Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)
1917-11-16 / 11. szám
2-ík oidaí. Szatmári Újság Szatmár, .1917. A delegáció tagjai. Budapest, nov. 15. A képviseiöház legközelebb 40 delegátust választ, ebből a munkapárt 24 helyet kíván, az alkotmánypártnak és Károlyi-pártnak 2—2, a néppártnak és demokrata-pártnak 1 — 1 hely, az Apponyi-pártnak 6 és a horvátoknak 4 hely jutna. Az alkotmánypárt megválasztja And- rássyt, a másik helyre a jelöltek: Szte- rényi József és Wi n d i sg r é t z herceg. A Károlyi-párt megválasztja gróf Károlyi Mihályt, a másik helyre jelöltek: Holló Lajos és Lovászy Márton. A néppárt jelöltjei: Rakovszky és Zboray képviselők, a demokrata párté B r ó d y Ernő. Az Apponyi-párt jelöltjei: Zlinszky, Eitmer, Bakonyi, Bärta Ödön, Piaíthy és Ráth Károly. Az egységes kormánypárt megalakítása. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Wekerie Sándor miniszterelnök a kormányt támogató pártok mai értekezletén kijelentette, hogy az egységes párt alakítására vonatkozó programmjáva! elkészült. Reméli, hogy a jövő hő folyamán azt nyilvánosságra hozhatja. Az Apponyi-párt értekezlete. Budapest, nov. 15. Az egyesült függetlenségi párt ma este értekezletet tartott, amelyen Bakonyi Samu szóvá tette az osztrák képviseiőházban ellenünk felhangzott támadásokat. Majd határozati javaslatot terjesztett be, melyben kifejti, hogy a párt mélységes megbotránkozássá! szemléli a rendszeres támadásokat a a magyar állam ellen. A nemzetet vérig sértő gyalázkodásoknak és a magyar állam területének integritása ellen intézett kirohanásokkal szemben a magyar közvélemény tovább is néma nem maradhat és kéri a' kormányt, hogy találjon módot e gyalázatosságokkal szemben arra, hogy méltó elégtételt kaphassunk. 1 városi erdők hasznosítása. Irta: Fried Sándor, a nasici. r.-t. szatmári igazgatója. (Folytatás.) A kincstári erdészet által produkált eredményekre nem lehet hivatkozni. A kincstár házi kezelésű erdőkitermeiő üzemeiben tűzifát termel vagy helyi fogyasztásra, vagy a íermeíü üzemek közelében lévő üzemtelepeknek rendeskn hosszú lejáratú szerződéses megálapodá alapján nagy szállításra. Termel. továbbá rönkfát, tehát félgyártmányt, abból a célból, hogy azt ugyancsak „spekulánsnak“ adja további feldolgozás céljára el. Mindkét cikket majdnem kivétel nélkül csak olyan nagykiterjedésü erdöbirtokon kultiválja, amelyeken nagy tőkeberuházást igénylő berendezések okszerűen létesíthetők azon célból, hogy a fatermékeknek, mint térfogatukhoz és súlyúkhoz viszonyítottan csekély értékű tömegárunak mindenkor egyik legnehezebb, de a háborús viszonyok alatt különösen kiéleződött problémája : az erdőterületről a felhasználás helyére, vagy vasúthoz, vagy hajózható vizi- uíakhoz való kiszállítás kielégítő megoldáshoz jusson, (Iparvasutak, csusztatók, úsztató- és tutajozó berendezések stb,) Kisér- letképen termeltek egyes kincstári erdészetek dongát és vasúti talpfát is kisebb mennyiségekben. A vasúti talpfának a m. kir. államvasutak részére a m, kir. kincstári erdőgazdaságokban vaió termelése különösen tetszetős idea, mert ténvieg úgy volna a rendjén, hogy a kincstár jobb zsebe és bal zsebe, a kincstár mint termelő és a kincstár mint fogyasztó között szerves kapcsolat