Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)

1905-06-07 / 70. szám

1905. junius 7. SZATMÁRI NAPLÓ 3 — Fillér-bál. F. hó 14-én, szer­dán este a Kossuth-kerti kioszk ösz- szes helyiségeiben társas-vacsorával j egybekötött tánczvigalom rendeztetik, | a Fillér-egylet javára. Mint halljuk a mulatság iránt az érdéklődés oly nagy, hogy ezen mulatságot a szezon leg­sikerültebb estéi közé sorolhatjuk. A kis rikkancs. A kis Gyurikáról szól az ének a kis merész és vállalkozó szellemű urfiról. Valami csintalanság mindég szüle­tik agyában, a mi a felnőtt embert csodál­kozásra és nevetésre készteti. Tegnap dél­után Tibor barátjával összeszedte a papá­jának halomszámra érkező régi újságszámait, a levélprésben gondosan inegsimitotta s egy pár perc múlva a nevelőnőtől meg­szökve, az utcán kiabált: — Pesti újság rendkívüli kiadás. Egy szempillantás alatt elfogyott a halom újságszám s az élelmes gyerek 17 darab 2 fillérest csörgetett markába, melyért vehetett cukrot és kötelet — a hintához. — A hétköznapi munkaidő és a vasárna munkaszünet. A Ma­gántisztviselők Országos Szövetsége a napokban két fölterjesztést intézett a kormányhoz. Az egyiket Tisza István gróf miniszterelnökhöz, mint belügy­miniszterhez. A felterjesztésben a bel­ügyminiszter sürgős intézkedését ké­rik azon visszásságok megszünteté­sére, hogy a vidéken a közigazgatási hatóságok még mindig nem ellenőr­zik, hegy az ipari és kereskedelmi irodákban vasárnap egész napon át szüneteljen az irodai munka. A má­sik fölterjesztés Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszterhez van in­tézve és bemutatja az április hónap 16-án megtartott naggyülés határozati javaslatait, — mely szerint a Szövet­ség ragaszkodik a kivétel nélkül való teljes vasárnapi munkaszünethez, s kívánja annak akként való törvénybe iktatását, hogy a munkaszünet tartama legalább 36 óra legyen, mely kezdőd­jék szombat este 8 órakor és vég­ződjék hétfőn reggel 8 órakor. A hét­köznapi munkaidő szabályozására nézve megállapítani kívánja, hogy ez leg­feljebb 8 óra legyen. Templomszentelés. Fernezelyen folyó hó 4-én, vasárnap szentelte fel Pemp Antal pápai praelatus-kanonok az ujjonan épült róm. kath. templomot. — Óriási tűzvész Tatárfal­ván. Tatárfalván tegnap nagy tűz pusztított. A veszedelemnek 7 ház, összes melléképületekkel s számos szarvas- és apró-marha esett áldoza­tul. A tűz Csató István gazdálkodó házában keletkezett s csak a szorgos mentési munkálatoknak köszönhető, hogy a vész az óriási szélben na­gyobb arányokat nem öltött. A kár igy meghaladja a 15000 koronát, mely összeg azonban csak kis rész­ben fog megtérülni biztosítás révén. A tűzvész oka eddig ismeretlen. Nyomdászok mulatsága. Az ólom­betűk derék katonái, a betűszedők, a kik névtelenül bár, de együtt harcolnak a kul­túra szolgálatában, a legszámottevőbb ele­mekkel : fárasztó, nehéz munkájuk közben egyszer-egyszer időt szakitenak maguknak ahhoz, hogy vigadjanak, szórakozzanak. E nagyszabású táncmulatságot városunk­ban julius 16-án tartják meg. Népünnepély. Nagysomkuton a nép­kertnek megnyitása alkalmával az ifjúság, zene, szavalat, ének, tánc stb. versenyek egybekötésével jótékouycélu népünnepélyt rendez. — Halál a vonaton. A tegnap este Budapestről Szatmár-felé robogó személyvonaton tragikus esett történt. Nagy-Káta és Szolnok között, egyik harmadosztályú kocsiban egy munkás­asszony hirtelen rosszul lett és pár perez alatt kiszenvedett. Valószínűleg szivszélhüdés érte. Az utasok meg­rántották a vészféket és a vonat nyílt pályán megállt. A halott asszonyt Szolnokra szállították, hol ez ideig kilétét még nem tudták megállapítani. Táncmulatság. A tunyegi egyház­tanács 1005. juniue 12-én, azaz pünkösd másodnapján d u. 7 órakor az uj iskola termében az ev. ref. egyááz javára jótékony- célú zártkörű táncvigalmat rendez. Belépti- dij : Személyjegy 1 Í<, családjegy 2 K. — Harminc nyúl. A Pannónia ká­véházi törzsasztalhoz egy vidéki gentry fin vetődött. A vadászkalandjait beszélte el a társaság általános élénk ásitozása közben. Iszonyúan nagyokat mondott a derék gent- tleman. Aztán hirtelen nagy kedvvel neki­fohászkodott: — Na még a tetejit, nem is mondtam el. Mikor is történt. Tán egy esztendeje. Az ispánnal klin jártunk a kukoricásban s hogy sokat ne mondjak, tiz perc alatt harminc nyulat lőttem össze. Egy vén bohém belekapaszkodott a szóba: — Nézze öregem. Én