Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-18 / 73. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. junius 18. Egyszerűbben kell nevelni a gyermeket, nehogy túlságos igényeket tápláljanak ! Kivándorlók pusztulása, Az utóbbi időben a lapok több Ízben hirt adtak arról a tömeges pusztulásról, a mely kivándorló honfitársaink sorát az amerikai aczél- és vas-gyárakban megtizedeli. Évek óta megszámlálhatatlan áldozatot nyelnek e gyárak olvasztó kemenczéi. Egy részük baleset folytán jut abba az újkori pokolba. Szűk átjárókon kell a munkásoknak az izzó környékü kemenczék fölött dogozniok. Egy elhibázott lépés, egy kis szédülés, a melyet a főicsapó hőség gyakran okoz, elég ahhoz, hogy a munkás egyensulyt vesztve, lebukjék a lángok közé. A támasz nélkül maradt család — ha a szerencsétlen magával vitte az uj világba, — valami nyomorúságos, néhány forintnyi kárpótlást kap, amely talán egy hétre megmenti az éhenhalástól az özvegyet és az árvákat. Ha ellenben a férfi egyedül vándorolt ki; s a család itthon várja epedve a messzi földről érkező hirt és pénzt, senki sem törődik azzal, hogy az ittlevők tudomást szerezzenek a rettentő szerencsétlenségről. Tehát várják napról-napra, hónap- ról-hónapra az amerikai küldeményeket — várják hiába. , Hajmeresztő tudósításokat olvasunk arról, hogy mikép pusztultak el a kivándorlók, újra fölmerül mindnyájunk előtt a kérdés: csakugyan annyira nehéz, sőt lehetetlen nálunk Magyarországon az élet, — valóban annyira meddő itt minden küzdelem a boldogulásrt, hogy évente e miatt száz meg százezer honfitársunk szívesebben kiteszi magát az Amerikába vándorlás és ott élés megszámlálhatatlan balesélyeinek, az ott leselkedő kínos pusztulásnak, semhogy itthon folytassa az élet harczát? Micsoda beteges őrültség, az a szenvedély, a mely annyi testvérünket kiűzi az ősi földről ? A feleletet megadják tapasztalataink. Érezzük, hogy a teher, a melyet mindnyájan magunkon horduuk, az élei terhe nehéz. Meg kell feszítenünk minden izmunkat, fokoznunk kell összes tehetségeinket, | láponunk kell reményeinket és önbizalmun- : munkát, ha összeroskadni nem akarunk. Még igy is megtörténik, hogy legnemesebb törekvéseinket megsemmisít a végzet. Sok milliónak közülünk éppen csak az sikerül, hogy végigküzdjiik a pályát a bölcsőtől a sírig s a mikor ide érkezünk, mivel sem vagyunk előbbre, mint kezdetben valánk. Csak keveseknek jut a taposó malom közbefutó lováénál, különb sors az anyagiak terén, t. i.: gyaradodás, vagyongyűjtés. így van ez nálunk, de igy de igy az egész világon. Mesés hírek kelnek szárnyra Amerika földjéről. Olyanok, a melyek dús kereset- j ről, anyagi .jólétről, élére hányt megtakarj- j tott tőkéről, és tudja isten, mi minden jóról zengnek hymnusokat. Azt senki sem vizsgálj, hogy a hírek közül hánynak for- | rása ered az olcsó munkaerőre spekuláló j vállalatok ügynökeinek irodájából ? Azt nem kutatja senki, mert nem is lehetséges, hogy Amerikában kintélő, a milliót is meghaladó i honfitársaink közül hányán adhatnak hirt boldogulásukról. Egy százaléka e nagy tömegnek 10,000 lélekre megy. Tartok tőle, hogy ennél több ott sem ért el az itthoni- ! nál különb sorsot. Tehát száz közül egy! Éz mégis mennek a vakok és álmodozók százezrei. Hát menjenek! Mi, akik itthon maradunk, mert úgy érezzük, hogy e földön kívül „nincsen számodra hely“, akiket a hűtlenek fajunkban, nemzeti erőnkben meg- gyengitenek: Isten áldását kérjük rájuk, hiszen nem tudják mit cselekeduek. De azt ne várják tőlünk, hogy tettüket magasztaljuk, példájukat követendőnek Ítéljük, emléküket tnlságosan tiszteljük: Mert, gonosz ember az, aki egy tál lencséért elcseréli hazáját! HÍRE K. — Az uj főispán. Mint a legutóbbi fővárosi lapokból olvassuk ő felsége az uj kormány belügyi tárcájának vezetésére vármegyénk főispánját Kristóffy Józsefet nevezte ki, még nem is vált factummá Kristóffy kinevezése, már is megindultak a kombinációk : vájjon ki lesz uj főispán ? Megbízható fővárosi forrásból arról értesítenek bennünket, hogy Szat- már vármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város főispáni székére Dr. Majos Károly belügyminiszteri osztálytaná- j esős, volt anyakönyvi felügyelő van kiszemelve. — Főúri esküvő. Teleki Domokos gróf ma vezeti oltárhoz Nagysomkuton Teleki Sándor gróf leányát: Edine grófnőt. Az esküvőre számos főúri család érkezett Nagysomkuíra. A polgári házasság kötés tegnap f. hó 17-én volt a községházánál, mig 18-án a róm. kath. templomban Vesz- prémy Sándor nagysomkuti plébános, a kastélzban pedig Kenessy Lajos kolozsvári ev. lef. lelkész fogja egyházilag a házasságot