Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-07 / 60. szám
Szatmär, 1905. május 7. Vasárnap Második évfolyam 60. szám. FÜGGETLEN ÚJSÁG Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K Fel évre 4 K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve Egész évre 8 K Fél évre 4 K Negyed évre 2 K Negyed évre 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Éötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint ' / a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Helyet a nőnek. Szatmár, 1905. május 6. A jelen társadalmának megoldatlan problémái között alig van, mely oly nagy rétegében az emberiségnek keltené elénk és napról-napra fokozódó érdeklődést mint a feminizmus: Érdeklődést kelt nemcsak azért, mert leghatározottabban magánviseli a legújabb kor jellegét és oly kérdést feszeget, mely egészen a XIX. századig még soha fel nem merült, hanem azért is, mert az emberiségnek számra nézve túlnyomó osztályát, nagyobbik felét a nőnemet érdekli közvetlenül. Talán kissé vétettünk a szabatosság eilen, midőn a nők világszerte terjedő mozgalmát egy gyűjtőnév alá vettük. A nők mozgalmának, legnagyobb hullámverését, Oroszországban látjuk. Legelső ki nem speciális, de általános emberi jogokért sorompóba állott, az orosz nő volt. A legvadabb elnyomatás, a jognak, igazságnak legdurvább legkegyetlenebb elnyomatása leghamarább érlelte meg gyümölcseit. A zsarnokság elleni küzdelem leglelkesebb bajnokai a nők és el kell ösmerniink, hogy itt a feminizmus jogosultsága csakugyan elvitathatlan. Dal. Egy kék babos ruháról. Egyszerű, kék, babos ruhádban Tetszettél meg te énnekem: Egyszerű, kék, babos ruhádról Zengjen tehát ez énekem . . . Egyszerű, kék, babos ruháddal Hódítottál meg engemet: Egyszerű, kék, babos ruhádban Vallottad be szerelmedet . . . Egyszerű, kék, babos ruhádban Voltál a legdrágább nekem: Egyszerű, kék, babos ruhádat Még mostan sem feledhetem ! íimim Eleli. Apró történetek. A megérdemelt boldogság. Sokáig nélkülöztek. Nem kedvezett nekik a szerencse. A mihez fogtak, balul ütött ki. Pedig úgy szerették egymást. De a rossz anyagi helyzet kissé fanyarrá lehet mondani: rideggé tette házaséletüket. — Hiába, az emésztő gondok megtépdesik az idealizmus szárnyait. A férfi volt az erősebb. Megmaradt a hite, reménye és bizalma. Tudott várni, bár fájt neki, hogy az asszony vergődik mellette. És mit tehetett az erősebb ? Vigasztalta, bátorította a gyengébbet. És az Sokkal kevésbbé indokolható a nők társadalmi forrongása ott, a hol, különleges női jogok kivívásáról van szó. — Különösen Németországban kisérhetjük figyelemmel legjobban a feminizmus ezen. tulhajtását. — Egyenlő jogokat a nőnek, ez a német asz- szony jelszava, de csak csekély töredéke e jelszó követőinek hangoztatja e jelszó pedantját, egyenlő kötelességeket a férfivel! Mindkét ágazat a német feminizmusnak azonban olyan, mely helyét meg nem állja. Igazságtalan a nők törekvése akkor, ha egyenlő kötelességek nélkül egyenlő jogokat kíván, ha közmunkálatokban részt követel, — hogy közjogokban is részesülhessenek. Igaz, hogy a german feminista nő e természeteilenességen is segíteni óhajt és megoldást keresve, a férfiakat illető társadalmi kötelességeknek megfelelőt keres a maga számára. A férfi katonai szolgálatot teljesít? Helyes, nyújtson az állam nekünk is alkalmat, *iiugy a katonai fegyveres erőben helyet foglalhasunk! — mondja a német nő. Ott a kórházi szolgálat a katonai fehérnemű és egyéb ruházati cikkek készítése kényszeritessék minden asszony, hogy meghatározott időig ezeknél foglalatoskodjék. Mindezekből láthatjuk, hogy a asszony, mert szerette az