Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-09 / 52. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. április 9. Megdöbbentő valóban a törvénynek az iparosok választási jogosultságára vonatkozó ridegsége. Hisz már maga ez az egy körülmény is elégséges ahhoz, hogy az iparosság elforduljon az állam mai rendszerétől és idegen eszmékben keressen megnyugvást. Szomorú következményét ez intézménynek látnunk is kell. Egy részük ott van a szocialisták szélső táborában, kik csak két irányt ismernek : a kapitalizmust és proletarizmust. Önállóságot és olyan irányt, mely e két szélsőség: kapitalizmus és prole- tarizmus közti veszélyes ellentéteket volna hivatva kiegyenlíteni, nem ismernek. Már pedig erre a középosztályra szükség van. A természetben hirtelen átmenet, légürestér nincs. Az átmenetet az iparososztály alkotja, melynek — a proletarizmus és kapitalizmus közt lévén beékelve — kétségen kívül erős eílentálló képességei kell bírnia, hogy rajt megtörjön minden túlzó szélsőség és eddig e hivatásának az iparosság zöme megfelelt, mert megmaradt továbbra is a magyar állameszme hívének, a mi feltétlen magasabb erkölcsi mivoltáról tesz tanúságot. Ezzel szemben mégis szükebb politikai joga, mint a földművelőké, kik egyrészt tagadhatatlanul alacsonyabb műveltséggel, kisebb képzettséggel bírnak, másrészt jórészük idegen nemzetiségeihez tartozik. Már pedig a magyarságnak, különösen a nemzetállam szempontjából a választási jogot illetőleg mi az intenciója? Az, hogy e jog olyanoknak adassék, kik kellő műveltséggel rendelkeznek s általuk a nemzet ereje gyarapodik. A földmivelők nagy része ma alig tud Írni, olvasni. Az iparosságnál ellenkezőleg állunk. Legnagyobb része Írni, olvasni tud. Van általános- és szakképzettsége. Maga a szakmabeli kiképzés is emeli gondolkodását, műveltségét. És az iparos nem végzi be tanulmányait a népiskolákban mint esetleg a földművelő, hanem köteles még tanonckodása alatt tanonciskolába járni, sőt jórészük mint iparossegédek folytatják képzettségüket különféle rajz- és szaktanfolyamokon. De az iparosnak hivatása is magával hozza a földművelőknél nagyobb műveltséget. Miért ? Mert folyton az intelligens osztályokkal érintkezik, miáltal feltétlenül alkalmazkodik és erős- bödik az ő műveltsége is. Ha pedig a magyarságot nézzük, úgy hasonlitatlanul kielégítőbb eredményt mutat fel az iparos mint a földművelő. A legutolsó iparstatisztika adatai szerint az önálló iparosok mintegy 60 százaléka magyarnak vallotta magát és a nem magyar ajkú iparosok közül is mintegy 57 százaléka beszéli a magyar nyelvet. Miként a múltban úgy a jelenben is az iparososztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek s mint ilyen sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához mint a földmivelő osztály. Az iparos osztály sokkal inkább tudta megtörni a téves szocialisztikus és nemzetiségi törekvéseket, mint a földmivelő osztály. Ezek után joggal kérdezem, hogyha az iparosságnak nincs választási joga, ugyan mi az, ami őt a magyar államhoz — melyet csak terhes vér- és pénzadó fizetés révén ismer, — szorosabbra fűzze? És mi az oka annak, hogy mindeme felhozott és tényleg fennálló érvek dacára a földművelő osztályt politikai jogosultság tekintetében fölibe helyezik az iparosságnak. Szinte csodálatos, hogy az iparosság mindez ideig nyugodt béke- türéssel viselte a reá rakott terhes és megszégyenítő intézkedéseket. E viszásság megszüntetésére gyors intézkedés szükséges. Az állami lét félremagyarázhatatlan érdeke, hogy az iparos osztály necsak anyagilag erő- sitessék, hanem részére a nemzet közügyeinek irányításában feladatának és hivatásának megfelelő hely adassék és biztosittassék. Az iparosságnak államfenntartó erejét akkor fogjuk elismerni, ha részére teljes mértékben — természetesen a nemzetállam keretén belül — utat engedünk a választók közé. A nemzetállamban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá sem választhatóvá. Ennél fogva az iparosoknál is azon szabványok mérvadók, melyekből következtetést lehet vonni, kiben él a nemzetállam öntudata? Ennek fenntartásával, az 1874. évi XXXIII. t. c. az iparosokra vonatkozólag akképen