létesittessék, a kettő közé furakodó közvetítő tényezők igénybevételével járó hátrányok kiküszöböl- tessenek. Mégis, aki szakember, látott már ilyen, a m. kir. kincstári erdészet által a m. kir, államvasutak részére termelt talpfát, meg fogja erősíthetni azon állításomat, hogy faanyagok ilyen rendszerű értékesítése mellett a legpiócább „spekuláns“ is hamarosan a vagyonilag levitézlettek sorába kerülne, anélkül, hogy a MÁV. ebből hasznot látna. Ami a kimutatott eredményeket illeti, nem szabad elfeledni azt, hogy a kincstári erdészetnek a fa tövön számított értékének megállapítására annyiféle Schema áll rendelkezésére, hogy olyan árban számíthatja be magának a feldolgozott nyersanyagot, amilyen a számadásba legjobban beleillik és produkálhat ennek megfelelően kedvező papiros-eredményeket. Ha a város papiroson bemutatható számadások részére és nem tényleges, kézzelfogható eredményekért kíván dolgozni, ám kövesse a kincstár példáját. Nem nehéz dolog határozatot hozni a „kereskedelmi szabad mozgás“ rendszeresítésének érdekében, de — lévén ennek a rendszeresítésnek a kérdése legfőképen ilyen „szabadabb mozgás“ szellemében nevelt személyzet alkalmazhatásának kérdése, a megvalósítás már jóval nehezebb a határozat meghozatalánál, különösen ma, amikor régi és jól megszervezett fatermelő vállalatok is szakképzett személyzet hiányában nem tudnak úgy és annyit dolgozni, ahogy és amennyit az ország és a hadsereg faanyagszükségletének ellátására kellene. Mikor félig-meddig verzátus és rendelkező hatáskör betöltésére képesített erdőkezelő tisztviselő 15—20.000 korona biztosított évi javadalmazáson alól nem áli szóba neki alkalmaztatást kínáló munkaadóval, — melyik rang- és fizetési osztályba sorozná a város erdőkitermelő űzetnének vezetőjét és elkcrüíhetetlenüi szükséges és arányosan díjazandó segédszemélyzetét, mikor azok ezen magas és a kereslet által indokolt dijazási igényeik mellett még csak nem is diplomás erdőmérnökök, sem pedig utr. juris doktorok nem volnának, hanem legjobb esetben is csak valamelyik kereskedelmi iskola végbizonyítványával szerénykedhetnének ? Meg azután mikép volna az ilyen városi üzem ügyvitele tanácsi, sőt közgyűlési határozatokkal, tehát hetes, vagy hónapos késedelmeskedésekkel a „kereskedelmi szabad mozgás“ szellemében irányítható, vagy pedig, hogy a nehézkesség kikü- szöböitessék, mikép volna a városi hivatalos ügyvitelt szabályozó törvényerejű határozmá- nyok és rendeletek keretébe a városi fatermelő és értékesítő üzem vezetője részére olyan terjedelmű meghatalmazás beilleszthető, mely neki és a vezetésére bizott városi vállalkozásnak ezen „kereskedelmi szabad mozgás" lehetőségét biztosítaná ? Tagadhatatlan az, hogy sok minden abból, amit a „Szamos“ vasárnapi cikkírója a „kereskedelmi szabad mozgás“ gyűjtőfogalma alá valószínűleg összefoglal, helyet kellene hogy találjon az ügyek vitelében akkor is, ha az általam felemlített két eset valamelyikében a város házi gazdálkodásban foglalkozik az erdejével. Például a számolni tudás. A „Szamos“ cikkírójának is Somlyai Kálmán és más néhai és élő polgártársak szellemének invokálása helyett inkább a jó öreg papirost és ceruzát kellett volna invokálnia, mielőtt oly határozottsággal megállapította, hogy a városi erdőgazdaságban a most lezáródott üzemévben „a kitermelési költségek a lehető minimálisak voltak, mert egyötöd, sőt egyhatod részért folyt a tüzifaíermelés.