Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)

1905-04-23 / 56. szám

6 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. április 23. ból dicsőségesen feltámadott Igazság mintha szólna, diadalmas lobogójával mintha integetne felénk,hogy: jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok; jöjjetek, kik ül­dözést szenvedtek az igazságért; jöj­jetek, kiknek lelke békét nem talál a földön és én megnyugtatlak titeket. Nézzétek az én keresztemet, lássátok diadalomat, vigasztalódjatok és ör­vendezzetek. És újra megtelik a szen­vedő, küzdő ember lelke örömmel, nyugalommal, békességgel, miként a templomok megtelnek ismét a boldog hívők seregével és ünnepi hangulatot terjesztenek szét a gondjaiktól, mun­kájuktól pár napra megszabadult em­berek. Az általános ünnepi hangulat­ban boldogan pihen mindenki kedvesei körében és békével szivében, ragyogó arczczal élvezi ki-ki az ünnepnapok nyugalmát és örömét, mely vigasztaló derűt áraszt az egész világra. Ezen vigasztaló derűvel, örömmel, békes­séggel krvánunk kedves olvasóinknak igen boldog ünnepeket! — Személyi hir. Kristóf!y József fő­ispán az elmúlt napokban Nagybányán időzött. A főispán tudvalevőleg családjával együtt Nagybá­nyán akarja tölteni a nyarat s ott időzése alatt több nyári lakot szemlélt meg. Leginkább meg­tetszett a főispánnak az incze-féle villa, melyet értesülésünk szerint a tulajdonosok készséggel bocsátanak rendelkezésére. A főispán innen Ab­báziába utazott pár heti tartózkodásra. — A kitüntetett festőművész. Ritka kitüntetés érte Góth Mór, váro­sunk fiát, ki tudvalevőleg a szatmári városháza tanácstermében levő két hatalmas portrét is készítette, Mint velünk közük a marienbádi tanács is megbízta, hogy a múlt év nyarán tör­tént királytalálkozást megfestse. A na­pokban lett a művész hatalmas mun­kájával kész, mely alkalommal Ő fel­sége a király és az osztrák belügy­miniszter meglátogatták bécsi műter­mében és a legnagyobb megelégedé- söket fejezték ki. A leleplezés a na­pokban lesz. — Egyházkerületi főjegyző válasz­tás. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület egy- házkerületi főjegyzővé Sass Béla 374 sza­vazatával szemben 425 szavazattal Dicsőfy Józsefet választotta meg. — Rákóczi hamvai. Konstantinápoly­ból jelentik: A magyar kormány a török- országi osztrák-magyar követség és konzu­látus több tagjának elismerését és köszö­netét fejezte ki a hazaszállítandó Rákóczi- hamvak körül kifejtett munkásságukért. A galiczi szent-benoiti kolostor már megkapta a megajánlott 50.000 frankot. Azoknak a patriárchátusoknak is, amelyek megenged­ték a szükséges ásatásokat, köszönőlevelek mentek a magyar kormány részéről. — Egyházmegyei közgyűlés. A nagy­bányai ev. ref. egyházmegye f. hó 27. és 28-án tartja Nagybányán tavaszi közgyűlé­sét a lapunkban már ismertetett tárgysoro­zattal. Ez alkalomból csütörtökön. 27-én délután két órakor közös ebéd lesz a vá­rosi nagyszálló dísztermében, melyen Széli György uj esperest a város nevében Gellért Endre polgármester fogja üdvözölni. Egy teríték ára 2 korona 40 fillér. — Esküvő. Dr. Nagy Rándor erdődi ügyvéd f. hó 24-én vezeti oltárhoz Lehrnerné Koregtko Ludmilla kedves leányát: Alexan­drái kisasszonyt. — Gazdasági szakbizottság ülése. Szerdán vette tárgyalás alá a gazdasági bi­zottság Szatmár város házi pénztárának 1904. évi mérlegét, melynek minden tételét helyesnek és pontosnak találtatván