Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-23 / 56. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. április 23. dűlőről megemlékezünk, nem czélunk ten- ! dencziózusan felújítani a múltak emlékeit, mert a veszedelem, a baj közös és általános volt. A sztrájk előzményét tudvalevőleg az képezte, hogy a vasúti alkalmazottak a vár- vavárt fizetésrendezési törvényjavaslattal nem voltak megelégedve. Úgy találták, hogy a javaslat nem felelt meg az érdekeiknek, hozzáfűzött reményeiknek. A vasutasok a bajaikról egyes apróbb összejövetelen tanácskoztak, majd a múlt év április 18-án a szegedi iízletvezetőség területén levő alkalmazottak vitatták meg Szegeden tartott gyűlésükön a sérelmeiket. Ekkor történt, hogy a gyűlés tartama alatt értesültek arról, hogy az államvasutak igazgatósága az április húszadikára Budapestre egybehívott nagygyűlést betiltotta. Ez a rendelkezés a különben is forrongó kedélyeket valósággal lángra lobban- totta. A vasutasok proklamálták a szolidaritást, táviratot menesztettek szét az összes főbb állomásokhoz, ahol a mozgalom beavatottjai készen várták a történendőket. A vasutasok egy tizenhármas intézőbizottságra bízták a további teendőket és vártak a következő napig. Mikor április 19-én az ösz- szes üzletvezetöségek megkapták a nagygyűlést betiltó rendeletet, a koczka el volt i vetve. Április 19-én délután és este megszólaltak a vasúti állomások távirógépei s lekopogták az államvasutak összes vonalain a hires „hetes jelzés“-t, azt amely közli, hogy minden vonatot meg kell állítani! Nem kutatták a vasutasok, hogy honnan, ki adta le a jelzést, csak cselekedtek. A vonatok nem indultak el az állomásokról, állomásokra nem engedtek be vonatot. A pálya- és a váltóőrök a nyilt pályán robogó vonatokat leintették. A többi ismeretes. Április 25-éig tartott e szárjk. A kormány feloszlatta a sztrájktanyát, a vasutasok közül a hadkötelezetteket és tartalékosokat beszólitották katonai szolgálatra, királyi parancs elrendelte a részleges mozgósítást. Hónapokig tartottak a sztrájk epilógusai csak lassan és későre ültek el a szenvedelmek által felkorbácsolt kedély hullámok. Mikor lesz a sorozás? Rendes szokás szerint márcziusban, de legkésőbb április elején szokták a katonai sorozásokat magtartani. Az idén azonban már az év elején zavarosak voltak a politikai viszonyok s a sorozásra nem is tűztek ki határidőt. A rendes határidő eközben szépen elmúlt. Most arról értesítette a honvédelmi miniszter a katonai ügyosztályt, hogy sorozásra leföljebb júniusban lehet gondolni. De akkor is csak, ha addig a politikai helyzetet szanálják. Az öltözködés törvényei. Mantegazza, a hires flórenczi profesz- szor, akinek egészségügyi tanácsai az élet különböző vonatkozásaira általánosan ismeretesek, legújabban arra nézve szolgál praktikus tanácsokkal, hogy miképp kell öltözködni helyesen és észszerűen. Tanácsait Mantegazza rövid szabályokba foglalja, úgy ahogy itt következnek: 1. Akinek mindössze ötven fillére van, az negyvenet költsön ennivalóra és tizet ruházatra. 2. Akinek négy koronája van ruházatra, az hármat költsön a fehérneműre és egyet a külső ruházatra. 3. Helyesebb, ha a hét minden nápján rendesen öltözködünk, mintha vasárnap kicsipjük magunkat és egyéb napokon piszkos és kopott ruhában járunk. 4. A tiszta ruha egyik föltétele az emberi méltóságnak és egészségnek. 5. A ruha második bőre az embernek és épp annyi gondozást igényel, mint az, amit a természettől kaptunk. 6. A munkásnak legyen külön ruhája a műhely és külön az otthon számára. 7. Mielőtt uj ruhát rendelünk, nézzünk be a konyhába és tájékozódjunk, vájjon a gyermekeink jóllaktak-e ? 8. Ruhán levő pecsét szégyen, amit semmi sem ment. Inkább száz folt, mint egy pecsét. 9. Viseljünk inkább uj, vastag és durva ruhát, mint elegánsát, de uraságoktól levetettet. 10. Jobban öltözködni, mint helyzetünk mengedi, folytonos hazugság, mely hibába és bűnökbe sodoi. 11. A toalettek körül való túlzás olyan, mint a hamis névaláírás. 12. A ruházkodás körül tanúsított czinizmus néha tapintat hiánya, héha pedig exaltált állapotnak vagy pláne őrültségnek a jele. 13. Ä hires emberek különcz ruházkodásának utánzása nem tesz bennünket híresekké, ellenben nevetségesekké. 14. Balgaság szolgai módon követni a divatot, de nem számolni vele őrültség. 15. A ruházkodásban való nagy egyszerűség majdnem mindig megfelel az egészség és elegánczia követelményeinek. 16. A divat mindenkire nézve ugyanaz, de az okos ember a jelleméhez, szokásaihoz, állásához és korához alkalmazza. 17. A nő csinosítsa magát, de a férfi csak öltözködjék. 18. Minden divat, mely a test könnyű és szabad mozgását gátolja, ellensége a munkának és az egészségnek. 19. Inkább izzadjunk téliruhában, mint dideregjünk. 