Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-28 / 66. szám
Válasz M. urnák „Hát ez megint micsoda“ c. cikkére. Újházi Ede, — a mester — mindenkit, aki vele beszédbe ereszkedik, szálló igévé vált „M“ betűvel kezdődő szóval titulál. Önkéntelenül is ez jutott eszembe, mikor a fenti cikk aláírását megpillantottam, pedig még hiányzott a betűket jelző négy pont;ez azonban sajtóhiba is lehet. No hát M ... . ur, röviden felelek Önnek „szellemes, okos“ stylus gyakorlatára, úgyis régen volt a kezemben iskolai dolgozat. Az „M“ betűvel való apostrophá- lás pedig ne irassék rovásomra, annál kevésbbé, mert az Ízléstelenségben nem fogom Önt követni. Hát amint nem lehet feladatom az, l hogy én Önt megtanítsam Írni, (pedig ráférne) úgy nem tartottam azt sem feladatomnak, hogy előbbi cikkemet „gyengébbek kedvéért“ című magyarázatokkal kisérjem. Ám a leggyengébbek kedvéért, — úgy látom, — most mégis kénytelen vagyok vele. S ezzel a kénytelen munkával röviden akarok végezni. Előbbi cikkem megírására az indított, hogy egyrészt kioktassam Önt és a kis förmedvényben összes vétkeseket arra, hogy az újság, melyet közvélemények is szoktak nevezni, nem illemtan, ahol kipécézik és köz megvetésnek adják át azt a vakmerő izraelitát, a ki a nagybányai helyiér- dekíin egy tisztelendő urnák a bal tyúkszemére lépett. Ehhez ugyan a köznek semmi köze sincsen, ez a legeslegprivátabb ügye a reverendissi- musnak. És mi tagadás, a kisförmed- vény olvastakor felébredt bennem az alvó — izraelita. Hogyan ? Hát megjegyzéseket tenni nem szabad felekezeti különbség nélkül ? És ha valaki indokolt vagy indokolatlan, Ízléses vagy Ízléstelen megjegyzéseket tesz, ennek alapja feltétlenül „rendezetlen felekezeti viszonyaiban“ keresendő? Látja nagy M . . . . ur, a maga „ornamentiká“-ja sokkal többet vét a köz ízlése ellen, mint az a világra | szóló aranyos-medgyesi kofa veszekedés. De felébredt bennem az alvó-lovag is. A legnagyobb mértékben meg- botránkoztam azon, hogy a kis kirohanás írója, no meg az értelmi szerzője: a tisztelendő ur nem átallották ebbe a csúnya heccbe belerántani egy nőt is, ha ez mindjárt — követséggel legyen mondva „zsidó“ is. Nem,— illően tisztelt uracskám, erre a célra nem szabad sem lapot, sem a csuhát (ad nótám: dáma) felhasználni.a papi köntös immunitása nem arra való, hogy mögéje bújva olyan illetlen cikkecskéket kövessenek el vagy annak elkövetésére bujtsanak fel a zsidók ellen nemi különbség nélkül. Mert hiszen ön sem igyekszik leplezni— a cikkecskéből is kilátszott a lóláb, — hogy nem a közbiztonságot — risum teneatis—féltette ön a veszélytől, hanem csak az fájt érző szivének, hogy a „bűnös“ Mózes hitét meri követni. 1905. május 28. SZATMÁRI NAPLÓ De hát hiába, azt még az Ön által hivatkozott M. Á. sem követeli meg idézett döntvényében, hogy aki go- rombáskodni akar, annak előbb ki kell keresztelkedni. Erre a kis oktatásra pedig az, a ki ezt az egész stik- lit elkövette, nagyon rászolgált. Cikke végén ugyancsak dühöng Önben a keresztényi szeretet. Rettentően megfenyegeti azt a szerencsétlen, aranyos-medgyesi zsidót. Még feldöfi. ha közelébe kerül. Ennyit akartam elmondani. Sajnálom, hogy a vitába Jézus Krisztust belevonta és nagy zsidósan elcsavarta azt az örök becsű erényt, melylyelŐ, minden feltétel és egyezkedés nélkül — megbocsátott az ellene vétőknek. Részemről a nagybányai h. é. vasút világra szóló szenzációját ezennel átadom a — feledésnek. . Budapest, 1905. május hó 25. Btarllui Uihaltf. * E rovatban közlöttekért nem felelős a Szerk. Mozgófényképek. Egy csinos kisasszonynak azt mondja az udvarlója: — Maga ma olyan halovány! — Hát tegyen valamit, amitől elpiruljak. ❖ Egy gabonakereskedő azt mondja a Pannóniában egy gyárosnak : — A kis unokaöcsémet, ki eddig vak volt, ma egy uj szemorvos szerencsésen megoperá ta. No hát mit szól ehez? — F rcsa, az én nagybátyám hetven- három évig volt vak. A gabonakereskedő: — Nos aztán ? — Aztán — meghalt. * Egyik fiiatal német ügyvédünk este 10 óra után távozva egy csinos magános-hölgytől, annak szobalánya világított le a lép- csőzeten egy gyertyával, amefyet azonban gyorsan eloltott. Az ügyvéd: Miért oltotta el a gyertyát, hiszen még nem értem le egészen a lépcsőn ? Szobaleány: Hát kedves ügyvéd ur, még az éjjel többször le kell világítanom a a lépcsőn s már csak igen pici darabka gyertyám van ... Egy fiatal nőcske a Kossuth-kerti kioszk egyik asztalánál igy szólt a barátnéjához: — Az én férjem gyakran összetéveszt j engem az ikertestvéremmel Bertával. A barátnő : Ez még érthető, de az én férjem engem mindig a szobaleányommal téveszt össze. HIRE k. Mélázva járok . . . Irta : iSét'ai ti fi»•»!