Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-19 / 55. szám
Szatmár, 1905. április 19. Szerda Második évfolyam 55. szám. SZATMÁRI NAPLÓ m ív * % 1 & FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K Fel évre 4 K 2 K Negyed évre Egyes szám ára Vidékre postán küldve: Egész évre 9 K Fél évre 4.50 K 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2.50 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Rang és mód. Szatmár, április 18. Olyan korban élünk, melyben a rossz kereseti viszonyok daczára mindenki élvezetet, mulatságot hajszol s szórakozási vágyától nem jut kellemes, nyugodalmas élethez. A mai kor túlzott élvezési vágya, mely sok esetben anyagi romláshoz vezet, oly hiba, a mit eléggé gáncsolni nem lehet és mindannyiunk kötelessége, hogy azt leküzdjük. Az ország minden vidékéről hallatszik a panasz, hogy a drágaság szokatlan mérveket öltött, még se tapasztalhatjuk, hogy a magyar, engedve a szükség parancsának, végre elsajátította volna azt az erényt, melyet eddig — mi tűrés tagadás — leginkább nélkülözött: a takarékosságot. Ellenkezőleg, a rang, melyet elfoglalunk, az állás, melyet betöltünk, a társadalom félszeg felfogása szerint bizonyos kisebb-nagyobb fényűzést követel tőlünk, a múlhatatlanul szükségesnél többet költekezünk, kiadásaink fölülmúlják jövedelmünket. Divattá lett, hogy mindenki többnek akar látszani, mint a mennyi tényleg. Legjobban jellemzi ezt a czim- kórság. A jól teljesített kötelesség öntudatánál többre becsüljük az emberek felületes véleményét, az érdem elismeréséül a hízelgők dicséretét fogadjuk el. Mikor fogjuk végre megérteni, hogy az élet igazi élvezetét csak úgy találhatjuk meg, ha pénztári könyvünk „tartozik“ és,,követel“ rovatjai egymással összhangzásban állanak s hogy a folytonos hajsza fényűzés után megingatja a lélek nyugalmát, megfosztja othonunkat kedélyességétől. Az elé- gületlenség legjobb orvosszere, ha nem tekintünk azokra, kiknek több a vagyonuk, jelentékenyebb a jövedelmük s kiket életmódjukban mindenáron utánozni akarunk, hanem azokra az emberekre gondolunk, kiknek sorsa rosszabb a miénknél, a kiknek meg kell küzdeniük Ínséggel, szükséggel s kik boldogoknak éreznék magukat, ha a miénkhez hasonló sorsban lenne részük. Régi igazság, hogy a pozitív vagyon egymaga nem boldogít. Mondhatnék, hogy a pénz bűvös ereje csak a viszonylagosságban rejlik. Az elégültség főkelléke a pénz megbecsülése. A ki a szerzett jövedelmet gondtalanul elpocsékolja, az hiába fáradozik, annak élete is czéltalan. Agyába elpusztithatlanul fészkelődik a gond, a mely elkeseríti minden per- czét. Ha módunkban áll, éljünk rangunk szerint, de óvakodjunk attól, hogy rangunkat túlbecsülve felesleges kiadásokra fordítsuk jövedelmünket, vagy pláne adósságokba keverődjünk. Nemcsak saját jólétünk, hanem nemzetünk jóléte is attól függ, hogyan tudunk takarékoskodni, mert gazdag államot eladósodott polgárok nem alkothatnak. Az egyéni takarékoskodás tehát hazafias tett is, már azért is, mert a módja szerint élő polgár alig fog valaha hazájának terhére lenni. Sohse szabjuk tehát a módot erőszakosan rang után, hanem módunk alá rendeljük a rang követelményeit, nem törődve azzal a társadalommal, mely, ha az érette hozott áldozatok miatt elbukunk, hálátlanul elfordul tőlünk és a legkeményebben elitéi. A csókolás veszélyei. Szatmár, 1905. április 18. Mi a csók? Egy fogalom, mint sok más, mely ki nem meríthető, csak érezhető és esetleg le is irható. A csók, a vele járó szándék szerint, a szerint, vájjon barátság, vonzalom, hódolat, kötelesség, avagy kötelezettség, kegyelem, őszinteség vagy hamisság diktálja mindig más, más; majd a barátság, a béke, a szeretet vagy szerelem, a A béke. — A „Szatmári Napló“ tárcája. — Irta: Dávid Margit. „És békesség lön a földön . . .