A Szatmári Országos Tűzoltó Kongresszus Lapja, 1908 (1-2. szám)
1908-08-15 / 2. szám
Szatmár-Németi, 1908 augusztus 15. 2 Szombat. Á SZATMÁRI ORSZÁGOS TŰZOLTÓ KONGRESSZUS LAPJA AZ ORSZÁGOS TŰZOLTÓ-SZÖVETSÉG XVII. KONGRESSZUSA ALKALMÁBÓL KIADOTT EMLÉKLAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tűzőrségi laktanya, emelet. Telefon: 64. Felelős szerkesztő : THURNER ALBERT. Megjelenik augusztus 14., 15., 16.-án. Egyes szám: 10 fillér. Gróf Széchenyi Ödön pasa levele a szatmári kongresszushoz. Tisztelt Parancsnok Ur! Folyó hó 15.-ről kelt nagybecsű levelét véve, leghálásabb köszönetemet fejezem ki a rendkívüli szives meghívásért, végtelen sajnálom, hogy a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség XYII. kongresszusán meg nem jelenhetek, miután jelenlegi sok tiszti teendőim itt tartóztatnak, de dacára annak, hogy e testvér nemzet földjén tartózkodom, messze édes hazámtól, augusztus 14—17.-én gondolataim, szivem legmélyebb érzületeim önöknél, kedves bajtársaimnál lesznek. Legforróbb hazafias üdvözlettel, maradok tisztelt parancsnok, Konstantinnápoly, 1908 július 28.-án. tisztelő baj társa Gróf Széchenyi Ödön pasa, Török császári táborszernagy, ő Császári Felsége a Szultán hadsegéde, az Ottomán tűzoltó ezredck főparancsnoka.--------------------------------------A tüzbiztositó társaságokról. Valahányszor a tűzbiztosítás kérdése bármelyik formájában fölmerül, mint Deus ex machina, innen is, onnan is előkerülnek a biztositó társaságok láthatatlan szellemei, hogy az ő sajátos üzleti érdekeiket netán sértő mozgalmat még csirájában elfojthassák, de legalább is a nekik oly bőségesen rendelkezésre álló eszközökkel, és a legmagasabb körökig felérő befolyásuk latbavételével ellensúlyozzák. így volt ez akkor, amidőn Plósz igazságügy minisztersége idején a kormány a biztositó társaságok » megrendszabályozásál« vette tervbe. E tervbe vett „megrendszabályozás“ alatt ne méltóztassék valami túlságosan szigorú, s a biztositó társaságok létalapját fenyegető mozgalmat gondolni, mert főlényegében mindössze arról volt szó, hogy a nálunk nem kis számban eredményesen (már mint nekik eredményesen) működő külföldi biztositó társaságok is kötelesek legyenek alaptőkéjüknek itt kötött üzleteikkel arányban álló részét magyar állampapírokban és magyar értékekben elhelyezni, s ezzel közvetve oda hatni, hogy a külföldi börzemanőverek által Magyarország hitelének rovására mesterségesen leszorított magyar értékek árfolyama, s ezzel az ország hitele emelkedjék. És ezen, a magyar állami reform szempontjából annyira fontos, s a biztositó társaságok üzleti érdekeit károsan egyáltalán nem érintő mozgalomnak sem lehetett sikere, s a külföldi és hazai biztositó társaságok által egyértelemmel folytatott ellenmozgalomnak sikerült keresztül vinni, hogy a képviselőház bizottsági tárgyalásain is keresztülment törvényjavaslatot a kormány — a biztosítási ügyekben korábbi tisztségei révén szaktekintélynek elismert néhai Hegedűs kereskedelmi miniszter befolyására — visszavonta azon a címen (és egész komolyan ezen a címen), hogy a törvényjavaslatra nézve még nem volt alkalmunk nyilatkozni a — kereskedelmi és iparkamaráknak De volt ennek az ügynek nem kevésbé érdekes folytatása is! A nagy késedelemmel meghallgatott kereskedelmi és iparkamarák a törvényjavaslatban lefektetett elveket nemcsak helyeselték, hanem azok mielőbbi megvalósítását is kívánták fölterjesztett véleményeikben, ám ezek a vélemények a néhai kereskedelmi miniszter fiókjából bizonyára kiselejtezésre kerültek, mert foganatjuk nem lett, nem annál kevésbé, mert a magyar országos tűzoltó:szövetség elnökségének alel- nöke, Óvári Ferenc dr. orsz. képviselő révén sikerült időközben a törvényjavaslatba oly intézkedéseket is fölvétetni, melyek a lűzbizto- sitó társaságoknak tűzvédelmi célokra való megadóztatását tartalmazták. Azóta évek teltek el, de a törvény- javaslat a maga portemetőjéből többé elő nem került. De menjünk tovább! Budapest székesfőváros közönsége a széktelen fővárosnak világvárossá fejlesztésében odáig jutott, hogy még nem kamatozó befektetéseit is már csak százmilliós kölcsönökkel tudta eszközölni, s gondolkozóba kellett esnie előbb-utóbb a fölött, miként háríthatná a költségvetésében évről-évre megújuló, s több millióra rugó terheket, melyeket részben az államhatalom, részben más faktorok, részben a maga rövid látása rakott vállaira, azoknak, a kiket ezen kiadásoknak födözete tulajdonképen megilletne. A sok szalmaszál között, mely felé a mentőakciót vezetők kapkodtak, nem volt nehéz fölfedezni a biztositó társaságoknak az áradat fölött biztosan úszó gerendáját. Nosza, kapva kaptak rajta. De hogy is ne? Budapest székesfőváros eltekintve azon tekintélyes összegektől, melyeket saját objektumainak tűz- ellen biztosításáért fizetett, még a maga tűzoltóságának fenntartására is, évente elköltött fél millió koronát, anélkül, hogy ezzel szemben egy fillér bevétele lett volna. Ezt a félmilliónyi deficitet Szembeállítva a biztositó társaságoknak éppen a tűzbiztositási üzlet révén mutatkozó, s a legmerészebb üzleti reményeket is messze túl
