Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)

1917-11-17 / 12. szám

1 » I I Szatmár, 1917. Szatmári Újság 3-ik Oldal. bán fogja keresni és megtalálni, hogy ameny- nyiben mfifatermelésre is alkalmas fatömeg kerül vágásra, annak csak a mfifatermelésre alkalmas részét árusítja Üzletszerű faterme­lőknek el, a tűzifának való fahegyeket és ágfát pedig kirekeszti ebből az eladásból arra a célra, hogy belőle házi szükségletére és a helyi fogyasztóknak kicsinyben való el­adásra tűzifát termeljen: ismét nyílik érvé­nyesülési tere a „kereskedelmi szabad moz­gásnak." még pedig annak nem is annyira a szorosan vett kereskedői, mint inkább tech­nikai és munkabeosztási vonatkozásaiban. Ha a műfa-anyagnak ez a különválasztott áruba- bocsátása olykép fog történni, hogy a városi erdészet maga dönti le a fákat és maga osztja be anyagjukat tűzifára feldolgozandóra és mfifatermelők részére eladóra, úgy ne akadjon a műfának eladása vagy átadása az iktatás, referálás, határozathozatallal és egyéb hivatalos ügykezelési momentumok tekervé- nyes labyrinthusaiban hetekre, hónapokra el, mint ahogy ez a 90-es években folyamatban volt sárerdői müfa-eladásoknál és a kiscson- kai első évi vágás műfájának eladásánál megesett, mert a szu, a tölgyfának egyik leg­nagyobb ellensége, nem várja maga sem a méretjegyzékek összeállítását és kiszámítását, sem a tanácsi határozatot, hanem amint a szép tavaszi nap kisüt, ellepi a mfifát és rágja ki belőle használati értékének 20, 30 és több százalékát. Vagy ha szu elleni véde­kezésül lekérgelték a tölgymfifát, nem sokkal kevésbé elértéktetenitő repedések támadnak rajta a melegebb, vagy száraz szeles időjárás beálltával. Mindkét esetben azé a kár, akinek birtokában a fa van, tehát minél későbbre maradnak belkezelési okokból az ily eladá­sok, annál nagyobb kockázatot visel az el­adó. Egy nemrégmult epizód ötiik ennél a pontnál eszmetársulás kapcsán emlékeze­tembe. Felemlítem, lesz talán, aki okulhat be­lőle. Az 1915| 16. évi téli időszak kezdetén felajánlották a vezetésem alatt álló vállalat­nak a sóspusztai Horváth-féle erdöüzemnek a gilvács-somkuti vasúttal közvetetlen vágány­összeköttetésben álló iparvasutja mellett le- j raktározott 70—80.000 ürméter két éves, ! száraz csertölgy-hasábfáját. Miután a vezeté­sem alatt álló vállalat kész tűzifa adás-véte­lével nem szokott rendszerint foglalkozni, nem reflektáltunk erre a fára, hanem ismerve a helyzetet, hogy a város közönsége milyen fainségnek néz azon a télen elébe, élőszóval felhívtam a város vezetőségének figyelmét erre az eladó tételre, természetesen nem ju­talék kikötésével, hanem pusztán polgári kö­telességből. Ez a fa 190—200 koronába ke­rült volna 10.000 kgr -kint Szatmárra beszál­lítva és az a körülmény, hogy a keskenyvá- gányu vasúton szállíttatott volna'ide, lehe­tővé tette volna azt, hogy a fának kicsinyben való eladásra szánt része a szentvéri városi faraktárba, a városi fogyasztóknak vasúti kocsiszámra eladott pedig a kis vasút vásár­téri, vagy Altilla-utcai kitérőibe legyen simán, minden nehézség nélkül és a már akkor na­gyon gyéren rendelkezésre álló tengelyfuvar- erőnek legminimálisabb igénybevételével há­zakhoz is szállítható. Meg volt azonban a do­lognak az a hübnere, hogy az a jámbor hit- sorsos, akinek a fa eladásárára a tulajdo­nostól megbízása volt és aki előzőleg a fát nekem is felajánlotta, vagy 2 korona ügynöki províziót kívánt volna keresni ennek a kb, 3500 vasúti kocsifának minden kocsija után. Szerencsésen fenn is akadt a nyélbeütés ezen, mert ügynöki províziók részére nincsen rovat a város számadáskönyveiben, ellenben meg­köttettek a Wohl- és a Czollner-féle famózus tűzifa-vásárok, még rendőrkapitányi asszisz­tencia is vezényeltetett ki az Avasba a vá­gásterületen megvásárolt nyers tűzifának le- közelitésére és fázott az egész télen Szatmár l özönségének türelmesebb része csendben, a türelmetlenebb pedig zúgva, de rendületle­nül. Oda akarok ennek az epizódnak felele­venítésével kilyukadni, hogy ott, ahol „keres­kedelmi szabadabb mozgást“ akarnak rend­szeresíteni, bizonyos arányosító ér­zék elsajátításánál kezdjék ezt meg, vagyis ne akadjanak fenn bagatellákon, mikor lé­nyeges, fontos dolgok forognak kérdésben. Mikor arról van szó, hogy legyen-e a város 40.000 lakosának egy télen át — még pedig jutányos árban — jó tüzelőfája vagy ne legyen, — nem képez döntő momentumot az, hogy a fa ürméterét a vételáron felül 10 fillér terheli meg a közvetítő jutaléka címén, még ha ennek a közvetítőnek véletlenül nem római, hanem avval ellentétes szabású is az orra. A katonai kincstár, talán 2 hétre azután, hogy szóvá tettem, hogy ez a fa kapható lenne, meg is vásárolta azt. tekintet nélkül a közvetítő arcára és arra, hogy időközben már még egy közvetítő is furakodott az el­adó és vevő közé és meg is drágította a fa minden 10.000 kg.