Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-11 / 71. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. junius 11. tegye egész lényünket e csudás ünnep szent magasztossága. Csak erős akarat kell hozzá s ez könnyen meglehet. Legyen is! És ebben a hitben üdvözlünk téged poétikus szép ünnep, piros pünkösd napja, kihivatva nagy átformálni az emberilelkeket; erőt bátorságot és bizalmat öntesz a bátortalanokba; bevilágítod a gyarló emberek elméjét, — biztató sugarat vet az egyedüli helyes útra, melyen minden igaz embernek haladnia kell j Tornavizsgák után. Szatmár, junius 11. Az elmúlt napokban az ev. ref., ma pedig a kir. katli. főgimnázium ifjúságának tornavizsgája alkalmával tapasztaltak tettek illetve tesznek fényes tanúbizonyságot arról, hogy ifjainkban még hamisítatlanul csörgedez a fajtiszta vér; izmaik nem elpetyhüdtek ; idegeik nem lazák. Felemelő érzéssel regisztrálhatjuk, hogy városunkban e két jó hírnevű, tanügyi kívánalmak tekintetében magas színvonalon álló intézete —tetterős, az élet viharaival megküzdeni biró férfiakat nevel tanítványaiban. Dicsérendő és az ifjak által soha meg nem hálálható munkát végez e két intézet. Legyenek is rajta, hogy fiatalságunkat mindenkor helyesen neveljék úgy testileg, mint szellemileg, hogy mindvégig a helyes utón haladhasson az ifjúság, azon az utón, mely egy nemzet boldogulásához, fejlődéséhez elvezet. Ha a fiatalság, testét és szellemét egykép műveljük, akkor feltétlenül megmentjük az erkölcsi romlástól, a társadalom, a nemzet, az állam számára. Kedvel- tessük meg és szoktassuk hozzá mindahoz, mely elvonja az elsatnyulástól, megmenti a fásult egykedvűségtől, föltartóztatja a züllés utján. Néhány év ellőtt felette nagyérdekü akciót indított az Arad-Vidéki-Tanitó-Egy- let, mely mozgalom lényege az ifjnság er- kölssének megóvására irányult. E nagyszabású akció, mely azóta országos jelleget öltött, azt célozta, hogy ifjúságunk nevelését lelkiismeretesebb és szigorúbb alapokra kell vezetni, mert csak Így van reményünk, hogy egy szilárd erkölcsű, inegingathatlan erkölcsi és erősen hazafiasérzelmü nemzetté tömörül ifjúságunk, a jövő nemzedéke. A feladat itt természetesen a szülők után elsősorban a tanárokra vár azokra a fenkölt gondolkodású, hivatásukért rajongó férfiakra, kik pályájuk fontosságát kellően értékelni tudják; kik ama nagy komolyságot, nemes és humánus gondolkodást igénylő foglalkozási körben, melyet betöltenek, nem pusztán a létfentartásuk érdekében kényte- lenitő felületes tanítást, hanem a hivatásukkal járó nehéz felelelősséget, igaz önzetlenséget tekintik kötelességüknek. Valóban egy nemzet helyes céltudatos, egészséges szellemi és anyagi fejlődésére felette fontos tényező, hogy a társadalom milyen irányban, minő rendszabályok mellett nevelődött. A fiatal generáció alkotja a későbbi társadalmat, a jövő nemzetet. Ezért kizárólag az ifjúság korekt nevelésétől függ ez ország jövője. Ez okból kell megfelelő méltánylás sál vennünk mid olyan szabályrendeletet, melyiyel valóban erkölcsösebb irányba terelődik az esetleges laza, felületes és figyelmen kívül hagyott ifjúsági nevelés. Fölösleges behatóbban vitatni, hogy a gyermek, a fiatalság lelke rendkívül fogékony a külső hatások iránt, hamar vésődnek emlékezetébe a látott és hallott dolgok, a mik mélyebb nyomot hagynak aztán leí- kiiletében. így nem csodálható, hogy a tudatlan, zsenge fiatalság helytelen, káros irányban nevelődik, miért is. mint már jeleztük, rá kell szoktatnunk mindarra, a mi a testet és szellemet edzi, üdíti és élénkíti, tehát a mik a fejlődést minden tekintetben elősegítik; ! pl. jó könyvek olvasása, szabadban való gyakoribb tartózkodás, tornázás, nem ártalmas sportok művelése. ** Az ifjúság ily módon nem veszíti el élete tavaszán azt a bajos, kedves zománcát, mely e korban disziti életét; nem veszíti el a fiatalság kedélye frisseségét, élénkségét, mozgékonyságát és találékonyságát, nem lesz ifjú aggá, kora-vénné, renyhévé. Az ifjúságnak ez irányban való nevelése nehéz, — de magasztos feladat. És e nehéz de magasztos feladatnak mindkét gimnáziumunk tanárai derekasan megfeleltek. Teljes mértékben átérezték az ifjúság nevelésének erős kötelességét, nagy értékét és kiváló fontosságát. Céltudatos, humánus és hazafias munkát végeztek. A szülőkre hárul csak a kötelesség, hogy őket e nemes munkájukban a jövőben még fokozottabb