Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-24 / 65. szám
Szatmár, 1905. május 24. Szerda Második évfolyam 65. szám. SZATMÁRI NAPLÓ FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K Fél évre 4 K Negyed évre 2 K Vidékre postán küldve: Egész évre 8 K í„ , , „ Fél évre 4 K i Negyed evre 2 Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-ntcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Bérharcz. A munka és díjazása közti arány örökös ingadozása, az élelmiszerek folytonos drágulása és a megélhetési viszonyok egyre növekedő megnehezítése, másrészt pedig a verseny rendkívüli elharapódzása, a kívánalmak, igények fokozása: ezek azok az okok, melyek a munkaadók és munkások közti jó viszonyt tartósságában zavarják. A munkaadó a mostani viszonyok közt kénytelen minden irányban taka- karékoskodni, különösen pedig törekednie kell gyártmányait oly olcsón és a mellett megfelelően előállítani, hogy a konkurrencziával lépést tarthasson. Bármennyire is ítéljük el a tőke hatalmát és a#nyomába járó gazdasági félszegségelíet, nem lehet tagadni, hogy a munkaadó helyzete is módfölött meg van nehezítve és soha meg nem szűnő gondok gyötrik. A gyártmányok olcsó és megfelelő előállítását első sorban a nyersanyag drágasága akadályozza. A munkaadó, legyen az akár nagy- akár kisiparos, csak a munkás bérének terhére eszközölheti megtakarításait. És ez a baj legszomoritóbb oldala. Mert a szegény munkás épp úgy, sőt aránylag még sokkal inkább sínyli meg az általános drágaság okozta megszorításokat és nélkülözéseket, mint mások. így aztán nem lehet csodálni, ha kétségbeesésében, ínségében az utolsó, valamelyes kilátással kecsegtető mentőeszközhöz: a sztrájkhoz folyamodik. Senki se higyje, hogy a munkások kapzsiságából könnyelműen határozzák el magukat a bérharezra, mert az ilyen bérharcznak kimenetele a túlnyomóan legtöbb esetben legalább is kétséges s ha kudarezot vallanak, az a veszély fenyegeti a munkást, hogy kenyérkereset nélkül marad és eképpen önmagát és hozzátartozóit a legnagyobb nyomorba sodorja. Nagy okoknak kell tehát lenni, melyek a munkást sztrájkra késztetik. Tényleg csak akkor kezdi meg a sztrájkot, amikor már más kibúvót nem talál, mely a félig meddig megfelelő megélhetéshez vezetne. Városunkban a múlt napokban a festőmunkások, most pedig a lakatosok szüntették be a'munkát. A példa ime meg van adva és a munkaadók consternálva egymásra néznek; mi lesz, ha ez a példa iskolát csinál és föleszmél munkásainkban az önérzet? Ha vérszemet kapnak társaik eredményes harczától s követelni fogják mindnyájan jogaikat, melyeket szép szóra, kérésre meg nem adtak nekik. Bár a munkások követeléseinek jogosultságában kételkedni nem lehet, sőt azt miden méltányosan gondolkodó embernek el kell ismerni, mégis be kell látni, hogy a munkás helyzetének kényszereszközökkel kivívott javítása nem lehet a kérdés természetes megoldása. A lehetőség határain belül meg kell kisérelni mindent, a mivel a munkás nyomasztó helyzetén enyhíthetünk. Ne gondoljuk, hogy a béremelés az egyedüli eszköz, melylyel ezt elérhetjük. A vezető férfiak, a társadalom más eszközzel rendelkeznek mikkel azt az éles ellentétet, mely á munka és a bére közt mutatkozik, mérsékelni lehet. Ezekre az eszközökre azonban idején kell gondolni és azokat már akkor a gyakorlatban alkalmazni, a mikor a később le nem csilapitható baj még nem ütötte föl fejét. Az eső utáni köpenyegnek hasznát nem vehetjük és nevetséges a köpenyt csak akkor fölvenni, ha már bőrig áztunk. Városi közgyűlés. Szatmár, 1905. május 22. A rendkívüli közgyűlés napirendjére kitűzött villamvilágiíási újjáalakítás tárgyalására, bár az igen érdekesnek és zajosnak Csokonai. — Halálának száz éves fordulójára. — Jöjj, Tihanynak riadó leánya Jöszte, Ekhó, sebesen! Bércfokodról szállj a Hortobágyra Ünnep vár ott ékesen. Ünnepelni nagy seregbe gyűlnek, Dalnokodért lánggal kik hevülnek: Visszhangozd danájuk lelkesen! S keltsd föl őt is szózatos szavaddal, Akiről ő oly szépen dalolt. Röppentsd Lilla szellemét magaddal, Ki a dalnok bálványképe volt. Dicsőülve hadd láthassa hősét, S hulljon rá is az örök dicsőség, Hisz dalában ő is él, a holt! És az ünnep bűvös sugarában Lejtsenek mosolygó Gráciák. S megfürődve dús ambróziában, Elysium légyen a világ! Támadjon föl a fásult szivekbe’ Poézise Cháriszes ligetje, Hol harmatfriss minden szál virág! Berkeiben szűz poézisének Megifjitó szellő lengedez. Tiszta szívből fakad ott csak ének S mézforrásként csergedez. Hangja majd vig, majd pediglen méla, Majd pacsirta, majd meg filoméla, Lilla, Lilla, érted epedez! Anakreon támad föl a lantján, Hellasz ontja sugárözönét, Zengedezve a nagy Pánnak hangján Az életnek játszi örömét. Pajkos ének árad ajakárul Csikóbőrös, kedves kulacsárul, S Bohémia lesz a szürke lét . . . Tiszta szív és tiszta érzemények, Éledjetek, ó éledjetek! Haj, manapság ritka tünemények Már ez édes zengzetek. Nem trubadúr manapság a dalnok, Hanem inkább magánhivatalnok, Robotban gyárt éneket! . . . tvluzsa csókja, ihlet égi lángja — Kinos járom, ám nem éldelet. Nem keres föl Helikon leánya, Csak muszájból — a szedőgyerek . . . Nem Írunk a halhatatlanságnak: Tiszavirág életű újságnak; S borostyánunk egy nap lepereg . . . Nem lelnétek égő trubadúrra, Te se Lilla, ti se, asszonyok! Hymnuszt nem ver a költőnek ujja: Már azt ne is várjatok! Nem rajongó, istenitő hangok, Pikáns kupiék és ledér kalandok Zengenek csak rólatok! . . . Mivé lett a tündöklő Madonna? Mivé lett a tünde ideál? Kurtaszoknyás, kaczki primadonna, És az oltár — csak a brettli már. Igazándi költő aki voltál: O be nagyon, nagyon meg is holtál, Jó Csokonai Vitéz Mihály! . . . Világod volt az ábránd, az álom. És a szived aranytiszta, hiv, S igaz költő csak az e világon, Eget aki fényre törve viv. Költészeted vesztén keseregve, Sóhajtva néz, ime, ünnepedre, Egy magános árva szív . . . Sas Ede. Figyelem ! OifSÓ Figyelem / A HslNVFH“ «íirr<nrtir»khím a ma' naPtól kezdve kiváló minőségű idei böíöK, melyek előkelő urasági szőlők ” * c i termései, a következő árakon képhatók: ^atdiázv’a, 8tf«l|eJ(b{tt 2 ^raí olcsóbb. Oíáhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. Sikárlói az üzletben 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. Apahegyi „ 1 „ 40 „ „ „ 36 •j» liier vételnél nagy árengedmény.
