Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)

1905-04-16 / 54. szám

FÜGGETLEN ÚJSÁG Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Helyben házhoz hordva Egész évre 8 K Fel évre 4 K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve: Egész évre 9 K N d évre , 50 K Fél évre 4.50 K 11NegyeQ evre z-ou * 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2 K Egyes szám ára Tisztelettel kérjük ama tisztelt elő­fizetőinket, akiknek előfizetése április elsejével lejár, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani, s azok pedig, kik hátralékban vannak, hátralékaikat beküldeni szí­veskedjenek, hogy a lap küldésében fenakadás ne történjék. A községi jegyző. Szatmár, április 15. Végnélkül csalódik, ki azt hiszi, hogy a községi élet eszménye az ad- minisztráczió pontosságában, gyorsa­ságában rejlik. Nem, e kis világban igazi élet mindaddig nem lesz, inig azt is rendelni, parancsolni kell, hogy csináljon jó utat, egészségének fenn­tartásáról gondoskodjék, ne árulja el­vét, hitét, vótumát, hanem ünnepelje meg a vasárnapot, gyermekét tani­tassa, gyógy itassa stb.: azt csak ak­kor fogjuk feltalálni, ha a becsüle­tesség közszüksége lesz. a józanságot erénynek, az őszinteséget lelkikincs­nek fogja tekinteni s ha az állam, a vármegye, a község iránti kötelessé­gek a polgárokban nem a törvények, a rendeletek parancs szavára ébred­nek fel, de azokat, mint a kenyeret és vizet önszükségletnek tekintik : e kis világban akkor lesz igazi élet, ha minden golgára érzi, hogy ő első sor­ban magáért köteles tenni, hatni az általános jólét érdekében és egy jövő nemzet boldogságát készíti elő, ha a közügyek előmozditásán fáradozik. A községi jegyzőnek hivatása te­hát nem ott végződik, hogy a tör­vény, a rendeletek helyes végrehajtá­sáról gondoskodott, hanem itt kez­dődik, mert ennél sokkal nemesebb hivatása: a községi élet társadalmi működésének irányítása, vezetése a czélból, hogy e kis világban a jó a rossz felett győzelmet arasson s e végből mindazt, ami a község belső életének tisztaságot, becset ad, szü­net nélkül gondozza, ápolja. Legszentebb, legnemesebb köte­lessége ez a községi jegyzőnek, mi­után a községi társadalmi élet becsü­letessége, tisztasága s nemes törek­vése képezi az állami jólétnek az alapját, a magyar nemzeti élet fejlő­désének egészséges sejtjét. Ha a községi jegyzőnek van hozzá elég ereje, akarata, tudása és lelkesültsége ő lesz e kis világnak a lelke, mely mint a napsugár életre hozza a szunyadó erőket s azokat erőteljes fákká növeli. A hivatását teljesen ismerő és annak szivvel-lélekkel szolgálatában álló jegyző, kinek a szivében az egye­sek és a köz iránt való tűz kell, hogy égjen s melegét minden irányban egyenletesen termékenyítő hatással árassza szét: lelkében a nemesebb idealizmus árnyalatával s a gyakorlati élet erős, igazi ismeretével felpán- czélozott tudás és akaraterő hatalma kell, hogy fényeskedjék, derült és vi­lágosságot sugározva ki. Ezért alig ismerünk nagyobbszerü hivatást, mint amelyet a községi jegyző betölt, oly tágkörü, annyira mély és magas, hogy abba az emberiség hivatásának ösz- szesége belefér. Bár még törvényileg nincs szabályozva az őt megillető jog, illetve hatáskör — de remélve a jobb jövőben, az a várva várt idő is eljő. A valódi jegyzőt a hivatások és kötelességek fogalmai megtestesülé­sének képzeljük. Ami a jó apa csa­ládja körében, ami a jó gazda a szántóföldjén, egy jeles -hadvezér a csatatéren, egy pap a szószéken, egy tanító az iskola falai között: az a népszerű jegyző az ő községében, ahol tudós, bölcs, bátor, igazságos, mélyen és melegen érző lelkesülő és lelkesíteni tudó kell, hogy legyen. És A kivégzés előtt. — Francziából. — — Vajon