Szatmári Újság, 1917. december (1. évfolyam, 24-48. szám)

1917-12-07 / 29. szám

Sxatsiiiáp, S9Í7. ■ Péntek ■ Pecercsiber* 7, S, évfolyam. 29. ssárn <^^rwuuw«aiaaBgg»^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egy évre . . 22 K — f. Fél évre . . 11 K — f. Negyed évre . 5 K 50 f. Egy hóra . . 2 K — f. Egyes szám ára — K 08 f. Dr. Falussy Árpád Dr. Adler Lapvezérlő bizottság: Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Adolf Dr Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidéken: Egy évre . . 28 K — f. Fél évre . . 14 K — f. Negyed évre . 7K - I. Egy hóra . . 2 K 50 f. Egyes szám ára — K 10 f. Sxegény Tisza! Az emberi részvétnek érzelmével saj­nálkozom két történelmi férfi bukásán. Saj­nálom Nikolaj cárt és őszintén sajnálom 77­H béketárgy kiások is megkezdődtek. sza Istvánt. Nikolaj cár úgy bukott meg, mint 160 millió orosz ura. Most Tobolskban elmélke­dik a szerencse forgandóságáról. Tisza Ist­ván ellenben úgy bukott meg, hogy mint élő halott járhasson a hatalom mai birtoko­sai között, a kiket még nem régen a szó igazi értelmében lábbal tiportatott. Hejh Tisza István, ki volt Tisza Ist­ván ? Tiszát Ausztria-Magyarország tel­jes hatalmú diktátorának tartották, a kinek, mint sajtója emlegette, tetemes része volt a háború szerencsés megindításában; a szerb demars az ő erős kezének stílusa, a to­vábbi véres dicsőségek mind az ő érdemei tSh r^ni a szegény magyar gyerek véres ön­feláldozása ! Tisza István még pár évvel ezelőtt tet­tekkel fényező, akinek az ellenkező véle­ményre mindenkor meg volt az erősebb ar­gumentuma. „Kívül tágasabb'1! „Csak ma­gunk vagyunk ide bennm! Hogy miképen, azt ne elevenítsük fel. Ezt a parlamenti argumentátiót, a melyet a bihari administrátor unokája nálunk megho­nosított, mindenkor szégyenkezve fogják az utódok pártkülönbség nélkül emlegetni. Hajh, az idő forgataga senkit sem ki­méi, nem kímélte Tisza Istvánt sem ! Dr, Adler védőbeszédében csak meg­sebezte, de jött az orosz szellő, demokrati­kus eszmét vive a távol Szármát-sikságról. Ez a szellő jutott le, Istennek hála! a mi alföldünkre is és nem az orosz hadsereg. Nálunk Tisza István ezt az áramlatot közönséges légköri zavarnak tekinti, múló jelenségnek, amelyet nem kell komolyan venni. Ezt szerinte nem veszi be a józan magyar elme, ez a haza bukását jelenti. Pártjával opponál ellenej még akkor is, amikor koronás királya utasítja ennek tekin­tetbe vételére. És ha Ausztria-Magyarország gondol­kodó közvéleménye nem tudla kivetni szi­lárd helyéből a hatalmas Tiszát, úgy az orosz paraszt demokrácia kilökte őt onnan, mint a hasonló gondolkodású junker társait Németországból. Ma már Tisza István nem tettekkel té­nyező, ma már legföllebb egy 4-5 kilométe­res front szakasz kötelesség teljesítő ellen­őre. Magyar katona gyerekek jóakaró támo­gatója. cs a politikában a rossz akarattal informálók tolmácsa, amelyet maga is kény­telen lovagiasan bevallani. A diktátorból rosszul informált tolmács bizony szomorú politikai szerep! Bizony,' bizony sajnálom Nikolaj cárt, de még jobban sajnálom Tisza Istvánt! ! B. /. Pétervár, dec. 6. A munkástanács az antant seregek­hez szikratáviratot intézett, melyben tudatja a béketárgyalások megindulá­sát s csatlakozásra hivja fel őket. Zavargások a román fronton. Pétervár, dec. 6. A román fronton zavargások tör­tek ki, minthogy fel akarták oszlatni a katonatanácsokat. — A román had­ügyminiszter lemondott. A Dayly News jelenti a román frontról: A román kormány nem ura többé határozatainak. Orosz manifesztutYi a csapatainkhoz. Pétervár, dec. 6. A népbiztosok manifesztumot in­téztek a központi hatalmak katonáihoz, a melyeket orosz repülők millió számra dobáltak le a fronton. A manifesztumban kijelentik, hogy a bolsevikiek célja a háború mielőbbi befejezése. Támogatást kérnek, mert ha a különbékét néhány nap alatt megkötik, a többi nemzet is csatla­kozni fog hozzájuk. Trookij s japánokról. Bécs, dec. 6. Cernin válasza a népbiztosok ta­nácsában élénk megelégedést keltett. Trockij egy intervjuban közölte a válaszát; E szerint Japán nem csen­dőre Anglia érdekeinek. Ha Japánnak valami érdeke van, Angliára való te­kintet nélkül fog a békekérdésben kö­zeledni az oroszokhoz vagy tovább folytatja a háborút. Egyelőre tiz napig tart a fegyverszünet. Sajtószállás, dec. 6. Németország, Ausztria-Magyarors zág, Törökország és Bulgária legfelsőbb hadvezetőségei­nek megbízottai dec. 5-én az orosz legfelsőbb hadvezetőség megbízott kép­viselőivel Írásban megállapodtak ab­ban, hogy valamennyi frontra kiterjedő 10 napos fegyverszünetet kötnek. A fegyverszünet kezdete december 7-ének déli 12 órája. A tiz napos fegyverszünetet arra fogják felhasználni, hogy a fegyver­szüneti tárgyalásokat befejezzék. A külömböző küldöttségek tagjai­nak egy része visszatért hazájába, hogy szóbeli jelentést tegyen az eddigi eredményekről. A bizottságok folytat­ják üléseiket. Wilson a békéről. Washington, dec. 6. Wilson a kongresszus megnyitá­sakor beszédet mondott, melyben ki­jelentette, hogy Amerika célja az, hogy a háborút megnyerje. E célból egész ember és pénzanyagát latba veti, mert mig a Németországban uralkodó sötét hatalmakat le nem győzik, nem lehet választott bíróságról beszélni. A békének igazságosan, különö­sen Belgium kárának jóvátételén kell felépülnie. A Monarchiát, Bulgáriát és Tö­rökországot is meg kell szabadítani a porosz katonai kereskedelmi autokrá­ciától. Nem akarunk beleavatkozni bel- ügyeibe, de a despotizmust meg kell törni. Senki sem fenyegeti Németország létét, függetlenségét és békés fejlődé­sét, de a háború után Németországot mai urai alatt nem vehetjük fel a né­pek szövetségébe. A háború rendkívül nagy kárait jóvá kell tenni, de nem úgy, hogy Németországnak és szövetségeseinek károkat okozzunk. A békeszerződés nem alapulhat egoizmuson. Ha kezdettől fogva nyil- ! tan beszéltek volna, az orosz nép ro-

Next

/
Thumbnails
Contents