sohase lőttem nyulat. Nem tudom, szükséges-e becsület­szóval bizonyítanom, hogy puska se volt még a kezemben. De ha arról van szó, hogy hazudni kell, no hát azt mondhatom, hogy hatvan nyulon alól nem adom. — Elfogott betörő. Nyisztor János gör. kath. esperes lakásán Felsőbányán az alatt, inig május hó 25-től 28-ig tá­vol volt, Babás Vaszali nevű, gardánfalusi illetőségű hetes szolgája álkulcsokkal fel­nyitott szekrényekből és asztalfiókokból bankjegyekben és tallérokban 1200 koro­nát s ezen kiviil többféle ékszert, úgymint 3 aranyórát, karpereceket, melltűket, gyű­rűket stb. lopott ki. A város rendőrkapitá­nyának, Babás konok tagadása dacára, sikerült az összes tárgyakat és a készpénzt teljesen előkeriteni. A r.-kapitány mindent átadva elismervény mellett a tulajdonos­nak, a tettest a nagybányai járásbíróság­hoz kisértette be. — A legkitűnőbb Müncheni Bajor fekete ser, minden szombaton és vasárnap a rendes kőbányai seren kivid a „Honvéd Sörcsarnok“-ban lesz kimérve a mit a ser­kedvelőknek ez utón adunk tudomására. Jutka néni válasza Kati néninek. Édes Katám lelkem! Tudom, annyira csodálkozol e levelemen majd, hogy örökké pergő nyelved megáll az ámulattól. Pedig ez, ugy-e, édesem — olyan esemény, mint mikor a nap megállóit Józsua felett ? Bocsáss meg merészségemért és ne kívánd vesztemet, mert oly nagy áldozatra kérlek: hallgass el pár pil­lanatra. Hadd beszéljek én most egy nehány szót nyugodtan veled. A szerkesztőnek Írtál s én vála­szolok. Megütközöl ezen? Ne tedd azt! Tudod édesem, annyi szegény­nek a dolga. Az üzlet, a szerkesztés, hangversenyek, színházi kritikák . . . meg a jó Eg tudja még, hányféle . .. Bizony nem csoda, ha nem végzi mindezt minden kifogás nélkül. Te pedig, édes Katám, ne is kívánd, hogy válaszoljon soraidra. Hiszen, ha plety­kásnak nem neveznél; aztán meg, ha ígérnéd, hogy nem haragszol meg érte megsúgnám, mit mondott nékem... Már látom, milyen kiváncsi vagy! Nem fogsz haragudni ? No jó! Elmondom. Azt mondta bizony az a csúnya fiú, hogy sokszor — terhére vagy ... Fél az áldott jószág, hogy a te pletykáid miatt — Ő kerül a bajba. Igaz, hogy elvből nem párbajo­zik, de, szereti a nyugodt, zavartalan életet. És nem szereti, ha simogatják... Aztán meg — gyerek az még lelkem. Tudod — isten bizony’ — elpirult, mikor a csudarabbiró!, meg az örökösről szóltál neki. Amikor a nagybotu, kis embert említetted, — el­takarta az arcát. — Amikor pedig szellemdus leveled azon részét ol­vasta, ahol egy ábrándos ifjúról szóltál, aki kezét nadrágja zsebébe mélyesz- tette, kifakadt: Ez a Kati néni nagyon szem­telen ! . . . .... Hát ilyen gyerek az. Igaz, hogy neked Katám édes, kissé tulmerész a fantáziád. De hogy merészel ő elpirulni? Méltó felindulásodban bizonyára azt fogod mondani: — Hát akkor ne szerkesszen!... Ezt ugyan mondták már mások is. De a te beszédeden is elpirultak már mások is . . . Ne piríts hát rá és a többiekre sem többször. Hász’ ott lakik még szomszé­dodban a jó öreg, süket Manci néni. 0 hálás publikum. Hálásabb, mint az — olvasó-közönség. Panaszold el neki bubánatodat. És felejtsd el — örökre a nyilvános szereplést. Tudom, édesem, hogy fájdalmat okoztam néked. De, hiszen ismered a gyöngémet már, szeretem az — igaz­ságot. Gyüjtsd össze e felett hullatott keserű könnyeidet, küldd el hozzám és én örök emlék gyanánt fogom azokat megőrizni. Addig is szívből üdvözöl és jobb erkölcsöket kiván néked őszinte barátnőd: Jutka. TÖRVÉNYSZÉK. — Ártatlanul meghurcolva. Általá­nos feltűnést keltett három év előtt Nagy­bányán az a bűnvádi feljelentés, melyet a Calasantis Szt. József Bányatársulat bérlői: Ince Testvérek a bányának 28 éven át volt művezető igazgatója: Marosán Athanász ellen megindítottak, 40,000 korona elsik- kasztásával vádolván őt. E szenzációs bű­nügyben a vizsgálat rendkívül hosszas ideig tartott s utolsó felvonása f. hó 2-ik nap­ján játszódott le a helybeli kir. törvény­szék előtt tartott tárgyaláson. A vádat a kir. ügyész, feljelentőket dr. Szaitz László budapesti ügyvéd képviselte, Marosán At- hanászt pedig dr. Dragos Theofil helybeli ügyvéd védte. A törvényszék a védő be­széde hatása után, melyben a vád összes adatait s a szakértők véleményét pontról- pontra a megcáfolta. Marosán Athanász ellen az eljárást megszüntette és feljelen­tőket vélt követelésükkel polgári perre utasította.

Next

/
Thumbnails
Contents