//. Mélázva járok föl-le szüntelen, Csak Isten tudja, hogy mi van velem ! Valami nagy tűz éget itt belül, És juj a szivem véghetetleniil. Mi hozta rám e néma epedést ? Ez észveszitö nagy kétségb’ esést? Mért ül a felhő az én lelkemen ? Ki tud felelni erre most nekem? Rügyező erdő hozzád fordulok, Halljátok ti is zúgó patakok! Dalos madárkák, úszó fellegek, Bús sóhajimra uios feleljetek! 3 Hiába ! Nincsen felelet reá! A szivet Isten akép’ alkotá, Hogy fájjon, ha tán nincs is ok jelen, A múltakért is bünhődés legyen / . . . — Áthelyezés. A földmiv. miniszter | Ocsárd Károly sóvári erdömestert hason- ' minőségben Nagybányára helyezte át. — Közgyűlés. Junins hó 14-én tartja évi rendes közgyűlését az északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetsége a szatmári városház tanácstermében. A tanács e gyűlésre Bartha Kálmán gazdasági tanácsost küldte ki. — Tornaverseny. Wlassics volt közoktatásügyi miniszter által rendszeresített országos tornaversenyek mind nagyobb arányokat öltenek, amit az ifjúság testi fejlődése szempontjából mindenki örömmel üdvözöl, mert a szellemi túlterhelésnek ez egyik legfőbb ellensúlyozója. Az idén az ország fővárosában a napokban lesz az ifjúság versenye, melyre a bejelentések száma jóval felülmúlta az eddigi versenyeken résztvevők számát. Városunk tekintve, hogy elég résztvevő nem jelentkezett nem fog egy iskola növendékeivel sem az idei versenyeken résztvenni. A nagybányai gimnázium ifjúsága csütörtök reggel utazott keresztül Szatmáron s itt csatlakoztak a mármaros- szigetiekkel s lelkes jó kedvvel s hangos dalolással együtt indultak Budapestre. — A Szamos titka. Szenzációs és kínos feltűnést keltett f. é. március elején Mandelbaum Olga Mandel- baum Sámuel helybeli tekintélyes kereskedő leányának hirtelen történt eltűnése. Az akkor megindított vizsgálat arra engedett következtetni, hogy a szerencsétlen leány hirtelen bekövetkezett elmezavarban öngyilkosságot követett el. Ezen következtetés helyesnek bizonyult ma, a mennyiben Kárpi József gazdálkodó szerdán reggel a Latorszegen egy feloszlásnak induló hullát fogott ki, kiben Mandelbaum Sámuel leányára ösmert. A szerencsétlent az nap délután temették el az izr. temető halottas házából a város óriási részvéte mellett. — Zsidóból kaíholikus. Egy érdekes kikeresztelkedés volt a napokban városunkban. Weisz Hermina, ki mint varrö- leány nem volt megelégedve a sorsával az ambicziótól hajtva, a tü helyett ezelőtt 4 évvel a latin nyelvtant kezdte kezeibe forgatni s évenkint két-két osztálylyal haladt feljebb. Most a kir. kath. gimnáziumban érettségi vizsgálatok előtt álva, Isten tudja miért, ott hagyta ősi hitét és a rom. kath. vallásra tért át. A dologban érdekes az, hogy Weisz Hermina vallásos szüleinél lakik, kik nem gátolhatták meg a már nagykorú gimnázista kisasszonyt akaratában. — Tűz. Könnyen veszedelmessé válható tüzeset volt szombat délelőtt a Kövi Gyula féle téglagyár udvarán, hol egy boglya széna gyűlt ki, mely boglya oly közzel volt rakva két lakóházhoz, hogy minden percben azoknak kigyulásától lehetett tartani. Szerencsére az őrtoronyból a tüzet azonnal észrevették, mire a gyorsan kivonuló tüzőrség a veszedelmet lokalizálta. A tűz valószínűleg gyújtogatásból eredt. — Tűz. Lebovics Elemér füszerüzle- tében levő gyufaraktár az éjjel 11 órakor kigyuladt. De a Tankóczy Gyula főkapitány vezetése alatt gyorsan kivonult tűzoltóság a tüzet idejében elfojtotta. A kár jelentéktelen. — Nyakszirtmerevedés. A közelebbi időkben külföldön és hazánk több helyén fellépett nyakszirtmereve- dési járvány első áldozatáról a szomszédos Szilágy megyéből is hirt ad-