módosítandó, miszerint választói joggal bírjon minden képesítéshez kötött önálló magyar honos iparos, bármilyen csekély adót fizessen is. Dr. G. E. Városok pénzügyei. Szatmár, április 8. A vidéki városok községi adóterhei mind súlyosabban nehezednek a lakosságra. A civilizáció, a haladás szakadatlan vágya folytonosan reformokat követe! s bizony csak nagyon kevés város van abban a kedvező helyzetben, hogy a modernizálás leg- többnyire költséges eszközeit rendes bevételeiből fedezhesse. Csatornázás, közvilágítás, utak, középületek, városrendezés, stb. mind, mind olyan követelmények, a melyeket részben a köz- egészségügy, részben az üzleti és általán forgalmi érdekek parancsolóan követelik. Kétségtelen, hogy csak a inellőzhetlen kiadások fejtörést okoznak a közigazgatás vezetőinek, annál is inkább, mert legnagyobbrészt pótadó utján lehetséges a pénzalapot előteremteni. A rendes mód persze az, hogy a szükséges tőke egy összegben szereztetik be valamely pénzintézettől s a törlesztést eszközük a községi jövedelmekből. Ezen községi kölcsönök felvételi és visszafizetési módjairól már igen sok szó esett a városok vezető emberei részéről s a tervek eléggé elágazók voltak mindig. Felmerült például az a törekvés, hogy a községi kölcsönök legkedvezőbb lebonyolítására egy-egy központi pénzintézetet állítsanak fel a városok; továbbá hosszú ideig tartotta magát az a terv is, egy-egy körzetbeli város és kisebb község alakítson e célra pénzintézetet, s ugyancsak megbeszélés tárgyát képezte az is, hogy a városok mint szövetkezeti tagok alakítsanak egy nagyobb központot, mely aztán a tagok garanciája mellett, esetleg egy tekintélyes pénzcsoporttal karöltve, igyekeznék a támasztott hiteligényeket kielégíteni. Nevezetesen arról van szó, hogy a városok két irányban igyekszenek anyagi terheik viselésében némi könnyebbséget biztosítani maguknak. Egyrészt ugyanis községi bankok felállítását tervezik; másrészt pedig arra akarják kérni a kormányt, hogy a pénzintézeteket a városi hitelügyletek lebonyolításánál mentse fel az adó és illetékek fizetésének kötelezettsége alól. A mi az első részét illeti a városok törekvéseinek, t. i. hitelügyeleteiket saját pénzintézettel bonyolítsák le, aligha sikerül kedvező irányba terelni. Nem mintha kivihetetlen, vagy visszatetsző lehetne ez a törekvés. Szó sincs róla. Az eszme maga tetszetős, a kivitel elé azonban ezernyi olyan akadály tornyosul, a melyeknek eltüntetése éppenséggel nem állana arányban a nyerendő előnyökkel. így először is az alakulás formája igen problematikus, másrészt a támasztható igények elbírálása oly számos eltérésre vezetne, a melyeket az u. n. hivatalos vezetés keretében alig lehetne kiegyenlíteni. Számot kell vetni még a pénzpiac ingadozásával s azzal is, hogy a hitelnyújtás feltételeinek ebből származó folytonos hullámzását a hivatalos vezetés sohase követhetné a megkivántató agilitással. Mindezeket figyelembe véve, sokkal jelentőségteljesebb az a másik terv, mely azt célozza, hogy a városokat mentesítse a kormány azon adó- és illetékfizetések alól, melyek kölcsöneiket terhelik. Ezen törekvés megvalósulása tényleges megtakarítást eredményezne, s mindenképp indokolt, hogy ezen méltányos kérés teljesedésbe menjen. Az bizonyos, hogy a városok vezetői csak kötelességüket teljesitik, midőn a polgárok terhein lehetőleg könnyíteni akarnak, s az államnak ezt a nemes törekvést lehetetlen közömbösen szemlélni. HIRE k. Egy hir. . . — Versek a falunkból. — Egy hir kering most a falunkban, Nem is olyan szenzácziós: Cka mégis, hogy tollravettem, Mert divatos, szeczessziós ! Szeczessziós ma a nyakkendő, Éppen úgy, mint a női blouz . . . — Elmaradott ósdinak mondják, Ki a divattól visszahúz! . . . Figyelem f Fiyyelem ! A „HONVÉD“ sörcsarnokban a mal naPtó,1 kezdvekiváló minőségű -Idd borok,melyek.előkelő.urasági szőlők —v------- --------------------------------aatermései; a következő arakon kephatok: ^utcitázVa, uV«gcl(bCB 2 Ifr-ral aksóbb. Si kari ói az üzletben 1 Apahegyi „ 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 „ 40 „ „ „ 36 kr. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. & fiter vételnél nayy árenyedmény.