mértékben, hatalmasabb arányokban haladhatunk majd egy nagy és nemes cél felé! Szatmári Napló. Székely Miklós ur, lapunk eddigi szerkesztője a mai naptól fogva, egyéb elfoglaltságai miatt — a szerkesztésről lemondott. Amidőn ezt lap nb. olvasóinak tudomására hozom, nem mulaszthatom el, hogy Székely Miklós urnák önzetlen fáradozásaiért őszinte köszönetét ne mondjak. Tisztelettel: Újvárosi Sámuel, a „Szatmári Napló“ tulajdonosa. Maradj velem. Gyámoltalan dereglye lelkem Vergődve küzd a habokon. Ne hadd elveszni a viharban, Vagy ismeretlen pariokon. Lecsendesül puszta igédre A köröttem dúló elem . . Ég küldötte remegve kérlek: — Maradj velem! — nagyon törik oda magukat a népek. A jegyző, ur az többet tud, ott van nála a sok irás, a mi most gyütt Pestrül. Másnap az öreg Galambos beállított a jegyzőhöz és töviről hegyire elmagyaráz- tatott magának mindent az amerikai útról. Nagyon meg volt elégedve mindennel, amit hallott. Szépen megköszönte a jegyző ur szívességét és elballagott az alsó végre, ott lakott az ő komája Gerendás Lencsés István, meg a veje Mázsa Marci. Számos családja volt mind a kettőnek és csak úgy nyomorogtak ők is ezen a földön, mint a kutyák, akik gazdátlanok és senki nem szereti őket. Gerendás Lencsés István módos ember volt valaha, de egyszer bajba került a törvény előtt, amiért a fia kezet emelt a szolgabiróra, aki beválasztáskor jött a faluba rendet csinálni. Nagy pör támadt ebből, minden oldalról zaklatták a komát, az ügyvéd, a jegyző az adóra megekzekválták, hogy a szolgabirö, kedvében járjanak, mégis elcsukták a fiát másfél esztendőre és ezalatt tönkre ment a gazdaság. Mikor haza jött a fiú Újvárról, megvette már a félszeszsziót árverésen a boltos. így aztán Gerendásék is zsellér sorsra, napszámos kenyérre jutottak. Galambos elmondta nekik, mi járatban járt a jegyző urnái és elmagyarázta nekik, hogy még a nagyurak is pártolják őket, ha itt hagyják a Nyírséget, ahol nem adják meg a munka árát és elmennek a tengeren túlra, ahol bizony megbecsülik a dolgos magyar munkás kezet. — Messze van innen Amerika, fejezte be az öreg a magyarázgatást, de rosszabb ott se történhetik velünk az éhenpusztulás- nál. Igaz, hogy jobb lenne a nyírségi buckák alatt aludni az örök álmot, de ki tudja, hátha odaát mégis sok pénzt kei es az ember és akkor szerzünk valamit. Lehet, hogy igy van, ezt mondják az urak is és úgy gondolom, hogy most az egyszer nem hazudnak. Tetszett az öreg beszéde. Odajött közzéjiik két szomszéd is, a Juhász Péter meg a komája Fii Andris, a ki Boszniában is járt. Az utóbbi nagyon lelkesedett Amerikáért. — Novi-Bazárban, mondatta megös- merkedtem egy krobőttal, aki járt odakünn és szerecsen feleséget és négy egész telekre való pénzt hozott onnan magával. Aszonta, aki bírja a munkát és az ottani levegőt, akinek a szeme megszokja a sötétséget a bányában, az többet keres egy nap ott, mint itt három hét alait. Hát én kimegyek. Szó, szót követett, tanácskoztak még két-három napig, aztán öt család jelent meg a jegyző urnái, hogy kikérjék a pak- szust. Öt meglett, szálas magyar állt pironkodva, lesütött szemmel a jegyző urelé, mintha valami rosszat tennének, mintha a szivük hasadna meg a pakszuskérés könyörgő hangjában és a jegyző ur rájuk se nézett, csak ezt mondta: — Hát fizet mindenki két korona 70 fillért. Két hét múlva jöjjenek el a pakszu- sért és hozzák el a pénzt. — Szívesen, mondták az atyafiak. Két hét múlva megjöttek a vármegyétől a pakszusok, leszúrták a pénzt és hozzáfogtak a kis holmik eladásához. Nem sokat alkudoztak a vevőkkel, ágyat, párnát, asztalt mindent eladlak, ahogy kérték a vevők, mert minek kell a sok lim-lom bútor a nagy útra a tengeren. Majd szereznek odaát többet is, jobbat is. Pünkösd előtt való szombaton hígultak útnak. Néhány ösmerős asszony a gyerekeikkel kisérte ki őket a vasúthoz és a meglett szomorú férfiak nyugodtan, hidegen bámulták a falu tornyát, amely a seFEHER MIKLÓS gépgyár részvénytársaság. BUDAPEST, Külső Váczi-ut 80. szám. Ajánlja magy. kir. államvasutak gépgyárában készült csépiőgarniturákat, kazalotokat stb. továbbá „saját gyártmányú“ tolókerekes rendszeres vetőgépeket és más gazdasági gépeket. lokornobiiok és gőzcséplőgépekben az ország Lokornobiiok és gőz- csépiő-gépekre csereüzletek köttetnek, Keáifczo árat előnyös fizetési feltételei Kiváltaira felvilágosítás azonnal és díjtalan adatik.