a fel­mentés megadatott. A pénztári kimutatás 1.397,043 kor. 56 fill bevételt s 1.249,548 kor. 40 fill, kiadást tüntet fel. — Jótékony adományok. Az ev. tanítónő képezde javára Uray Gáspár 1000 koronát adományazott Dr. Wajnavits Sán­dor pedig az ev. ref. egyház orgona-alap javára 5 koronát ajándékozott. — Adomány a nagykolcsi ev. ref. templom építésre. A nagybányai ev. ref. egyház hívei 62 korona összeget küldtek a nagykolcsi ev. ref. templom építésére. A nagykolcsi lelkészi hivatal a következő s Soltész Elemér lelkészhez intézett sorok­ban mond köszönetét a szép adományért: Nagytiszteletü lelkész ur! Fogadja Nagy- tisztelendőséged úgy maga, mint a nagy­bányai egyház közönsége a jóttevő szeretet azon ritka megnyilvánulásáért, mit áldozat- készsége által egyházunkkal szemben gya­korolt, leghálásabb köszönetiinket. Mit mi­dőn tudomásul venni s egyház közönsége tudomására hozni tisztelettel kérjük, test­véri szeretettel vagyunk, Nagykolcson, 1905. április 16. Tóth Dániel lelkész. Kocsis György gondnok. — Hirtelen halál a Kossuth-kerti gőzfürdőben. Csütörtökön d. u. a Kossuth- kerti gőzfürdő szolgaszemélyzete a gőzka­marába egy asszony holtetemre bukkant. A gyorsan előhívott Dr. Wallon Gyula vá­rosi orvos már csak szivszélhüdés követ­keztében beállott hirtelen halált konstatál­hatta. Az eddig ösmeretlen 60 évesnek lát­szó szerencsétlen, ruházatáról ítélve vidéki gazdasszony. Holtetemét a városi köz­kórház halottas kamarájába szállították. — Hány kis nap van még? Az ujonczozás ez idén is húzódik, húzódik s az öreg katonák már kez­denek lemondani arról a régen kiszá­mított, szép reményről, hogy ektóber elsején hazamehetnek. Nincs ujoncz. katona pedig kell, igy hát ez idén későbbre esik a szabadságolás. Elér­keztünk oda, ahol a régi időben vol­tunk. Aki bevonul katonának, nem igen tudja, hogy mikor kerül haza. A törvény törvény, ellenben mit csinál­jon a szegény öreg baka, ha az egyik törvény azt mondja, hogy három év múlva hazamehet, a másik pedig azt, hogy nem mehet. Mit csinál az öreg baka? Szenved és káromkodik. Ins- pekcziós idejében kinyitja a kaszárnya ablakát s úgy bámul föl a czillagos égre. Hej! de tálán még ők sem tud­ják az öreg bakák szabadulását. És lassankint kihal a kaszárnyák egy paj­kos évődése. — Hány kis nap van még? — kézdezte a régi jó időkben egyik öreg a másikat. — Száz hatvan kis nap, ecsém! Annak is fele éjszaka! Most végeszakad ennek is. Ki tudja, hány kis nap van még. Nagy napok lesznek a kis napokból s ok­tóber felé nem zeng az ének a be­vonuló regruták felé: Ne sírj bundás, ne sírj így kell annak lenni . . . Elmennek az öreg bakák Te fogsz masérozni . . . Hiába minden! Az öreg bakák fognak újra csak masérozni, mert a bundások még a regemencarct elé se kerülnek. — Állami ianitók gyűlése. E hó 19-én tartotta rendes évi közgyűlését az Állami Tanítók Országos Egyesülete Pest­vármegye székházában. Kozma László föl­panaszolta elnöki megnyitójában, hogy az állami tanítók egyenjogúsítása az állami tisztviselőkkel még nem következett be, a nyugdíjügyet nem rendezték és a szolgálati idő beszámításának kérdése is megoldatlan. Ezután Haves Pál főtitkár terjesztette elő évi jelentését. Bartha Pál Népnevelés és szövetkezeti eszme czimü érdekes előadá­sát félórai szünet követte, majd az indít­ványok kerültek napirendre. Nagy László­nak a gyermekrajzokról és Guttenberg Pál­nak a gyermek-kézimunkáról