Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)
1917-11-04 / 1. szám
Szatmár, 1917. Szatmári Újság fUráiÜ rania mozgó. (Müsorváltoztatás joga fentit.) Sfta vasárnap délután 2 és fél órától folytatólag 11 óráig az ország összes moz- gószinházait megelőzve > i Cy <Ü — ’D CÖ CO s w <U &Q cd O 25 C£) cd t» O u. E-cd > tO U, 0> 3 c£> ed kcd ^ JQ kO cd ’3 a-a W3 § 2 N C oo ‘Cd N C& u, O co ‘3 feO T3 c 01 Érdekes tartalmú mesterien megjátszott detektív sláger, mely az amerikai filmgyártás szenzációs rendezése. Nem hátborzondató detektív história ez, hanem tartalmában szolid, ám azért mégis ér- dekfeszitő filmsláger. — Ezt megelőzik; Kirándulás a Danplunébe színezett felvétel a természtből és s szezen legkacagtatéht] bohózata 9 vészharang 3 felvonásban. A legkiválóbb helyzet kemi- kummal felépített szenzációs bohózat, mely minden bemutatón óriási sikerrel került színre. Hefyórak: Felsőpáholy ülés 2 K; földszinti páholy ülés 1 K 40 f. I. hely 1 K. II. hely 80 f. III. hely 60 f. Kedv. áru jegy nincs. Gyermekjegy csak vasárnap d. u.2 órakor. l\ 10 táp művészi zenekar =ESE==SE?fZiS mentünk tegnzp lapunk felelős szerkesztőjével, aki eddig Debrecenben irta az újságot és nem igen járt erre mifelénk. Mint idegen, élénken érdeklődött Szatmár nevezetességei iránt, melyeket e séta közben megmutogattam neki. Mindenek előtt a Pannóniát szemlélte meg. — Ez a mi büszkeségünk — mondottam a szerkesztő urnák — itt van koncentrálva Szatmáron a monumentális styl és a magyar architektúrái Jelleg .. — Szép, szép, valóban — jegyezte meg a szerkesztő tu, úgy látom, ez a szatmári „Bika.“ — És pedig városi, éppen mint a debrecenieké . .. — És mi a különlegessége ennek az intézménynek? — Tapasztalni fogja szerkesztő ur, — a legsajátosabb az, hogy minden pénzt, amit Szatmáron keres, itt fog elkölteni . . . A szerkesztő ur ijjedt pillantást vetett reám, azután tovább mentünk. Útközben a főtőzsde mellett elhaladva, a szerkesztő ur szivart és cigarettát óhajott vásárolni. — Óh kérem — jegyeztem meg szerényen — a trafikban effélét nem lehet nálunk kapni. — Hát hol lehet dohányhoz jutni ? — A városi főszámvevőnél. — És mi van a trafikban? — Moskovics. — És mit csinál Moskovics? — Valószínűleg a városi költség- vetésen dolgozik... * A szerkesztő ur kérdő szemekkel nézett reám és tovább sétáltunk. — Ez a városi bérpalota — magyaráztam a másik oldalon. — Gyönyörű — sóhajtott a szerkesztő ur és mennyi évenkint a deficit ? — No, — nem lényeges, bírja a pótadó. — És a lakók? — Köszönöm, jól vannak. Nyá* r®n sülnek, télen dermednek ... — Szóval egészen hygiénikus, tehát hol fogok én voltaképen lakást kapni Szatmáron? — Csakis a bérpalotában — szerkesztő ur, mert hát modernnek csak modern? Nemde? A szerkesztő ur méla szemeket meresztett reám és tovább sétáltunk. Útközben találkoztunk a kis vasúttal. — Áh, talán ez a szatmári városi villamos ? — Az volt valaha, de szerencsénkre átalakították. Most hol motoros, hol gőzös. — Miért mondja, hogy szerencséjükre? hisz olyan füstöt csinál, hogy majd megfulladok tőlel — De mégis csak füst és ezt jegy nélkül kapjuk. A szerkesztő ur epésen reámtekin- tett és szóit: lássuk a színházat! Oda sétálunk. Láttam az arcán, hogy némikép csodálkozik. 5-ik oldal. — Ez kérem szépen, még akkor épült, amikor nem volt divat a magas lépcsőzetes homlokzat. Abban az időben még nem ismerték a fűthető foyereket sem. De később pótoltuk ezt a hiányt. Amint láthatja, jobbról is, balról is folyosókat építettünk sok-sok ajtóval... — De hiszen ez borzasztó csúnya és formátlan ... — Nem baj, — a baj csak az, hogy a foyer még most is hideg és cu- gos. — Hát ezen segíteni kellene. — Fogunk is. További folyosókat építünk és összekötjük a már meglevőkkel. jobb oldalon például a hatósági boltból közvetlen bejárattal, baloldalon a Miska bácsi kávéházából kiindulva egy-egy folyosót huzunk és — nincs többé hideg és cug. — Helyes. Milyen itt általában a színházi előadások nívója? — Ezt méltóztassék a szinügyi bizottsági tagoktól megkérdezni, — Egy pártói már kérdeztem de nem nyilatkoztak . ,. — Ez azért van, mert soha sem járnak színházba. Egyszer láttam egy bizottsági tagot színházban, amikor az „Elnémult harangok“-at adták. A szerkesztő bús tekintetet vetett reám és hátat fordítottunk a színháznak. — Hát ez a csinos emeletes ház itt szemben, kié ? — Ez a munkapárti elnök színháza ... — Miért mondja, hogy szín-háza ? — Mert mostanában itt adják az „Elnémult harangok“-at... A szerkesztő ur diplomatikus pillantást lövelt felém. — Gyerünk a városházához! — Nem, kedves szerkesztő ur, — ne menjük oda ............ — Ragaszkodom hozzá........ a vá rosházát akarom látni! Tudtam, uogy ebből baj lesz. De nem volt mit tennem, oda kellett vele menni. — íme szerkesztő ur, ez a városházi palota 1 — Palota? ön túloz........ — Nem baj. A fő az, hogy ezt is látta. — Semmit sem látok. Hát mi ez voltaképen ? Ez egy városháza ? Baj van itt, baj van itt, — gondoltam magamban és izzadt homlokomat törülgetni kezdtem ........... — Kegyelem szerkesztő url igaz, hogy ön egy ósdi, rozoga viskót lát, amely nem méltó egy ilyen nagy, gazdag, több ezer hold erdővel biró szép városhoz, — de reméljük, hogy nem sokára újat építünk........... — Jó, jó..........szólt a szerkesztő ur és részvétel nézett reám. — Most még egy pár információra volna szükségem. Hol vannak az iskolák? — Azokban most kórházak van nak. — És a városi kórházak? — Egyelőre ezek az iskolákban beszélnek róluk ... — Hol vm az n :: •Y. u: ti ?