20. Inkább hordjunk nyáron téli ruhát, mint télen nyári ruhát. 21. Az első hideg téli napokban már melegen kell öltözködni, de az első melegek után várjunk még néhány napig s csak azután öltözzünk könnyebben. 22. Semmi olyan szövetet, ami zseniroz, semmi olyan szalagot, ami szőrit. 23. Úgy kell öltözködni, hogy az javunkra szolgáljon, de nem úgy, hogy félrevezessük vele felebarátunkat. 24. Az egészség egyik főfeltétele a ruházkodásban: a fehér szin és a gyapjúszövet. 25. A toalletben minden, ami hamis és mesterkélt, az egyúttal ártalmas is. 26. A toalettben való hazuság mindig megbánást és elégedetlenséget von maga után. 27. A hideg azután el ne szaladj ám ha Aladár, Jenő jönnek. — Ah hogy is ne: Csak te ne ijedj S meg . . . E pillanatban a belépő locsolóktól I úgy megijednek, mint a kis őzikék és . . . uccu a másik szobába, egyenesen a nagy almárium védő szárnyai mögött keresnek, és találnak is menedéket, hogyha a mama nem foglalná el az ajtó küszöbét ... így azonban nincs már más hátra, mint szépen lesütni a gyermeki örömtől ragyogó szemeket és halkan suttogni: — No csak egy kicsit! A magasan felszalad urfi pedig — mint azt a „nagyoktól“ eltanulta — udvariasan deklamál: Hiszen nincs nálam semmi, s nem is jöttünk mi-locsolni. A kis leánykák — mintha tudnák, hogy nem mind igaz a mit férfi mond — lopva nézik — náloknál kicsit nagyobb lovagokat, a kik szintén lopva kacsingatnak a fehér húsvéti kalácsokra, mik oly szépen ott vannak az asztalon — s már-már elhiszik, a mondottakat, mikor. . . No de honnan is jött ez az illatos vizsugár? A melléből, mell-tűből, vagy tán az ujjából ? ? ? Az ám, abból a vékony karika gyűrűből! Következik a jutalom. Szépen leülnek egymás mellé, beszélnek sok bohós dolgokat, mig végre azután a mamának főzni kell menni ... No még i valamit: egy pár virágszáll oda a kabát führe, hadd lássa mindenki, hadd tudja, hogy | ő már „nagy legény“ s már virágot kap. Hogy bámulják, irigykednek arra a pár virágocskára a kiknek még nincs! Vájjon nem-e egy része ez is, a már ébredező férfias önérzetnek. Boldog időkor! Ugye bár, a locsolásnak, mint mindennek meg van a maga jó oldala. Teszem, mikor mi „nagyok“ locsoltunk — egészen más eszmék, más jutalmak foglalták el lelkünket. Miért? Mert a test már felnyúlt elég magasra, megcsinosodott, az arczot pehely borítja, serkedez a bajusz, a szemek tűzben égnek, s egész lényünk csupa tűz, hév ? Az agyvilág napja bejárja a lélek felhőtlen láthatárát, hol csak rózsák nyílnak s a képzelet sasszárnyakon fut végig a szív tündér- országán, melyben még nem romboltak a szenvedélyek viharjai! Ez az ifjúság gyé- mántos korszaka; mely korban remegve s szivdobogva lép az ifjú az „ideal“ szobájába . . . Nincs nála rózsa-viz — nincs is még a vékony karika gyűrű az ujján . . . Alig tud nehány szót kiejteni, s ha nem volna ott az ablakban, abban a kis pohárkában a „Tavasz“ hirdetője az ártatlan ibolya — még mindketten a legnagyobb zavarba jönnének. — Ah be szép virág . . . szabad megtekinteni, s ajkához viszi a kis virágot. „Ö“ elpirul, arcza egész lángba ég, mert tudja, érezteti vele szive — minek az a pohár viz az ibolya csokorral. Az ifjú gyönyörérzettel locsolja meg a hullámzó márvány keblet, gyöngéden, mintha félne, hogy a felhevült leánykának megárt. . . Ez viszont felemeli két szép szemét az ifjúra s avval mond köszönetét. . . s oda nyújtja a pár száll ibolyát! Mily lélekteljes látvány ez, mely az édes és tiszta szerelem balzsamától oly megkagó és vonzó! Az az egy virágszál pedig, melyet kap, az a kis ibolya — az ifjúnak világi kincse. Mit törődik ő az egész világgal s annak összes örömeivel. Az az egyetlen ibolyaszál egész boldogsága! Hiszen „Ö adta,“ Ő tűzte a dobogó szive fölé ... és örömittasan dúdolja magába: „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet!“ Vajha ez az idylli szeretettel párosult névtelen boldogság, mely e kor pázsitos életmezején sajátunk — örökre üdvözítene. De gyakran, sokaknál hamar búcsút mond, hogy azután a jövendőt a hiuábrán- dok kielégithetlen vágyak özöne képezze. Miért maradnak le a szárnyak, — melyek vágyainkkal fel a magasba késztettek ? ki tudná! — mig nem a forró sugarak — a különböző szenvedélyek — tövig pörzsölik a merész sasszárnyakat. . . Figyelem ! Ole&Ó borjeyy&éh. Figyelem ! A „HONVÉD“ sörcsarnokban a mai naptól kezdve kiváló minőségű isd botoH, melyek előkelő urasági szőlők i—-------------- - termései, a következő árakon képhatók: $utdlázVa, iiVegdjbCH l {(MSl OkSŐbb. Si kárlói az üzletben 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Apahegyi „ 1 „ 40 „ „ „ 36 „ Szatrnárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. él liler vételnél nagy árengedmény.
