Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)

1917-11-17 / 12. szám

1

»

I

I

Szatmár, 1917.

Szatmári Újság

3-ik Oldal.

bán fogja keresni és megtalálni, hogy ameny- nyiben mfifatermelésre is alkalmas fatömeg kerül vágásra, annak csak a mfifatermelésre alkalmas részét árusítja Üzletszerű fatermelőknek el, a tűzifának való fahegyeket és ágfát pedig kirekeszti ebből az eladásból arra a célra, hogy belőle házi szükségletére és a helyi fogyasztóknak kicsinyben való eladásra tűzifát termeljen: ismét nyílik érvényesülési tere a „kereskedelmi szabad mozgásnak." még pedig annak nem is annyira a szorosan vett kereskedői, mint inkább technikai és munkabeosztási vonatkozásaiban. Ha a műfa-anyagnak ez a különválasztott áruba- bocsátása olykép fog történni, hogy a városi erdészet maga dönti le a fákat és maga osztja be anyagjukat tűzifára feldolgozandóra és mfifatermelők részére eladóra, úgy ne akadjon a műfának eladása vagy átadása az iktatás, referálás, határozathozatallal és egyéb hivatalos ügykezelési momentumok tekervé- nyes labyrinthusaiban hetekre, hónapokra el, mint ahogy ez a 90-es években folyamatban volt sárerdői müfa-eladásoknál és a kiscson- kai első évi vágás műfájának eladásánál megesett, mert a szu, a tölgyfának egyik legnagyobb ellensége, nem várja maga sem a méretjegyzékek összeállítását és kiszámítását, sem a tanácsi határozatot, hanem amint a szép tavaszi nap kisüt, ellepi a mfifát és rágja ki belőle használati értékének 20, 30 és több százalékát. Vagy ha szu elleni védekezésül lekérgelték a tölgymfifát, nem sokkal kevésbé elértéktetenitő repedések támadnak rajta a melegebb, vagy száraz szeles időjárás beálltával. Mindkét esetben azé a kár, akinek birtokában a fa van, tehát minél későbbre maradnak belkezelési okokból az ily eladások, annál nagyobb kockázatot visel az eladó.

Egy nemrégmult epizód ötiik ennél a pontnál eszmetársulás kapcsán emlékezetembe. Felemlítem, lesz talán, aki okulhat belőle. Az 1915| 16. évi téli időszak kezdetén felajánlották a vezetésem alatt álló vállalatnak a sóspusztai Horváth-féle erdöüzemnek a gilvács-somkuti vasúttal közvetetlen vágányösszeköttetésben álló iparvasutja mellett le- j raktározott 70—80.000 ürméter két éves, ! száraz csertölgy-hasábfáját. Miután a vezetésem alatt álló vállalat kész tűzifa adás-vételével nem szokott rendszerint foglalkozni, nem reflektáltunk erre a fára, hanem ismerve a helyzetet, hogy a város közönsége milyen fainségnek néz azon a télen elébe, élőszóval felhívtam a város vezetőségének figyelmét erre az eladó tételre, természetesen nem jutalék kikötésével, hanem pusztán polgári kötelességből. Ez a fa 190—200 koronába került volna 10.000 kgr -kint Szatmárra beszállítva és az a körülmény, hogy a keskenyvá- gányu vasúton szállíttatott volna'ide, lehetővé tette volna azt, hogy a fának kicsinyben való eladásra szánt része a szentvéri városi faraktárba, a városi fogyasztóknak vasúti kocsiszámra eladott pedig a kis vasút vásártéri, vagy Altilla-utcai kitérőibe legyen simán, minden nehézség nélkül és a már akkor nagyon gyéren rendelkezésre álló tengelyfuvar- erőnek legminimálisabb igénybevételével házakhoz is szállítható. Meg volt azonban a dolognak az a hübnere, hogy az a jámbor hit- sorsos, akinek a fa eladásárára a tulajdonostól megbízása volt és aki előzőleg a fát nekem is felajánlotta, vagy 2 korona ügynöki províziót kívánt volna keresni ennek a kb, 3500 vasúti kocsifának minden kocsija után. Szerencsésen fenn is akadt a nyélbeütés ezen, mert ügynöki províziók részére nincsen rovat a város számadáskönyveiben, ellenben megköttettek a Wohl- és a Czollner-féle famózus tűzifa-vásárok, még rendőrkapitányi asszisztencia is vezényeltetett ki az Avasba a vágásterületen megvásárolt nyers tűzifának le- közelitésére és fázott az egész télen Szatmár l özönségének türelmesebb része csendben, a türelmetlenebb pedig zúgva, de rendületlenül. Oda akarok ennek az epizódnak felelevenítésével kilyukadni, hogy ott, ahol „kereskedelmi szabadabb mozgást“ akarnak rendszeresíteni, bizonyos arányosító érzék elsajátításánál kezdjék ezt meg, vagyis

ne akadjanak fenn bagatellákon, mikor lényeges, fontos dolgok forognak kérdésben.

Mikor arról van szó, hogy legyen-e a város 40.000 lakosának egy télen át — még pedig jutányos árban — jó tüzelőfája vagy ne legyen, — nem képez döntő momentumot az, hogy a fa ürméterét a vételáron felül 10 fillér terheli meg a közvetítő jutaléka címén, még ha ennek a közvetítőnek véletlenül nem római, hanem avval ellentétes szabású is az orra. A katonai kincstár, talán 2 hétre azután, hogy szóvá tettem, hogy ez a fa kapható lenne, meg is vásárolta azt. tekintet nélkül a közvetítő arcára és arra, hogy időközben már még egy közvetítő is furakodott az eladó és vevő közé és meg is drágította a fa minden 10.000 kg.-ját további 30 koronával.

