Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-28 / 66. szám
Szatmár, 1905. május 28. Vasárnap Második évfolyam 66. szám. FÜGGETLEN ÚJSÁG Helyben házhoz hordva: Ii?ész évre 8 K j N d évre l el évre 4 K I 1NegyeQ evre , Egyes szám ára ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve Egész évre 8 K Fél évre 4 K 2 kr. (4 fillér.) 2 K Negyed évre 2 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EötvösTUtcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valam in a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A hazai beszerzési források és a szövetkezetek. Szatmár, 1905. május 27. Szegény ország vagyunk, de azért mégis van egy rejtett kincsünk. Ez az ismeretlen, rejtett kincsünk: a mi iparunk, a hazai ipar. Mivel pedig ezt nem ismerjük, azért meg sem becsüljük és készítményeit nem fogyasztjuk, hanem kapkodunk az idegen, a külföldi iparcikkek után. Ha azt akarjuk, hogy a magyar ipar meghódítsa Magyarországot és készítményeit legalább itthon fogyasz- szák, ismernünk kell a hazai ipáit és termékeit. Magyarországon az 1898. évben eszközölt gyáripari statisztika fölvétel szerint 2385 gyár, vagyis olyan ipartelep állott fenn, melyben 20-náltöbb munkás dolgozott. Ez a szám 1900. évi népszámlálás adatai összeállításában már 2474-el van kimutatva, melyből Horvát-Szlavonországokra 212 esik.* De nem csak gyáriparunk, hanem van nekünk kisiparunk és középiparunk is. Iparunk e két részét a népszámlálás adatai szerint összesen 467.298 iparüzlet képviselő. Ha ehhez még a fenti gyárakat is hozzáadjuk, jut az egész Magyarbirodalomra469.772 iparvállalat, a mi elég tekintélyes szám. Az iskola padjai között. A „Szatmári Napló“ eredeti tárcája. Elbeszéli: Balassa Bernát. Mit is tehet mást egy szegény zugs- führer ur, ha laktanya fogsága van, s ha nincs senkije, a kivel magányos szobácskájábán ez unalmas órák egyikét másikát j (mert valamennyiről szó sem lehet) elüsse, j mint gondolkozik azon közkincs fölött,melyet múltnak nevezneksamelyet mindenkibirtokol. Így ülök én is, már nehány nap óta kis szobámba, s gondolataim visszaszállnak oda, a honnan makacsságom elugrasztott, hol az élet küzdelmei még hírből sem ismeretesek, s hol a fiatalság tele pajzánság- gal honol: az iskola padjai közé. Mert mit tudja azt az, a ki nem volt diák, hogy mi a diák élet, hogy mit tesz egy órát átdrukkolni például a mathezisből, ha fogalma sincs a synus, tangeus, vagy secaus tételekről vagy ha nem tudja a természetrajzból jellemezni a cephalopodákat, vagy nem tudja, miről nevezetes a pipa dorsigeta, s hol él e nevezetes béka faj. És minő nehéz kő esik le a szegény diák I irigyelem / S ezeknek a vállalatoknak 381.664 önálló iparos, illetve cég a tulajdonosa, vagyis a fióküzletek miatt, az üzletek száma túlhaladja az iparosok számát. Ellenben a segédszemélyzet száma 695.562-re s Így az összes ipari kereső egyének száma 1,077.226-ot tesz ki; vagyis összesen két millió kéznél több dolgozik és fáradozik a hazai ipar fennálásán, fejlesztésén és felvirágoztatásán. A magyar ipar erejét azonban nemcsak e számokkal, hanem leginkább egy példával jelezhetjük. A magyar ipari készítmények legnagyobb fogyasztója a m. kir. államvasutak és gépgyárak, Ennek évi szükséglete ipari cikkekben kerek számban 110 millió korona éttéket képvisel. Ebből belföldi beszerzésekre esik 100 millió korona, mig a külföldről igénybe veendő ipercikkekért csak 10 milliió koronát kénytelen kiadni. Ez az egy adat azt mutatja, hogy igen kevésféle iparcikk van, mit a magyar ipar nem állítana elő, a legvilágosabban jelzi tehát, ez az adat iparunk termelő és szállítóképességét és igazolja azt az állítást, hogy ma már iparunk egyik kincsüket képezi. Mi