megáldani. Az uj pár nászúira ment. — Nyugdíjba vonuló tisztviselő. Jékei Károly az aranyérdem- kereszt tulajdonosa városi rendőr al- kapitány, a katonaügyosztály vezetője e hó 17-én beadta nyugdíjazás iránti kérvényét. Jékei Károly 1868-ban lé- pet a város szolgálatába és a tisztikarnak úgy korra, valamint szolgálati évre nézve a legidősebb tagja volt. — A város részvéte. A városi tanács pénteken tartott ülésében elhatározta, hogy József kir. herceg halála alkalmából az elhunyt családjához, úgymint Klotild özvegy főherceg asszonyhoz és József Ágost kir. herceghez részvétátiratott intéznek a város közönsége nevében. — Tisztikar választás a függetlenségi körben. A folyó hó junius 1-sején megalakult szatmári a függetlenségi és 48-as kör ma vasárnap délelőtt tartja tisztikar választó közgyűlését. A közgyűlés, melyen dr. Kelemen Samu városunk ország- gyütési képviselője is jelen lesz, a Vigadó nagytermében lesz d. e. 10 órakor. A gyűlés iránt általános az érdeklődés. — A szinérváraljai főszolgabíró sajtópanasza. Rozs József asztalossegéd a Népszava cimti lap múlt évi február 6-án megjelent számában a „hajsza“ cimü cikkében azt irta llosvai Gusztáv szinérváraljai főszolgabíróról, hogy egy Barbus Flóra nevű román napszámost a törvény kijátszásával — A fenséges ur nincs idehaza mostanában ? — Hát hogyne volna, hiszen éppen ott megy. Hát a királyi hercegnek adták a hálom forint borravalót. A kívánság. A nyolcvanas években József királyi herceg a Hortobágyon járt, tiizesvérü négy paripa kocsija előtt, jóképű, módos alföldi gazda a kocsis helyén. Nagy becsület érte, ő foghatott be a magyar királyi hercegnek. Csak egy baja van: erős pipás s hogyan állja ki a hosszú utón a koplalást? Nem is állotta; mikor már igen csiklandoti a szája a pipa után, hátra fordul nagy alázattal a kegyes szivü úrhoz s megköveti szépen, a hogy ilyen nagy embert illik, hogy engedje meg, hadd gyújtson rá. Megengedték néki, már hogy ne engedték volna; hiszen olyan alázatos volta kérése, meg olyan jóképű ember is volt. Mikor azután rágyújtott, még a lovak is vidámabban mentek. Hát még a gazdá- jok ! Mintha esztend5k“óta nem szívta volna, olyan jóízűen eregette a bodor fiistött. De nem is volt az ám valami közönséges dohány. Szagolgatta is a királyi herceg a rendkívüli zamatos illatot s egyszerre csak megkérdi a gazdát: — Miféle dohány ez? A jó ember körültekint; előttük senki, messze mögöttük a többi ur. De azért az óvatosság nem árt; tenyerét szája elé tartja, hogy lebbenő szél szavát el ne kapja s lassú, fojtott hangon odasugja a királyi hercegnek : Pszt! Szűz dohány! A királyi herceg, hasonló halkan: — Kínáljon meg belőle : — Tessék! s nagy titokban odanyujtja a királyi hercegnek a dohányzacskót. Most már azután ketten eregették a zamatos szűz- dohány füstjét. — Van-e barátom, valami kívánsága? — Van ám, kérem. — Mondja csak bátran, ne féljen semmit ! — Hát, kérem átossan, ha elmegy Bécsbe, meg ne módja a sógorának, hogy mit kapott tőlem. Vallomás, Édes, szerelmes, virágnyitó május volt. Virágzott az orgona. Halványlila fürtös virágaira rászáilottak a méhek és elhordták a mézet kicsi házaikba, édes illatukat felkapta a szellő, szertehordta a levegőben s ha véletlenül bohő, ábrándos ember járt arra, megdobbant az illattól, a virágtól a szive... Giziké éppen egy ágat hajtott le az orgonabokorról, mikor valaki megszólította. — Jó reggelt Giziké! Giziké úgy megijedt ettől a köszön téstől, hogy menten visszaengedte az ágat s csak egyetlen halványlila szirmocska maradt a kezében, de még az is a földre hullott, amikor odatette kis kezét erős kezeibe. — Maga ledobálja a virágait Giziké — szólt mosolyogva a férfi és lehajolta virág- szirmocskáért, aztán beletette Giziké kezébe. — Mert maga úgy ijesztgeti az embert . . ., — Én ? — kérdezte a férfi. Nem is tudtam, hogy még a köszöntéstől is meg szokoü ijedni Giziké. — Nem is attól . . . — Hát tőlem ? — szólt a férfi és megsimogatta a kis szirmocskát, melyet a leány ott tartott az ujjai között. — Nem is magától . . . ■ — Hát kitől ? Mitől ? Most csak valljon ! — mondta a férfi tréfásan s lehajotl, FEHER MIKLÓS gépgyár részvénytársaság. BUDAPEST, Külső Váczi-ut 80. szám. Ajánlja magy. kir. államvasutak gépgyárában készült csépiőgarniturákat, ka- zalozókat stb. továbbá „saját gyártmányú“ tolókerekes rendszeres vetőgépeket és más gazdasági gépeket. M till lokomobilok és gőzcséplőgépekben az ország leyiiagyoiib raktára. Lokomobilok és gőz- csépiő-gépekre csereüzletek köttetnek, Heávszö árai!, dőnyös fítítísi fíUíiílíH. Kívánatra felvilágosítás azonnal és díjtalan adatik.