-ját további 30 koro­nával. Ott is a kisebbik fontosságú részlet tolatik a fontosabb nagy kérdés rovására előtérbe, a hol a városi alkalmazottak évi 150 vaggon illetményfájával és a városi gazdaság évi 260 köbméterre rugó szükség­letével argumentál a „Szamos“ cikkírója, mikor milliós városi vagyon mikénti értéke­sítését vitatják meg. Eltekintve a két kérdés megoldási nehézségei közötti aránytalanság­tól, nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy a városunkat az Avassal össze­kötő bikszádi vasút bármily nyomorúságos is, azért mégis csak vasút és nem is a ka­punkig, hanem a pitvarunkig visz. Le is szállít ez a vasút szép pár ezer kocsi tűzi­fát évente, a mely között lehetne a város 150 kocsi fája is, ha hathatósan gondoskod­nának az arra hivatottak arról, hogy közötte legyen. Még ha „spekulánsi“ kezekből kel­lene is a városnak évi 150—200 kocsi avasi tűzifát beszereznie, akkor is érdemes volna az előbb már segítségül hivott papír és ce­ruza közreműködésével belemélyedni abba a kérdésbe, hogy jelentékenyen drágább, vagy nem talán meg olcóbb is az Avasból vas­úton a városi faraktárba, vagy a város bel­területére szállított tűzifa a város által sa­ját erdejében kitermelt és önköltségi árban számítóit, de a Sárerdőről vagy Nagyerdő­ről fuvarszekereken beszállított tűzifánál. A cikkírónak azon apodiktikus megálla­pításához, hogy a faáraknak, főleg a tölgyfa áraknak emelkedése beláthatatlan, annak visszaesésétől nincs mit tartani, nem fog­lalhatok állást. Ahhoz, hogy véleménye mellé állhassak vagy vitázhassam vele, nekem is konzultálnom kellene azt a prófétatársát, a kit ő kétségkívül konzultált és a ki meg­súghatta neki, hogy a beláthatatlan emel­kedésű faárak mellett fognak-e, vagy nem fognak a faanyagok termelésének és főkép szállításának költségei szintén oly belatha- tatlanu! emelkedni, hogy a beláthatatlan emelkedésből magának a fának, mint nyers­anyagnak arára végeredményben semmi se maradjon, meg hogy mikép fog pénzünk belföldi vásárló ereje és a valutánk ala­kulni, továbbá hogy a háború után képtelen megterheltségünek ígérkező államháztartási költségvetésben fog e és mily összeg olyan — például vasúti — berunázásokra jutni, a melyek csak töigyfaanyagok igénybevételé­vel és felhasználásával foganatosíthatók, végül pedig hogy a magyarországi tölgyfá­nak azok a nagy fogyasztói é3 jól fizető vevői, a kik újabban a közismert „Entente“ cég alatt jegyeztették be magukat és e mi­nőségükben meglehetősen barátságtalan vi­selkedést tanúsítanak velünk és szövetség­társainkkal szemben, össze fognak-e velünk belátható időn belül újból úgy barátkozni, hogy évente néhány ezer vasúti kocsirako­mány tölgymüfát, úgy mint annakelőlte, tő­lünk vásároljanak és ne inkább oroszországi, északamerikai és japán tölgyerdőségeknek kiaknázni még alig megkezdettt óriási állo­mányából szerezzék be. ________________(Vége.)________________ As szonyokat lap kihordásra jófizetéssel felvesz a kiadóhivatal. URANIA Ma, Szombaton este 5, 7 és 9 órai kezdettel nem folytatólag A magyar kinematográfia diadal­filmje. Jókai Mór örökbecsű re­génye filmen. Somlay Arthur szen­zációs alakításával a fővárosi Omnia páratlan sikerű film­slágere M © c ss £> M *ÍÖ c o > CJ «a "Cl s >» in <u N C/3 O U o N <u <u c*— <U £> Ezt megelőzik : A Szent István napi körméret őfelsége Károly király részvé­telével eredeti felvétel. Jancsi szerelnie __________humoros._________ Re ndes helyárak. Kedvezményes áru jegy nincs. 10 tagú művészi zenekar. t ”Figyslanzt2lB3! a szombati süaáás nemi folytatólag, mindín eladásra jegy elő- t " ' ‘ " délután 3 órától HÍREK. Kinevezés. A közélelmezési miniszter dr. Benedek József szatmári ügyvédet Szolnok székhellyel közélelmezési megbízottá nevezte ki. Népszerű hadegészségügyi elő­adás. Az országos hadsegélyző hivatal az ország összes nagyobb városaiban népszerű hadegészségügyi előadásokat rendez. Az elő­adásokat nálunk dr. Müller Vilmos királyi tanácsos ezredorvos fogja tartant vagy a szín­házban, vagy az Iparos Otthon mozihelyisé- gében, mert az előadást vetített képekkel fogja kisérni az előadó. Az előadást ismer­tető közleményt legközelebb közzétesszük. Tisza interpellál. Budapesti tudósí­tónk jelenti: Gróf Tisza István ma felke­reste Szász Károlyt, a képviselőház elnökét és sürgős interpelláció bejegyzésére kért en­gedélyt a lengyel kérdésben. Ugyancsak in­terpellációt jegyzett be báró Peré nyit Zsigmond a cseh támadások ügyében. I 11414213

Next

/
Thumbnails
Contents