szükséges tehát ahhoz, hogy iparunk elterjedjen, tovább fejlődjék és föllendüljön? Első sorban az, hogy létezéséről szivecskéjéről, midőn a tanár ur a másikat szóllitja fel felelni. S mindezek dacára mégis eleven és friss a mi diákunk, hiszen jól tudja, hogy: Egy szekunda nem a világ, A kinek nincs nem is diák, Jó az isten többet is ád. De a szekundákat hamar elfelejtik, mig egyik másik vigabb kimenetelű episod talán örökre megmarad a diák emlékezetében. Velünk is történt egy nehány, hadd mondom el némelyikét. I. A hatodik osztályban jártunk. Egy hétfői (még a napra és órára is jól emlékszem) napon 9—10 óráig Leksi (igy hívtuk a jeles tanárt csufnéven) a történelemből tartott előadását. Szónoki képességének minden erejével odahatott, hogy Julius Caesart (épen róla volt szó) minden kartársai közül kiemelje. Dicsőítette őt kormányzásában, magasztalta hadviseletében, s citálta egyik híressé vált mondatát, a: veni, vidi, vici-t. Eközben — hogy történt, hogy nem, azt már nem tudom — egyik társunk elaludt és erősen horkolni kezdett. Leksi (bocsánat tanár ur!) figyelmes lett a nem épen kellemes hangokra, s midőn annak keletWrsú toorjegyzéh. végre fogyasztó közönségünk, mi mindnyájan tudomást vegyünk, megismerjük. Eddig az volt iparunk legnagyobb baja, hogy a nagyközönség azt hitte, hogy nincs számbavehető iparunk és igy nem is gondolt reája. E bajon egy igen egyszerű eszközzel segíthetünk. Iparunk hazai térfoglalásához ma már csak az szükséges, hogy népünk megismerje a hazai ipar termékeit, készítményeit, ezeket legalább egyenlő ár és egyenlő minőség esetében az idegen, a külföldiek elé helyezze, azután megvegye és használja. De hogyan ismerheti és veheti meg? Más országokban ezt a kereskedelem és a kereskedők utján tehetné. Csak hogy az a kereskedelem, mely ma hazánkban fennái, még nem magyar és még nem nemzeti kereske- lem, sőt talán nem is valódi kereskedelem, melyet a világpiac ismerne, hanem csak a külföldi iparcikkek hazai ügynöksége. Attól az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesüléstől, mely a múlt évben megalakult és mely mostanában hazánkat vidéki kereskedelmi egyesületekkel hálózza be, e részben is nagy és fényes eredményeket várhatunk; bizzunk tehát a jövőben; de azért maradjunk a jelennél is mondjuk ki, hogy Magyai országon a kekezését jókora füleinek segedelmével észrevette (rövidlátó volt) végtelen dühvei fak- kadt ki: — Ki az a huncut, pimasz, gazember, a ki röfögésével magyarázatomat háborgatni meri ? Megbuktatom, kicsukatom, lezáratom, felakasztom, ki, be, le és elverem ; azt a röfögő gazembert. Mi röfög? (Most már mi és nem ki) melyik becsületes fogja j ezt nekem megmondani ? A hatalmas szózatra az alvó ifjú felébredt és a szitán átlátva, szemeivel kö- nyörgött a feléje néző osztálytársainak,hogy ne nevezzék meg őt.Deajtanárurcsakfolytatta: — Nos hát nem mondja meg senki, hogy mi röfögött? Kinos csönd állott be. Végre egyik társunk (osztály első) felállott, s miután a fiúra hátra nézett igy szól:: — Meg mondom én tanár ur, hogy mi röfög. És ismét, de most már kínos csönd állott be. A mi Fakirun zöldült, sárgult, s majd a vörös színből a fehérbe csapot át félelmében. — Tudtam — mond Leksi, — tudtán , hogy ön lesz a legbecsületesebb, s megmondja, hogy mi röfögött. ___________ Fi gyelem / A „HONVÉD“ sörcsarnokban Sikárlói az üzletben 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. Apahegyi „ 1 „ 40 „ „ „ 36 „ a mai naptól kezdve kiváló minőségű idd boreif, melyek előkelő urasági szőlők termései, a következő árakon képhatók: ütíkltázila, ttVítjdfbttl 2 ifr-ral olcsóbb. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. o» liter vételnél nagy árengedmény. j