Ott is a kisebbik fontosságú részlet tolatik a fontosabb nagy kérdés rovására előtérbe, a hol a városi alkalmazottak évi 150 vaggon illetményfájával és a városi gazdaság évi 260 köbméterre rugó szükségletével argumentál a „Szamos“ cikkírója, mikor milliós városi vagyon mikénti értékesítését vitatják meg. Eltekintve a két kérdés megoldási nehézségei közötti aránytalanságtól, nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy a városunkat az Avassal összekötő bikszádi vasút bármily nyomorúságos is, azért mégis csak vasút és nem is a kapunkig, hanem a pitvarunkig visz. Le is szállít ez a vasút szép pár ezer kocsi tűzifát évente, a mely között lehetne a város 150 kocsi fája is, ha hathatósan gondoskodnának az arra hivatottak arról, hogy közötte legyen. Még ha „spekulánsi“ kezekből kellene is a városnak évi 150—200 kocsi avasi tűzifát beszereznie, akkor is érdemes volna az előbb már segítségül hivott papír és ceruza közreműködésével belemélyedni abba a kérdésbe, hogy jelentékenyen drágább, vagy nem talán meg olcóbb is az Avasból vasúton a városi faraktárba, vagy a város belterületére szállított tűzifa a város által saját erdejében kitermelt és önköltségi árban számítóit, de a Sárerdőről vagy Nagyerdőről fuvarszekereken beszállított tűzifánál.

A cikkírónak azon apodiktikus megállapításához, hogy a faáraknak, főleg a tölgyfa áraknak emelkedése beláthatatlan, annak visszaesésétől nincs mit tartani, nem foglalhatok állást. Ahhoz, hogy véleménye mellé állhassak vagy vitázhassam vele, nekem is konzultálnom kellene azt a prófétatársát, a kit ő kétségkívül konzultált és a ki megsúghatta neki, hogy a beláthatatlan emelkedésű faárak mellett fognak-e, vagy nem fognak a faanyagok termelésének és főkép szállításának költségei szintén oly belatha- tatlanu! emelkedni, hogy a beláthatatlan emelkedésből magának a fának, mint nyersanyagnak arára végeredményben semmi se maradjon, meg hogy mikép fog pénzünk belföldi vásárló ereje és a valutánk alakulni, továbbá hogy a háború után képtelen megterheltségünek ígérkező államháztartási költségvetésben fog e és mily összeg olyan — például vasúti — berunázásokra jutni, a melyek csak töigyfaanyagok igénybevételével és felhasználásával foganatosíthatók, végül pedig hogy a magyarországi tölgyfának azok a nagy fogyasztói é3 jól fizető vevői, a kik újabban a közismert „Entente“ cég alatt jegyeztették be magukat és e minőségükben meglehetősen barátságtalan viselkedést tanúsítanak velünk és szövetségtársainkkal szemben, össze fognak-e velünk belátható időn belül újból úgy barátkozni, hogy évente néhány ezer vasúti kocsirakomány tölgymüfát, úgy mint annakelőlte, tőlünk vásároljanak és ne inkább oroszországi, északamerikai és japán tölgyerdőségeknek kiaknázni még alig megkezdettt óriási állományából szerezzék be.

________________(Vége.)________________

As

szonyokat lap kihordásra

jófizetéssel felvesz a kiadóhivatal.

URANIA

Ma, Szombaton

este 5, 7 és 9 órai kezdettel nem folytatólag A magyar kinematográfia diadalfilmje. Jókai Mór örökbecsű regénye filmen. Somlay Arthur szenzációs alakításával a fővárosi Omnia páratlan sikerű filmslágere

M

©

c

ss

£>

M

*ÍÖ

c

o

>

CJ

«a

"Cl

s

>»

in

<u

N

C/3

O

U

o

N

<u

<u

c*—

<U

£>

Ezt megelőzik :

A Szent István napi körméret őfelsége Károly király részvételével

eredeti felvétel.

Jancsi szerelnie

__________humoros._________

Re

ndes helyárak.

Kedvezményes áru jegy nincs.

10 tagú művészi zenekar.

t

”Figyslanzt2lB3! a szombati süaáás nemi folytatólag, mindín eladásra jegy elő- t " ' ‘ " délután 3 órától

HÍREK.

Kinevezés. A közélelmezési miniszter dr. Benedek József szatmári ügyvédet Szolnok székhellyel közélelmezési megbízottá nevezte ki.

Népszerű hadegészségügyi előadás. Az országos hadsegélyző hivatal az ország összes nagyobb városaiban népszerű hadegészségügyi előadásokat rendez. Az előadásokat nálunk dr. Müller Vilmos királyi tanácsos ezredorvos fogja tartant vagy a színházban, vagy az Iparos Otthon mozihelyisé- gében, mert az előadást vetített képekkel fogja kisérni az előadó. Az előadást ismertető közleményt legközelebb közzétesszük.

Tisza interpellál. Budapesti tudósítónk jelenti: Gróf Tisza István ma felkereste Szász Károlyt, a képviselőház elnökét és sürgős interpelláció bejegyzésére kért engedélyt a lengyel kérdésben. Ugyancsak interpellációt jegyzett be báró Peré nyit Zsigmond a cseh támadások ügyében.

I

11414213