a Szamost. Ezt — kétségtelenül — nem ve­hetjük tőle rósz néven. Bánkódni sza­bad. Csak méltóztassék , minél gyak­rabban szabad folyást engedni a köny- nyeknek! Egyet azonban sírva sem szabad: ferdíteni és az igazságot ki­csavarni! Már pedig ferdítés az, hogy a munkapárt „nobilitását“ a most hata­lomra jutott párt éppen ennek ellen­kezőjével viszonozta volna. Mert a munkapárt első sorban nem volt no­bilis akkor, amikor Falussy Árpádot, a volt főispánt, a közigazgatási bizott­ságba beválasztották. Előzőleg egy párszor ugyanis éppen a munkapár­tiak buktatták ki. Ha azután őt a köz­gyűlés beválasztotta, ez már nem a munkapárt előzékenységének és figyel­mességének tekinthető. De éppen­séggel nem áll az a vád sem, hogy a paktumot a mi pártunk szegte volna meg. A közigazgatási bizottsági tag­sági helyekre ugyanis a munkapárt két olyan tagját is be akarta hozni, akik előbb nem voltak tagjai a bi­zottságnak. Csaba Adorján volt főis­pánt és Péchy Lászlót jelölték két függetlenségi jelölt: Tóth Mór és dr. Vetzák Ede helyére, akik pedig már tagjai voltak a bizottságnak. A pak­tumot tehát ezzel ők fordították fel. íme: igy vádol és panaszkodik a képviselő ur! De az sem áll, hogy azon a bizonyos vármegyei közgyűlé­sen Péchy László konkrét vádakkal hozakodott volna elő Jékey Sándor főispán ellen. Mert az csak nem konk­retizálása egy támadó vádnak, hogy egy „jegyzővel" ezt, egy másik „felmen­tett egyénnel" azt tette meg a főispán. A munkapárt vezérszónokának módjá­ban állhatott állításait konkrét ada­tokkal, személyek egyenes megnevezé­sével és más ilyen — legalább lát­szólag — bizonyitható módon elhar­sogni, — ha persze rendelkezett volna ilyenekkel. De ehelyett a munkapárti szónok csak beszélt, utalt és mit sem mondott! A vármegyei közgyűlés tün­tető bizalom-nyilvánítása a főispán mellett ezekkel a „konkrét" invekti- vákkal szemben : megadta a választ a méltatlan támadásra. Mi a hosszú lért eresztett sirám egyes részleteire nem akarunk ezúttal kiterjeszkedni. Csak még arról a „pi- rulásu-ról szólunk, amit a csengeri képviselő ur felhozott. A független­ségi párt soha sem adott okot arra, soha sem tett olyat, hogy pirulnia Krilenkó hivatalában. Pétervár, dec. 10. A Pravda c. lap jelenti: E hó negye­dikén Krylenkótól a következő távirat érke- kezett: A főhadiszállást feloszlattuk, holnap elutazomMohilevből és elfoglalom hivatalomat. Diplomaták Trockynál. Pétervár, dec. 10. Jackson amerikai katonai attasé szombaton látogatást tett Torckynál. Ugyanazon a na­pon látogatást tett Trockynál a francia nagy követség egyik tagja is, állítólag azért, hogy informáltassa magát. Franciaország nem szakit Oroszországgal. Pétervár, dec, 10. A Djelo Narodia c. lap a francia nagy- követségnél arról értesült, hogy Franciaor­szág a béke kérdésében csak az alkotmá- .nyozó gyűléssel tárgyal, mert csak az fejez­heti ki az orosz nép akaratát. A francia kor­mány nem akarja megszakítani az összeköt­tetést Oroszországgal, még akkor sem, ha különbekét kötne is Németországgal, mert Oroszországon át élelmiszert akar szállítani Romániának. kellene! Hogy vájjon a munkapárt is | igy cselekedett-e, annak világraszóló I példáját láttuk abban a nagy bünpör- ! ben, melyben felmentették azt az egyent, aki a munkapárt só-miniszte­rét a világ legnagyobb panamistájá­nak deklarálta! Ezért valóban lehet és kell nekiek pirulniok — éppen úgy, mint ahogy most szabad a letűnt di­csőség fölött keseregni, jajveszékelni és itthon — szomorú elégiákat Írni!... Trocky a békéről. Pétervár, dec. 10. Trocky egy vasárnapi népgyülésen ki­fejtette, hogy a forradalom nyolc hónapja után az országra nézve a legfontosabb kérdés a béke megkötése. A kormány első kötelessége volt. hogy valamennyi arcvonalra ajánljon fel fegyvernyugvást, hogy a béke­tárgyalásokat is megkezdhessék az orosz for­mula alapján, mely szerint minden nép sza­vazással döntse el, hogy melyik országhoz akar tartozni. Fegyverszünet a román fronton. Pétervár, dec. 10. Scserbacsev tábornok a román kormáryal való egyetértésben és a forradalmi katonai bizottsággal való megegyezés alapján a román hadsereg egész frontján fegyver- szünetet kötött. A maximalisták Szibériában. Peking, dec. 10. A maximalista mozgalom az egész szibériai vasútvonal mentére kiterjedt. Az orosz különbéke felé. Stockholm, dec. 9. Pétervári utasok beszélik, hogy a harctérről tömege­sen szélednek e! a i.&onák és egész felszerelésüket magukkal viszik. A kato­nák engedelem nélkül hagyják el a frontot, semmiféle hatóság nem tartóztatja fel őket. Egyre többen vándorolnak haza. A magyar, német és osztrák hadifoglyok háborítatlanul, minden fegyve­res őrizet nélkül sétálnak az utcákon. A központi hatalmak ellen Oroszország­ban megszűnt minden harag és senki sem kételkedik abban, hogy a bolse- viki kormány hamarosan megegyezik a központiakkal. Nincs ember Oroszor­szágban, aki ne kívánná a békét. Az orosz hadsereget újból szervezni és fel­szerelni képtelenség volna. oooooooo

Next

/
Thumbnails
Contents