urát, hát megosztotta a kevesebbnél is kevesebbet vele. Aztán fordult az idő, A szilárd hit, a szívós kitartás, a törhetetlen akarat diadalmaskodott. Jobb sorsba kerültek. Az idealizmus uj és szebb szárnyakat kapott. A hidegség, a fásultság szertefoszlott. Az érzelmek, miket a kíméletlen gond erőszakkal visszafojtott, elementáris erővel törtek ki belőlük. Most mutatták meg csak egymásnak, mit a keserves napokban nem mertek, nehogy tetézzék kölcsönösen fájdalmaikat, megmutatták, mennyire eggyé vannak forrva, mily tisztán, mily fenségesen szeretik egymást. Valóban boldogok voltak és ennek az igazi boldogságuknak igazán tudtakr örülni. És szólt a férfi: — Ugyebár, édes feleségem, mi megérdemeljük, hogy nyomor és nélkülözés nélkül élhessünk, mert isteni módon szeretjük enymást. És szólt az asszony: — Igen, drága uram, mi megérdemeljük e nagy boldogságot, mikor száz és száz ember pár él jóllétben és gazdagságban, de — szeretetlenül. A talált gyermek. Egy polgárasszony az est sötétjében egy kapu alatt fekete kendőbe burkolt csecsemőt talált. Nem sokat teketóriázott, mert hát sajnálta a nyöszörgő kisdedet, újból begöngyölitette a kendőbe, karjára vette és miközben hazafelé tartott, ekép monolö- gizált : — Jóságos Isten, ily lelketlenség! Kinémet nő mozgalma sohase valósítható álomképeket kerget — és bátran állíthatjuk, hogy törekvése időtlen, időkig meddő fog maradni. A római, különösen francia nőse politikai, se társadalmi jogokért nem küzd. Az a korlátlan demokrata szellem, mely a gall köztársaságban uralkodik, már maga is oly és annyi szabadságot biztosit a nőnek, hogy ez újabbak kivivására nem törekszik. A francia nő is részt kér a férfi munkájából, de nem a'testi, hanem a szellemi munkából. És valljuk be őszintén, hogy ez az iránya a nők emancipációjának a legrokonszenvesebb és mindenesetre ezt koronázta is a legnagyobb és legtöbb siker. Soha és sehol maradandóbb emléket nemének nem állította nő, mint Franciaországban, hol az irodalom, tudomány és művészet terén fejt ki fokozottabb működést. Oly működési terek ezek, melyeken az érvényesülés nem jár mások megkárosodásával, melyen a nő bátran haladhat előre, a nélkül, hogy a férfi kenyerét veszélyeztetné. A szabad művészeti ágak az egyedüliek, melyeken bárki érvényesül, melyek nem oly szűk korlátok nek az ég gyermeket ad, eldobja magától, ki meg szeretne egy kis babát, azt nem áldja meg vele. Talán nekem volt ez szánva. Igaz, hogy én és az uram alig tudunk megélni, a sovány keresetből, de majd csak fölneveljük a kicsikét, ha Isten úgy akarja. Szinte rohant jókedvében s mig egyre dédelgette, becézgette karján a csemetét, elgondolta, hogy fog örülni az ura a csöp- ségnek, mert mindenkor hő óhajtása volt egy ily apró jószág. Hazaért. A mint benyitott az ajtón, se szó, se beszéd, letette az asztalra a „fekete csomagot.“ — Mi jót hoztál, asszony ? — kérdé a férfi és szétfejtette a kendőt. Alig tudott hová lenni ámulatában, mikor megpillantotta a különös ajándékot, melylyel meglepte felesége, de csakhamar magához tért és gyengéden megfogta két kezével a gyermeket, fölemelte a levegőbe és úgy himbálta a feje fölött. Nagy öröme tellett benne. A magzat fölemelésével egyidejűleg a kendő bensejéből valami a földre pottyant. Az asszony utána nyúlt. Felveszi. Egy hatalmas kugyelláris volt. Erre már a férfi letette a gyermeket és kikapta az asszony kezéből a nagy pénztárcát. Óvatosan kinyitja, hát — uram-fia — telisdetteli volt bankókkal. Alig győzték megszámlálni. De mégis csak összeszámlálták. Kerek ötezer pengő volt. — Vagyonos famíliából való — mormogta a férfi, miközben zsebrevágta a bankókat.