szóló fölolva­sása után az országos bizottságba a kö­vetkezők küldettek ki: Józsa Dániel, Kiss Mózes, Pap Mihály, Vass József, Szent- györgyi Lajos, Kardos Gyula, Ónodi Gusz­táv, Bökényi Dániel, Mihály Ferencz, Kótai Laos, Csontos Alajos, Tomcsányi Jenő, Radoch József, Bartha Pál, Maszni Samu és Hubai Jenő. — Eljegyzések. Toperczel Emmát, özv. Toperczel Kálmánná urhölgy kedves leányát, a napokban jegyezte el Bencsik Sándor káptalani főerdész, Bihar-Sákiból. — Seitl Rezső Osztrák-Magyar banki tiszt­viselő a napokban jegyet váltott Klement Miczi kisasszonnyal, Budapesten. — Megbízatás. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Nagy Károlyt, Szat- mármegye s. tanfelügyelőjét a Szilágymegye tanfelügyelői teendők végzésével megbízta. — Házvétel. Bodnár Gáspár rk. fi- tanitó képezdei tanár, lapszerkesztő, Nagy Ákos méhteleki földbirtokos viz-utczai há­zastelkét 7400 koronáért megvásárolta. — Az iparos ifjak estélye. Husvét első napján este fél 9 órakor az Iparos If­jak saját helyiségükben felolvasó és sza- való-estélylyel egybekötött tánczmulatságot rendeznek, melyen Fábián Károly felolvas és szaval, Csaba Gyula pedig egy melodrá­mát fog előadni. — Ügyvédi kamarából. A szatmár- németi-i ügyvédi kamara Frank Imre dr. ügyvédet, Halmi székhelylyel az ügyvédek lajstromába felvette. — Ingatlan birtok változás. Ameny- nyiben az alsó és felső szopori 1237 kát. holdas birtokot a bécsi földhitelbanktól vé­tel utján Német Elemér megyénk egyik fi­atal gazdája vásárolta meg. Ezen változás illetve birtokvétel benünket annyival is inkább érdekel, mert a nevezett birtok eze­lőtt a szatmári zárda tulajdona volt mint erdőség és most egy megyei birtos tevé­keny kezeibe tért ismét vissza. — Tekepálya megnyitás az állo­másnál. A helybeli állomás hivatalnoki kara által az állomási Erzsébet-kertben létesített tekepálya ünnepélyes megnyitását f. hó 30-án d. u. 3 órakor tartatja meg. „Ezen létesítmény czélja az intelligenczia társítása és ez utcn a hivatalos munkába elfáradt szellem és kedély felfrissítése lévén : az eme nemes eszmék iránt érdeklődő urak­nak szerény körünkben való megjelenése szives örömünkre leend. Gondoskodtunk arról, hogy jó hírnevű állomási vendéglő­sünk a tekepályát használóknak, az ételek és italok a vasutasokra megállapított ked­vezményes áron szolgáltassanak ki.“ A Szat­márnémeti vasúti hivatalnoki kar. — A haza vándorlantosa. Meg­fogyva, de törve nem, hagyta el ma délben a Rókus-kórházat a haza vándorlantosa, Hazafi Verái János. Lesoványodott szegény, a szeme beesett, az arcszine fakó; szóval, még rajta van a betegség nyoma. Lassan lép­kedve köhécselve hagyta el a kórházat, hóna alatt egy csomó verssel, a legujabbakkal. Budapesti örömemléklap az egyiknek a cime s a vers utolsó strófájában igy hálálkodik a vándorlantos: Müller ur a Rókus kórház igazgatója éljen, Az az aligazgató úrral Isten" éltesse, mert élnek [szeretetben, Dr. Stiller Bertalan az izraelita kórházban éljen, Olga tanárné a többi szakértőkkel örvendjenek [egészségnek. A beteg lantos most menekül a fő­városi zajból. Egyidőre Irsára vonul, az öreg szőlőtelepen levő kis falusi jószágára. Az asztmatikus rohamok — mondja az öreg — ott talán nem fogják bántani. Mert Pesten ugyancsak megkinozták. — A szatmárhegyi kutak. Végre a tanács jóvoltából a sokáig húzódó szatmár­hegyi kút kérdés végleges befejezést fog

Next

/
Thumbnails
Contents