erősebb volna a szerelem a halálnál! ? — kérdezte Mérieux. — Néhány bolond vagy különcz talán igy gondolko­zik, de hogy valóban akadna olyan halál­raítélt, aki kivégzés előestéjén a szerelemre gondolna, alig hiszem. Kettő semmiesetre sem akadna, egy is nehezen. — Bizonyos ön ebben ? — szólalt meg most Marcz Fauvelle. — Vagy volt talán személyes alkalma erről meggyőződ­ni ? Ami engem illet, és inkább hiszek Ré- nannak, aki azt mondja, hogy a halál kö­zeledés valósággal a túlzásig fokozza a szerelem érzetét. Nyíltan bevallom, hogy jómagámnak is vannak tapasztalataim e tárgyban: egyszer halálra voltam ítélve és a halál előtt elragadott a szerelmi szenve­dély . . . Még 1968-ban volt; ama véres háború idején, amelyet a paraguayi diktá­tor, Don Francisco Lopez viselt Brazília, La Plata és Uruguay ellen. Lopez minta­képe volt a vérengző zsarnoknak, aki csak a halál aratásában lelte kedvét. Az esztelenségig kalandos hajlamom oda vitt engem is a háborúba. A fenséges­sel volt határos az a rettenetes vérontás, amelylyel ez a háború járt. Don Lopez bar­mok módjára kergette igája alá a férfiakat az egész birodalmon keresztül. Aki ellenál­lott, vagy első szóra meg nem adta magát, azt kivégeztette. Minthogy pedig takarékos­kodni kellett a lőporral, egyszerűen kardé­lére hányatta őket, ha elegendő fa nem volt azon tájon, hogy felköttethesse elítélt­jeit. Ami a nőket és gyermekeket illeti, azokra hasonló sors várt, hacsak különös kegyelmes perczében Don Lopez meg nem szánta őket; akkor azonban igyekezniük kellett minél gyorsabban eltakarodni az ut- jából. Egy júliusi reggelen, amikor Don Lo­pez tisztjei „megtisztogattak“ egy tájékot, én is belekeveredtem a tömkelegbe. Elég oktalan voltam első szóra meg nem adni magam, de bíztam drága és jó fegyvereim­ben, amelyek nálam voltak. Egy vadállati tiszt, aki kapitányi rangot viselt, szemet ve­tett a fegyvereimre s azonnal kinevezvén magát örökösömmé, engem lefogatott. Hogy miért nem mészároltatok le ott nyomban, az mindvégig talány marad előttem ; való- szinüleg jobban kedvelte a tömeges kivég­zéseket. Bármint volt is, elég az, hogy en­gem is halálra ítéltek. Egy kifosztott rancho lett a börtönöm, mintegy két tuczat éhenhaló férfi s fél tu- czat nő társaságában. Az őreink — öt ban- ditaarczu katona — fegyverrel őrizték a ház kijárásait és a kertet. * A rancho belsejében eléggé kényelmes volt a tartózkodás. Három szoba nyílt egy­másba; a legkisebbet én foglaltam el két fiatal hölgygyei. Mindenekelőtt, kedves Mé­rieux baiátom, a halál volt édesebb, azaz kínosabb, amikor ezt a bájos két hölgyet megpillantottam. A hazájuk egyszerű divatja szerint voltak öltözve: egyetlen szál ing, semmi egyéb. Amikor a halálos ítélet fölött már ele­get gondolkoztam, jobban szemügyre vet­tem rabtársnőimet. Csinosak voltak, mint valamennyi nő azon a tájon, akikben az antik görögökre emlékeztető faj jellege cso­dás harmóniával olvadt össze a délszaki nő buja szépségével. Legszebb azonban az alkatuk volt, az a szabályos tökéletes for­ma, amely élő szobroknak tüntette fel őket. Valami véghetetlen báj volt ebben a két Arany-, ezüst élpzereH is öráH legolcsóbban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és Javítása = 2 évi jótállás mellett. Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Grammafon, fonográf s egyéb tnechaniHai szerKezeteH Javítását. órás és ékszerésznél. Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. 5ZA7Ä PeáH-tér, Báró Vécsey-ház. Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becserél. jfAia Ferencz Szem ti ve ye ti, csiplelök olcsón finom kivitelben kaphatók. Jart lások szakértelemmel végeztetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents