A Szatmári Országos Tűzoltó Kongresszus Lapja, 1908 (1-2. szám)
1908-08-15 / 2. szám
T % LH Tb Szatmár-Németi, 1908 augusztus 16. 3. szám. Vasárnap. Á SZATMÁRI ORSZÁGOS TŰZOLTÓ / ■ ft KONGRESSZUS LAPJA. AZ ORSZÁGOS TŰZOLTÓ-SZÖVETSÉG XVII. KONGRESSZUSA ALKALMÁBÓL KIADOTT EMLÉKLAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tüzörségi laktanya, emelet. Telefon: 64. Felelős szerkesztő : THURNER \LBERT. Megjelenik augusztus 14., 15., 16.-án. Egyes szám: 10 fillér. A tűzoltók a humanitás szolgálatában. Irta: Dr. Fechtel János. A humanitás eszméje a maga fenségének egész jelentőségében talán a gyakorlati élet egyik terén sem bontja ki embervédő szárnyait oly hathatósan, mint a tűzoltói intézményben. A humanitás géniusza évezredek előtt a történelem derengő homályában született az Isten gondviselő leikéből. És ez a Géniusz mint az emberiség erkölcsi nevelője, — a világ műveltség tanítója, — a világosság fáklyájával jobb kezében megindult hosszú, a világ végezetéig tartó útjára. Ez az ut mindig nehéz, rögös volt s ma is az. Az emberek, ha a távolban feksillanni látták a jó Szellem szövétnekét, széjjel szaladtak s rejtett barlangokban kerestek menedéket a fénysugarak elől, — féltek a terjedő világosságtól s reszkettek a gondolatra, hogy egy szikra behullik a szivük mélységébe s ott tűzet gyújt a kietlen pusztaságban. Ám a Géniusz nem riadt vissza a jéghideg világ durva fenézegetéseitől, hanem végtelen türelemmel, szilárd léptekkel haladt tovább és mindig tovább töretlen ösvényeken, mert élt lelkében a tudat, hogy majd eljő az idő, a mikor a halavány nyomokon hatalmas országutak fognak kibontakozni, amelyeket virágerdők fognak beszegni, ahol a cul- tura súlyos társzekerei az emberiség boldogulásának teremtő eszkö- zeit, az eszközök munkájának drága kincseit fogják tovább szállítani támadó és eljövő, a távolban már szemmelláthatólag nyüzsgő milliók számára, akik majd istenien finom műveltségükkel lázas, ideges hevü- léssel tovább folytatják, építik az utat a természet legtitkosabb törvényeinek tárháza felé, — ahol a látóhatár korlátái egymás után porba hullanak, — mint a köd elfoszla- nak s a fürkésző népóriások a végtelenbe látó szemekkel beletekintenek. De addig ?! Mikor lesz meg mindez ?! Akár mikor, de egyszer meglesz! Hiszen az örökkévalóságban, — az egymást gondviselésszerüen felváltó népek, népcsoportok, nemzet egyéniségek életében évszázadok, évezredek mit számítanak? Az egyik megy. a másik jön. A teremtő világkormányzó Istenség örök tervek szerint rendelkezik velük. A szerepeket mindeniknek végtelen bölcsességgel kiosztja s ha a szerep le van játsztva, — el a színpadról, bárki, bármi is legyen az. Ennek igy kell lennie. És mi mégis csodálkozunk ezen. Nem foghatjuk meg, miért kell változnia egy világrendnek, — eltemetkezniök fejlett államoknak, szétzülleniök kifejlett társadalmaknak. Tehát a Géniusz bizalommal néz előre és tövisről-sziklákra is lépve, missióját rendületlenül teljesíti. Nemsokára a vad-rengetegek ritkulni kezdenek,,a zúgó vizek biztos mederbe szorulnak, a hegyek keblei kitárulnak, tartalmukból művészetek táplálkoznak, gázrtág kincs- halmazaikon a erősödő humanitás szivárványa bűvüs szinvegyületben ben ömlik szerte. Az orkánokból fékezett viharok lesznek, amelyek már vad kéjjel nem rombolnak, csak a levegőt tisztítják, frissebbé, üdébbé alakítják. Ä történeti korok megjelennek s csodás szabályszerűséggel egymásba kapcsolódnak. A derengő homály, mint az óceán sürü köde a sugárzó nap érintésére, — szakadozni kezd, — s foszlányait messze ragadja a rep- penő széí. Jő a történet reggele az ókor. A nép hangyaszorgalommal dolgozik, verejtékezik a humanitási templom építésében s végében egy Isten viszi a humanitás győzelmi jelét, a keresztet a Kálvária ormára. Es a koponyák hegyén a Humanitás napja déli fényben tündöklik s a világ minden zugának megvilágítását megkezdi és diadalmasan folytatja ; — a Géniusz most már gyorsabb léptekkel tör előre a tökéletesség közelben sejtett célja felé, köréje csoportosulnak a rajongó emberek, fáklyáját égi villám kévékkel cserélik fel s szárnya alá csoportosulva a haladás titkaiért az egek erősségeit ostromolják. így telnek ismét évszázadok küzködésben, az általános közerkölcsök színvonalának a humanitás szellemében való ember feletti eme- lésgben, a világ morális képének lassú, de biztos átfestésében. Vitatkoznak, könyvtárokat Írnak, fényes beszédeket tartanak, vértengereket ontanak a humanitás szent nevében. S ma ? ? Ma már a Géniusz idegesen tekint maga köré s aggodalommal arcán reszketve szemléli az ő szent nevében űzött tulhajtásokat. Mindegy! Ez sem visszafejlődés, semmi rossz nincs benne, csak egy kis túlzás. Mégis jobb, mint a barbárságnak szeliditett tormában való garázdálkodása. Ám a Géniusznak még sok tennivalója van az emberben élő vadállat megfékezésében, láncra verésében. Sokat ért el a Humanitás, de nem mindent! Még sok dolga akad! Ám a sikerek fényes sorozatának megbecsülésétől és méltó elbi- rálatától el nem zárkózhatunk, sőt véleményem szerint ' a 'bírálat, az elismerés hangjai az emberiség közjavára kötelességünk. A Humanitás jegyében született soknemü intézmények között a mai élet és boldogulási viszonyok között talán a legelső helyek egyikén áll a tűzoltói szervezet, melynek jelentősége sokkal nagyobb, semhogjr azt az emberiség haladását vizsgálók az első tekintetre észrevennék. Úgy kell tartanunk, hogy a tűzoltóság a Humanitás elsőrendű teremtménye, a humantás géniuszának teljes diadala, mert az ember mindent uraló önszeretetének, határok nélkül való önzésének kegyelemre való meghódolása a közjó a szó égi értelmében vett felebaráti szeretet előtt, es a világokat átalakító meghódolás becsét óriási arányúvá teszi, az önkényt és senkire reá nem kényszeritett megadás. A tűzoltó a vészsip hangjára, felszereli magát s felkeresi önkényt a legveszedelmesebb pontokat — felebaráti szeretetből s ott a maga veszedelmével, vére hullásával mutatja be a legszebb áldozatot a modern Humanismus szellemének. Jutalmat nem vár, nem várhat, csak sebeket, vagy halált. Éppen ezért én a tűzoltói intézményt teljes erőmből magasztalom s * hiszem, hogy a humanitás géniusza már ekkor sem tette meg hiába évezredeken át folytatott küzdelmes, óriási útját a sötétség régióiból a legújabb kor világosságáig,