“ Egy maroknyi embercsapat! ... És a világ gunykaczaja közben véghez akarja vinni a legmagasztosabb törekvést; valóra akarja váltani a legszentebb eszmét: meg akarja teremteni a világbékét. Szét akarja választani a czivakodó gyermekeket, szelíd szóval, anyai gyöngédséggel, mélyreható érveléssel és — szeretettel. A béke har- czosai! . . . Megrémülök, a mint e szót kiejtem. A béke harczosai? Hogyan, hát már annyira a vérünkben van a háborúskodás, hogy ha valami szentet, magasztosát akarunk kifejezni, csak azt a szót használjuk, amely annyi szeretetnek, örömnek és boldogságnak volt a halála? A harcz. Csakugyan: Az ember a vallásáért, a szerelmeséért, a jogáért, a kenyeréért — harczol. De hát miért nem dolgozik inkább az ember? Miért harczol? Miért kell leütnie az előtte haladót, hogy a helyébe juthas- son; miért nem haladnak az emberek egymás mell ett ? Én nyíltan harczolok ellened, te titokban ásod nékem a vermet s mig mi egymás megrontásán fáradozunk, addig jő nagy titokban, nesztelenül a harmadik s meggyujtja alattunk a kanóczot. Ez a jelen képe. A csöndes nesztelen magánhábo- ruk megjelenítése, a megélhetésére való harcz, küzdelem . . . Távol Keleten dörög az ágyú, ropog a puska, villan a kard . . . S hány nő sóhajt fel ott fájdalmasan: Vájjon mikor lesz vége a kegyetlen háborúnak, mikor tér meg szerelmesem ? S amikor vége a harcznak, s visszatér cserkoszoruval övezve, diadalmasan a szerelmes . . . bénán, elrútított arczczal . . . Nos, mi történik akkor? Ha a nő köznapi üres lelkű teremtés, akkor elfordul az önhibáján kívül elrútított hőstől; ha kötelességtudó : kihűlt szívvel, borzadva, boldogtalanul éli végig életét — a nyomorék mellett. S ezek a háború utójátékai, a csöndes harczok, a zajtalan tragédiák. De hát én Istenem! Ki törődik a háború u tán a roncsolt testű katonával, a vértanuságot szenvedő asszonyi szívvel ? Mikor háború után annyi az államadósság. Ki törődik a gyászbaborult anyákkal, özvegyekkel, apátián árvákkal, mikor a hadsereg létszámának kiegészítéséről van szó ? S ilyen gyászbaborult asszonyi nép, apátián gyermek bőven akadt hazánkban is mindig, mert a háborúskodásból ki nem fogytunk mi sem egy évezreden át. Vájjon lesz-e idő, amikor gyilkos háborúskodás helyett békés fejlődésről tanúskodik majd a magyarok történelemé ? A bölcs emberi törvényhozás védőszárnyai alá fogadta az emberiséget. Az emberi élet és magántulajdon megsértése büntetéssel jár. S mig puha bársonyszékein ülve fogadják a világ számottevő embereinek az üdvözlését azon hadvezérek, a kik egy sikerült tömegmészárlást eszeltek ki; mig rendjeleső hull reájok, mig parancsszavukra ezernyi ember hull élettelenül a porba, mig távcsöveiken gyönyörrel szemlélik az űzött vad, az ellenség futását, — — — addig börtöne mélyében szenved az, aki a magántulajdont sértette meg, aki talán éhező családja számára lopott egy darab kenyeret. Arany-, ezüst éKszereí{ és óráH legolcsóbban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és javítása = 2 évi jótállás mellett. Jtttma Feveacz Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Gratmnafon,fonográf s egyéb tnechanilfai szerHezetelj jav i tágat. órás és ékszerésznél. Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. SZAÍjMR, Deálf'tér, Báró Vécsey-ház. Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becserél. Szemüvegek, csiplelök olcsón finom kivitelben kaphatók.«/ avilások szakértelemmel végeztetnek.