“ (Folytatjuk.) S mátészalkai főszoigaőirdi állás. Mi történik Mátészalkán ? A „Szamos“ f. hó 14-iki számában tudósítást közölt a mátészalkai bizottsági tagok értekezletéről. Az értekezlet eredményével nagyon meg van elégedve, mert határozatot nem hozott s ebből azt a következtetést vonja le, hogy a bizottsági tagok — Luby Gézát támogatják. Nem kívánjuk illúzióitól megfosztani sem a cs. és kir. kamarás urai, sem a munkapárti támogatás mellett fellépő függetlenségi jelöltet, de konstatálnunk kell az igazság érdekében, 1,) hogy az értekezletnek nem is volt célja az, hogy „határozatot“ hozzon, hiszen a „határozathozatal“ a vármegyei közgyűlésen fog megtörténni, 2) az értekezleten elhangzott felszólalásokból csak a Jeszenszky Béla dicséretét lehetett hallani, 3.) sűrűn felhangzott lelkes éljenzés Jeszenszky Béla mellett, 4,) Luby Géza nevét más nem is említette, csak Péchy László azzal a kijelentéssel kapcsolatosan, hogy sokan megígérték neki (Péchynek), hogy Lubyra fognak szavazni. Egészen pártatlan és elfogulatlan jelerr- volíaktól szerzett információ alapján szegeztük le azt az igazságot, hogy a közhangulat az értekezleten is Jeszenszky Béla mellett volt. Mi, a kik sem családi, sem s zeni élyi politikát nem folytatunk, hanem csak a közérdeket és a demokratikus eszmék megvalósítását tartjuk szem előtt, egy járás főszolgabírói állásánál nem elégedhetünk meg azzal, hogy a jelölt rokonszenves, régi nemesi családból való kifogástalanfiatelember, hanem fontosnak tartjuk elsősorban az illető hivatal betöltésére vaíó rátermettséget, alkalmasságot, képességet és szaktudást. A közérdek szempontjából csak megnyugtató lehet mindenkire nézve, ha a főszolgabíró olyan férfiú, aki szolgabirói minőségben évek hosz- szu során át működött közmegelégedésre s akinek az egész háborús közigazgatási tudomány a kisujjában van. Olyan hivatalnokot, aki még sohasem működött szolgabirói hivatalban, nem szabad egy főszolgabírói hivatal élére állítani, mert a legnagyobb jóakarat, szorgalom és igyekezet mellett is kátyúba vezeti a közigazgatás szekerét. A háború alatt ezerszámra jelennek meg miniszteri rendeletek, melyeket jól kell ismerni és nem alkalomszerüleg megtanulni, mikor éppen szükség van rá, a közélelmezés, a hadviseléssel összefüggő száz és száz tevékenység régi gyakorlatot és teljes jártasságot igényel. Ezért avatkoztunk bele a jelöltek vitájába. Lehet valaki kiváló árvaszéki ülnök, de ez nem elég ahhoz, hogy egy járás közigazgatásának vezetésére, piáne a háború alatt képesnek és alkalmasnak tartsuk, miután soha sem működött szolgabirói hivatalnál és nem volt alkalma gyakorlatot szerezni. Mi sem csinálunk párti kérdést a vármegyei választásnál, Luby Gézát ugyan kifejezetten a munkapárt támogatja, (hogy milyen politikai hátsó gondolatokkal, azt már ők tudják) de azért ő is a függetlenségi párt tagja, jeszenszky Bélát sem azért támogatják, mert ő is párt hivüflk, hanem mert meggyőződésünk és minden tárgyilagosan és elfogulátlanui gondolkozó, belátja és elismeri, hogy 17 évi szolgabirói gyakorlata,
